Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
A Szovjetunió Kommunista Partja XXII. kong; esszusa is — a kommunista és munkáspártok közös értekezletének megfelelően — korunk fő tartalmának a két világrendszer harcát, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet jelöli meg. A harc formája: az imperialistákra kényszerített békés verseny. A szocializmus erőinek a béke más erőivel együtt eddig sikerült megakadályozniuk ^-Világháború kitörését, és sikerüli, békés versenyre kényszeríteni ük a kapitalizmust. Az egész emberiség érdeke, hogy ez a békés verseny folytatódjék és a szocializmus elkerülhetetlen győzelmével teljesüljön be. Mi azt hirdetjük, hogy a békés verseny a szocializmus és a kapitalizmus erői között osztály- erők harca. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom célja mit sem változott. A stratégiai cél: a szocializmus győzelme az egész világon. A kommunista és munkáspártok meghatározása korunk fő jellegzetességéről, hogy a történelmet, az emberi társadalmat döntően a szocializmus erői formálják. Mi ismerjük a szocialista társadalom fejlődésének, erősödésének ütemét, szemben a kapitalizmus mélyülő válságával — ennek ellenére, mint ahogy eddig is elutasítjuk, a forradalom erőszakos exportjára vonatkozó gondolatokat. Mi, kommunisták egyetlen népre sem erőszakolunk fegyveres eszközökkel olyan társadalmi rendet, amelyet az a nép nem akar, nem harcol ki a maga erejével. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII, kongresszusa mérleget készített a XX. kongresszus óta eltelt eseményekről. A hatesztendős harcok eredményeinek marxista-leninista elemzése azt bizonyítja, hogy a XX. és a XXII. kongresszus, illetve a kommunista és munkáspártok 1957-ben és 1960-ban kialakított közös fő vonala és politikája nem jelent meghátrálást az imperializmus, a ko- ionializmus elől, eilenkezöleg, ez a politika kényszerítette az elmúlt hat évben ás kényszeríti ma meghátrálásra, az imperializmust. Feje tetejére állított logikával lehet csak a békés egymás mellett élésért és a gyarmati népek felszabadításáért foiyó harcot szétválasztani, vagy meg inkább: egymással szembe állítani. Hiszen a gyarmati népek felszabadításukért vívott harca azért lehet eredményesebb, mert a szocializmus növekvő erős. képesek fékezni az imperializmust, és példát mutatnak a felszabadulásukért harcoló népek társadalmi fejlődébe számára. A gyarmati népek lejszabadulását nagymértékben elősegíti a szocialista világrend- szer fejlődése, erejének növekedése és egysége. Másrészt az általános leszerelésért folyo harc éppen a gyarmati rendszer fenntartását szolgáló imperialista fegyveres erők és katonai blokkok felszámolását célozza. Aki á nemzeti függetlenségi mozgalmat és a gyarmati felszabadító harcot szembeállítja a bélvés egymás mellett éléé politikájával, az lényegében azonos platformra kerül a revizionizmussal, amely tagadja a koegásztencia forradalmi, osztályharcos jellegét. A lenti albaloldali, állorradalmi nézet nem képet, megérteni, hogy a békés egymás mellett élés a forradalmi harc olyan formája, amely a jelen körülmények között a legjobb feltételeket teremti meg korunk fő forradalmi erőinek — a szocialista tábornak, a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító harcnak — egyesült támadására az imperializmus ellen. Milyen eszközökkel folytatjuk mi, a szocialista tábor országai a harcot? Erre a kérdésre egyszerű a valasz. Nem atombombával, nem fegyverrel, nem erőszakos hódítással, hanem eszméink mielőbbi megvalósításával, igazsáSzirmai István: Az SZKP XXII. kongresszusának hatása ideológiai munkánkra' gunk eszmei fegyverzetével. A kapitalista társadalomnál gazdagabb társadalmat: építünk, — a Szovjetunióban már a kommunista társadalmat építik, amely az emberi tevékenység legfőbb ágazatában. az anyagi termelésben, a munka termelékenységében is túlhaladja a kapitalizmust. és magasabb anyagi, szociális és kulturális életszínvonalat nyújt az embereknek. A kommunizmus építésének törvényei közösek A kommunizmus