Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
En és a tábornok Norman Wisdom tagadhatatlanul élvonalbeli komikus »/mész. Esetlenségében is rokonszenves, a kisember szűk látókörüscgével is nagyobb, általánosabb igazságot kereső l'i- gurájával már meghódította nálunk is a közönséget. Filmjei — mint ez is, — nem túl igényesek. Helyzetkomikumra támaszkodó humora majdnem csnpa ismétlése a már eddig filmen és színpadon látottaknak, s mégis, tiszta szívből tudunk kacagni kitűnő játékán. Az Én és a tábornok nemes szándékkal, kevésbé sikerült megvalósítással készült. A film többhelyén, — különösen ott, ahol az angol viszonyokat figurázza, — ellenállhatatlan humorú. Másutt azonban vontatott és erőszakolt. A téma: a németek elleni harcban a tipikus „civil” útjavító hőssé válik, a fogságból bajtársait azzal szabadítja ki, hogy íelölti magára a német tábornok ruháit és modorát, s annak nevében intézkedik. Norman Wisdom így kettős szerepet is játszik, az útjavító és a tábornok alakját személyesíti meg. Mint tábornok, új arccal lép a közönség elé, valóban vérszomjas és kegyetlen német tiszt, s ugyanakkor mégis Norman Wisdom marad. Ez ismét csak kiváló képességeit tanúsítja. Kár, hogy a film készítői nem adtak nemesebb, színvonalasabb anyagot a játéknak, amely így is közönség sikert arat. Díszes társaság | öurgulya Ferenc több mint Í * U harminc éve szolgált az országos jelentőségű hivatalban. Az ^iktatóban kezdte, s feltételezhe- ♦tőleg onnan is ment volna ^nyugdíjba. Harminc éve ült a gtintafoltos íróasztal mögött, egy ^kopott karosszékben. Az ügyeiket hozták és vitték, az embe- írek jöttek és mentek, de iktatni ♦mindig kellett, s valljuk be, “Borgulya Ferenc ehhez kitűnően értett. Bizonyára ennek köszönhette, hogy sikeresen átvészelt minden átszervezést. ♦ * Az iktató kicsi volt, mert öt Révenként selejtezték az iratokat, Tés az ötévi termésnek nem kel- $ lett ennél nagyobb helyiség. ♦ Burgulya Ferenc nem foglalt el Isok helyet: olyan aprótermetű ♦volt, hogy alig látszott ki az iró- Xasztai mögül. Az ajtajára nem T írták ki a nevét, ezzel is kife- Xjezve jelentéktelenségét. Burgu- Tlyát azonban épp ez a jelentékte- flienség tette jelentőssé. Mindig r iyekezett elhitetni főnökeivel >és munkatársaival, hogy Burgu- jiya Ferenc egy senki, aki nélkül Xmég a hivatal kerekei is jobban Tforognának. T Különösképpen mindig olyankor Ikerült sor ezekre a kijelentésekére, amikor valami hőstettet hajított végre, például előkeresett ♦egy olyan elintézetlen ügyet, amidről senki sem tudott. A hivatal ♦főnöke feledékeny ember volt, s (,ha valahol kértek valamit, min- ■ i dig Burgulyát hívta segítségül. • I ■ 1 — Burgulya kartárs kérem, .ivóit nekünk valami Matador . iügyünk? !! Burgulya összeráncolta a hom- 1' lokát, mintha erősen gondolkoz- ,, na, holott erre semmi szüksége nem volt, mert azt is tudta, hogy melyik oldalon van iktatva a Matador-ügy. Végül azt mondta: — Meg fogom találni. Tíz perc múlva rohant az üggyel és a saját jelentéktelenségéről szóló legújabb nyilatkozatával. A z eddigiekből is látni, hogy 1 Burgulya Ferenc nélkül nem lett volna hivatal a hivatal. Nem lennénk azonban tárf . i Mészáros Ferenc: Névnap az iktatóban v _____J gyilagosuk, ha nem állapítanánk meg, hogy mindemellett senki sem vette komolyan Burgulyát. A ravatalban egyetlen barátja sem volt, mindenkivel csak a legszükségesebb dolgokról beszólt. Nem számították eléggé embernek, inkább egy eredetiségével feltűnő régi bútordarabnak tekintették. Ez volt Burgulya Messzemenő segítség a tantestületekben a munkás-pedagógusoknak ., A pedagógusok szakszervezeté- | mek elnöksége a napokban juttat- ] ,ta el a tantestületekhez határo- 1 'zatát, amely az oktatási törvény- nyél kapcsolatos. Az országban több mint 80 000 pedagógus tanulmányozza a határozatot, s már vannak iskolák, ahol hozzáfogtak annak végrehajtásához is. A határozat többek között a tantestületek fő feladataként jelöli meg: messzemenően gondoskodjanak a „munkáspedagógusok” tá- * mogatásáróL Az oktatási reform ugyanis mind az általános, mind a középiskolákban egyre több munkás, technikus ..nem oktató szakember” bekapcsolódását írja elő. Ezeknek a „kintről jött” nevelőknek nagy szükségük van arra, hogy elsajátítsák a legjobb pedagógiai módszereket. Fontos feladat hárul még az iskolák tantestületeire, hogy tovább erősítsék az üzemeket, — ahonnan ezek a munkáspedagógusok jöttek — a kapcsolatot . Kik okoztak Bonnban nyomban JSe&ktíválási lázat? Hensmger és Herr von Speidel, Sorolhatnék meg vagy százat. Hosszú névsort tennének ki ily nevekből meg a listák. Nyugatnémet honban, Bonnban Ők a „nacionalisták.” (U-y) szer így neveltek? A nevelésre hivatkoznak, avval takargatják naplopásukat, tehetetlenségüket! Aa ilyen emberen semmiféle kommunizmus nem segít! Hogy kifejlődjék erőnk és képességünk, ahnoz szorgalmas munka szükséges, és nemcsak a nevelők munkája, hanem a tanítvány munkája is. Legfontosabb feladatos: egyike olyan felelősségteljes nevelői munka kialakítása, amely előkészíti a gyermek egyéni boldogságát. önnevelés nélkül, saját magunk tudatos formálása nélkül, semmiféle ultrabölcs módszerrel sem nevelhetünk igaz embert a gyermekből. A kommunista magatartás nem vaktában való hajóká- zás kormány és vitorla nélkül, hanem hajónk bátor és biztos kormányzása a széllel és a hullámokkal szemben is. A gyermekeket már legfiatalabb koruktól igy kell nevelni. Kommunista módra nevelni nem más, mint helyesen irányítani a gyermek öntevékenységét, és megtanítani arra, hogy alkosson és oldjon meg mindig új, és újabb feladatokat. A kommunista pedagógia a közösség pedagógiája. Csak az olyan közösségben, amelyet nagy, alkotó célok lelkesítenek, alakulhat és fejlődhet ki az egyéniség. A kommunista közösség igényes. Nem tűri az élősködést, a fegyelmezetlenséget, a kétszínűséget. Nagyra becsüli a bátrakat, a merészeket, a becsületeseket! De a gyermek, a kommunista társadalomban is csak gyermek. Húsz gyermek egy csomóban, az még nem közösség! Képesek ötletszerűen hasznos dolgot is végezni, aztán hirtelen megfutamodni. A gyermeki közösségek megszervezésére a felnőttek a hivatottak. Nekik kell irányítani a gyermeki közösségek éleiéi, nekik kell gondoskodni arról, hogy ne maradjon ki e. közösségből egyetlen egy gyermek sem. :V!;sk sjx'iikot i.iveive, a szovjet pedagógia már eddig is sokat tett azért, hogy kidolgozza a gyermeki közösségekben rejlő nevelési lehetőségeket. Az úttörőszervezet a közösségi nevelés tok tapasztalatával rendelkezik. A szovjet iskolák ezrei méltán büszkélkednek a tanulói kollektívákkal. És mégis, mennyi feladat vár még ránk! Vannak kamaszók, akikre sem a szülök, sem a tanítók, sem a fiatalok nem tudnak hatni! Vannak még önhibájukból osztályismétlők! Es meg nem tűnt el teljesen a huligánkodás oc-n a gyermekek, az ifjúság körében! Minden telaorolt rossznak a legfőbb oka az, hogy még nem tanultuk meg megszervezni az olyan gyermeki közösségeket, ahol minden gyermek alkalmat találna szunnyadó erői kifejtésére, megismerné az alkotó munka örömét, megtalálná az óhajtott cél felé vezető utat, személyes boldogságának útját. Az iskolareform publikálása után a kommunista nevelés egyik alapvető feladata lett a gyermek vonzalmának felébresztése és fejlesztése a termelő munka iránt. Létrejött az iskolák és a termelő üzemek kapcsolata, s a fiúk és lányok elméletben is, gyakorlatban is tanulmányozzák ezt vagy azt a foglalkozást. Ez hatalmas, forradalmi vívmánya a mi általános műveltséget nyújtó iskoláinknak. Egyébként a kommunizmus még többet kíván! Kívánja azt, r ogy az életbe lépő fiatalok rre csak dolgozni tudj anale, hanem úgy szeressék a munkát, hogy az elsőrendű éleiszükséglet legyen a szánv.urrc, hc-gy egyszerűen ne ja tucliuk elképzelni az életüket munka nélkül, csak így találják meg a boldogságukat, abban a társadalomban, amelynek jeligéje: „Mindenkitől — képességei szerint, mindenkinek — szükségletei szerint.” A szülőkre hárul a nagy felelősség: a gyermek nevelése, or- sa, boldogsága. A szovjet emberek túlnyomó többsége tudatában van felelősségének, és mindent megtesz gyermeke helyes nevelése érdekében. De még nem minden jó és szerető szülő ismeri a kommunista nevelés művészetét, és