Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

„Elegáns,” masina, egy Szu- per-Zetor püfög be a központi major udvarára. A zárt vezető­fülkében a kormány mellett fiatal ember markolja a vo­lánt. Nagyot teker rajta, s hir­telen odafordul az istálló mel­lé. Kálmándi István, az elnök kiveszi a szája szegletéből a pipát s kérdően tekint a mel­lette álló Nagy Gyulára, a nö- ' vénytermelési brigád vezetőjé­re: — Tar Jóska mit keres a gépen? — Vezet, elnök elvtárs. — Éppen ezért kérdem — válaszolja kurtán. — Gondoltam — eszkuzál Nagy — felültelem, hadd is­merje meg ezt is... Meg, hogy ne felejtsen. Kálmándi mosolyog es a fe­jét csóválja. — Most rakodómunkásként dolgozik, míg az új gép meg nem érkezik — mondja ma- gyarázólag Nagy. Erre már a párttitkár is fel­emeli a fejét. — Micsoda?!... Aki a leg­jobban dolgozik, majd az kapja az új gépet — mondja. De az emberek csak nem hagyják Jóskát, ha már ez az ügy a vita tárgya. Pillanatnyi szünet után most már Puskás, a másik brigád vezetője veszi védelmébe: — Igyekszik az a fiú. Mol­nár elvtárs. Szünet. — Nekem is azt mondta — töri meg a csendet a hatvanas Dékmár Józsi bácsi —, kivár­ja mint fizikai munkás a gé­pet. Csak vezethessen. Hisz él­hal a gépért. De más munkától sem ijed meg ám. Ha azt mondjuk neki: Jóska, most trá­gyát kell hordani, csinálja. Em­lékeznek rá, mikor az öreg Tar Pista bácsi ágynak dőlt, s nem volt aki a takarmányt hord­ja? Ez a fiú szó nélkül állt az öreg helyébe, dacolt a hideg­gel, de az állatok nem éhez­tek egy pereik sem. — És nyugodt vezető — szól újra Puskás. S így győzködik az elnököt meg a párttitkárt Jóska becsületességéről, jóságá­ról. Csak jelenleg egy a bökkenő. Két gépje, egy K—25-ös és egy Szuper-Zetorja van a be­Akik már csatlakoztak a milotai Új Élet Tsz versenykihívásához senyődi Igazságnak, Traktorosa* viszont most már- öt. Laskaif. János. Dudás Sándor, Kiss Já-* nos, Márki Gyula és Tar Jós-* ka, akivel az utóbbi hónapok-* ban gyarapodott meg a műsza-J ki gárda. Ö a „felesleg”. Nincs* váltótársa. De azért mégis aj gépeket „keresi”. Ha már nem* vezethet, legalább a közelébenJ van. Pedig mikor bevonult a* határőrséghez s leszerelt, aztJ mondták sokan: „Nem jön az£ vissza többé a téeszbe”. Jóskáit visszajött falujába. s nem* ment el csatangolni, munkátJ keresni. Becsületesen dolgozik* Azt, amit mondtak neki. lsko-k Iára küldték, hogy több legyení a traktoros. S most itt van gépit nélkül. De ha teheti, s ha tár-* sai engedik, vezet. Minden el-it lenszolgáltatás nélkül, hisz aj jogosítvány ott van a zsebé-k b?n. * Most egy új UE—28-as gé-* pet vár a Szövetkezet. S eztk olyan emberre akarják bízni, J akinek szive van a géphez, J megbecsüli, s ki is használja aj közösség javára. S erre a poszt-j ra Tar Jóskái jelölik az em-k berek. J Molnár, a párttitkár és Kál-k mándi, az elnök hallgatjákJ őket és mosolyognak. Vajonj miért? Lehet, hogy egy véle-* ményen voltak már korábbank az emberekkel. Csak kíván­csiak voltak, hogy a fiatal tag­jelölttel a tagok is egyet ér­tenek?! Meglehet, mert Molnár, a párttitkár ezt mondja: — Most vesszük fel a pártba Tar Jóskát. — Szóval