Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-31 / 76. szám
A zsúfolásig megleli terembe« nagy figyelemmel hallgatják, az előadási. nincs még egy növényünk, amelyik annyira meghálálná a csillagfürt zöidtrágyát, mint a burgonya. Hatása vetekszik az istállótrágya hatásával. Műtrágyák tekintetében burgonya alá foszfor, káli és nitrogén műtrágyákon kívül egy új műtrágya alkalmazása mutat igen hasznos és jó eredményeket. A magnéziumszulfáté. Ahol lehet, adjunk ezért a burgonya alá 100 kg szuperfoszfátot, 100 kg pétisót, 60 kg kálisót és 60 kg magnéziumszulfátot. Talajelőkészítésnél az őszi mély- j szántást tekintsük biztonságos alapmunkának és csak ott szántsunk tavasszal, ahol téli széleróziótól kell tartani, vagyis azokon a homokokon, amelyeket a téli szelek meg szoktak mozgatni. Az őszi mélyszántással munkáljuk be a zöldtrágyát, az istállótrágyát és a műtrágyák java részét is. Csupán a pétisó fele maradjon tavaszi bemunkálásra. A többit mindet vigyük a talajba az őszi szántással. Ha tavasszal szántunk, akkor az összes műtrágyát a tavaszi szán tás előtt szórjuk ki. Az ősszel megszántott földel tavasszal minden esetben fel kell lazítani és az ültetést az így fellazított talajba kell elvégezni. A lazítás annál jobb lesz, minél mélyebbre hatol. Eszköze a kul- tivátor legyen és csak szükségből használjunk tárcsás munkagépet, egyirányú tárcsát, vagy kétsoros tárcsás boronát. A világért se forgassuk meg tavasszal azt a földet. melyet ősszel megszántottunk. Az eddig elmondottak a jelenlevők előtt bizonyára mind, vagy jobbára ismeretesek és azt mondhatnék, hogy ezek meghallgatásáért kár volt idejönni és egy napot az otthoni munkából elveszíteni. Lehet, hogy így van. bár annyi hibát és mulasztást követünk el a talajelőkészítés és trágyázás végrehajtása során is, hogy erről nemcsak érdemes, de kell is beszélni, valahányszor burgonyatermesztésről esik szó. A most következőkben azonban azokról a módszerekről fogok beszélni, amelyek alkalmazásával egyik évről a másikra tetemes, 50^-100° o-ot kitevő termésemelkedést érhetünk el. És ezek a módszerek nem hozzáfértie'etleA Földművelésügyi Minisztérium március 27-én a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Gyula-tanyai üzemegységében a tiszántúli és a Duna—Tisza közi megyék burgonyatermelő tsz-ei és a termelés irányításával, ellenőrzésével és felvásárlásával foglalkozó szakemberek részére értekezletet tartott. A tanácskozáson megjelent Szakács Antal, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermelési főigazgatóságának osztályvezetője, Lakatos József, a megyei tanács főagronémusa, Terlanday Sándor, a kísérleti intézet igazgatója, dr. Westsik Vilmos nyugalmazott Kossuth- dijas akadémikus, Teichmann Vilmos vezető kutató és közel kétszáz burgonyatermelési szakember. Lakatos József fö- agronómus megnyitó szavai után Terlanday Sándor igazgató tartott előadást a burgonyatermelés néhány fontosabb kérdéséről. Terlanday Sándor előadása Megyénkben 85 000 holdon termelünk évenként burgonyát Ez annyit jelent, hogy szántóterületünknek mintegy 12%-át foglalja el a burgonyatermesztés. Országosan nem egészen 5%-nyi az a terület, amit a szántóból a burgonya leköt. Nyilván van valami oka annak, hogy a területi arányok-így alakultak ki, hogy amikor megyénk szántójának területe csupán 7.2%-át teszi ki az ország szántóterületének, akkor az országos burgonya-vetésterületből közel 20°'o-os arányban részesedik. Nyilván van oka annak is, hogy miért vált a szabolcsi burgonya híressé, miért lett a bur- gonyatermesztés Szabolcsban becses hagyomány. Ha megvizsgáljuk, hogy miért foglalt él a burgonyatermesztés ilyen tekintélyes területet a mi tájunkon? miért vált híressé a nyírségi burgonya? miért lett itt hagyományos a burgonyatermesztés? — megállapíthatjuk, hogy az ént, mert kitűnő burgonyafajtáink. Vannak jól bevált termesztési módszereink. Vannak gépeink, van zöld- trágyanövényünk, van műtrágyánk. Vannak jó szakembereink. Mindenünk megvan ahhoz, hogy búi gon y at er mes ztésü n k szín v ona- lát állandóan emeljük, termésátlagainkat növeljük, termelőszövetkezeteink jövedelmét pedig ez úton is gyarapít- suk. Kizárólag rajtunk áll, hogy őzt a célt elérjük. Csupán annyit kell tenni, hogy adottságainkat helyesen kihasználjuk, hogy mindent megtegyünk a több és jobb termés elérése érdekében. Az elkövetkezőkben azokról a termesztési módszerekről kívánok beszélni, amelyek a gyakorlatban legjobban beváltak, melyek segítségével rövid idő alatt és viszonylag könnyűszerrel el lehet érni a termésátlagok tetemes növelését, a burgonyatermesztés jövedelmezőségének emelését. a nyírségi talaj és éghajlati viszonyok kedveznek a burgonyatermesztésnek, mert a burgonyatermesztés mindenkor jövedelmező volt. Miijen talajon terem jól a Imrooiiva? Most. amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése lényegében megyénkbep is