Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

Tanyagazda ^VWWSA/VWWWW'A/VWWVWWVWWWWW Évekig dolgozott nagy­birtokon — cselédként. „Nya- koncsípett” minden fillért, és az évek során, családjától gyak­ran a legszükségesebbet is el­vonta, „ragasztott<?’ egy kis föl­det. Amikor Csengerújfaluban is bekopogtak a népnevelők, jó hírű középparaszt volt Túri Mihály bácsi. Közel járt már a hetvenhez, sokszor emlegette munkában, gondokban eltelt életét. Gondol­kozott, olylior éjszakákat be­széltek át feleségével. A gyer­mekek már szárnyra keltek, városban laknak, egy fia meg idehaza alapított családot. Fél­lek az új élettől, s főleg at­tól: mi lesz az öregekkel? Idős már, de nem annyira, hogy könnyebb munkát ne tudna el­végezni, Vajon gondolnak-e er­re a közösben? Gondoltak. Kinevezték tanya­gazdának. Tudta nélkül semmi sem történhet a hatalmas por­tán, És ő ott van mindenütt. Ha takarmányt hordtak kazal­ba, minden szekér szálast pon­tosan mérlegelt. Egy jottányit sem engedett sem lefelé, sem felfelé igazítani a mérlegen... Akkor sem, amikor beérkeztek a szekerek, és akkor sem, ami­kor vittek valamit a tanyáról. Előfordult, hogy egy tsz-tagnak háromszáznegyven kiló takar­mány jutott. Amikor a mér­legre álltak a szekérrel, kide­rült, hogy több van azon húsz kilóval. Kérlelték, hogy marad­jon, de ő nem engedett. S a tisztességben, gondokban meg­öregedett Túri Mihály becsü­lete egyre nőtt a közösben is. Az egykor, még nem is olyan EZER LAPMÉTER MELEG- ÄGYI TAKARÓ. A tiszalöki Kossuth Tsz melegágyi takarók céljára hasznosítja a Tisza ár­területében termett nád egy ré­szét. így mintegy 1000 lapméter nádtakarót készítenek maguk ré­szére a melegágyi palánták védel­mére. , t UTASELLÁTÓ BÜFÉ NYÍLIK ZÁHONYBAN. Rövidesen meg­nyílik Záhonyban az állomás melletti helyiségben a korszerűen berendezett Utasellátó büfé ahol a hűsítő italokon kívül kávét, főtt kolbászt és lángost is árusítanak. régen a közöst kételkedve fo­gadó gazda mintha egyszerűen elfelejtette volna, mennyire ra­gaszkodott néhány holdjához, összeforrt a közössel, a tanyá­val, amit gondjaira bíztak. Ko­ra hajnalban már kint van a tanyán és csak a sötét este veti haza. Gond az most is van, Túri Mihálynál is. De ezek a gondok már nem olyanok, mint egykor voltak. Régen földre ku- porgatott, most rendes megél- hetősége mellett azért takaré­koskodik, mert van miből, van miben bízni. És ő takarékosko­dik. Pénzt „csinál” a háztáji­kért kapott takarmányból, de bort azt egy decit sem érté­kesít. Jó kis vinkója terem münden évben egy hordóra va­ló, de azt a család, meg a jó­barátok fogyasztják el. Hívott, kóstoljuk meg, híres ám az ő bora, de nem volt rá időnk. Későre járt, a vacsora időn is túl voltunk már, mikor talál­koztunk vele, de ő egyre csak kérte: menjünk bátran, van va­csora is, hisz két mázsás sertést vágott. Jólesett hallgatni ezt az idős szövetkezeti gazdát, aki megta­lálta számítását, sok-sok társá­Az Iparművészeti Vállalat báb üzemében már húsvétra ké­szülnek. Több mint kétezer különböző fajta húsvéti nyuszit készítenek, amit a játék — és sport boltokban árusítanak majd. A képen: Porubszky Ferencné és Szumega Rudolf né a végső simításokat végzik az egyik kedves kis nyuszifigu­rán. (Molnár Edit felv.) Tízezer termeUfszorethezetí tag a technikumukban ’Hcgrtyilt a mező<£Hz<lasági (echniliumoli levelező tagozatának úp tanéve Február elsején országszerte megkezdődött az új tanév a me­zőgazdasági technikumok levele­ző tagozatán. Ez az iskolatípus a mezőgazdasági dolgozók köré­ben már valósággal tömeges ok­tatási formának számít. Az új tanévben kereken tízezer termelő­szövetkezeti tag tanul a techni­kumok levelező tagozatán, az egyéb mezőgazdasági üzemekből, állami és társadalmi intézmé­nyekből jelentkezetekkel együtt pedig a hallgatók száma megha­ladja a tizenháromezret. A középfokú mezőgazdasági szakképzettség iránti növekvő érdeklődést jellemzik a követke­ző számok: a negyedik évfolyam­nak 