Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

Irodalom —Művészet — 7 lid om dny Luruzs Márton története A z emberölés bűnét játszi kedéllyel ismeri el. Ku- ruzé Márton nem konok gyilkos, aki tagadással vonná magára a tárgyalás részvevőinek dühös ha­ragját. Megmondja kereken: a főhadnagyot ő lö'te le. Most már megmondja, igaz nincs senki ezen a tárgyaláson, aki megkérdezné: — Bűnösnek érzi magát, Ku- ruzs Márton? Tudják, ho^y nem bűnös. A kocsmáros is, az a pár legény is, akik jelen vannak az ivóban, no, meg a közeli üzem néhány mun­kása, akik tanúi a vallomásnak. A reggeli időben úgy szaladt be az öreg Márton a kocsmába, hogy megy is tovább, csak egy picit melegít magán, aztán úgy adódob;, hogy vall a gyilkosság­ról. A legények bent mind bevo­nulok, húsz esztendősök, hár­man vannak: egy hosszabb, de­rék gyerek, azon seb is látszik, karcolás az arcán,, meg két ki­sebb, az egyik különösen méla még az álmosságtól. Mind ahá- nyan azért jöttek: mit végeztek tegnap? Búcsút rendeztek, nagy ivást a katonaság előtt és ki em­lékszik a részletekre? Majd a kocsmáros. Elkopott ember már Kuruzs Márton, öreg. Vézna, görnyedt, rozzant és mint az aszú szőlő: megráncosodott. — MerLek? — dünnyögi, miu­tán felmerte a helyzetet. — Az- tán odamentek, ahol a Bagi. Pis­ta van? — Kocsmárostól kérdi, . mintha az vonulna be. — No, azzal jól jártok, a Pistát isme­rem. Az egy fajin tiszt, most lát­tam, ahogy itthon járt. Nem fe­lejtette el... Nem... Egy órát is elkomázott velem. Jól áll rajta a mundér, de ember az most is, mini itthon volt... Rendes ember. A kocsmáros int: — Biz igaz ez, ő is ismeri. Parasztgyerek... — No, már magam csak baka vagyok — ennyit mond majd Márton, magának inkább, de ügy azért, misem vesszen kárba a szóból. — Tizedes voltam, de lefokoztak. — Fennen hangzik ez már, mint lényegesebb. — Le biza. A sebes arcú, aki mindeddig keresgélte, hány félde­cit ivott; meg tegnap, nem mint­ha elveszett volna az emlékeze­tében. inkább csak mert jó hal­lani mástól, érdeklődését most az öregre tereli, nem árt megtud­ni, miért lesz a tizedesből baka. — leiokozták? Ugyan! — Még az első háborúban történt ez az egész, kint az orosz fronton. Volt egy főhad­nagyunk ej na, hogy is hívták?,.. Megvan, igen. Vajda főhadnagy úr. Hát ez még csak istenes lett volna, mert olyan nagy fene szel elemből jött ki a frontra, hogy itt sem igen látta csak az asszony képit örökké. Nem bírta sokáig, beleiövetett a pucérjával a lábába, aztán hazakerült, nem láttuk többet. Hanem, aki ehe­lyett jött az cudar valaki volt. Hallgatjálk. mml járt Kuruzs Márton a messzi orosz fron tor, sítől már az ősz is aimankosabb és különösen rossz volt abban az időben» meet nem elég, hogy folyton lövöldöztek, egy cudar főhadnagy naponta megtapostatok egy embert ti lovával. Mintha közös lelkű lett volna a nagy fekete ménnel, a ló ta­posta az embert, mint a hídlá- son, úgy megtáncolt rajta, a fő­hadnagy is rúgott meg az öklöt használta. A ló nyihogott, emez káromkodott. Kiköttette Bogya Miskát is. hatraszorílott karjánál húzták a iára és a többiek fel- sóhajiottak lenn az árokban, amikor egy golyó a fejét elta­lálta, mert megváltották Miskát a halállal odaátról. Az a fiú, aki még az imént álmosan bámult el a sör­csap felett, megvonaglik kissé, megrázza a hideg. — Az úgy törtér.t. hogy két kis foglyot kísértem a falu fe­lé, amikor eljött a leszámolás órája. — Ügy mondja Kuruzs Márton, hogy számolni akart, mint aki már az egészet jól megfontolta, az idő késett csak, az idő mind ez idáig. Szürkült már, ahogy ment a két jámborral... És elképzelik itt, a hallgatóság, az őszi orosz tájat. A munkások jártak már arra; emezek itt a bevonulok: filmekből, könyvekből