befejeződött, amikor a kialakult szocialista nagyüzemekben megteremtődött a lehetőség arra. hogy mezőgazdasági termelésünk minden ágában korlátlan fejlődés induljon el. meg kell vizsgálnunk azt is, hogy a híres és becses hagyományokkal rendelkező burgonyatermesztés hogyan épüljön bele az új, szocialista nagyüzemekbe, hogyan válhat a szabolcsi burgonya az eddiginél is híresebbé, miképp lehet a burgonyatermesztés a termelőszövetkezeti gazdaságok legjövedelmezőbb termelési ága. Szükség van erre a vizsgálódásra, mert tudomásul kell venni, hogy az elmúlt évben a jó hírnevünk kissé elhomályosult Burgonyatermesztői becsületünkön csorba esett. Az állami felvásárló szervek nem tudták felvásárolni a tervezett mennyiséget, ami annak a következménye, hogy mi, termelők nem termeltünk annyi burgonyát, amennyit terveztünk, nem adtunk, át a felvásárlóknak annyi burgonyát, amennyit írásos szerződésben ígértünk. Nem engedhetjük, hogy a jó hírnév elvesszen, nem hagyhatjuk ápolatlanul az értékes hagyományokat nem tűrhetjük, hogy adósai legyünk a népgazdaságnak. Nem tehetjük mindezt azért, mert kezünkben vannak a burgonyatermelés fejlesztésének lehetőségei, csak élni kell velük. A burgonya megyénk területén a kötött agyag kivételével minden talajon jól megterem. Legjobban szereti a szelíd és barna homokot, bár megterem futóhomokon is, de itt csak kis termésekre lehet számítani. A vetésforgóban ne következzék négy évnél rövidebb időközben önmaga után. ami annyit jelent, hogy a burgonyatermesztésre alkalmas területek 25%-át lehet évenként burgonyával beültetni. Előveteménye '♦alamelyik kalászos legyen, hogy annak tarlójába csillagiürtöt vethessünk zöldtrágyának, mert Tan burgonyatermesztésre kiválóan alkalmas talajunk, fai"» éghajlatunk. Vannak 3 KKLKT-MAGVAHOSSZáUi Terlanday Sándor előadását tartja. nek, hanem mindenkinek a ren- i delkezésére állanak. Nem kell! hozzájuk sem külön beruházás, sem különleges szakértelem, csak igaz szocialista hozzáállás, magyaros akarás és lelkiismeretes vé gr eh aj tás. .4 lioru m növelésiének tiárwm lénrezője Burgonya-termésátlagaink gyors emelésének sikere leginkább a következő 3 tényezőtől függ: 1. az ültetésre használt vetőgumó minőségétől, 2. a vetőgumó előkészítésétől, 3. az ültetés végrehajtásától, vagyis az optimális növényszám biztosításától. Közismert tény, hogy a burgonya termésátlagok csökkenését, vagy nem kielégítő emelkedését világszerte a burgonya leromlása okozza. A leromlás során nem a burgonya étkezési minősége, ízletessége romlik le, nem is a csírázóképessége csökken, hanem a termőképessége válik évről évre rosszabbá. Ez annyit jelent, hogy a leromlásban levő, vagy már leromlott burgonyavetésből származó vetőgumó után nem kapunk annyi gumókötést és nem fejlődnek olyan nagyra a megkötött gumók, mint a nem leromlott, tehát kifogástalanul termőképes gumók után. A leromlás okairól, tüneteiről és a leromló leküzdése érdekében folytatott tudományos munkáról most nem kívánok részletesen beszélni. Csupán annyit, hogy a leromlás bekövetkezését többek között nagy mérteikben előidézi a felületes és gondatlan munka, a megkésett ültetés és betakarítás, a hanyag növényápolás, a szakszerűtlen prizmázás, téli tárolás. A leromlás tünetedről is csak any. nyit, hogy az nálunk leginkább a burgonyalevelek sodródásával, a csenevész tövek elszaporodásával jelentkezik. A leromlás leküzdése érdekében végzatt tudományos munkáról viszont mindenkinek tudnia kell, hogy megtaláltuk |azt a módszert, mellyel különö- i sen a korai fajtáknál teljes biz- j tonsággal meg lehet akadályozni j a leromlást. Erről a módszerről ja későbbiekben még beszélünk. A most elmondottak alapján a legalsó tennivalónk, hogy ültetés- i hez a lehetőségeink keretei kö- j zött Leromlásmentes vetőgumót ! használjunk fel. Az a termelőszövetkezet, amelyik az elmúlt év- I ben már céltudatosan úgy kezelte ja legjobb burgonyatábláját, hogy j abból fogja fedezni az évi vető- burgonya szükségletét és idejében eltávolította az állományból a sodródott levelű, csenevész bokrokat, — tehát gondosan szelektált —, bátran és teljes nyugalommal elültetheti ezt a saját vetőgumóját. Amikor a felhasználásra kerülő vető gumó minőségének elsőrendű jelentőségéről beszelünk, nem tudok továbbmenni anélkül, hogy a ma tennivalói mellett a jövő útjairól ne beszéljek. Az előzőkben már említettem, hogy ismerjük azt a módszert, mellyel elsősorban a korai fajtáknál meg tudjuk akadályozni a leromlást Ez a módszer nem azért született meg, hogy ezzel csak a nemesítő ! intézet és néhány kiválasztott i mezőgazdasági üzem éljen, hogy 1 csak ezekben a gazdaságokban teremjen 120 q gülbaba, 140 q kte- j várdai rozsa és 160 q aranyaim* j holdanként. Ezt a módszert azért dolgoztuk ki több évi céltudatos I munkával, hogy ez minden bur- ganyatermesztő tulajdona legyen, i mindenki éljen vele és ne le- * 3 (Folytatás a 4. oldalon)