építésének programja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió népeinek nemzeti programja, de egyben olyan nemzetközi program is, amely tudományosan ösz- szegezi az olyan kommunista társadalom építésének általános érvényű törvényeit és azokat a tennivalókat, amelyek e törvényekből adódnak. A kommunizmus építésének fő törvényszerűségei általános érvényűek. meghatározzák a mi fejlődésünk útját is. A kommunizmus építésének fő törvényszerűségei minden szocializmust építő országra érvényesek. ahogyan ma a szocializmus építésének általános érvényű törvényszerűségei is hatnak valamennyi szocializmust építő országban. Természetesen egy kommunista párt kongresszusának határozatai nem kötelezőek más pártokra nézve. Ilyen kötelezettség a nemzetközi kommunista mozgalomban — amelynek pártja önállóak és egyenjogúak — nincs. De ugyanakkor természetes követelmény, hogy minden forradalmi párt hasznosítsa a nemzetközi forradalmi és munkásmozgalom jo és rossz tapasztalatait, a marxiz- mus-leninizmus új felismeréseit. Káros a forradalmi munkásmozgalomra az az albán gyakorlat, amely azzal az ürüggyel, hogy egy párt határozatai nem érvényesek más pártokra nézve, elzárkózik a marxizmus új felismeréseinek alkalmázásától. Aki tárgyilagosan mérlegel, azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a szóban lévő kongresszus a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom legtapasztaltabb csapatának; a Szovjetunió Kommunista Pártjának a kongresszusa volt. Az 1957-es és az 1960-as moszkvai tanácskozásoknak a nemzetközi helyzetről szóló elemzése és a forradalmi munkás- mozgalom feladatairól tett megállapításai elvi alapját képezik a XXII. kongresszus döntéseinek. Ezeken a tanácskozásokon ott voltak, az elemző munkában és határozatok meghozatalában részt vettek az összes marxista-leninista pártok. Az elemző munkát segítette és a közösen megszövegezett döntéseket a Szovjetunió Kommunista Pártján kívül még nyolcvan párt tette magáévá. Folytutjuk a kéifrontos harcot A személyi kultusz bírálata nem öncél és nem a hegedő sebek fetszaggatása. Az előrehaladás feltétele, hogy megtisztítsuk a kommunista mozgalmat mindattól, ami visszafelé húz, elhomályosítja a lenini elvszerűséget, zavarja a marxista-leninista tisztánlátást, csökkenti a néptömegek alkotó energiáját. Az ellenség úgy próbálta feltüntetni a dolgot, hogy a személyi kultusz a szocialista rendszer szükségszerű terméke, hogy a szocialista rendszer, a marxiz- mus-leninixmus lényegéből következik. Ezt. a szocialista rendre szórt rágalmat most a XXII. kongresszus útján újra Xelmelegí- tik. A valóság az, hogy a személyi kultusz mindig idegen test volt a marxista munkásmozgalomban, nem a marxizmus, a szocializmus, hanem tőle idegen hatások terméke, Nekünk az a véleményünk — és ezt nem rejtjük véka ala —, hogy helyes és szükséges volt a •Szovjetunióban a személyi kultusz és a pártellenes frakció kíméletlen leleplezése. Helyes és szükséges volt az albán vezétők káros, a szocialista tábor egységét megbontó tevékenységének ielepieaese. Helyes os szükséges, mert az a szektás gyakorlat, amit ezek az emberek az alban állam és párt vezetésében megvalósítanak, nemcsak az albán pán, a szocialista építésben eddig elért enedményeik egységét veszélyezteti, hanem az egesz forradalmi munkásmozgalmat kompro- mitálja, ha a forradalmi munkásmozgalom nagyon erélyesen nem határolja el magat az albán kalandorok ismert módszemtől. Mi, magyar kommunisták, jól értjük, hogy a dogmatizmus elleni harc és a kommunizmus építésének programja szorosan összefüggnek. A kommunizmus íelépí- lósénez, a társadalom minden energiájának mozgósítása szükséges. Ennek viszont feltétele, hogy gyökeresen felszámoljuk a műit hibáit, eltakarítsuk az útból mindazt, ami visszahúz, ami rossz. Az élet bizonyítja, hpgy az épülő szocialista társadalomban es a megvalósult szocialista társadalom körülményei között is vannak erők, amelyek a társadalom fejlődését gátolják. Enver Hod- zsa, Mehmet Shehu és családi lilikjük politikájában ez