rakják össze a képet. Hogy mennyit hasonlít egyik-egyik a Kuruzs Mártonéhoz, azt meg ki tudná, de biztos, hogy élik a történe­tet. — Megyünk csendesen és jön a főhadnagy a nagy fekete lo­von. Tisztáson jártunk, közel a folyóhoz a parti fák takarták el az ellenséget. Ezen a részen, igaz, tulvoltak a folyón. Egy lé­lek sem járt kívülünk semerre. — Jött a főhadnagy és be­lénk kötött. Azt mondja ne­kem: „cammogtok itt az uriste- nit, döfjél beléjük, majd job­ban mennek”. Jelentenék, de r.em hágj': „Döfjél” kiáltja. Mozdítanám a karom, nem bí­rom. Néz rám a két jámbor, egy szót sem értenek, csak rázza őket a hideg, dideregnek. Rájuk mordulok erre, de a szuronyt nem mozdítom. Indulnánk tovább, de ez az őrült elibénk táncol és a pisztolyával hadonász: „Döfjél” ordítja. „Döfjél, mert beléd fö­vök, döfjél” — acsarkodóit és hogy nem mozdultam, elkezdte tölteni a pisztolyát... Feljött bennem a méreg, aztán belelőt­tem. £ zaporábban szedi a levegőt j Kuruzs Márton, ahogy j idáig ér. Embert ölt akkor, ma I sem sajnálja, csak megragadja | a rémület, ami abból maradt, azokból a napokból. Dörrent a puskája. Almában ott állt a ki­végzőosztag előtt. Lelőtte a fő­hadnagyot. Mi lesz? Azt mondja még kis szünet utár.: — Lefordult a lóról ab­ban a percben, az egyik lába akadt csak a kengyelbe és a fekete elvágtatott vele. A csendet most már az álmos gyerek veri fel ezzel: — Nem kapták el akkor? — Keresték a tettest — így az öreg Márton. — Azt mond­ták, jelentkezzék aki volt, men­ten leszerelik, aztán hazamehet. Megfogja a nadrágját hátul és kuncog egyet. — Mondtam magamban, ehuny-e. nektek. Kacagnak mind a vallomás hallgatói, jól megfelelt magában az öreg Márton. Ö meg hozzá­teszi még: Csak akkor árulták el, amikor már fogságba esett. Itthon később, hogy hazakerült, rángatták sokáig, de hiába, nem akadt bizonyíték. — Lefokoztak, nem tehettek mást. — Es ezzel indul Kuruzs Mártor. az ajtó felé. í’send lett utána, elég hosz­^ szú. — Igaz ez? — bizonytalanko­dik a nagydarab fiú. aki már régen nem szólt, csak most, hogy az ajtó csattant: köszönés­ként. A kocsmáros bólint: — Bizony. Sokszor hallottam már, de az öreg, ha ivott sem vétette el sosem a történetet. Azt mondja egy idősebb mun­kás, aki eddig a pultot támasz­totta: — Ajaj, történt akkor sok ilyen eset a K. u. K.-nál. Kiss János Elkészült Verdes Márk „Ifjúság' nevű szökőkút,ja * Thál- maim utcai lakótelepen. (MTI Foto — Friedmann Endre felv.) Lesz-e időjárás „rendelésre46? Az első kiadós mesterséges esők — A köd A sarkvidéki hideg enyhítése — A feltételek már adottak Lehet-e valaha befolyásolni, az ember célja, kedve szerint alakí­tani az időjárást? Lesz-e időjá­rás „rendelésre"? Napjainkban már ezzel is foglalkoznak a tudó­sok: érdemes szemügyre venni eddigi eredményeiket és merész elképzeléseiké;. Mínusz 50-től plusz 40-ig Mind a sikerekben, mind a tervekben a Szovjetunióé a ve­zető szerep, s nem véletlenül. A Szovjetunió óriási területén ugyanis megtalálható bolygónk klímájának minden árnyalata a földi időjárás egész gazdag vál­tozatossága. A szovjet föld északi-sarki övezeteiben mínusz (40—50 fokos hideget, szubtrópusi "ás trópusi tájain plusz 40 fokos, meleget mutat a hőmétő. Ért­hető tehát, hogy a szovjet idő- járáskutatás — a gyakorlati szűk- j séglet tudománya — sok olyan témakörre is kiterjed, amelyet más országokban viszonylag el­hanyagolnak. Néhány ilyen ered­ményről és tervről számolunk be az alábbiakban. Esőképzés — ködoszlatós A mérsékeli égöv egyik leg­nagyobb csapása a nyári száraz­ság, az aszály. Néhány esőtlen hét hosszú hónapok fárdaságos mezőgazdasági munkáját teheti semmivé, súlyos anyagi károkat és közellátási gondokat okozhat. Évtizedek óta kísérleteznek a fi;dósok, hogyan lehetne mester­séges esőt létrehozni, éz önma­gában aránylag' nem nagjr prob­léma. Mind fizikai, mind kémiaj úton elérhető, hogy felhők lebegő párája cseppekké álljon össze és saját súlyától, csapadék formájá­ban a földre hulljon. Szovjet tudósoknak sikerült elő­ször kiadós mesterséges esőt, lét­rehozni. Néhány évvel ezelőtt a Kaukázus vidékén történt. Hatal­mas generátorokkal hanghullámo- aat kellettek, s ezeket a felhők leié irányították. Az erős hullá­mok hatására a pára cseppekké sűrűsödött és elég nagy területen, az aszály kellős középén — esett. Hullámkeltő generátorok Ha az ilyen egyszerű — kér­dezhetné valaki — miért nem K ON Y V JB ^ III® €J> 3E <C KELET-MAGYARORäZÄG fi Conrad Ferdinand Meyer: PES­CARA MEGKISÉRTETÉSE A kiváló svájci német szerző elbeszéléskötetében négy, . kisre­génynek is beillő mű szerepei: „A szent”, „Angela Borgia”, ,.Az amulett” és „Pescara megkisév- tetése”. Murányi-Kovács Endre: AKIK SZERETNI TUDTAK. A „Szenvedélyes évek” folyta­tását írta meg e regényében a szerző. Az első részben már meg­ismert szereplők életútját ezúttal a felszabadulástól 1948-ig kíséri nyomon. Gáli István: KÉTPÁREVEZŐS SZERELEM. Gáli 1.9. van e kötetben foglalt novelláiban Tatabányának és kör­nyékének életét, hangulatát írja le. csinálják ezt mindenütt, ahol aszály pusztulással lényegen a termést? Sajnos, nem ilyen egy­szerű a dolog, több okból. A hűi' lámkeltő generátorok üzemelteté­se még nagj-on költséges, hatá­suk pedig kis körzetre terjed Ki. S.ami a legnagyobb baj: az egye­lőre kiszámíthatatlan széljáras esetleg egészen más területen kelt csapadekot, mint ahol kívánatos. A köd nem annyira a termést befolyásolja, mint inkább a köz­lekedést, különösen a repülőgé­pek fel- és leszállását akadá­lyozza. Ugyancsak a Szovjetunió­ban sikerült először egy repülő­tér, pontosabban a kifutópálya megtisztítása a látást zavart ködtől. Terv a Bering szóró snal Mindennél nagyobb szabású, egész földrészekre és az emberek százmillióira kihat Boriszov szov­jet mérnök terve. Eszerint a Be- ring-szorost elzáró gát és szi- vattyúrendszer hatalmas tömegű vizet emelne ki a sarkvidéki ten­gerből, s így csökkentené az ott felhalmozódó hideg légtömegeket, (Emlékezzünk csak, hányszor hal­lottuk idén, hogy „a sarkvidéki hideg levegő beáramlása akadá­lyozza a tavasz érkezését...”) Ha ezt sikerülne megoldani, — szin­tén atomenergiával — akkor az egész északi félteke éghajlata enyhébb és egyenletesebb lenne. Mesterséges porgyűrű Annál is merészebb Cserenkov szovjet mérnök terve: ha Föl­dünket mesterséges porgyűrű venné körül a napsugárzás kárba- vesző része is Földünket érné, s ettől egész bolygónk éghajlata felmelegedne. És mind az északi, mind a déli sarkon a gyümölcs is megteremne... Mintegy 1500 kilométeres magasságba kellene 1 millió tonna finom port fel­juttatni. Atomerővel ez sem meg­oldhatatlan, a műszaki feltétele­ket mái' megteremtette a szovjet űrhajózási és rakétatechnika. Kaes/, Gyula: ISMERJ ÜK MEG A butorstilcsokat. A könyv fejezetében a tömör tárgyalási mod ellenére gazdag utalásokat találunk az egyes kor­szakok építőművészedére, képző­művészetére. A kötet végén ta­lálható mutató, kislexikon és az időrendi táblázat nagymértékben megkönnyíti a tájékozódást a kö­tetben s a bútorok érdekes vi­lágában. Farkas László: ÉVELŐ DÍSZ­NÖVÉNYEK. A szerző a mű első részében j az évelő növények forgalmát ha­tározza meg, ismerteti szaporí­tásuk, ülte.ésük elhelyezésük, gondozásuk tudnivalóit. A máso­dik részben az egyes növények leírása következik betűrendben. 100 növényfénykép és néhány szemléltető rajz egészíti ki a köny­vet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom