Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-20 / 66. szám
Meséljen még# óvó néni... i ölém könnyű feladat harminc gyermeket irányítani egész nap. Még akkor sem, ha 12 óvó néni fiatal és türelmes, mint Takáts hászlóné. Áfákon. Középiskolája elvégzése nek éppen kellő magasságban. A legérdekesebb az a kis tábla, amelyen a naposok vannak „felírva”. Most éppen egy háromszögű vonalzó és egy kanna szép. színes rajza. Sikeres vissgut lett es szakmunkás bizonyítványt kapott 103 szabolcsi nrufeivásarló A szocialista nagyüzemi gazdálkodás egyre nagyobb feladatok elé állítja a mezőgazdaságban dolgozó szakembereket. Vonatkozik ez a mezőgazdasági terményekkel és termékekkel foglalko- ■ felvásárlókra is. Ezért szervezett a MÉSZÖV és a MÉK a három évnél több gyakorlattal rendelkező árufelvásárlók részére tanfolyamok mely öt hónapig tartott. Ennek keretében 103 felvásárló tanult és miután sikeresen vizsgát tetntán Szarvason tanult tovább, a felsőfokú óvónőképző intézetben. Tavaly augusztus eb sején lépett először ide, az óvodába. Hazajött, Ajakra. Férje ugyancsak idevaló, gyakorló orvos Kisvárdán. Az óvoda belső képe mutatja. hogy a fiatal óvónő szív- vel-lélekkel végzi munkáját. Még faliújság is, rajta — írásos cikkek helyett, — rajzok! Mert olvasni ugyan nem tudnak az apróságok', de a rajzokból még olvasni is lehet. Falra függesztett vászontartóban sorakoznak a fésűk, minden gyermeknek külön-külön. Feleltük tükör, a gyermekekMindkettő egy-egy gyermek jele. Hogy kié? Azt mindenük gyermek tudja! így azt is tudják, hogy melyik nap, kik a naposok? S azoknak sok dolguk van! Még az étkezésnél is segítenek, társaiknak. De, meséljen, óvó néni! Harminc ajaki pöttöm gyermek kéri, végtelen bizalommal, — Egyszer volt, hol nem volt,.. Az utcán ajaki népviseletbe öltözött asszonyok sietnek. Színes, tarkapiros, sokrétű ringó szoknyák libbennek, Ugyanaz még, mint akár ötven évvel ezelőtt. De érdekes a kép: ittN bent már új ifjúság nő, a konfekcióipar legújabb termékeibe öltözötten. Kevés itt már a régi! A népviseletet még őrzik az asszonyok, de a gyermekekre már diplomás óvónő ügyel, S.— (Foto: Hammel) tek áruismeretből, vásárlásszervezésből és szövetkezeti mozgalom ismeretéből, megkapták a szakmunkás bizonyítványt is. Zöldség és gyümölcsfelvásárlási szakmának számit, s országos érvényű. E tanfolyammal egyrészt cél volt az, hogy az árufelvásárlás területén dolgozók bővítsék szakismeretüké. másrészt pedig, jobban segítsék a termelőszövetkezeteket az árutermelésben, az áru minősítésében Két első osztályt indít Jövőre a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum Hajnalka és tátik« ▼irúgmagot termel a milotai í; felet Ts* I Jól jövedelmező forrás a 'á- rágmagtermesztós. örvendetest hogy egyre több szabolcsi és szatmári szövetkezetünk ismeri ezt fed. A milotai Űj Élet Tsz ebben az esztendőben 800 ötön termel tátika virágot, s ugyanennyin hajnalkát. A tátika virágmag mázsája 1# ezer 200 forint, míg a hajnalkáé 2600 forint. Számítások szerint a nyolcszáz ölön termelt tátikából 50—60 kiló magra számítanak, s így kilenc—tízezer forint jövedelmet biztosít. Hajnalka magból 5 mázsás eredményt terveztek, mely 13 000 forinttal gazdagítja majd a közösséget. Bemutatkozott a Szamosi Tüske együttes Már egy héttel a bemutató előadás előtt állandó beszédtéma volt a csengenek között, hogy vajon kit tűz tüske-végre a most alakult Szamosi Tüske együttes. Vajon mi is benne leszünk? — kérdezték egymástól az emberek az utcán. Még a hóviharos időben is megtöltötték az érdeklődők a mozi helyiséget. Nem csalódtak. Az együttes színvonalas, jó humorról tanúskodó műsort mutatott be, bemutatva a mai ífalu hibáit. f Ismerős arcok tűntek lel a (színpadon, ismert problémákat 'tűztek tüske-végre. A csaknem ikét órás műsorban sokan maguk - 'ra ismertek. ’ Az együttes tagjai, többségükén a Vegyesipari KTSZ dolgozói, elérték céljukat: szórakoztatja neveltek, „humorban pácolva" 'mutatták be a mai falu fonák- óságait, hibáit. > Reméljük, az új fiatal