800, a harmadiknak 2800, a másodiknak 4000, az elsőnek 6000 hallgatója van. Legjelentősebbek a községekben kihelyezett, hetenként rendszeres foglalkozást tartó osztályok; a két évvel ezelőtt néhány helyen kí­sérletképpen indult harmadik és a 80 második mellett most 299 kihelyezett első osztály nyílt. Az idén újabb intézkedésekkel segí­tik a nem kihelyezett osztályok­ban tanuló levelező hallgatók ta­nulmányait is: — a technikumok egy-két hetenként tartanak ré­szükre konzultációt. A mezőeazdasáei dolfioznk szak­mai továbbképzésére az idén újabb lehetőség nyílik: rövide­sen megkezdődik a levelező ok­tatás az ősszel létrehozott felső­fokú mezőgazdasági technikumo­kon. A felsőfokú növénytermesz­tési, gépészeti és szőlő, gyümölcs­termesztési technikumok levelező tagozatára az idén 800, főként érettségizett hallgatót vesznek fel, s bár a jelentkezési határidő még nem telt le, mái- több mint ezerötszázan kérték felvételüket. 39. Cicero szeme — maradjunk ennél a névnél — szinte szikrát vetett. Hallatlan élénkség töltöt­te el, tekintetével végigsimogatta a bankjegyeket. Mohón nyúlt volna a kötegelt után, amelyeket Moyzisch közvetlenül az orra elé rakott, a barokk asztalkára, de az attasé rátette tenyerét a cso­magokra. — Nothing for nothing. — Va­lamit valamiért. Ugye, így mond­ja az angol, Herr Pierre? Az inas zsebébe nyúlt és pici csomagocskát vett elő. — Amint megállapodtunk, el­készítettem a megfelelő kulcs­másolatot. Az ünnepnapot fel­használva sikerült kinyitnom a páncélszekrényt és elkészítettem a fotókat. A következő anyagot ajánlanám megvételre: tájékoz­tató a szovjet és az amerikai külügyminisztérium elmúlt évi tárgyalásainak jegyzőkönyveiről, kivonat a teheráni határozatok­ból, a casablancai és a kairói an­gol—amerikai tanácskozások do­kumentumai, a kölcsönbérleti tárgyalások anyaga, s végül — emelte fel hangját —ez is érde­kelni fogja önöket: titkos tárgya­lások Törökországnak a háború­ba történő belépéséről. Moyzisch megőrizte nyugalmai, de magában érezte a pillanat je­lentőségét. Itt van előtte az ug­ródeszka, ahonnan tovább len- • dűlhet. I — A fejezetcímek érdekesek, ' de azért szeretném az anyagot j kicsit jobban megismerni. Zsák­' m-vi C L- sí i nowi íTÚeniwliml- f' Hangversenyt rendezett a zeneiskola Az Állami Zeneiskola tanárai­ból és növendékeiből alakult Jó­zsef Attila központi zenekar, az elmúlt napokban rendezte hang­versenyét a színházban. A hang­verseny bevételét a Kossuth Gimnázium politechnikai épületé­nek létrehozására fordítják. A hangversenyen a kitűnő együt­tes művészi játékát még érdeke­sebbé tették a közreműködő mű­vészek: Áginé Bocskay Ibolya és Molnár Sándor énekszámai. Vikár Sándor, a zenekar karmestere is­mét jó munkát végzett: a pre­cíz előadáson kívül olyan műsort állított össze, amely mindvégig megragadta a nézőket. Minden jegy elkelt, a Kossuth Gimnáziumnak komoly ößszeg folyt be a ha ngveraensbói. Százezrek olcsó és kellemes szórakozása, üdülése lesz az idén a gondosan felszerelt és korszerűsített 32 camping val a közösben. Naponta egy munkaegységet írnak könyvébe, de rá is szolgál erre. Ha nem is ér annyit egy munkaegység, mint amennyire számítottak, de húsz forinttól így is több lesz. Amikor azt kérdeztem, van-e valamilyen vágya, terve az öreg napokra, nagy bajuszát megpödörte és huncutul lia- csintva mondta, — Van bizony. Szeretném még elérni, hogy egyszer igazi vadász lehessek. Mert tetszik tudni, voltam én már vadász, de csak az uraság földjén, en­gedély nélkül. Mcst meg, hogy jól megy sorom, meg a miénk is lett ez a nagy határ, szeret­ném régi vágyam teljesíteni... N. T. Az idén az ország különböző táján 32 camping várja a vendé­geket, ebből 24 a Balaton déli és északi oldalán, továbbá például Budapesten a Római-parton, Szentendrén, Visegrádon, Sopron­ban a Lővérekben, Mátrafüreden, Bükkszentkereszten és másutt. Két camping nemzetközivé lép elő, ami azt jelenti, hogy minden te­kintetben megfelel a nemzetközi camping-előírásoknak. A tihanyi és a balatonföldvári nemzetközi sátortáborban minden kényelmet megtalál a vendég. Az idén tíz elsőosztályú cam­ping lesz, amelyben egész nap gondnok segíti a kényelmes el­helyezkedést, tartózkodást, s ame­lyeket felszerelnek zuhanyozóval* mosdóval. Bérelhető propán-bu- tángázzal fűtött konyha, csónak, vitorlás, sátor, sőt egyik-másikban esténként szabadtéri tv-adás is szórakoztatja a táborozókat. A sátortáborok műszaki felszerelé­sét már kora tavasszal megkezdik a megyei idegenforgalmi hivata­lok, hogy május 15-től szeptem­ber 25-ig egyfolytában százezrek rendelkezésére álljanak. Húr truth—Rétit ül léitiiliJÁ Timi BIIIBÉllblia a húszezer természetesen csalt előleg, ha a minőség kifogásta­lan, áll az okmányonként kért 15 ezres ár. — Moyzisch úgy tár­gyalt, mintha valamilyen közöm­bös tárgy adás-vevésével foglal­kozott volna. Aznap éjjel átnézte az anya­got. Semmi kétség nem fért hoz­zá, az eredeti okmányok másola­tai voltaki Olyan okmányoké, amelyekről eddig magának Kal- tenbrunnernek, de Himlemek és Hitlernek sem volt tudomása, s most ő, Moyzisch szállítja nekik tálcán. Az attasé talán a berli­nieknél is jobban érezte a hadi- helyzet változását és így különö­sen tisztában volt a zsákmány fontosságával. Főzött magának még egy feketét, azután elége­detten látott hozzá a Kaiten- brunnarnek szóló, rejtjelezett távirat megfogalmazásához, s a rendkívüli futárcsomag elkészí­téséhez. Az izgalom fűtötte és nem érzett álmosságot akkor sem, amikor reggel a nagykövet­ség épületéhez érkezett. Már a portán üzenet várta. Pa­pén kéreti halaszthatatlan ügyben. A nagykövet udvariasan leültet­te és egy „szigorúan titkos” jel­zésű okmányt adott kezébe. Moy­zisch háromszor is átfutotta a sorokat, mintha nem akarna hin­ni szemeinek. Ezentúl Moyzisch csak Ribbentropon keresztül tart­hatta a kapcsolatot a berlini köz- ponttai, még Kaltenbrunnerrel is. önmagában káromkodott: legalább egy nap késés történt volna, akkor a fontos csomagot még a szokott úton juttatja el. Maga a levél nem lepte meg. Ribbentrop és Kaltenbrunner ha­lálos ellenségek voltak, a babé­rokat mindegyik önmagának sze­rette volna, a kudarcokat egy­másra hárították. A helyzet, mindig a pillanatnyi befolyástól, nemegyszer Hitler szeszélyétől függőt. Ez a levél annyit jelen­tett, hogy Ribbentropnak sikerült meggyőznie a Führert, az állam­biztonsági szervek megnehezítik a német diplomaták munkáját a semleges országokban, meggon­dolatlanul viselkednek, s ezért a külügyminiszter hatáskörébe kell a hírszerző munkát is helyezni. Tévedés ne essék: Ribbentrop nan a fokoaott kémtevékenység ellen volt, hanem mindazt saját hivatalán keresztül kívánta le­bonyolítani. Moyzisch hosszú or­rot kapott, de nem örült Papén sem, a nagykövet ugyanis a le­hető legrosszabb viszonyban volt a külügyminiszterrel. Az attasé-kémfőnök röviden referált Papennek, utána vissza­vonult és két csomagot készített. Az egyiket előírás szerint Rib­bentropnak címezte, a másik, ugyanolyan tartalmú csomagot Kaltenbrunnernek továbbítana, egy Németországba induló, biz­tosnak tartott emberével. Elége­detten gondolt a mentő ötletre: az istennek, ami az istené, a csá­szárnak, ami a császáré. Cicero hat hónapon át szállí­tott. Moyzischnál gyűltek a nyug­ták, a kifizetett font-összeg meg­haladta a négyszázezret. A mik­rofilmek Berlin felé tartottak — kettős csomagolásban. A német fővárosból pedig útrakeltek a font-kötegek. A fontok — Made- is Sachsenhausen, Kruger őr­nagy termékei. ... Hitler viselkedését nehezen lehetett előre kiszámítani. Néha végigrikácsolta az összehívott ta­nácskozást, máskor kezébe te­mette fejét, így hallgatta, közbe­szólás nélkül a beszélőket, de lehet, hogy oda sem figyelt. Ezen a megbeszélésen Ribbentrop tett jelentést. Szépen cirkalmazta mondatait, amikor Kaltenbrunner közbeszakította: — Ankarai jelentéseink másról tanúskodnak. (Folyta „ ( 5 KELET-MAGYARORSZÄG

Next

/
Oldalképek
Tartalom