a káros, rossznak • bizonyult elv lép fel most ismét a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban. Miért teszik ezt? Hogy megvédjék a személyi hatalmukat, nem törődve azzal, hogy kárt okoznak népüknek és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Á Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa igazolta, megerősítette a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját. Ez, a, politikai vonal stabil, nem változik. A dolgozó emberek látják munkájuk értelmét, eredményét, amihez további bátorítást ad az a perspektíva, amit a XXII. kongresszus ad. Vannak azonban még a mi társadalmunkban másfajta emberek is: a munkásosztály hatalmának ellenségei, revizionisták, bizonytalanok, ingadozók, várakozók, elmaradott polgári szemléletű emberek, akik nem a néphatalom alapjairól bírálják a társadalmi harcainkat. Mindezek elenyészően kis hányadát képezik társadalmunknak. Mégis foglalkoznunk kell velük, mert gondolataik, kételyeik. — ha azokat idejeben nem leplezzük le. bizonyos, főleg városi kispolgári rétegekben, azok gondolkodásában további zavart idézhetnek elő és mert az ezek elleni eszmei harc növeli a szemléletbeli éberséget. A XXII. kongresszus után is akadnak még olyan emberek nálunk, akik azt kérdezik: mi a garanciája annak, hogy a személyi kultusz, az országvezetés szektás gyakorlata nem tér vissza. Mi nyújhat több garanciát, mint az hogy maguk a kommunista partok leplezték le a személyi kultuszt; mint a marxizmustól idegen gyakorlatot. Van-e nagyobb garancia, mint az. hogy a kommunista pártok ma teljes biztonsággal és határozottsággal folytatják a harcot a személyi kultusz és káros következményeinek kiirtásáért. A magyar proletárdiktatúra A mi szocialista fejlődésünk számára is nagy jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának az az új tétele, hogy a proletárdiktatúra nem utolsó formája a szocialista államnak, hanem a proletárdiktatúra állama a szocializmus győzelmével fokozatosan átalakul össznépi állammá. A kongresszus általánosította a szovjet állam fejlődésének tapasztalatait, kifejezte a szocialista állam fejlődésének közös törvényszerűségeit, s megmutatta a mi államunk fejlődésének irányát is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeként új osztály van születőben: az egységes szocialista szövetkezeti parasztság. Ennek az új osztálynak a kialakulása és egységbe ková- esolódása még nem fejeződött be, a régi rétegeződés tárgyi és lelki maradványai még hatnak. Ezeknek a maradványoknak a végleges felszámolása, köztük a kispolgári tendenciák feletti győzelem is, részben a szövetkezeti gazdálkodás, a szövetkezetek szocialista jellegének megszilárdításától. részben a parasztság gondolkodásmódjának szocialista átformálására irányuló politikai nevelőmunkától, a szocialista eszmék térhódításától függ. Ezt az egész folyamatot lényegesen meggyorsíthatják a szocializmus építésének sikerei, a gazdasági építőmunka különböző ágazataiban —, de nagy szerep jut ebben a tudósoknak, íróknak, pedagógusoknak, a sajtó munkásainak, akiknek az a kötelességük, hogy türelmes, nevelő munkával gazdagítsak- a .paras2^ihereiv 4ioii-tikai,.--gfit természettudományos, kulturális ismereteit és gyomlálják a kistulajdonosi személet, a babonák, a tudatlanság hajtásait. Társadalmunk szocialista egysége szempontjából nagy jelentőségű, hogy már kialakult és fejlődőbe van az új szocialista értelmiség. Az értelmiség problémájával az utóbbi években pártunk sokat foglalkozott. Elméletileg és politikailag szétzúzta mind az értelmiség ..vezető szerepéről” szóló revizionista ideológiát, mind pedig a szektás értelmiségellenes- séget. Bizalommal és megbecsüléssel tekint a párt az értelmiség munkájára, alkotó tevékenységére. A szocializmus útján jelentősen előrehaladt a mi értelmiségünk is. Ezt bizonyítja munkája, eszmeipolitikai fejlődése. De ahhoz, hogy a fejlődést meggyorsíthassuk, őszintén kell beszélni arról is, hogy a polgári és kispolgári eszmék még sok értelmiségi gondolkodásában is elég mélyen élnek. A