ő az esélyes az új gépre. Mosolyog és bólint. Farkas Kálmán Költőnk és kora V’emmitélé ünnepélyes ceremónia nem előzte meg az előadást, a vendégek, Juhász Ferenc Kossuth- díjas költő, Sántha Ferenc és Kamondi László József At- tila-díjas író, Nagy László József Attila-díjas költő és Csine Mihály József Attila-díjas irodalomtörténész úgy foglaltak helyet a színpadon, mintha csak egy közvetlen, barátságos beszélgetésre jöttek volna nyíregyházi olva­sóikhoz. Czine Mihály egyenként mutatta be az írókat iroda­lomtörténészre valló alapos elmélyültséggel, de mégis olyan közvetlenséggel, mintha a helyszínen rögtönzött vol­na. Az ő előadásának volt köszönhető, hogy amikor fel­állt egy-egy író, hogy saját műveiből adjon elő, akkor már mint ismerőst fogadták, ha akkor látták is először. Sőt, vártak tőle valamit, olyant amit az ismertetés alap­ján elvárhat az ember. Hogy viszont az előadott mü­vek kivétel nélkül megfeleltek várakozásunknak, vagy ép­pen felül is múlták azt, az már az írók érdeme volt. Itt most csak Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című el­beszéléséről váltok néhány szót. Általános az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb hatást gyakorol egy irodalmi munka, ha szerzője olvassa fel, mintha csak kötetben olvassák. Ezt mondhattuk el ebben a műsorban is, de különösen érvényes ez a Sokan voltunk-ra. A reménytelen, kilátás­talan Horthy-kor nyomora döbbenetes vonásokkal rajzo­lódik ki egy család életében. Kitűnő művészi eszközök­kel megkomponált remek elbeszélés ez. A szerző szájá­ból pedig különösen drámai erővel hatott. Méltán aratta a legnagyobb sikert. Az érdeklődés ugyan alatta maradt a várakozásnak — egy ilyen érdekes műsor nagyobb közönséget érdemelt volna —, de így is sikeresnek mondhatjuk a rendezvényt, mert a műsor színvonalas volt, a résztvevők nem csalód­tak vasárnap délután, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagytermében megtartott előadáson. Gáli Béla Lapunk március 3-án közölte a milotai Üj Elet Tsz-nek az MSZMP VIII. kongresszusa tisz­teletére tett versenykihívását, amelyet megyénk valamennyi termelőszövetkezetéhez intézett. A fehérgyarmati járásban máris több termelőszövetkezet tette magáévá és fogadta el a verseny- kihívás pontjait. Ezek között van a Kispalád, Botpalád egyesült tsz-e, a Zöld Mező, a tiszacsécsei Haladás, tiszakóródi Béke, kis­szekeres! Előre és a kérsemjéni Üttörő. De ezek a szövetkezetek egyben azt is jelentették a járási tanácsnak, hogy a verseny ke­retében a köztesbab termelésé­nek is eredményesen kívánnak eleget tenni. A járásban még folynak ra márciusi közgyűlések. Előrelátha­tólag a járás összes termelőszö­vetkezete csatlakozik a milotaiak versenykihívásához. 4 |»ecia<*4>gus összefogás szép példája ( Nem nagy dolog történt, de rhégis említésre méltó. Gál End­re, a gelénesi pártszervezet tit­kára és Varga Károly, a tanács vb-elnöke írják levelükben töb­bek között a következőket: „A napokban filmvetítéssel egybe­kötött előadást rendezett köz­ségünkben a TIT. Az előadást Ki szeretne szerepelni a Magyar Televízió „Ki mit tud műsorában ? iskola Utána A Magyar Televizió ifjúsági osztálya „Ki mit tud” című mű­sorának folytatásához olyan fia­talok jelentkezését kéri, akik magatartásukkal, bemutatott mű­sorukkal megfelelő színvonalon tudják képviselni a magyar if­júságot. 