Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-24 / 70. szám

A Tiszavasvári Gépállomáson Hubai János és K. Szabó László a Diesel-motorok javításának mesterei. Jó munkájuk­kal nagyban elősegítik a gépállomás eredményes tevékeny­ségét. (Foto: Hammel J.) MínfCffiv 2 ezer la It ás árát takarították me«- a típustervek felhasználásával A típustervek se- ; gítségével általában i 15—20 százalékkal ol- I esőbb az építkezés, ! mintha minden épü- j letet külön, egyen- ! ként terveznének, j Ezért a második öt­éves terv végén a lakások és a kom­munális épületek 60 —70 százalékának építéséhez típuster­vet kell felhasznál­ni. Az Építésügyi Minisztérium az öt­éves terv vége he­lyett mér tavaly is típustervek alapján építtette fel a laká­INNEN —O/V/V^/V A következő tanév előkészíté­sének terveiről a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei az aláb­bi tájékoztatást adták az MTI munkatársának: Az óvodákban szeptemberig újabb 4800 kisgyermek elhelye­zésére nyílik lehetőség. Az év végéig további 3800-zal, 1962-ben tehát csaknem 9000-rel növekszik az óvodai helyek száma. Négy- százlizennégy új általános 24 FIATAL dolgozik Tarpán a baromfitenyésztésnél. Az állat- tenyésztésben dolgozó fiatalok jói elvégzik munkájukat, a tsz [vezetői elégedettek munkájukkal. középiskolai tanterem készül el a tanév kezdetéig. Ebben az év­ben ezenkívül még 242 osztály­terem építését fejezik be rész­ben állami beruházásból, rész­ben társadalmi úton. sok 65—70 százalé­kát. Ha a régi ter­vezési módszer sze­rint és nem a típus­terveknek megfele­lően építkeznek, ak­kor mintegy 300' mil­lió forinttal többe kerül a munka és 2000 kétszobás lakás­sal kevesebbet épít­hettek volna. Az idén az isko­lák, az orvosi rende­lők, a művelődési házak. a munkás- szállások, az iroda­házak és más közös­ségi épületek 20—25 százalékának építési költségeit csökkentik a típustervekkel. A típustervező in­tézet és hat ter­vező vállalat most terjesztette elő jóvá­hagyásra 85. féle kö­zösségi épület ter­vezési és költségnor-. máját. Az idén ki­dolgozzák még a leg­fontosabb kereske­delmi, mezőgazdasá­gi és ipari épületek árát rendező javas­latukat is, amelyek­nek megvalósításá­val sok százmillió forintot takaríthat majd meg népgazda­ságunk. Tervteljesítés? - Ifíisáavádelem r A továbbiakban közölték, hogy a tanácsi irányítás alatt működő alsó- és középfokú ok­tatási intézmények felújítására ebben az esztendőben 200 mil­és líó forintot irányoztak elő. Jlapjzélen Mikor teremt rendet az AKÖV a repülőtéri autóbuszforgalomban ? Naponta 300 ember utazik Nyíregyházán a Beloiannisz tér­ről a repülőtér melletti cipőgyárba. Nem egy esetben azonban csak utaznának, ha az AKÖV gondoskodna a munkások elszál­lításáról!... Különösen megmutatkozott ez a nemlürődés a hóvihart kö­vető napokban. Annak ellenére, hogy a honvédség segítségével már pénteken este szabaddá vált az út, hétfőn reggel még nem indított autóbuszt az AKÖV. Több mint száz dolgozó emiatt gyalog tette meg az utat és csak egy órás késéssel kezdhették meg a munkát. Miután Cseppentő József, az üzem igazgatója ezt szóvá tette a központi irányítónál, délután már kaptak három autóbuszt. Másnap azonban újra megismétlődött a hétfői jelenet a Beloian­nisz (éren. Busz csak Nyírtelekre indult fél nyolckor, de már az is zsúfolva volt. Száz dolgozó ácsorgóit újra türelmetlenül, hogy elkésnek a munkából, ha gyalog keli nekivágni az útnak. Végül .beszálltak egy üresen álló autóbuszba, de kiderült, hogy az MALÉV-járat és az IBUSZ-nál vesz majd fel utasokat. Hosszas vita után a forgalmista utasította a buszvezetőt, hogy induljon el és menetközben szedje fel a repülőtéri utasokat, de az IBUSZ-nál nem szállt fel senki. Az üres autóbusz tehát akár egész nap is elácsoroghatott volna a téren. A cipőgyáriak „önkényeskedése" azonban nem maradi meg­torlás nélkül. A nagy dérrel-durral útnak induló gépkocsivezető — úgy látszott — bosszút esküdött. A nyírteleki utasokat pél­dául már a repülőién bejáratnál, az országúton leszállíttatta, pedig a tovább induló váltó autóbusz a repülőtér betonján várta az utasokat. Ugyanakkor a cipőgyári munkásokkal sem a kijelölt helyen állt meg, hanem jóval távolabb, az autóbusz állapotát is veszélyeztető, fás területen. Ügy hisszük, mindehhez nem kell kommentár. Már csak azért sem, mert a szerkesztöseghez írott levelek és bejelentések nagy része számtalan ilyen és ehhez hasonló problémát vet fel... X. A. Elmondották, hogy a követke­ző tanévben további mintegy 300 általános iskolában kezdik el a politechnikai oktatást. Ez azt; je­lenti, hogy a műszaki-gyakorlati képzésben újabb 100 ezer tanuló kapcsolódik be, s így az ebben részvevők összlétszáma már meg­közelíti a 440 ezret. A Művelő­désügyi Minisatérium 38 újabb központi műhelyt létesít a fő­városban és vidéken. Az idei évre tervezett a tan­könyvkiadási példányszám meg­közelíti a tízmilliói!. Múlik az idő... Adenauer: Istenem, már megint idősebb lettem egy lesze­relési konferenciával!!! (Gerő Sándor rajza) Nem kuporgatás, j hanem takarékos élet!; Megint csak a fejét rázta: — Itt mindenki KST-tag. Volt egy fiatal, aki nemrég jött. De már az is tag. Miért ne len­ne? Jó dolog ez. Többen dolgoztak ott, a te remben. Körülintettem: — Kik azok, akik közülül nem takarékoskodnak? És va jón, miért nem? Havi huszonötezer forinttal gyarapszik a kisvárdai fémsze- relvényárugyár KST-betétjp. Év végére csinos összeg gyűlik ösz- sze, amikorra a kiosztás ideje jön, Kik takarékoskodnak, miért? Hiszen ez azt jelenti, hogy a gyár minden harmadik dolgozója betéttel rendelkezik. Többet mond ez annál, hogy az üzemben jó a takarékossági propaganda. Sokssáz ember igye­kezete alapján már általánosíta­ni is lehet., s itt meg is van az alapja. Nemcsak KST-tagok van­nak, hanem egyénileg, más ta­karékbetétkönyvek tulajdonosai is. Az első következtetés, amit le lehet vonni a gyári munká­sok — nagyobbrészt azok a be- léltulajdonosok, — szándékából, hogy céltudatosan rendezik be életüket. Válasz egy oktalan vádra Nyugaton létbizonytalanságot emlegetnek, s akadnak nálunk is olyanok, akik szeretik han­goztatni, hogy ma az emberek nagy többsége „máról holnap­ra” él. Nagy József, az egyik KST-tag, szerelölakatos a gyárban. Ko­moly ember, pontos munkás. Minden hónapban pontosan száz forintot tesz be. tehát nem is sokat. Mire fordítja? — Van mire — válaszol meg- \ értően, s nem csodálkozik a j kérdésen. — Nem olyan sok, ' ami ép végére összegyűl, csak | ezerkétszáz forint. Azonban a feleségem külön betétkönyvvel rendelkezik. Én itt leveszem a százast, és odaadom a pénzt. Ö még. otthon is talál belőle feles­leget, amit megspórol. És. hogy mit veszünk belőle? Tavaly pél­dául új konyhabútort vásárol­tunk. De lehet új télikabátot, vagy. akármi mást, ami nagyobb összeg, s nehéz lenne egyszerre kiszakítani, a keresetből. — Jobb is így — mondtam segílöleg —, mint a százast oda­hagyni a kocsmában. Mosolygott, rázta a fejét. — Ha éppen úgy jön,, és ösz- szebeszélünk, otthagyjuk mi azt U. Azok a bizonyos „fiatalok" magkeszito. Egyénként es ha­vonta 200—300 forintokat tesz­nek le, távolabbi célok megva­lósítására. Fiatal házasok ők it — Dekát akkor kik hagyjál ■i pénzt a mulató helyeken? — kérdezem Eszenyi Lászlót, aki­nek tudnia kell, hiszen ő i KISZ-titkár is. — Jut arra is valami — bő- lint —, hiszen táncolni is kell De, hogy mi gazdagítanánk e kocsmákat... az nem igaz. A. gyári ifjúság több mint feli KST-tag, és soknak másfajta be tétkönyve is van. Ez az igaz- mg. Betett forintok igazolják t fiatal KISZ-titkár szavait. És t szépen gyülemlö KST pénztár összeg, hogy a tervgazdálkodá nemcsak egy ország életében hanem a családok életében i jelentős dolog. És még csak nen is kuporgatást, kispolgári gara soskodást, állandó lemondást je lent... Sipkay Barn; Egy időben tele voltak a ha­zai lapok a „huligán” kérdéssel. Ügy tűnt, mintha az ifjúság majdnem egésze jampi ruhában járna, munkát kerülne, miköz­ben kidobós vad táncot jár az utcasarkon. Eszenyi László mintakészítő fiatalember. Fiatal nős ember, tegyük hozzá. Mert azóta meg­szaporodtak a gondjai. Lakás kellene nekik is. mint sok más, fiatalnak. — El is határoztuk itt töb­ben, brigádot alakítottunk, hogy közösen építünk magunknak há­zat. Mire várjunk? Elég erősek vagyunk! — No, és az anyagiak? Azok is erősek? — Azért van a takarékbetét — mondja derűsen. — És még erre kölcsönt is szeretnénk kap­ni. S reméljük, a vállalat is segít, amivel lehet. Távolabb fiatalok egy csoport­ja, Közöttük Szakszón István, szerszámlakatos. A felesége TOVÁBBI NÉGYSZÁZÖT­VENNEL emelik 1962-ben az óvodai férőhelyek számát. A bő­vítés .nagyrésze vidékre jut. Az óvodai hálózat szélesítése mellett javítják az élelmezést is. Szeptemberig 4800-al bővül az óvodai helyek száma Cjabb KW ezer általános iskolás tanuló bapcsolótlik be a politechnikai oklutásba — Mit keresel itt? — Moziba megyek. — Hangzott i kissé szemtelen válasz. — Azt tudod, hogy 8 óra után nég az utcán sem lehet járkál­ni... — Hány éves vagy? — Tizenkettő leszek nemsoká­ra. Ez a beszélgetés az elmúlt na- >okban a mátészalkai Béke mozi üőcsarnokában hangzott el. A érési rendőrkapitányság a tár­sadalmi szervek bevonásával if- úságvédelml őrjáratot rendezett. Síégy csoport indult el a hideg lófúvásos estében, ellenőrizni a szórakozóhelyeket. A hideg' miatt nem találtak annyi fiatalt, mint máskor. a szórakozó­helyek üresek voltak és nint a fenti beszélgetés tanúsÉ- la, annál többen voltak a mozi­ban. A mozit ellenőrző csoport vezetője, Varga Igmácz szólt a jegyszedoknek, hogy 18 éven aluliakat ne engedjenek. be az előadásra. — Dehát jegyük van, — hang-' zott a válasz. A beszélgetés többi része a mozi pénztáránál zajlott ie. A jmozi vezetői arra hivatkoztak, jhogy a jegyeket nem válthatják vissza. Dehát akkor miént lettek kiad­va? — kérdezte Varga Ignác fő­törzsőrmester. " Nem tudtuk, hogy kinek ve­szik a jegyeket — hangzott a vé­dekezés. A beszélgetésnél jelen volt a Moziüzemi Vállalat egyik ellen­őre is. Egy darabig csendesen fi­gyelte a beszélgetésit, majd töb­bek között a következőket mond­ta: — Azt, hogy az elSádásokra ne engedjünk be diákokat, vagy pedig az előírt korhatárt minden­kor betarthassuk csak úgy tud­nánk elérni, ha minden előadás­nál a jegyszedők mellett rendőr állna. Az csak természetes, hogy nem fognak kiküldeni senkit, aki már jeggyel rendelkezik és a pénztárnál sem váltanak vissza jegyeket, hiszen elvégre tervet teljesítünk!... Ehhez úgy hisszük nem kell kommentár. A Művelődésügyi Minisztérium annak idején a MOKÉP vezetőivel együtt álla­pította meg a korhatárt, illetve korlátozta a késői előadások lá­togatását. Ami pedig a tearvtel- j jesítést illeti, az nem állhat .»zembe az ifjúságvédelemmel. Vagy talán Mátészalkán mégis lehetséges?«, ■>—takáts— . ■ '■ —-................... .m | J 3 KELET-MAGYAROKSZAG

Next

/
Oldalképek
Tartalom