polgári-kispoglári nézetek elleni eszmei harc fontos feltétele annak, hogy egész értelmiségünk is szemléletében, gondolkodásában valóban szocialista legyen. Ez is a proletárdiktatúra pedagógiai funkciójából adódó fontos kötelességünk A magyar proletárdiktatúra belső elnyomó funkciói fokozatosan veszítenek jelentőségükből. Ma már a fő feladat a gazdaságiszervező és nevelő munka, amelyek még az össznépi államban is megmaradnak, sőt még jobban ki- teljesednek. Pártunk és államunk lehetöse- oyújl -a-uolt krzsaionaJiyóloknak, hozzátartozóiknak, leszármazottjaiknak a társadalom új rendjébe való beilleszkedésre. Ezek áz emberek társadalmunk alapvetően teljes jogú polgárai, ha becsületesen dolgoznál', lojálisán viselkednek népi dekmok- ratikus rendszerünkkel szemben. Nagy többségük él is ezekkel a lehetőségekkel és ellenük semmiféle elnyomásra nincs szükség: Vannak azonban olyanok is — konok megszállottak — akik magatartásukban és gondolkodásukban nem vonták le az új helyzetből a megfelelő következtetéseket, nem akarnak belenyugodni helyzetük megváltozásába és különféle formában eltenséees .tevékenységet fejtenek: ki, Természetes, hogy aktív ellenségein like! szemben államunk teljes szigorral fellép. Azoknak tehát, akik azt kérdezik, hogy miért- van még nálunk proletárdiktatúra, azt válaszoljuk: nem fejeződtek még be mindazok a társadalmi változások. amelyek a szocializmusban a be’-ső fejlődés szempontjából az osztályharcot feleslegessé, szükségtelenné teszik. Igaz. ez a harc a társadalom belső szerkezetét tekintve már nem osztályok ellen. hanem azok maradványai, a? osztályellenség maradék politikai és ideológiai befolyása ellen folyik. A Szovjetunió Kommunista Pártja programja ideológiai téren az új ember nevelését jelöli meg legfontosabb feladatként. A’ új ember nevelése nálunk is napirenden lévő feladat. A párt Központi Bizottságának határozata a soron levő VIII. kongresszus összehívásáról sok fontos elemző munkát ad az .ideológiai front munkásainak. A társadalom valóságos helyzetének mély elemzése a.lártj'ín tisztáznunk kell; milyen feladatok hárulnak a tudományok, a művészetek, a hírközlő szervek munkásaira, a szocializmus alapjai lerakásának befejezése után. a fejlett szocialista társadalom felépítésének időszakában. Irodalmunk, művészetünk művelői fontos hivatást teljesítenek szocialista társadalmunk építésében. Egy hatalmas kapitalista világgal birkózunk eszmeileg. Ez az ellenséges kapitalista világ a mi osztályálláspontunkkal az un. ..egyetemes emberit” állítja szembe és azt hirdeti, hogy az osztályharc már elavult fogalom. Nem világos-e, hogy nálunk, a mi viszonyaink között a maia- diság álláspontján állnak azok, akik ma megelégesznek az „egyetemes emberi” próféciákkal. Pedig az író mindig is arra volt büszke, hogy az emberiség szd- . lenti haladását és erkölcsi tökéletesedését szolgálta. A mi íróinknak, művészeinknek teljes szabadságuk van arra, hogy a legkorszerűbb eszmei fegyverzettel, a marxizmus-leni- nizmus világnézetével felvértezve teljes mélységben feltárják formálódó társadalmunk minden ellentmondását, a régi és az új harcát, az új születését. Íróinknak, művészeinknek tehát azt a tanácsot adhatnánk, hogy keressék, kutassák, kísérletezzék ki azokat a művészi formákat, amelyek a legjobban megfelelnek a szocialista alkotások új tartalmának, de a fő hangsúlyt az új tartalomra, mai valóságunk teljes ábrázolására fordítsák. A szocialista ember nevelésében döntő szerepe van az építő, leemelő munkában való részvételnek. Az ’ ideológiai munkának is az a legfőbb feladata, segítse az építömunkát, segítsen az embereknek eligazodni az életben, megmutatni a mai valóságot és a jövőt, hogy mindenki megtalálja helyét, ismerje és magas öntudattal teljesítse társadalmi kötelezettségeit. »Szirmai István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiáján 1962. február 20-án, kedden este előadást tartott „Az SZKP XX1L kongresszusának hatása ideológiai munkánkra” címmel. Az előadás rövidített kivonatát a fentiekben közöltük.
