Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
Néró fistn jön. Az ember kiúráiija a tüdejél, cserepesre íüptfUli a szája szélét, de <ÖMtt rezdül a bokor, fűszál sem moccan, nem tudni, merre kóborol, Pedig Eszter már menne hasa a szilkével, a festett hádogtányérrál. Hogy veszítse meg az isten, ezt a kutyát! Néró. .. Nééróó... Hogy? Azt mondta, veszítse meg? Már maga is bolondságokat beszél. Ha elcsatangolt egy kicsit, az még nem nagy baj, majd előjön, addig begöngyöli a paprikáskrumplit egy lapulevélbe. Mert a kutyának mindenképpen enni kell. Még egy kis szalonnabört is hagyott neki, hadd nyalogassa a száját. Ügy hűségesebb, jobban szolgál. — Néró hé...! Idősebb Kardos Áru-n ezt már nyájasabban, kedvesebben kiáltotta az erdőszél felé, ahonnan éppen ebben a pillanatban sétált elő méltóságos lassúsággal Néró, a hagymacsősz szépszőrű. kövérre hízott, lögófiílű kutyája. Ránézésre szép példány Néró: inkább magas termetű, a tartása előkelő, nem vakkangat úton, útfélen, a járása sem olyan, mint a falubeli közönséges kuvaszoké. Ez a higgadt, kimért lépdelés, amely csak nagy ritkán változik át könnyed ügetéssé, egy f alsóbbrendű lény jelenlétét kölcsönzi. As igazság az, hogy Kardos Áron a falu legszebb kutyájának tartja Nérót, még a kocsmába is elkísérteti vele magát nyári vasárnap délutánokon, ha éppen nincs szolgálatban és bizsereg a tenyere a kerek kugligolyó után, vagy a kiszáradt torkán egyedül a sör segíthet. Mert Néró több Kardos Áronnak, mint egy holdat ugató mihaszna eb. Ez a kutya, amelyet két és fél évvel ezelőtt még patikában vett cumival etetett, most családfenntartóvá lépett elő. Azzá az! Mióta Néró az oldalához szegődött, kutya baja Kardos Áronnak, az egész világgal, mostanában meg már a Kék Nefelejcs Tsz-el is földöntúli csendességben megvan. Pedig majdnem hogy vízre vitte c Nefelejcs, a téesz, amely a nevét is arról kapla. hogy Szekeres Feri az első közgyűlésen, az alakuláskor azt kérte a vezetőségtől: igy kereszteljék el ezt az új csodabogarat, hogy az emberek el ne felejtsék a napot, amikor le köszöntek a magánvilágról. Kardos Áron azt sem bánta, ha kikiricsnek hívják, ö csak a öt holdját sajnálta, meg folyton az járt az eszében, hogy' bárcsak döglene be az egész mihamarabb, ö egy gazszálat sem tesz odébb, ha éhen felfordul is.---- Érj felőlem akar ki is] forgathatjátok az egész világot, — vágta a brigátívezelől arcába, amikor az szólt, hogy] na, Áron bátyám, eljött volna] a munkák kezdése. gyerünk\ szántani. Nem és nem. Csal: a méreg] gyiilcdezett benne, néha mar( olyannyira, hogy a torkát viar-t dosta. Leginkább Lenkét saj-\ nalta. A Lenke lovat. Szegény] Eszter, úgy sírt azon a kedd\ délutánon, amikor elhajtotta at közös istállóba, hogy még az* anyja temetésén sem különben.' A: új szekér, az még megvan Fenn t szín padlásán, tenyér< vastagon bekenőcsölve. lucer-* na rajta. Az ócskát adta le. Le,] de nem el! ötöle csak meg-1 vették. A szekeret, amire ha< felült..: Még ha lenne mire< felülni, gyeplő a kézbe... Dc\ nincs, ez fáj neki a legjobban.j Üllő helyében aludt el akkoriban a felső házban, a festett