vannak olyanok is, akik a rég idejétmúlt nevelés és hagyományok rabságában sínylődnek. Az utóbbi években egyre terebélyesedik a szülői munka- közösségi és a pedagógiai ismeretterjesztő mozgalom. Ha a szülők és nevelők vállvetve, fáradságot nem kímélve, közös céltői lelkesítve tevékenykednek, úgy megvalósul a szovjet gyermekek igazi kommunista nevelése. \ Szovjet társadalom és a Kommunista Párt a legnagyobb, legértékesebb boldogságot biztosítja gyermekeinek: lehetőséget nyújt, hogy képességeiket, természeti adottságaikat sokoldalúan és harmonikusan fejlesszék. A nevelők feladata a gondolkodás arról, hogy egyetlen egy gyermek se maradjon a jól megszervezett közösségen kívül, hogy minden gyermeket szeretet és bizalom vegyen körül, hogy a gyermeki ész és akarat is az emberiség üdvét szolgálja, s hogy a gyermek az egész néppel együtt a boldogság felé haladjon. (A cikk megjelent * szovjet Tanítók Lapja 1961 december 19-i számában. A cikk írója: Szvad- feovszkij, a Pedagógiai Tudományok Akadémiájának rendes tagja. Fordította; Bary Ida a Felső fokú Tanítóképző Intézet tanára.) tragédiája, ugyanis a kis emberben nagy becsvágy és még nagyobb hiúság lappangott. Talán ezért okozott neki olyan kimondhatatlanul nagy örömet, amikor az egyik májusi napon így szólt hozzá a hivatal főnöke: — isten éltesse. Burgulya kartárs. Burgulyának fennakadt a szeme, amiből a hivatal főnöke arra következtetett, hogy az érdekelt nem is tud a nevenapjáről. — Ma Ferenc napja van. Hál majd legközelebb megisszuk az áldomást. Burgulya mondani akart valamit, de örömében azt is elfelejtette, hogy mit. Még fel sem ocsúdott a csodálkozásból, amikor a nyakigláb gépírónő, aki hallotta az előbbi beszélgetési, odament hozzá. — Maga jóember, eltagadja a nevenapját? Megálljon csali! Ilyenkor fizetni illik. Hívjon meg egy kávéra. — Jöjjön — suttogta Burgulya. Mentek a büfébe. Útközben Klári mindenkinek elmondta, hogy Ferenc nap van és fel kell köszöntem Burgulya kartársat. Megitták a kávét, s az iktatás mestere még mindig nem tért magához. A büfében már tudta, hogy mit kellett volna mon- dani az igazgatónak: azt, hogy Ferenc-nap decemberben van, ez a mostani csak kóbor ünnep. Dehát ezt elmulasztotta, így nem volt mit tenni, visszament az iktatóba, s várta a köszöntőket. Jöttek is, és Burgulya most jóvá akarta tenni előbbi bizonytalanságát. Az ötödiknek így felelt az üdvözlésre: — Nagyon köszönöm, hogy a kartárs gondolt rám, de szeretném közölni, hogy a nevemnap- ját december 3-án tartom. Ezt közölte a hatodikkal a hetedikkel a tizedikkel is, de aztán lassan elfogyott a türelme. Ügy két óra múlva az a gyanúja támadt, hogy viccet űznek vele. Ennyi idő alatt már mindenki megtudhatta, hogy nem ma ünnepli a nevenapját. Amikor az ellenőrzési osztály vezetője lépett be a szobába. Burgulya mérgesen felugrott: — Kikérem ‘magamnak! Ne tegyenek nevetségessé! pár perccel később a portás jött. Burgulya elfehére- detí, és remegve kérdezte: — Ki szervezi ezt a heccet? Követelem, hogy hagyja cí a helyiséget! Később megpróbált erőt venni magán, újra megköszönte az üdvözleteket, majd hozzátette, hogy egyébként december 3-án tartja a nevenapját. Fél óra múlva azonban újra elöntötte a méreg, és ordítva fogadta az egyik kézbesítőt. — Takarodjon a szemem clőJ! Aztán ő is kiszaladt a szobából. s meg sem állt a hivatal vezetőjének szobájáig. Fel tép te a párnázott ajtót, s ott állt a főnök előtt: — Felmondok — lihegte, — Elmegyek «nnon. most azonnal. — Dehát mi történt? — Mi?! Átkozom a napol, amikor beléptem ebbe a hivatalba. Ne de nem baj, már itt se va- gyök. — Beszéljen, Burgulya kartárslb — kérlelte a főnök. Burgulya azonban semmit ec» beszélt, hanem még abban -.A percben elhagyta az épületet^ Vissza se nézett, s minden szív-* fájdalom nélkül, örökre búcsút) mondott a hivatalnak. ★ c I ásxiap bement az egyik s;a4 pilap kiadóhivatalába, ahol] a következő hirdetést adta féld „Több mint harminc éves ik-J látói gyakorlattal rendelkezői megértésre vágyó kistisztviselő tudásának megfelelő állást k ■- rés. Címeket a kiadóba kérek,, „Az iktató is ember” jeligére...,. 7,
