Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-13 / 60. szám
„Elegáns,” masina, egy Szu- per-Zetor püfög be a központi major udvarára. A zárt vezetőfülkében a kormány mellett fiatal ember markolja a volánt. Nagyot teker rajta, s hirtelen odafordul az istálló mellé. Kálmándi István, az elnök kiveszi a szája szegletéből a pipát s kérdően tekint a mellette álló Nagy Gyulára, a nö- ' vénytermelési brigád vezetőjére: — Tar Jóska mit keres a gépen? — Vezet, elnök elvtárs. — Éppen ezért kérdem — válaszolja kurtán. — Gondoltam — eszkuzál Nagy — felültelem, hadd ismerje meg ezt is... Meg, hogy ne felejtsen. Kálmándi mosolyog es a fejét csóválja. — Most rakodómunkásként dolgozik, míg az új gép meg nem érkezik — mondja ma- gyarázólag Nagy. Erre már a párttitkár is felemeli a fejét. — Micsoda?!... Aki a legjobban dolgozik, majd az kapja az új gépet — mondja. De az emberek csak nem hagyják Jóskát, ha már ez az ügy a vita tárgya. Pillanatnyi szünet után most már Puskás, a másik brigád vezetője veszi védelmébe: — Igyekszik az a fiú. Molnár elvtárs. Szünet. — Nekem is azt mondta — töri meg a csendet a hatvanas Dékmár Józsi bácsi —, kivárja mint fizikai munkás a gépet. Csak vezethessen. Hisz élhal a gépért. De más munkától sem ijed meg ám. Ha azt mondjuk neki: Jóska, most trágyát kell hordani, csinálja. Emlékeznek rá, mikor az öreg Tar Pista bácsi ágynak dőlt, s nem volt aki a takarmányt hordja? Ez a fiú szó nélkül állt az öreg helyébe, dacolt a hideggel, de az állatok nem éheztek egy pereik sem. — És nyugodt vezető — szól újra Puskás. S így győzködik az elnököt meg a párttitkárt Jóska becsületességéről, jóságáról. Csak jelenleg egy a bökkenő. Két gépje, egy K—25-ös és egy Szuper-Zetorja van a beAkik már csatlakoztak a milotai Új Élet Tsz versenykihívásához senyődi Igazságnak, Traktorosa* viszont most már- öt. Laskaif. János. Dudás Sándor, Kiss Já-* nos, Márki Gyula és Tar Jós-* ka, akivel az utóbbi hónapok-* ban gyarapodott meg a műsza-J ki gárda. Ö a „felesleg”. Nincs* váltótársa. De azért mégis aj gépeket „keresi”. Ha már nem* vezethet, legalább a közelébenJ van. Pedig mikor bevonult a* határőrséghez s leszerelt, aztJ mondták sokan: „Nem jön az£ vissza többé a téeszbe”. Jóskáit visszajött falujába. s nem* ment el csatangolni, munkátJ keresni. Becsületesen dolgozik* Azt, amit mondtak neki. lsko-k Iára küldték, hogy több legyení a traktoros. S most itt van gépit nélkül. De ha teheti, s ha tár-* sai engedik, vezet. Minden el-it lenszolgáltatás nélkül, hisz aj jogosítvány ott van a zsebé-k b?n. * Most egy új UE—28-as gé-* pet vár a Szövetkezet. S eztk olyan emberre akarják bízni, J akinek szive van a géphez, J megbecsüli, s ki is használja aj közösség javára. S erre a poszt-j ra Tar Jóskái jelölik az em-k berek. J Molnár, a párttitkár és Kál-k mándi, az elnök hallgatjákJ őket és mosolyognak. Vajonj miért? Lehet, hogy egy véle-* ményen voltak már korábbank az emberekkel. Csak kíváncsiak voltak, hogy a fiatal tagjelölttel a tagok is egyet értenek?! Meglehet, mert Molnár, a párttitkár ezt mondja: — Most vesszük fel a pártba Tar Jóskát. — Szóval ő az esélyes az új gépre. Mosolyog és bólint. Farkas Kálmán Költőnk és kora V’emmitélé ünnepélyes ceremónia nem előzte meg az előadást, a vendégek, Juhász Ferenc Kossuth- díjas költő, Sántha Ferenc és Kamondi László József At- tila-díjas író, Nagy László József Attila-díjas költő és Csine Mihály József Attila-díjas irodalomtörténész úgy foglaltak helyet a színpadon, mintha csak egy közvetlen, barátságos beszélgetésre jöttek volna nyíregyházi olvasóikhoz. Czine Mihály egyenként mutatta be az írókat irodalomtörténészre valló alapos elmélyültséggel, de mégis olyan közvetlenséggel, mintha a helyszínen rögtönzött volna. Az ő előadásának volt köszönhető, hogy amikor felállt egy-egy író, hogy saját műveiből adjon elő, akkor már mint ismerőst fogadták, ha akkor látták is először. Sőt, vártak tőle valamit, olyant amit az ismertetés alapján elvárhat az ember. Hogy viszont az előadott müvek kivétel nélkül megfeleltek várakozásunknak, vagy éppen felül is múlták azt, az már az írók érdeme volt. Itt most csak Sánta Ferenc „Sokan voltunk” című elbeszéléséről váltok néhány szót. Általános az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb hatást gyakorol egy irodalmi munka, ha szerzője olvassa fel, mintha csak kötetben olvassák. Ezt mondhattuk el ebben a műsorban is, de különösen érvényes ez a Sokan voltunk-ra. A reménytelen, kilátástalan Horthy-kor nyomora döbbenetes vonásokkal rajzolódik ki egy család életében. Kitűnő művészi eszközökkel megkomponált remek elbeszélés ez. A szerző szájából pedig különösen drámai erővel hatott. Méltán aratta a legnagyobb sikert. Az érdeklődés ugyan alatta maradt a várakozásnak — egy ilyen érdekes műsor nagyobb közönséget érdemelt volna —, de így is sikeresnek mondhatjuk a rendezvényt, mert a műsor színvonalas volt, a résztvevők nem csalódtak vasárnap délután, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagytermében megtartott előadáson. Gáli Béla Lapunk március 3-án közölte a milotai Üj Elet Tsz-nek az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére tett versenykihívását, amelyet megyénk valamennyi termelőszövetkezetéhez intézett. A fehérgyarmati járásban máris több termelőszövetkezet tette magáévá és fogadta el a verseny- kihívás pontjait. Ezek között van a Kispalád, Botpalád egyesült tsz-e, a Zöld Mező, a tiszacsécsei Haladás, tiszakóródi Béke, kisszekeres! Előre és a kérsemjéni Üttörő. De ezek a szövetkezetek egyben azt is jelentették a járási tanácsnak, hogy a verseny keretében a köztesbab termelésének is eredményesen kívánnak eleget tenni. A járásban még folynak ra márciusi közgyűlések. Előreláthatólag a járás összes termelőszövetkezete csatlakozik a milotaiak versenykihívásához. 4 |»ecia<*4>gus összefogás szép példája ( Nem nagy dolog történt, de rhégis említésre méltó. Gál Endre, a gelénesi pártszervezet titkára és Varga Károly, a tanács vb-elnöke írják levelükben többek között a következőket: „A napokban filmvetítéssel egybekötött előadást rendezett községünkben a TIT. Az előadást Ki szeretne szerepelni a Magyar Televízió „Ki mit tud műsorában ? iskola Utána A Magyar Televizió ifjúsági osztálya „Ki mit tud” című műsorának folytatásához olyan fiatalok jelentkezését kéri, akik magatartásukkal, bemutatott műsorukkal megfelelő színvonalon tudják képviselni a magyar ifjúságot. 14—26 éves fiataloknak, — KISZ-tagoknak és KISZ-en kívülieknek egyaránt — alkalmat akarnak adni arra, hogy a nézők milliós tömege előtt bizo-. nyítsák be sokoldalú kulturált-; ságukat. ■ A jelentkezés lehetőségeit a; Magyar Ifjúság hasábjain 1961.; december 22-én és 1962. február; 18-án megjelent felhívás tartat-; mázzá. Kiegészítésül csak eny-; nyit: a műsor produkciói magán-; számjellegűek. Nagyobb együtte-; sek, énekkarok, tánccsoportok,; nagyobb zenekarok jelentkezését; nem tudják elfogadni, de kis-, együttesek — duó, vokái, vonós-; négyes, vagy hat főnél nem na-; gyobb zenekar — jelentkezhet-; nek. Jelentkezni 1962. június 1-ig; folyamatosan lehet. Jelentkezés-, kor a következő adatokat kell; feltüntetni: név, életkor, foglal-. kozás, munkahely, pontos lak-; cím, milyen műsorszámmal kíván fellépni. A jelentkezéseket a KISZ megyei bizottságára kell beküldeni, ahonnan jóváhagyás után továbbítják az ifjúsági osztálynak. A jelentkezések alapján a televízió ifjúsági osztálya meghallgatásra hívja meg a jelentkezőket. Az utazás költségeit a televizió fedezi. Fiók János, a barabási igazgatója tartotta meg. még együtt maradiunk, beszélgettünk, s közben szóba került az oktatás is. Elmondtuk Fiók elvtársnak, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert nevelőink közül kettő betegen fekszik, Szép József igazgató pedig Egerben van vizsgázni. így most két pedagógusra hárul a tanuló ifjúság oktatása”. Hogy mi lett a beszélgetés eredménye? Az, hogy az igazgató ígéretéhez híven, másnap Barabásból három pedagógus ment át Gelénesre és segítettek tanítani. „Mi viszont biztosítottuk részükre a járművet” — írják a továbbiakban. Szép példája ez a pedagógusok közötti együttműködésnek. E gyors segítségnek köszönhető, hogy nem maradtak tanítók nélkül néhány napra sem a gelénesi