Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

EnrmMrn Ém&Mimái TÖBB KÖNYV A Ebben a* évben valami tiagy dolog történt. Megduplá­zódott a falusi könyvtárak sa­ját könyvállománya. Járásunk­ban — a mátészalkai járásban — az elmúlt évi 4992 kötetről 11333 kötetre nőtt S ebbe az évbe úgy léptünk be, hogy egyetlen könyvtárunk sincs, ami 600 köteten aluli állo­mánnyal rendelkezne. így szá­razon az adatok szürkeségében talán észre sem vesszük a mér­íöldes lépést. A szürke adatok mögött helyi tanácsaink nagy megfontoltságú törekvése, sok­sok végrehajtó bizottsági és tanácsülés forró hangulata, a tanácstagok tájékozottsága, mű­velődési kérdésekben elfoglalt okos álláspontja rejlik. A fel­épült művelődési házak, sártól védő betonjárdák, orvosi és pedagógus lakások, fúrott ku­tak mellett egyre több könyv­tári helyiség' és sok-sok könyv is megszokott, mindennapi lett községeink közsegfejlesztési progiramjában. (Az elmúlt év­ben 75 000 forint, a mostani esztendőben már 107 000 forint a könyvek vásárlására fordít­ható összeg a közséafejlesztési költsegvetésekben.) Ehhez járul az állami támogatás, s a kettő együttese adja a meggyorsult állománynövekedést. Azt gon­dolom, erre az önmegajánló népi törekvésre építettek szo­cialista holnapunk tervezői, amikor 1965-re ezer lakosra ezerketszáz kötet könyvet ter­veztek. A falusi könyvtárak sa­ját állományának a megduplá­zódása mellett az olvasótábor is igen szépen növekedett. S ha a gyermekolvasók száma .„sok'’ is, ahogyan egyesek mon­dogatják — nem tartom nagy szerencsétlenségnek, zömében a szüleiknek is viszik a könyve­ket — melyet a legbürokrati­kusabb statisztika sem tud ki­mutatni — ezek mellett a fel­nőtt olvasók szama is teteme­sen gyarapodott. Míg az el­múlt évben 5637 olvasó volt járásunk könyvtáraiban, ma ez a szám 8506-ra emelkedett. Ahogy számolgatom, több mint hatvan százalékos növekedés. A kölcsönzött könyvek szá­ma Is ennek megfelelően — ha nem is ilyen nagy százalékú arányban — növekedett. Előző évben 90 322 kötet könyvet köl­csönöztek könyvtárainkból já­rásunkban. Az 1961-es esztendő­ben már 120 322 kötetet. Ha okával nézegetjük ezt a har­mincezres növekedést azt lát­juk, hogy főleg a falusi könyv­tárakban mutatható ki a nö­vekedés. Gondolom ez is a he­lyén való dolog — ha több a könyv és jobb színvonalban is, többet is olvasnak belőle. So­kat mond ez a tény a rajta orvéndezőknek, de a kákán görcsöt keresőknek is. Egy azonban bizonyos. Azok a tö­megek, akik a hatvanegyes esztendőben „csak” harminc­ezer kötettél olvastak el töb­bet, mint az előző évben, va­lószínűen nem fognak itt meg­állni, hisz igényük holnap már megint újat és többet köve­tel. Az is sokat mond. hogy lényegesen több társadalomtu­dományi művet kölcsönöztek az említett időben, mint más évek­ben. Néli'nv iíinwfárunk­ban az év utolsó hónapjában feljegyeztük, hogy az olvasott könyvek számszerű arányában milyen helyet foglal el a mai magyar irodalom. Ide kívánko­zik a számszerű adat. Máté­szalkán ebben az időben csak a járási könyvtár kölcsönzőjé­ből — a perifériális részeken létesített kis fiókkönyvtárak ada­tai híjával — 6468 kötet köny­vet kölcsönöztek. Ebből a mai magyar irodalom 2220 kötet volt. Azt gondolom, ez a szám nem elkeserítő ma élő és mun­kálkodó íróinkra nézve sem. Többek között ez is mutatja, hogy érdemes írni, sőt kell, mert azt igénylik, keresik és olvassák. Az emberek tömege keresi a kor problémáira adan­dó választ, kíváncsiak életünk alakulására, szeretik az író vé­leményét látni, átélni, olvasni. Ma alig ad hírt a . rádió — lehetne nívósabb, átgondoltabb is a rádió könyvajánló adása — újság stb. egy-egy megje­lent könyvekről máris kérik, ke­resik; a szó szoros értelmében „zaklatnak” bennünket érte. Csak ilyen lelkesülten szól­hatunk az irodalmi estek, fel­olvasások, könyvismertetések látogatottságáról is. A könyvnap alkalmából 500 ember hallgat­ta végig — nagy figyelem­mel — Mátészalkán Mesterhá­Szövetkezeti esték, szellemi vetélkedés megyénkben Az ismeretterjesztés új formái A TÉLEN Sza- bolcs-Szatmár megye csaknem valameny- nyi községében is- méretterjesztés van. Ma már olyan köz­ségekben is rendsze­resen tartanak elő­adást, — például Máriapócsan —, ahol néhány évvel ez­előtt még semmiféle kulturális tevékeny­ségről nem lehetett beszélni. Most egy- egy előadást 35—40- en hallgatnak meg. Az ismeretterjesztés a távoli kis telepü­léseken, a kis köz­ségekben is megkez­dődött. A Nyíregy­házához, Balkányhoz, Geszterédhez és más községekhez tartozó tanyákon 110 órás tanfolyamokat, elő­adássorozatokat indí­tottak. A látogatott­ság is lényegesen nagyobb, mint ami­lyen az elmúlt évek­ben volt. A Geszterédhez tartozó E rdődi és Lovas nevű tanyá­kon alig néhány csa­lád él, s egy-cgy előadáson 25—30 dolgozó vesz részt. Az ismeretterjesztő előadásokon gyak­ran filmet is vetíte­nek. Üj formákat is meghonosítanak a megyében. Több köz­ségben — mint pél­dául Hamocsaházán. Besenyődön — szö­vetkezeti estéket tar­tanak. Hetenként ta­lálkoznak a szövet­kezeti parasztok a művelődési otthon­ban, ahol műsoros zi Lajost, ököritóíülpösön, ahol ötven éve az emlékezetes tűz­vész után Móriczot nem nagy lelkesedéssel fogadták, négy­százan szorongtak az egyik fia­tal író felolvasó estjén. Azt kezdjük tapasztalni, hogy az irodalom közügy számba kezd menni falvainkban. Ma már olyan problémákkal küzdünk és ez az egyik leglé­nyegesebb ellentmondás falusi könyvtári hálózatunkban, hogy a járásoktól kezdve lefelé a jelenlegi személyi állománnyal nem bírjuk gyorsan megoldani a megnövekedett igények kielé­gítését. Hisz ma egy év alatt annyi könyvet vásárolunk, mint annak előtte öt év alatt össze­sen. Magát ezt a nagy anyagot — persze csak a kereteinkhez nagy és nem az igényekhez — nem bírjuk időben gyorsan tá­lalni olvasóink elé. Ehhez já­rul az, hogy a megnövekedett olvasótábor és könyvforgalom megnövekedett adminisztratív bürokratikusán statisztikázó munkát is eredményezett, ami szerintem felesleges. Hisz lassan ott f»r- futik — és ez nem túlzás —, hogy száz kötet könyvet rövi- debb idő alatt kell az olvasó kezébe, adni, mint amennyi időt a kiadott száz kötet könyv sta­tisztikai feldolgozására kell for­dítani. Ma, amikor feltétlenül valamit tenni kell a jobb és igényesebb olvasószolgálat meg­teremtésére és az olvasók ké­nyelmesebb és velük többet foglalkozóbb szolgálatára, csak itt és csak így tudunk időt és energiát nyerni. Farkas József i [ NICOLÄS GUILLÉN: J ; Hogy is történt? t Hogy is törtcnt.,.7 > Keg volt biz nagyon! , * Múltak vizén 1 úszik csolnakom. t Volt egyszer egy szép mulatt lány. l kit csak egyszer láttam. Karcsúságát, pajkos kontyát > szívből megcsodáltam. > Mint az álom, tűnt előlem, 1 s rá hiába várok! | — Szép cukornád, könnyű, ringó. , vajh, ki lesz a párod? * Nádszeiö kcs éle majd ha | téged is lenyes, i mond, ki lesz az, ki megörül, > és kit megszeretsz? Évek múltak, s nincs, ki tudná, , hol van annyi tél s tavasz. > Elsuhant a nyár, az ősz is... * Oh emlék, te megmaradsz! , Volt egyszer egy szép mulatt lány, i nincs felőle semmi hír. 1 Könyv és újság hallgat róla. Titkolódzik a papír. , Szép cukornád, könnyű, ringó i lágyan lépked... merre? hol? Karcsúsága, pajkos kontya álmaimra ráhajol. ‘ Hogy is történt...? , Már nem is tudom! i Múltak vizén 1 úszik csolnakom... (Fordította: Rakovszky József.) ’ ★ i (Nicolas Guillén: szül. 1904-ben. Ku- ihletésű költészete világszerte nép- ’bai mulatt költő Ö az, aki elsőként szerű. verseit a társadalmi haladás1 I. ... ... , . .. szolgálatába állítja. O a jelen kor ,a­.dúlt Latin-Amenkaban a nepkol- tln-amerlkal lírájának nagy egyéni-' teszet forrásához. Lázas ritmusú, népi sége.) i Két találkozás előadást, filmvetí­tést rendeznek szá­mukra, Nagygécen szellemi vetélkedés formájában terjesz­tik a mezőgazdasági szakismereteket. Az iskolai szemléltető eszközöket is fel­használják erre a •• célra. A dolgozók az állatokat, növé­nyeket, gépeket áb­rázoló képekből ta­lálomra vesznek