14—26 éves fiataloknak, — KISZ-tagoknak és KISZ-en kí­vülieknek egyaránt — alkalmat akarnak adni arra, hogy a né­zők milliós tömege előtt bizo-. nyítsák be sokoldalú kulturált-; ságukat. ■ A jelentkezés lehetőségeit a; Magyar Ifjúság hasábjain 1961.; december 22-én és 1962. február; 18-án megjelent felhívás tartat-; mázzá. Kiegészítésül csak eny-; nyit: a műsor produkciói magán-; számjellegűek. Nagyobb együtte-; sek, énekkarok, tánccsoportok,; nagyobb zenekarok jelentkezését; nem tudják elfogadni, de kis-, együttesek — duó, vokái, vonós-; négyes, vagy hat főnél nem na-; gyobb zenekar — jelentkezhet-; nek. Jelentkezni 1962. június 1-ig; folyamatosan lehet. Jelentkezés-, kor a következő adatokat kell; feltüntetni: név, életkor, foglal-. kozás, munkahely, pontos lak-; cím, milyen műsorszámmal kí­ván fellépni. A jelentkezéseket a KISZ me­gyei bizottságára kell beküldeni, ahonnan jóváhagyás után továb­bítják az ifjúsági osztálynak. A jelentkezések alapján a televízió ifjúsági osztálya meg­hallgatásra hívja meg a jelent­kezőket. Az utazás költségeit a televizió fedezi. Fiók János, a barabási igazgatója tartotta meg. még együtt maradiunk, beszélget­tünk, s közben szóba került az oktatás is. Elmondtuk Fiók elv­társnak, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert nevelőink közül kettő betegen fekszik, Szép Jó­zsef igazgató pedig Egerben van vizsgázni. így most két pe­dagógusra hárul a tanuló ifjú­ság oktatása”. Hogy mi lett a beszélgetés eredménye? Az, hogy az igazgató ígéretéhez híven, másnap Bara­básból három pedagógus ment át Gelénesre és segítettek taní­tani. „Mi viszont biztosítottuk részükre a járművet” — írják a továbbiakban. Szép példája ez a pedagógusok közötti együtt­működésnek. E gyors segítség­nek köszönhető, hogy nem ma­radtak tanítók nélkül néhány napra sem a gelénesi iskolá- j sok, zavartalanul folyhatott to­vább az oktató-nevelő munka. I A TÜZELŐ HITELAKCIÓ áp­rilis elsejével újra a lakosság rendelkezésére áll. A Szakszervezetek Országos Tanácsa ez évben is biztosította a bérből és fizetésből élő dolgo­zók részére a hitelakciós tüzelő­vásárlás lehetőségét Szabolcs- Szatmár megye területén egysége­sen április elsején kezdi meg a Tüzelőszer- és Építőanyagértéke­sítő Vállalat a 480 forintos utal­ványok beváltását. A TÜZÉP megtette a szükséges intézkedéseket, hogy jó minősé­gű, friss szenekkel szolgálja ki az igénylőket. Előreláthatólag a szén minősége a múlt évihez ha­sonló lesz. Tekintettel azonban a várható nagy érdeklődésre, kívá­natos, hogy minél többen jelent­kezzenek az akció indulása után és lehetőleg még áprilisban ve­gyék át • tüzelőszükségletüket, A TÜZÉP már felhívta a me­gye vállalatainak figyelmét ar­ra, hogy idejében közöljék utal­vány-igényeiket és egyben in­tézkedtek, hogy azok meghatáro­zott napokon az átvevők rendel­kezésére álljanak. Szükséges len­ne, hogy a megadott határidőt az átvétel