iskolá- j sok, zavartalanul folyhatott tovább az oktató-nevelő munka. I A TÜZELŐ HITELAKCIÓ április elsejével újra a lakosság rendelkezésére áll. A Szakszervezetek Országos Tanácsa ez évben is biztosította a bérből és fizetésből élő dolgozók részére a hitelakciós tüzelővásárlás lehetőségét Szabolcs- Szatmár megye területén egységesen április elsején kezdi meg a Tüzelőszer- és Építőanyagértékesítő Vállalat a 480 forintos utalványok beváltását. A TÜZÉP megtette a szükséges intézkedéseket, hogy jó minőségű, friss szenekkel szolgálja ki az igénylőket. Előreláthatólag a szén minősége a múlt évihez hasonló lesz. Tekintettel azonban a várható nagy érdeklődésre, kívánatos, hogy minél többen jelentkezzenek az akció indulása után és lehetőleg még áprilisban vegyék át • tüzelőszükségletüket, A TÜZÉP már felhívta a megye vállalatainak figyelmét arra, hogy idejében közöljék utalvány-igényeiket és egyben intézkedtek, hogy azok meghatározott napokon az átvevők rendelkezésére álljanak. Szükséges lenne, hogy a megadott határidőt az átvétel tekintetében betartsák, mert ellenkező esetben torlódás keletkezhet, hiszen az utalványokért már eddig is sokan jelentkeztek. Az idén egyébként országod viszonylatban a múlt évivel megegyező forint összegű utalvány kerül kibocsájtásra. Ezzel szemben minden korlátozás megszűnik az igénylők tekintetében, tehát mindenki kérhet több utalványt is. Ajánlatos azonban, hogy időben igényeljenek, mert előfordulhat, hogy később a keret kimerül. A NYUGDÍJASOKRÓL a múlt évihez hasonlóan a Nyugdíj Intézet gondoskodik és ők is részesülnek a hitelakció által nyújtott előnyökből. A termelőszövetkezeti tagok nem vesznek részt az akcióban. Lehetőségük van azonban arra, hogy akár előtakaiékossóg útján közvetlenül vagontételben szerezzék be a tüzelőszükségletet. Ez olyan területre vonatkozik, ahol nem működnek sem földművesszövetkezeti, sem állami TÜZÉP- ' telepek. Óvják * vetést A fehérgyarmati Üj Élet Ter- ; melőszövetkezet földjén sofc he- • lyen, különösen a Túr-menti ; laposabb részeken összegyűlt az olvadó hó leve. A kemény, erősen kötött talajon a vetésekben tenne jelentős kárt a vadvíz, ha a szövetkezet tagjai nem gondoskodnának idejében elvezetéséről. De tudják, hogy a kárt mindig jobb megelőzni. Sürgősen árkokat, lefolyókat ásnak vetéseik megóvása érdekében. | 5 KELET-MáöRAROKS / A G Dávid és a Góliát leírásokat. Példaképem a szeplős Suvick Tóni volt, akinek nagybátyja a fjordok között vívott élet-halál harcot egy bálnával, majd az Azo- ri-szigetek egyetemének díszdoktorává avatták. Elképzelhető örömöm, amikor az öles plakátokról tudomásul vettem, hogy Góliát, az óriásbáina eljön meglátogatni a nyíregyháziakat. A plakátok még azt is hírül adták, hogy hány mázsa a bálna mája, s hány méter a derék állat fejétől a farkáig, sőt a farkától a fejéig is. S az egész látogatás mindössze négy forintomba kerül, gyerekeknek kedvezménnyel. .. Legott elő is guberáltam azt a négy forintot, s rohantam hanyat- homlok a Búza térre, a derék Góliáthoz. Tényleg roppant jószág volt, nagyságával csak formalinos bűze vetekedhetett. S mi4z esélyes indul a tüzelőakció Bárki korlátlanul igényelhet , utalványt Végre láttam a bálnát! Már évek óta evett a fene egy bálnáért. Elhatároztam, hogy addig nem halok meg, míg nem találkozók egy Valóságos, tőröl- metszett bálnával... Pontyot, kecsegét, sőt pisztrángot is láttam már. s egy hatalmas harcsa szálkájától fél óráig fuldokoltam a halászcsárdában. Bálnához azonban még soha nem volt szerencsém, egészen a mai napig. Már gyermekkoromban is valósággal faltam az izgalmas bálna- vadászatokról szóló útután a négy farinto-* mért kellően kiélvez-* tem a formalinszagotj egy pazar ötlet, még-* hozzá üzleti ötlet kör-y vonalai kezdtek agyam-* ban szárnyat bontani. \ Kimegyek a Bujtosra,! kipecázok egy keszeget,J aztán bemártom a for-1 malinos üvegbe, s vi-]j szem én is a Búza tér-* re. A keszeg neve Dá-* vid lesz, felnőtteknek* három forintért, gyere-J keknek egyötvenért, állami alkalmazottak^ pedig 33 százalékos ked-* vezményt kapnak. i Hátha Dávid megint* legyőzi Góliátot?... * í. gy-J