egyet, s elmondják, amit tudnak róla. A szellemi vetélkedés­nek nagy a sikere. Az alig 800 lakosú kis község lakói zsú­folásig megtöltik a művelődési otthont, ahol a késő esti órá­kig szórakoznak, ta­nulnak. (hl) jy| eg a ház ajtajút megnyit­va is gondolataim rendez­gettem, — hiszen ahány ház, annyi új kérdés, annyi új probléma. — Na de, — léleg- zettem fel megkönnyebbülten, — itt nem lesz sok dolgom, nem kell sokat beszélnem, vi­tatkoznom: a konyha falára erősített fogasról piros csilla­gos munkásőr sapka nézett visz- sza rám. A sapka gazdája a konyha­széken ülve, kerékpárgumit ragasztgatott, egy idősebb né­niké pedig a tűzhely előtt áll­va a vacsorát kavargatta. Meg­mondtam a nevein, és hozzá­tettem: — a szövetkezet ügyé­ben. — Gélákék laknak itt, nem­de? — Nem is az hibázik, hanem az ügy’, amiben járatos... ^ — Az ügy? — csúsztattami át tekintetemet csodálkozva férfira. 1 De az bizony a mesebeli tűn-, dér igazgyöngy palotájáért sem, ■ emelte volna fel a fejét, csaki ragasztotta a gumit valami íe-, ne nagy buzgalommal. ] !/ órán örültem — kesereg- j ' lem magamban, s beszél-1 getni kezdtem. Dehát a néni’ sem maradt adós, minden sza-, vamra felelt tízet. Nehéz ügy. nehéz ügy. A férfi arcát fi-, gyeltem: fülig piros volt ésj zavart. Végül is nem állhatta! a kínos helyzetet. — Édes­anyám, — állt oda a nénike elé — ezt nem tehetjük, énj kommunista vagyok. — négy-, venötös párttag.. . — Negyvenötös az. igaz. csakhogy, amikor beléptél, még nem volt szó a szövetkezetről! Fődet adtak, hogy a magunk gazdája legyünk. A szövetke-«« hetet, nem vállaltad, sem te,!! sem szegény megboldogult apád... — De igen, ’ aláírtam akkor, hogy mindig elöl fogok járni, s másképpen nem is lehetek. Az anyából kitört a zoko­gás. — Fiam a föld! Harminc évig álmodoztunk róla apád­dal. Csak egy-két holdacskáért is a félkarom engedtem volna levágni és te ötöt, ötöt képes lennél odadobni... ... Elköszöntem. — Magára bízom elvtárs, ha döntöttek, ke­ressen meg. anyja életében először arcul ütötte. M ásfél hónapig voltunk a faluban. Nehéz szívvel búcsúztam, s az elmondott eset azóta is sokszor eszembe ju­tott. Bántott módfelett az anya—fia közti harag. Nagyon vártam az alkalmat egy újbóli találkozásra. E hónap elején aztán alkalmam adódott erre. Meghívást kaptam az első zár­számadásra. Nem részletezem. 48 forintot fizetett a szövetke­zet egy-egy munkaegységre. A tagok elé valóságos kis kupac pénzt számolt ki a főkönyvelő. Géláknénál aligha láttam még boldogabb asszonyt. Jól emlék­szem a 83. pirosat tette elibé a pénztáros, amikor odaugrott munkásőrsapkás fiához, meg­ölelte, megcsókolta egyszer, két­szer, tízszer. Sok mosolygó arc ragyogott ekkor a kultúrház fehér falai között, de mi kelten Gélák Béla és én úgy éreztük, a legeslegboldogabbak mi ya- Kecskovszki József W (lljta a nászúi dúló ,. Nászinduló... Kipirult, izgatott jegyespár, meghatott násznép... Ezúttal fiatal újságíró-kollégánk — Angyal Sándor — mondott határozott igent az anyakönywezető kérdésére, kol­léga, aki már nem egy házasság történetét és tanulságait megírta. S most ő is itt állt a nyíregyházi anyakönyvi hivatal dí­szes házasságkötő termében, oldalán a kedvesarcú, boldog menyasszonnyal, háta mögött a tanúkkal, jóbarátokkal, elv­társakkal. A jóbarátok — kollégák és olvasók — meghatott csend­ben hallgatják az ünnepi szavadat. Talán mindannyian arra gondolnak, hogy ők is így kezdték, ők is iiyen boldogan és izgatottan álltak ezen a helyen. S gondolataikban nem­csak az emlékeknek jut hely, hanem a nap hősének, a fiatal párnak is. Arra gondolnak, hogy küzdve es akarva, most már a két fiatal mindig együtt marad. Az ifjú asszonyka pedig mégjobb írásokra, melegebbhangú, szenvedélyesebb riportokra ser- kenti párját, aki egy házasság tapasztalataival mái- az em- bernyi ember erejével forgathatja tollát. A nászinduló elhalkult, s már elhangzottak a gratulá­ciók is. A kollégák és az olvasók külön-külön is gratulálnak •

Next

/
Oldalképek
Tartalom