Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

A konzultáció Motorfiiba! Mondta- dühösen a sofőr, úgy kattog, mint egy traktor. Káromkodva, mér­gelődi, a szállt ki u zuhog j esőbe. A hú­ron, via* közül az egy. , aki útközben szán fel valahol Csáki.:, Lió'.t kéresz- kedi. ti az autóra mondván, hogy ő autóbusz sofőr és szeretne Szálkára jutni, mert már két nete nem volt otthon a családnál. Most már ketten hajoltak a motorház fölé tár­gyalva, vitatkozva — hol lehet a hiba. A névtelen úton egy másik személyautó jött szembe. Élesen fékezett. — Mi a baj, szakikám ? — ugrott ki a sofőr. A konzultáció vég­eredményeként ha­marosan útnak in­dult a kocsi. Az idős, szemüveges utas nem nagyon ismerte a gépkocsit, a sofőrö­ket. — Milyen szép. hogy így segítenek egymáson — mond­ta. — Semmi az ké­rem — Legyintett a sofőr —, ez a: autós étikét. T. F. Váljon a miinkntfelőlem tai*«n<lalini ii22ié Szakemberei,: tanácskozása az SZMI szék házában A MEDOSZ-hoz tartózó álla­mi mezőgazdasági vállalatok! szakmai- és szakszervezeti veze- [ tol tegnap a munkavédelem és I bakssetelhárítás kérdéseit vitat- i ták meg az SZMT székhazának' nagytermében. Tóth András, a MEDOSZ me - gyei bizottságának munkavédelmi felügyelője ismertette az elmúlt! évben kialakult helyzetet, s ele-1 mezte a balesetvédelem legion- ■ tosabb tennivalói!. gőzéből álló munkavédelmi őrse­get szerveztek a mezőgazdasági üzemekben, s néhány helyen mar van ás eredménye. Segítséget kelt adni - a tsz-eknsK A tanácskozás felhívta az üze­mek vezetőinek a figyelmét arra, i hogy a patronált termelőszövet- ‘ kezelőikben is nagy figyelmei for­dítsanak a munkavedelemre. Se­gítség őket az ezirányú problé­máik megoldásában. Nem véletlenül igénylik a tsz- ek a tokozott segítséget. A ta­pasztallak bizonyítják, hogy 1961- ben — csak az SZTK által nyil­vántartott — tsz. üzemi balesetek száma meghaladta az ezret. A tanácskozás hasznos tapasz tálatokkal zárult. \ ilátvevő rádiók ós televízió Növekedett a balesetek száma A balesetek, a MEDOSZ ha- . táskörébe tartózó üzemekben,; 1959—<iü-hoz viszonyítva az el-j múlt évben elszaporodtak. Alig 1900-ban ezer dolgozóra 12,1 ba-; leset jutott, addig 1901-ben ez a szám 21-re emelkedett. A balese- \ tek következtében tavaly közel! 12 ezer munkanap esett ki. A balesetek túlnyomó többsége az állami gazdaságokban és gépál­lomásokon fordult elő. de külö­nösen kirívó volt a balesetek i száma -- Vi1 — az ÉRDÉRT Vál-! lalat mátészalkai üzemében. } X a vezetők felelőssége \ A mezőgazdasági vállalatok ésí üzemek gazdasági- és szakszerve- « zeti vezetőinek a felelősségei nagymértékben felvetődik a bal-] eseteknél. Nem foglalkoznak kel-] iően a balesett «.delemmel. de] annak kivizsgálása sem kielégí- tö! Van eset, amikor a gazdasági« vezető a munkavédelmi — és} egyéb — szabályokat megsértve,« kényszerítik a dolgozót a munka) elvégzésére. Ez történt például* az Üjfehértói Állami Gazdaság-* ban is. amikor a dolgozó a tör-; vénybe ütköző utasítást megta-j gadta, s az igazgató őt ezért jog-} talanul leváltotta. ♦ ♦ Figyelmesebbek legyenek \ maguk a doigezók is! : A balesetek többsége abból! származik, hogy a dolgozók sem} tartják be a részükre előírt, és} általuk különben ismert baleset-« « védelmi szabályokat: fegyelme- J zetlenek munkájuk végzése köz-; ben. . A baleaeivedelem megjavítása} érdekében mintegy halszáz dől-} a legjobb KlSZ-sseervezeleknek A jó munkáért járó jutalmat i már biztosan várjuk a fiatalok.: igaz, sok-sok KISZ-szerVezetünk : tett ki magúért az első közös nggy nyári munkák idején. Ott dolgozlak a.felnőttek melleit az; első sorokban. Hogy mely KISZ- szervezetek voltak a legjobbak, azt a napokban értékelte a KISZ megyei bizottsága, s ennek alap­ján kerül sor az ifjúsági nagy- [ gyűléssel egybekötött ünnepségek- j re. Tegnap, kedden este számolt j be a nyári munkákban elért eredményekről Császárszálláson l Dicako József a KISZ megyei j bizottságának szervező titkára, s adta át a fiatalok megérdemeli jutalmát, a megyei bizottság ajándékát a világvevő rádiót. A vállaji fiatalok ugyancsak egy világvevő készüléket kaptak. Csü­törtökön a nagyúri fiatalok ün­nepelnek, akik a nyári munkák­ban elért legjobb eredményük eredményeképpen egy tv készü­léket kaptak ajándékba. Ezzel együtt megkapják a KISZ me­gyei bizottságának a vörös ván­dorzászlóját is. A csengeri Lenin Tsz ifjúsága is örülhet Írisz őket világvevő rádióval tünteti ki osütörtökön a megyei bizottság. A hegesztő Karácsony Sándor, a riemecssri Gépállomás jó szakembere. (Hammel József fel vXclc) IKKILEV MlfiViRMWiC iiíiiU Eima* v mwkwaulM XIX. ÉVFOLYAM. 13. SZÁM Ara: 50 fillér 1962. JANUÁR 17, SZERUA Földimívesszövetkezetemk , ... ..... • • hetéből külpolitika« jegjseelek Út a „Dzsungelból“ ft ToplitZ-fÓ títtf« SPORT Ki jár jól ? Jelenlegi rendünk egyik legfontosabb alaptétele, hogy ' mindenki a végzett munkája arányában részesül­jön a megtermelt anyagi javakból. Ez az elv azonban csak úgy válhat gyakorlati valósággá, ha a termelésnek minden apró változását éles szemmel figyeljük, azok hatását kö­vetkezetesen mérlegelni, értékelni tudjuk. Erre azért van szükség, mert napjainkban szinte napról napra változik, tökéletesedik a termelési technológia, újítások, ésszerűsíté­sek egesz sora születik, stb. . . Nem kell nagyítóval keresni a példákat arra. hogy aliol a termelés korszerűsítését nem követi a bérek párhuzamos alakulása, ott egészségtelen torzulások adódnak, kisebb nagyobb bérfeszültség keletkezik. Hiszen a műszaki fej­lesztés, a technológia tökéletesítése egyes munkahelyen, tevékenységi körben dolgozók helyzetén szembetűnően ja­vít, míg másutt kevésbé. Ha a bért, a járandóságot nem igazítanák a kialakult termelési feltételekhez, úgy egyesek érdemtelenül magas, mások bosszantóan alacsony kereset­tel rendelkeznének. Ez teszi indokolttá, hogy a kialakuló új helyzeteknek megfelelően a munkások bérét is a leg­igazságosabban szabják meg. Fokozott kíváncsisággal vettem részt a napokban a Szabolcs-Szatmár megyei Épitöanyagipari Vállalatnál azon az értekezleten, ahol a gyárvezetők, a párt és a szakszer­vezetek titkárai az új bérszabály-tervezetröl vitáztak. Ne­kik már nem volt újdonság, hiszen harmadízben vizsgálták fe­lül, alakították a legideálisabbra a munkások bérét. Mi­után egyesek azt tartják, „kgfiyes kérdés” ez, — elsősor­ban azt figyeltem, hogy az új bérszabály-tervezet szerint ki jár jól? A z építőipariak — a jó tapasztalatok birtokában — bátran nyúltak a bérkérdéshez. Az utóbbi három eszten­dőben ugyanis a bérszabályozás mindenkor a termelékeny- seg jelentős emelkedését hozta magával. Jellemző példa erre az 1960-as év. A bérek igazságosabb megszabása után a termelékenység 8 százalékkal emelkedett. Gazdaságosab­ban. eredményesebben termelt a vállalat, tehát jól járt, akar az egész népgazdaság. De jól jártak azok a munká­sok is. akik a jó eredményért küzdöttek. Az említett év­ben a termelékenység emelkedését a munkabérek 5 száza- leiívs emelkedése követte. Hatvanegyben hasonló sikereit születtek: & vállalat egész tevékenységét magába sűrítő termelékenységi mutató 3,5 százalékkal volt nagyobb az előirányzottnál. ....... Amikor a február elsején életbe lépő új béreket meg­szabták, elsősorban azt tartották szem előtt, hogy dolgo­zóik tudatosan végezzék munkájukat: — ne csak a pilla­natnyi tennivalókat nézzék, hanem lássák az üzem, a gyár egész tevékenységét, kötelességét. Nem csorbul meg a mun­kások kereste, hiszen az idei 2,2 százalékos átlagbér-emel­kedés azt jelenti, hogy az Épitöanyagipari Vállalat dolgo­zói atlagban évi 18 ezer forintot keresnek. Emellett vi­szont az sem közömbös a dolgozóknak, hogy a jobb mun­kaszervezés, a tökéletesebb technológiai eljárások állal 1o- vább erősödik vállalatuk. A termelékenységi mutató — terv szerint — tí száza­lékkal múlja felül az idén az 1961. évit. Ez fülbemászób­ban Így hangzik: mint ahogy az elmúlt években, úgy a.z idén sem lesz baj a vállalat gazdálkodásával. Elég egy kis visszapillantás: 1959-ben 17,3, 1960-ban 23,1 napi kereset­nek megfelelő nyereségrészesedést osztottak. Az elmúlt év­ben — nem titok, a vállalat minden dolgozója tudja — jelentős összeget emésztett fel két új egységük üzembe ál­lítása. Ennek ellenére a készülő bérszabályzat reményekre ad okot. J gy hangzott a kérdés: ki jár jól? Ezek után nem kíván fáradságot a válaszadás. Ahol jól sáfárkodnak a bérekkel, ahol a szüntelen fejlődést nem tévesztik szem elöl, ott teljes a megelégedés, csak úgy, mini a munkakedv. Angyal Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom