Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

A Szerencsre utazók nevében Saanaöetonként a 14 óra 55 perckor induló személyvo­nattal utazom Nyíregyházáról Szerencs felé. A szerelvény­ben annyira kevés a hely, hogy már az indulás előtt fél órával szinte állóhely sem jut, sokam a lépcsőkön kényte­lenek utazni. A MÁV már hosszú hónapok óta tanúja a tűrhetetlen aüapotnak, hallja a sok panaszt, de eddig még nem segített a bajom. Miért nem lehet a szombati napokon ezen a vona­lon is beállítani egy mentesítő vonatot ugyanúgy, mint ahogy Szerencstől Miekolcig biztosítva van? Az utasok százai nevében kérem, hogy sürgősen intéz­kedjenek! Szabó Józsét Öregek napja Csengersimán A nőtanács rendezésében Csengersimán is megtartották az öregek napját. A falu 58 idős lakóját köszöntötték ez alkalom­mal az úttörők, majd uzsonná­val vendégelték meg őket. La­kásukon látogatták meg azokat az öregeket, akik betegség és más okok miatt nem tudtak meg­jelenni az ünnepségen. Az ünnepeltek közül sokan könnyes szemmel mondtak kö­szönetét azért a megbecsülésért és szer etet ért, ami csak ebben a társadalomban érhette őket. özv. Szabó Petemé „Mesterséges“ sártenger Mire Kisnaményból Fehérgyar­matra érünk térdig sárosak va­gyunk. A kisvasút állomás terü­letén ugyanis a Szerencsi Cu­korgyár cukorrépát tárolt, az utat elföldelték. Elszállítás után a salakozás fölött ott maradt a föld és hatalmas sártengert ké­pez. Csodálkozunk azon, hogy a MÁV is eltűri területén a „mes­terséges” sártengert és nem in­tézkedik, hogy a gyár rendbe szedje a rakodóterületet. Vagy talán jó lesz a föld a következő répatermés beföldelé- sére? A kisnaményi utasok nevé­ben: Fábián Ernő Akad még tennivaló az utakon A hóvihar már rég elmúlt, de maradvá­nyai még mindig megtalálhatók az uta­kon. Sajnos sok he­lyen az úlőrök meg­elégedtek azzal, hogy a községek becsüle­tes dolgozói utat nyi­tottak a járműveknek s utána már nem na­gyon törődnek az utak állapotával. Nem egy helyen még mindig ott vannak az úttest közepéin fa­gyott jégdarabok, amelyek akadályoz­zák a közlekedést és rongálják a kocsikat. Ugyanakkor az üt­őtöknek néha csak a zászlóját találni az úton... S ha már az utak­nál tartunk, jó előre felhívjuk a nyíregy­házi állomásra igyek­vő kolegák figyelmét arra, hogy a Széche­nyi utcán, az egyirá­Yfiért nincs NDK brikett n vásárosnaményi TÜZfeP-telepeii ? Több tiszakerecsenyi lakos aláírásával levél érkezett szer­kesztőségünkbe. A levélírók azt panaszolják, hogy a vásárosna­ményi TÜZÉP-telepen nem kapni jó minőségű NDK brikettet. Panaszukra a következő vá­laszt kaptuk a Nyíregyházi Tü­zelőszer- és Építőanyagértékesít'ő Vállalattól: „Az NDK brikettet országosan és megyei viszonylatban is a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP Főigazgatóság osztja el a felhasználásra kijelölt telepek­re. Megyénk területén Nyíregy­háza, Kisvárda és Mátészalka iparvágánnyal rendelkező TÜZÉP- telepei kapnak NDK brikettet. Ennek az a magyarázata, hogy viszonylag kevés az importalt mennyiség, és városegészségügyi szempontból is a sűrűbb lakosú ipari és mezőgazdasági gócpontok között osztják szét. Technikailag is nehézséget jelentene a szét­aprózás, mert az NDK-ból érke­ző nagy raksúlyé kocsikat átra­kás nélkül nem lehetne kisebb teherbírású vasúti vonalakra irányítani. Ez idő szerint tehát nem áll módunkban vásárosnaményi tele­pünkre NDK brikettet küldeni. Megnyugtató azonban, hogy en­nek kivételével, másfajta sze­nekhez a lakosság bőven hozzá tud jutni. Kiss Ernő igazgató a „szegény" sofőrök. HORDOZHATÓ TV nyú út előtti kanyar­ban vigyázzanak, mert könnyen elha­raphatják a .nyelvü­ket, akkora árok