asztalnál, még a bort se] kívánta. Észter rázta fel, ri-\ mánkodással. veszekedéssel: „Meglásd, rossz vége lesz igyS elemészted a lelkedet, mások* már rátudják, mehetnél tei is..Szegény asszony. Hogyi megriadt, amikor ri-rákaromko- dott, A Nefelejcs ajtajához is az asszony sajnálata vitte el. Megállt a küszöbön. — Itt volnék. Többet nem mondott. Ez is kivette az erejét. És akkor jött a váratlan döfés. Elkésett. Hiába gyúrták a brigádvezetőket, mindegyik húzódott. „Előbújt a vakond a készre?’’ — „Nincs szükségünk rá!” — „Jobb, ha oda sem dugja az orrát az embereim közé!” Nem rimánkodott, nem kért, hogy igy a család, meg úgy a három apró. Kardos Áront más agyagból gyúrták. Csak a fogai között szitkozódott. hogy ne hallja senki a bánatát. Másnap beszólt Ilonka, az irodista lány, hogy minden rendben, van már beosztás, kecsősz? Kerülő. Egykutya. Koldusbot. Csak szépen cseng, mint a: is. hogy Kék Nefelejcs. Eszter várt. Hallgatta az ember motyogását. — Majd jobbra fordul. Áron. Az asszony újra kezdte: mit szólnak az emberek, hogy itthon ül? Már lassan két hónapja. .. Bolondnak nézik majd... Ha szekér már nincs, vesznek egy biciklit,. . Istenem, teremtöm. .. Nem bírta tovább. Belefáradt. Ráállt. Néró akkor még kölyök volt, virgoncabb s az istennek sem lehetett bezárni előtte a kis- ajtót, ha a halárba indult..Futott a fényes bicikli mellett, amelynek fényes vázához kötözte a kampós kerülő botot, hogy estre sem vették. álljon, hogy a kecske is jóllakjon. a káposzta is maradjon? Próbálta nyugtatni mayát: akkor nem kellettem, most üssön meg benneteket a guta. Ha hízok, magamnak hízok, kinek. mi gondja rá. Csalc bántotta. Hiába próbálták kikezdeni már a palánták felett hajladozó, húsukat villogtató csitri lányok napközbe. Nem jött könnyen a jókedve. Egyszerre meg úgy oldalba rúgta Nérót, hogy a szerencsétlen jószág estig vonított a kíntól. Leginkább az erdöszélen álldogált. valamelyik ja tenyérnyi árnyékában, távol az emberektől. Onnan leste a határt. Szerette, kereste a csendet, de az agya olykor Jájóan dobogtatta a halántékát. Néró járása is meglasAngyal Sándor: Néró éjszakája rülő lesz a kertészetben, a hagymánál,.. Ha nem ez a lány hozza a hírt, talán nekimegy. Ilyen csúfságot. Kardos Áronból kerülő! Ha egy sült- krumplit eszik napjában, altkor sem. Most már azért sem. Felment az irodára. tisztázni ezt a tévedést. Amikor újra hallotta, hogy nincs választás, majd jövőre átteszik máshova — bevágta maga mögött az ajtót. Néhány faldarab hullott a küszöb szélére. Két napig semmi. Akkor beállít hozzá De re je Feri, a Nefelejcs küldönce, vagy ahogy manapság mondják, altisztje és kifutója, kezében fehér papír, rajta a pár sor: „Felszólítjuk, hogy amennyiben két napon belül nem foglalja el a kertészcsöszi munkahelyét, úgy más embert jelölünk ki erre a posztra. Bégi Mihály sk. elnök" Nézte a cédulát. Háromszor is átfutotta. Mindannyiszor vagy forróság ömlött szét a testében, amikor odáig ért: Feltűnés nélkül lépett munkába. Az első hónap után már könnyebben érezte magát. Folyton arra gondolt, mégis csak jót tett vele az isten, meg a téesz