tekintetében betartsák, mert ellenkező esetben torlódás keletkezhet, hiszen az utalványo­kért már eddig is sokan jelent­keztek. Az idén egyébként országod viszonylatban a múlt évivel megegyező forint összegű utal­vány kerül kibocsájtásra. Ezzel szemben minden korlátozás meg­szűnik az igénylők tekintetében, tehát mindenki kérhet több utal­ványt is. Ajánlatos azonban, hogy idő­ben igényeljenek, mert előfor­dulhat, hogy később a keret ki­merül. A NYUGDÍJASOKRÓL a múlt évihez hasonlóan a Nyugdíj In­tézet gondoskodik és ők is része­sülnek a hitelakció által nyújtott előnyökből. A termelőszövetkezeti tagok nem vesznek részt az akcióban. Lehetőségük van azonban arra, hogy akár előtakaiékossóg útján közvetlenül vagontételben sze­rezzék be a tüzelőszükségletet. Ez olyan területre vonatkozik, ahol nem működnek sem földműves­szövetkezeti, sem állami TÜZÉP- ' telepek. Óvják * vetést A fehérgyarmati Üj Élet Ter- ; melőszövetkezet földjén sofc he- • lyen, különösen a Túr-menti ; laposabb részeken összegyűlt az olvadó hó leve. A kemény, erősen kötött talajon a veté­sekben tenne jelentős kárt a vadvíz, ha a szövetkezet tagjai nem gondoskodnának idejében elvezetéséről. De tudják, hogy a kárt mindig jobb megelőzni. Sürgősen árkokat, lefolyókat ás­nak vetéseik megóvása érde­kében. | 5 KELET-MáöRAROKS / A G Dávid és a Góliát leírásokat. Példaképem a szeplős Suvick Tóni volt, akinek nagybátyja a fjordok között vívott élet-halál harcot egy bálnával, majd az Azo- ri-szigetek egyetemének díszdoktorává avatták. Elképzelhető örömöm, amikor az öles plaká­tokról tudomásul vet­tem, hogy Góliát, az óriásbáina eljön meglá­togatni a nyíregyházia­kat. A plakátok még azt is hírül adták, hogy hány mázsa a bálna mája, s hány méter a derék állat fejétől a farkáig, sőt a farkától a fejéig is. S az egész látogatás mindössze négy forintomba kerül, gyerekeknek kedvez­ménnyel. .. Legott elő is guberál­tam azt a négy forintot, s rohantam hanyat- homlok a Búza térre, a derék Góliáthoz. Tényleg roppant jó­szág volt, nagyságával csak formalinos bűze vetekedhetett. S mi­4z esélyes indul a tüzelőakció Bárki korlátlanul igényelhet , utalványt Végre láttam a bál­nát! Már évek óta evett a fene egy bálnáért. Elhatároztam, hogy addig nem halok meg, míg nem találkozók egy Valóságos, tőröl- metszett bálnával... Pontyot, kecsegét, sőt pisztrángot is lát­tam már. s egy hatal­mas harcsa szálkájától fél óráig fuldokoltam a halászcsárdában. Bálná­hoz azonban még soha nem volt szerencsém, egészen a mai napig. Már gyermekkorom­ban is valósággal fal­tam az izgalmas bálna- vadászatokról szóló út­után a négy farinto-* mért kellően kiélvez-* tem a formalinszagotj egy pazar ötlet, még-* hozzá üzleti ötlet kör-y vonalai kezdtek agyam-* ban szárnyat bontani. \ Kimegyek a Bujtosra,! kipecázok egy keszeget,J aztán bemártom a for-1 malinos üvegbe, s vi-]j szem én is a Búza tér-* re. A keszeg neve Dá-* vid lesz, felnőtteknek* három forintért, gyere-J keknek egyötvenért, állami alkalmazottak^ pedig 33 százalékos ked-* vezményt kapnak. i Hátha Dávid megint* legyőzi Góliátot?... * í. gy-J

Next

/
Oldalképek
Tartalom