együttes ,a továbbiakban is megtalálja a •tüske-végre kívánkozó dolgokat iés ügyesen pellengérezi ki azokat a szatíra eszközeivel. Kozma Miklós Nagy fontosságot tulajdonít a liodászi Béke Tsz tagsága állattenyésztésüknek. Szarvasmarháik korszerű istállóban vannak elhelyezve. (Hammel József felvétele) Aki a téfflát c«eti • Az egyre fejlődő szocialista [mezőgazdaság nagyüzemei sok »közép és felsőfokú képzettségű »mezőgazdasági szakembert igényelnek. A Mátészalkai Mező- gazdasági Technikum a szakem- [berigény kielégítését azzal se gif' »elő, hogy a jövő tanévben kél ►első osztályt indít, mintegy 8C [részvevővel. ( Az 1962/63-as tanévre a jelentkezések most vannak folya- imát ban. [ Az iskolában felvételt nyer- [ beinek azok a tanulók, akik » a nyolc általános osztályt i most végezték el, illetve 16 ’ éves korukat nem töltötték [ be. i A felvétel előtt az iskola vehetői, a tanárok elbeszélgetnek i [jövendő középiskolásokkal. A fel •vétel idejéről a jelentkezőké írásban értesítik: Nagy előnnyé lindulnak a felvételin azok. akii Vr kitűnő, jeles, vagy jő eredményi értek el. Az iskolán a tanulmányi idő négy év. A megszerezhető képesítés érettségi, illetve mezőgazdasági technikusi oklevél. A végzett tanulók azonnal elhelyezkedhetnek állami gazdaságokban, gépállomásokon, termelőszövetkezetekben, szakközigazgatásban és földművesszövetkezetekben. Tanulmányuk eredményes befejezése esetén bármely egyetem, főiskola és szakiskok bármely karán folytathatjál .anulmányaikat. Akik távolabb laknak az iskolától, diákotthoni ellátásban ré szesülhetnek, amelyént — a szü lök keresete, illetve a megálla ! pított jövedelem alapján kel j havidíjat fizetni. A felvétetné i előnyt élveznek, azok, akik : i termelőszövetkezetekkel társadat 1 mi ösztöndíjra kötnek szerződést Rendelet K mezőgazdasági reodeltetesű löldek vedel meiol A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta éo jóváhagyta a mező- gazdasági rendeltetésű földek védel-1 mérői szóló törvény végrehajtási u«a-i sítását. Milyen — valamennyi köz-1 ségben és városban — megfelelő ( szakemberek bevonásával, erre a cél-1 ra alakított bizottságok útján — felül-, vizsgálják a földek rendeltetésszerű, használatát. A vizsgálat eredménye-, ként rendezik majd a földek nyilván- ( tartását, mégpedig a tényleges müve- ( lesi ágnak és a használatnak megfelelően. A felülvizsgáló bizottságok' javaslata alapján mindenütt az ille-' tékes tanács végrehajtó bizottsága ’ határoz arról, bogy a földhasználók' milyen művelési ágnak megfelelő * mezőgazdasági termelést folytassanak, < Illetve mely területeket kell szántó-1 földdé átalakítani. i — A tervszerű termelés biztonsága,1 Valamint a nyilvántartások megbízhatósága érdekében a végrehajtási rendelet kötelezi a földhasználókat a földjeik használatában és művelési ágában bekövetkezett valamennyi változás bejelentésére. A mezőgazdasági termelésre alkalmas földek rendszeres megművelésének érdekében minden év tavaszán hatarszem- léket tartanak, és a megmüveletlenül talált földeket kényszerhasznosításba teszik. — A rendelet részletesen megszabja földhasználók kötelezettsegeit, azokat, amelyeket a termőtalaj megóvása, termékenységének fokozása érdekében egyszerű mezőgazdasági eszközökkel magúk teljesíthetnek, megjelöli egyúttal azokat a módszereket is, amelyek alkalmazása csak a földhasználók erőforrásainak összefogásával lehetséges. Azok a földhasználók, akik terméketlen talajt mezőgazdasági termelésre alkalmassá tesznek, erre a területre öt évi földadó-mentességet élveznek. A rendelet Végül szabályozza a nem mezőgazdasági rendeltetésű, vagy a különleges célt szolgáló területek hasznosítását, s kimondja, hogy ezeken a területeken — a különleges céM .használat sérelme nélkül — mezőgazdasági termelést kel! folytatni. JEGES SZÉL nyargal ásszá körül a tiszaberceli téglagyár épületeit. Az irodában meleg van. Az égető munkakönyvé fekszik előttünk. Szűkszavú életrajz. Mészáros Imre már 1941-ben, tizenegy éves korában dolgozott a téglagyárban. Égetőmesteri tanfolyamot végzett és 1960. augusztus 20-án egyheti fizetéssel megkapta a „Kiváló dolgozó" oklevelet. A „kiegészítést" már ő maga mondja eh: — Az apámat abban az időben . gyakran behívták katonának. 1941-től 45-ig pedig egyfolytában katonáskodott. Odaha- iza nagyapám, egy beteg nagybátyám, az anyám és három [testvérem maradi kenyérkereső ,nélkül. Én voltam a legidősebb i gyerek. Még iskolába jártam, •de a szünidőkben zsongárnak [szegődtem el a téglagyárba. , — A vízhordas egymagában •még' nem is lett volna nehéz, •de ezenkívül még gyepnyesésre [és agyaghordásra is befogtak. (Akkor még talicskával béliéit »felhordani a présgépre sz '• ■tilget. r Imrét azonban már ebben • a Irphanó munkában is kezdte érdekelni a téglaégetés mestersége. A kíváncsi vágyódástól több {re azonban nem tudta vinni. Ti Cba Sándor — egy durva munka- (vezető — ugyanis vezető égett {is volt és „hét lakatt alatt” őrizh a tsóglaégetés tudományát, A beosztottakon és néhány régi gyári munkáson kívül senkit sem engedett fel a kemencére. A gyerek agyában fantasztikus elgondolások kergették nap, mint nap egymást: — Mit csinálnak, minek mennek fel a „ringbe" az emberek? — kérdezte kíváncsian. — Ebédelnek — volt a szűkszavú válasz. S amikor az ebédszünetben leálltak a zakatoló gépek a présházban, Imre hallani vélte a tányércsörgést és az evőeszközök pergését. „Terítenek az ebédhez. Ki tudta milyen jókat tálalnak” — fűzte tovább a képzelet szárnyára eresztett gondolatát. Most már csak nevet a gyerekes következtetésen. — Később rájöttem, hogy valóban ebédelni mentei: oda a munkások, ha hideg volt, vagy esett az eső, de csak tarisznyából, otthoni szárazát ettek. Az edénycsörgés pedig a szénadaló lep:’ .—.síi és a kapszli— rnak, vagy kupacsnak nevezet' 'tüzelőnyílásfedőknek a csengés« ívolt. — A kemencére először csal a fels. oadulás után kerültem amikor 1946 őszén összefogtunl egy páran és üzembehelyeztük : téglagyárat. Kézzel vertük ; téglát, és amikor már volt any nyi nyers, hogy tele volt a kemence, akkor begyújtottunk. A kész téglát — amire már nagy szükség volt — eladtuk és a keresetet elosztottuk. így Ismerkedett meg Mészáros Imre az ezer titkot rejtő kemencével, tanítómestere, Czene Miklós mellett. A gyakorlat most már párosul az elméleti tudással is. Szaktanfolyamot végzett Budapesten, s azóta is szorgalmasan forgatja a szakkönyveket. — Sokan azt gondolják, hogy könnyű munka. Pedig csak látszatra az. Itt van például a szén adagolása. Nem mindegy ám, hogy hol, mikor és milyen mennyiséget öntünk a tüzelő- nyílásba. Ugyanakkor nem lehet sem időt, sem mennyiséget meghatározni, mert hol a szén minősége, hol a huzat változik. Esős időben például nincs huzat. Legjobb a sűrű, apró adagolás. A lapát egy kilós, de általában 20—30 dekás adagokkal dolgozunk. A falról mintákat vesz le. A kartonpapírra fűzött klis téglács- kák szinte graíikonszerűen mutatják, hogy hol dolgozott jól és mikor követett el hibát az égető. Persze az agyag minőségétől is függ az égetés. A felső homokosabb rétegből laéssaött nyerstégla elbírja az ezer fokot is, a szürke már kevesebbet beéri, a kéknek már a 900 fok is sok. Ha magas a hőfok, -a tégla összerogyhat, vagy szétreped. Az sem jó, ha egy csomóra sok szénpor hull, mert a tökéletlen égés bekormozza a téglát, s utána a nagy tűzben meggyűl a szénkupac és megég a tégla. — Mit hát az az erő, amelyik ennyire vonzóvá, a szakma rabjává teszi az embert? Kicsit gondolkodik, csak aztán válaszol: — Talán a kíváncsiság, a változatosság, és az örökös harc, amellyel az emberi leleményesség kordába rázza az ezer fokos, nyolc méter hosszú tűzfo- lyamot. Aztán osztályozni a színeket: meggypiros, cseresznye- piros és a vörösessárga. E3 utóbbit holdvilágszínnek to nevezzük, mert hasonlít rá. Ilyenkor 900—950 fokon izzik a tégla a kemencében... ... S beszél, beszél a sggfctPá- ról Mészáros Imre, az égetőfce-j mence parancsnoka. Olyan lel-* kesedésseL, szakérMetnmé!, hogjí az ember már nem to a „rin* gen” képzeli magát Tóth Annul 5