vezetősége, hogy ide rakta. Biztosan észre veszik majd az emberek, hogy mit csinál a becsületes gazdából a csoport. Hová alacsonyitja. A késés, az nem számos, azt elfelejtik, de ez a bot. Ez az ő néma ellenállása. Hadd mondják csak a jobbgazdák, szegény Áron, szépen kicsinálta a csoport, ő a legnagyobb áldozat. valóságos mártír. De tisztára megzavarodtak ezek az újdonsült téeszcsések? Eszter mondja egy délben, beszélik a fehérnépek a faluban, nagy fineszes ez a Kardos, csak hizlalja a fenekét a semmittevésben, csak sétálgat napi egy egységért. — Hogy vesztek volna meg! Kardos Áron előbb majd szétroppantotta a botot a kezében a dühtől. Melyik lábára sült. akkor lett félszeg, hallgatag. Őszig sem fogyott a gondja, pedig a végső számadáskor tisztességesen porcióztak. A zárszámadási dinom-dánomon hiába csiklandozta kedvét Dani. a banda suta prímása, fél- rehúzódolt. idő előtt hazament, aludni, gondolkodni, megrágni élete sorját... Minden különösebb esemény nélkül múlt a tél, a jó esztendő feledtette a civódást, a bajokat. De Kardos Áron gondolataiból nem űzték ki a napok a kellemetlen, irigykedő szavakat: . . . fineszes, . . . csak sétálgat,.. Ha nem is mondják már annyira, csak gondolják. Róla. Kardos Áronról. Az idő múlása Kardos gondolkodását is frissítette. Tudja ö már mit kell tenni...' — Áron bácsi, ityeg még a fityeg? — Rég volt az már, igaz Áron bácsi? Tetszett a lányoknak. a mellüket a fiatal nap felé for-. A lelkiismeret lázadása A televízió tulajdonosok, — de igen sokén mások is — heteken keresztül ügyelték nagy érdeklődéssel a Német Demokratikus Köztársaság filmjét. Az utolsó rész közvetítése aikalmaval pedig vendégeket, is bemutattak a nézőknek: a film alkotóit S ezekből a beszélgetésekből kiderült, hogy a film nagyrésze a teljes valóságot tartalmazza, tehát riport-filmnek is fel lehel fogni,- Dokumentációs ereje' az. amely legjobban lenyűgözi a néző*.. Hiteles képet kapunk a fasizmus összeomlásáról, arról az időről, amikor már a legelvetemültebb náci is láthatta, hogy a háborúi elvesztették. De még ebben a végső kapkodásban is gyilkolni, pusztítani igyekezett a fasiszta német hadigépezet. Petershagen ezredes, a német hadsereg egyik magasrangú tisztje .szembeszáll ezzel az őrüle tei, és felveszi a harcot feletteseivel szemben. S mindezt teszi egy kisvárosért, amelyben lakik, s amelyet szeret. Ez aztán súlyos helyzetekbe sodorja, amelyekben mindinkább g< ndolkozik. t>s következtet, és ráébred arra, hogy rossz ügyet szolgált. Ennes az ezredesnek belső lelki harca uz, ami összeköti a hatalmas film cselekményét, s ugyanakkor széles képet fest a német nép akkori állapotáról, meggyőzően szól a háború ellen, s leleplezi a fasizmus igazi, vérszomjas, rettenetes arcát. Petershagen ezredes, csakúgy, mint a többiek, élő személyek. Ebershagen ezredes valóban élt, sói cl, és írja emlékezéseit. Az ő története tulajdonképpen ez a film, s bernit atkozott Budapesten járva, a televízió közönségének. Könyvét igen nagy közönségsiker jgadja. éppen hitelessége okából. A filmen alakját Erwin Geschon- neck személyesíti meg. Kitűnő színész, alakítása