hú­zódik keresztül a műúton. Csupán azért hív­juk fel mindezekre az útellenőrök és az illetékesek figyelmét, mert feltehetően nem vették még észre, csak mi: Látogatás Pátrohán Amikor Pető Jucit megláto­gattam, éppen a KlSZ-bélyege- ket rendezgette, s már küldte is a húgával a megbízottakhoz, hogy vigyék el a fiatalokhoz... Egy évvel ezelőtt történt ez, amikor Pátrohán jártam, s részt vettem egy KISZ-gyúlésen. Em­lékszem, akkor az volt a prob­lémájuk, hogy a fiatalok nem akarták megvenni a bélyegeket. De ha csak ennyi lett volna a baj?... Akkor ez a gyűlés úgy zajlott le, hogy a KISZ-titkár ismertette a beszámolót, s kér­te a tagokat, vitassák meg... Soha olyan passzivitást még nem láttam! Nem mondok so­kat, de voltak legalább hetve­nen és mégis mindenki hallga­tott. Hogy őszinte legyek, ak­kor- magam sem tudtam mit Igazuk volt a nyírta*si vásárlóknak A Pátroha és Környéke Körzeti Földnúivesszövetkczei nyírtassi, 9-es számú boltvezetőjének magatartása ellen, szerkesztősegünkhöz érkezett panaszt a MÉSZÖV illetékes szervei kivizsgálták, és ennek alapján a következő választ adták: „Almási Lászlónét a bolt vezetésére ideiglenesen bíztuk meg. Magatartásával kapcsolatos szóbeli panasz már feb­ruár 15-en is érkezett a földművesszövetkezet részére. Azonban a nevezett szerződése február 20-ig szólt, igy a leváltásáról csak akkor gondoskodtunk. A továbbiakban a földmúvcsszövetkezet Almasi Lász­lónét nem alkalmazza. Páll Tibor előadó.” készülődnek az „Ifjúság a szo- cializmusért'-mozgalom próbái­ra. Öröm volt hallani azt is, hogy a Rákóczi és a Zöld Mező Tsz fiataljai versenyben állnak, ki végez több társadalmi mun­kát. Sokan járnak politikai is­kolára és továbbképző tanfo­lyamokra. Csupán a sport és a kulturá­lis munkával nem dicsekedtek... A napokban meglátogattam Ju­cit s érdeklődtem van-e előre­haladás. — Sokat fejlődtünk — mond­ta. — Elhatároztuk, hogy kézi- és röplabdacsapatot alakítunk, megtanulunk sakkozni és ping­pongozni. Kulturális munkában úgy akarjuk teljesíteni a moz­galomban előírt követelményt, hogy egy-egy közösen látott filmből, vagy elolvasott könyv­ből ankétot rendezünk. S ha már itt vagy — mondta nekem —, megkérnélek, áprilisban ismer­tesd Darvas József: Hajnali tűz című drámáját. Éti örömmel vállakoztam er­re a feladatra, hisz olyan jó érzés KISZ-munkat végezni, se­gíteni. .. Berencsi Erzsébet a kisvárdai leánygimnázium tanulója. Nagy gonuuan vagyunk! Mit válasszunk tízóraira? Jól is szeretnénk lakni, de a súlyfölösleg sem hiányzik...! (Foto: Hammel) Naqy sikerrel nyílt meg a nyíregyházi gyermek színház A NYÍREGYHÁZI Móricz Zsigmond Művelődési Ház gyer­mekszínháza a nyilvános főpró­ba után vasárnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a legif­jabb színházlátogatók előtt. Egy előadás értékelésénél ál­talános szokás a közönségre hi­vatkozni. de vajon hivatkozhat­nak-e olyan fiatalkorú közön­ségre, amilyen a gyermekszín­házé? Adhatunk-e valamit a gye­rek értékítéletére? Felnőtteknél arra hivatkozunk, hogy tetszett-e az előadás. Azt hiszem, nyugod­tan lehet ezt tenni a gyerme­keknél is. Mert elég nehéz, az út a gyermeki gondolkodáshoz, érzelemvilághoz. S a most be­mutatott két mesejáték előadá­sa megtalálta az utat a gyerme­kek szivéhez. A mesejátékokat Sipkay Barna írta, a szereplők főként felnőtt színjátszók, de néhány gyermek is szerepel. Az ifjú nézők őszintén izgul­tak a főhős Nekeresd Sándor — Hook Lajos — sorsáért, szívből neveltek az örökké mókázó ud­varmesteren, olykor á királyon is, és ellenszenvük egyre foko­zódik — már amennyire lehet­séges — a boszorkány iránt. külön Érdekessége az előadásnak, hogy az udvarmes­ter