felejthetetlen. A filmé: három részben játssza m.:jd a nyíregyházi Béke mozi. három egymásután következő héten. ditó asszonyoknak, hogy a hagymacsősz elpirul és jó egészségeset kacag az í.ncselkedésen. — Ne csipkelődj, Le JuleacE inkább vigyázz, hogy ki ne essen az a két kis alma ü. blúzodból, .. — Na nézd csak, Áron bácsi sósat eszik! Kacagtak a napsütésben. Még Néró is meglengette a füle hegyit, pedig a nyelve fci- lógott a fárasztó melegben. Nem szűnt a kedv akkor sem. amikor a kis kétkerekű bricfikán megérkezett Bégi, az elnök. Ő is toldta a szót, elmondta a legújabb szputnyik viccet, amit a járásnál hallott, a baromfitenyésztési értekezleten. Mert hiszen az értekező emberek sincsenek fából, azok is szeretik a pikáns dolgokat Nem igaz? He.liehe. Aztán magukra hagytak az asszonynépet, pedig azok nem bánták volna, ha délig is ott Időz a jávorbajuszos Bégi, Szép ember Bégi. asszony szemmé t kívánatos, még már pletykál is híresztelgetnek róla és a felesége féltékeny. — Na. Áron. milyen a hagymánk? — Mint a parancsolat, — Beszélik a faluban, hogy már érik. Olyan finom tőle n leves, hogy megnyalja az ember a száját. Kardos szeme megvillant Nem tetszett neki ez a kijelentés. Valami kellemetlen érzése támadt. — Hogu gondolod ezt a dolgot Mihály? Bégi nem nézett rá. telcin- telét a tágas haláron hordozta. Csend következett. Kardos megismételte a kérdést: — Még hogy lopná a nép? — Te mondod. Áron... Az érett dinnye bele sem pirosabb, mini amilyen Kardos Áron arca lett ebben a percben. Akár cseresznyepaprika. — Csak nem képzeled, hogy... tőlem? Meg a kutyámtól...? Nézd meg ezt a kutyát. Mihály! Ilyen kutya az egész Tiszántúlon nincsen. Kilométerről észrevenné a betyárt. Hé, Néró.. ■! A kutya ebben a pilluiurt- ban Kardosra szegte a szemét. — Na. látod. Mihály. Kutya ez. nem kenyérpusztító. Bégi nem szólt többet * a hagymacsősz úgy érezte, ezúttal ő győzött. Hallgatás, be- ■ leegyezés. Jól van Néró.. . A: elnök is megnyugodott, a hagyma a levesben megteszi maja a magáét! Nem. lesz most mar Kardos Áron fenekét hizlaló izé... Betömöm a szájukat, ök- lömnyi vöröshagymákkal hehe- he... Hajnalban, ahogy ébredt, elállt a lélegzete. Kelne fel, nem megy. Erőlködik, s akkor veszi észre, hogy egy vastag zsineggel a kunyhó tövekéhez kötötték a lábát. Iszonyatosat káromkodott, s úgy megrántana a jobblábát, hogy a korhad1 karó kitört, a zsúpos kunyhó meg akár a colloslok, össze- csuklóit. Néró ekkor nagy -ugatásba kezdett, amit gazdájáért velő fájdalmas vonítással tarkított. Nehezen kecmergctt ki Karúj dós a halom gaz alól. A1:koi* látta, hogy a Néró lábán nj madzag csüng. A madzag véé gén egy cédula: „Vi- haragudj Néró, sajnáltalak felkelteni a sitttér szaki-' Kardos Áronnak meg a hn- jóba hullott szalma és gazszá lak leveréséhez sem volt erei'-. Csak állt a hajjymalábla. régiben. a. korai derengésben, s a gyengítő forróság elhomályosította előtte a határt. Nem vet-i te észre a milliónyi kis fényes harmatcseppcket sem, amit a jószagú kora reggel ra-■ költ a nyújtózkodó hagyma-• szárakra. Szerette volna, ha gyonoat-. kitisztul a gondolkodása.