olykor a nézőket is bevon­ja játékba azzal, hogy saját „nagy” kérdéseire kér tőlük vá­laszt. És a gyerekek, mintha ők is részt vettek volna a próbá­kon, kórusban válaszolnak. Ök is részesei a mesének, beleavat­koznak annak menetébe. Hook Lajos kitűnően alakítja a magyar huszár és az „álsza­kács” kettős szerepét. Bárkányi Ferenc komikus egyéniségének nagyszerűen megfelelt az udvar­mesteri „beosztás”. A kis né­zők bizonyára sokáig emlegetik nevettető mókáit. Talán annyit kifogásolhatnánk, hogy a szöveg- mondásra néha nem ügyel elég­gé. Nagyon fontos pedig a tisz­ta szövegmondás, mert a gyere­kek minden szót szeretnek hal­lani. Csak elismeréssel szólhatunk a boszorkány alakítójáról. Mes­ter Ilonáról is. A Gyöngyvirág Palkó szenzá­ciója a két Bárkányi szereplé­se. az apa Ferenc és a fiú Tamás a mesében is hasonló kapcsolat­ban áll egymással. Túlzás nél­kül állíthatjuk azonban. hogy ebben a darabban Tamás felül­múlta édesapját. Tamásra csak ennyit mondhatunk röviden: rendkívüli tehetség! Szinte hihe­tetlen, hogy milyen meggyőző, hiteles játékra képes egy ilyen fiatal gyerek. Ennek a darab­nak nemcsak szereposztásánál fogva, hanem értékelés alapján is ő a főhőse. Teljesen hiteles alakítási nyújtott a legszebb gyöngyvi­rág nevelő öreganyókája is, Nagy Julianna. A HAT GYÖNGYVIRÁG megjelenésében, összjátékában, különösen bájos táncában meg­kapó liraiságot vitt a mesébe. Hook Lajost nem csak mint szereplőt, hanem mint rendezőt is külön dicséret illeti. Főleg az ő érdeme, hogy mindkét mese „életszerűen” pereg. Egy-két he­lyen azonban még kisebb változ­tatásra lesz szükség, ahol a já­ték eleven lüktetése alábbhagy, illetve vontatott. Szépek voltak a jelmezek és díszletek. Mindjárt ahogy fel­gördül a függöny, a gyerekek ámuldozva csodálkoznak: de szép. Ez azonban további lát­ványosság nyújtására kell, hogy serkentse a darab rendezőjét, mert a mese lehetőséget ad rá és értékét növelné. Tomasovszky Pál zenéje jól illeszkedett a meséhez, a kör­nyezethez, csak növelte a da­rab líraiságát, fokozta szélessé­gét. MINDEN DICSÉRETET MEG­ÉRDEMEL a művelődési ház vezetősége is, hogy gazdájává vált az országban elsők között megnyílt gyermekszínháznak, hogy a legifjabbak „színházi igényeit” is kielégítse. Gál Béla Ujtípusú borsóbetakarító gépeket próbálnak ki az állami gazdaságok Az idén több állami gazdaságban megszervezik a borsó- aratás gépesítését. A mosonmagyaróvári gépgyár kipróbálás­ra húsz ú.jtipusú borsóbetakaritó gépet küld az állami gazdaságokba. Ezek kis vágószélességűek, s felszedő szür­ke?, elük a talajon csúszik, igy alkalmas arra is, hogy a sokszor földön fekvő borsószárat levágja és rendrerakja. A rendreszedett zöldborsót aztán rakodógépekkel emelik pót­kocsira és szállítják a fejtőgépekhez. A mosonmagyaróvári gépgyártól kapott húsz borsóarató kísérleti szériában ké­szült és további tökéletesítés után kezdik majd meg a so­rozatgyártást. T r r * izorai icgyeiv. nisz csuk venueg vol­tam ezen a gyűlésen. Ha nem szólok hozzá, a lelkiismeretem nem hagy nyugodni, mert nem segítek nekik. Ha viszont hozzá­szólok, még azt találják hinni, hogy ki akarok tűnni, vagy nagy­képűségből teszem. „Szerencsé­re'’ az egyik fiatal segített ne­héz helyzetemen, táncolni hívott a szomszéd terembe... Ez volt a helyzet egy évvel ezelőtt. Már el is felejtettem volna az esetet, ha januárban Feri öcsém nem hoz egy meg­hívót. KISZ-gyúlésre szólt. Pe­tő Jucikéval és Kiss Mariká­val mentem el. Megmondom őszintén kellemesen csalódtam... Most a titkár beszámolója vé- i gén egymás után álltak fel a fiatalok, s elmondták, hogyan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom