Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

ZARSZAKADAS ELŐTT 9 9 a kállósemjéni Uj Elet Termelőszövetkezetben Szobarend a kollégiumban Az 1961-es esztendő nem volt könnyű. A tavaszi belépésekkel 740 kai. holdra . (ebből 500 hold szántóra) és 70 családra, tehát két­szeresére fejlődött fel a közös gaz­daság és az aszály, meg a jégkár jelentős terméskiesést okozott — Akkor hát ismételten a mérleg­hiánnyal kell vajon számolni, mint az előző esztendőben? — Nem, erről szó sincsen! — tiltakozott hevesen Székely György. Ki gazdáik od tűk a hiányt. A tagság megértette miről van szó és keményen kivette részét minden munkából. A dohány és az alma mintegy 630 000 forint be­vételt eredményest. A bor és a cu­korrépa is jelent valamit. Az aszály legjobban ártott a burgo­nyának. A kukorica 13—14 má­zsás átlaggal fizetett Nagy ki­ugró eredményekkel nem dicse­kedhetünk, de tagságunknak nin­csen semmi oka az aggodalomra 30 forintos munkaegység volt be­tervezve erre az esztendőre. — Ügy számítottuk ki, hogy 28 fo­rint a nehézségek ellenére is meg­lesz. Még a március—április óta dol- gloiaó új tagok is szépen részesed­nek a jövedelemből. Terdik János családja pl. 600 munkaegységnek megfelelően a háztáji jövedelmé­vel együtt mintegy 20—22 ezer fo­rint értékben, Jánik László pedig 510 munkaegység és a háztáji együttes jövedelméből mintegy 18—20 000 forint összegű része­sedésre számíthat — Termelőszövetkezetünk, mint azocialéefca mezőgazdasági nagy­üzem ■Míg fejlődésben ▼nn, de így is megmutatkozott nagy teljesítőképessége és szilárdsága — folytatta Székely György a tájé­koztatást — Miben lehet ezt lemér­ni? Például abban is, hogy Sem- jénben van 4 csoport, összesen mintegy 6 ezer hold földdeL Az Oj filet 500 hold szántóval rendelkezik, mégis 200 má­zsa szabad termést adott el az államnak, a község pedig csak 140 mázsát Burgonyából holdanként 12—13 mázsát adtunk be. Ka az egész község ilyen arányban tud­na árut termelni, nem volna gond az ország ellátásában. Hosszú a sora annak, ahogy Székely György tsz-elnök felvá­zolja a termelőszövetkezet évi gaz­dálkodásának képét Végül is Ben- ke László agronómussal együtt rakják össze azokat a tapaszta­latokat, amelyekről a tagság kö­rében egyre több szó esik. Az egyik ilyen tapasztalat, hogy a tagság jól összekovácsolódott, el­sősorban a munka alapján becsü­lik meg egymást Ebben 3 fontos tényező jó hatását látják az Oj Életben: 1. Jó a gazdasági vezetés. Rendszeresen és egyetértőleg in­tézkednek, folyamatosan szervezik meg a munkákat és törődnek az intézkedések ellenőrzésével, vala­mint az emberek ügyes-bajos dol­gaival. Székely György 9 éve el­nök. Jól ismeri a gazdaságot, az embereket, még azt is tudja, hogy melyik háztáji portán hány csirke van, hol vásároltak új cipót stb. ö maga azt tai -ja, hogy a jó mun­kafegyelmet — ami tagadhatat­lanul uralkodó volt egész éven át — elsősorban nem a drákói szi-1 górnál érte el, hanem a jó elv­társi és emberi kapcsolatok ré­vén. 3. Igen jól tevékenykedik a 13] tagú pártszervezet. A kommunis-] ták példát mutatnak a termelő-] munkában és a jó szót sem saj-3 nálják, amikor arra szükség van.] 3. Végül jó hatása volt a pre­mizálásnak és az ezzel kapcsolato­san kialakult versenyszellemnek. A tagság szorgalmas munkájára tehát hasonló körülmények között lehet számítani. Számítanak is az új tervben, mert abban még na­gyobb erőfeszítést igénylő célokat tűztek ki, mint a múltban. így például a növénytermesztésben a dohánytermesztés eddigi méretét megtartva növelik a burgonya te­rületét 30 holddal, a kukorica ter­mésátlagát pedig 14 mázsáról 18 mázsára emelik. Nyilván ehhez a legújabb tudományos agrotechni­ka is szükséges, ami biztosítva van az új agronómus személyében és a tagság téli oktatása is segíteni fog ebben. A kukorica és más takarmányok termelésének fokozá­sát különben szükségessé teszi az állattenyésztés fejlesztése, amely­nek keretében a hizlalás méreteit megkétszerezik Vonmarozat jelenik meg az ősi mesterségekről, a mai magyar lépi iparmfivészetrői A Népi Iparművészeti Tanács és a Képzőművészeti Alap Kiadóvál­lalata a máig is fennmaradt leg­ősibb mesterségek, a népi ipar­művészet új alkotásait könyvso­rozatban ismerteti. A 12 könyv­ből álló sorozat feltárja a fafara­gás, a fazekasság, a népi bútor, szőtteskészítés, a tojásfestés és pingálás, valamint a hímzés mű­vészetének csinját-binját. Az egyik könyv ismertetőt ad az or­szág különböző részén működő népművészeti tájházakról is. A sorozat első kötete, amely a fa­ragásról szól, már megjelent a könyv- és népművészeti boltok­ban. A múlt évi 40 darab hízó sertés­sel szemben például jövőre 80— 100 darab sertés meghizlalása a cél. A gyümölcstermelésben az eddigi 16 hold termőállomány mellett lassan sorba nő a 23 hold újtelepítés. Ehhez elő kell készül­ni. Ezért itt is történik változás az alkalmazandó módszerek te­kintetében. Erre alkalmat ad a tagság megnövekedett öntudata is. Ebben az évben például 1200 má­zsa almát idegen segítség nélkül takarított be a tagság. Nem volt állandó munkacsapat a gyümöl­csösben s ez bizonyos fokig érző­dött a gyengébb minőségben. Most állandó munkacsapatot szervez­nek és prémiumot csak export- minőség után fizetnek. Néhány tanulság ez és a belő­lük levont következtetés csupán. Mégis megnyugtató ezeket tudo­másul venni, hiszen arra valla­nak, hogy a semjéni Űj Életben minőségileg új fordulat állt be a számszerű fejlődés után, nem pe­dig megtorpanás, mint 59-ben. A zárszámadás és az új jóváhagyott termelési terv majd teljes képet ad a változásról, amely végered­ményben több részesedést ígér a tagságnak. Remélhetőleg a kom­munisták, a gazdasági vezetők és a tagság hű lesz önmagához és valóra váltja a szép terveket. Zajtai Antal. iiizouy csak a kollégiumokban élő diákság tudja, mit jelent rendet tartani a hálótermekben, szekrényekben, ottho­nukban. Odahaza e teendők rendszerint a mamára várnak. A diákotthonok lakói megszokják, szívesen végzik környezetük rendbentartását. Képünk a Bessenyei Kollégiumban készült akkor, amikot a karácsonyi szünidő végén újra elfoglalta helyét a több, mint száz diák, s a magukkal cipelt nagy bő­röndök tartalmát rendezgették szekrényeikben. ( Hammel József felvétele) A Kisáilalleiiyésztés a jövőben ismét Baromfi tenyésztés címmel jelenik meg. Az eddigi sokirányú feladat helyett a jövőben csak két fon­tos ágazat — a baromfi- és házi- nyúltenyésztés — problémáival foglalkozik részletesebben. Ez vo­natkozik a tenyésztésre, takarmá­nyozásra, tartásra stb. egyaránt. Annak a jogos követelésnek is helyt ad a lap, hogy jelentős ter­jedelemben külön rovatban foglal­kozik a háztáji baromfitartás kér­déseivel. E rovat feladata az alap­vető ismeretek propagálása mel­lett a háztáji tenyészetekben is alkalmazható új módszerek elter­jesztése. A BAROMFITENYÉSZ­TÉS az eddiginél nagyobb gondot fordít a külföldi tapasztalaitok közlésére is. Megjeleni« ugyancsak havonta, évi előfizetési díja változatlanul 36,— Ft, egyes szám ára 3,— Ft. Kedvezményes szerződés január 15-ig A MALOMIPARI ÉS TER­MÉNYFORGALMI VÁLLALAT január 6-ig a kenyérgabona érté­kesítési szerződést a tervezett mennyiségnek mintegy 75 száza­lékára kötötte le. A 10 forintos sserződéses felár-kedvezmény csak a január 15-ig leszerződött meny­nyié* után jár. 20. Este, takaródékor Gütig hiaba kereste Krebset Még valamikor délután szakadtak el egymástól, azóta nem volt nyoma. Hivatták — közölte közömbös hangsúllyal a Kapó. De miért hivatták? Gü- tignek először az ötlött eszébe, hátha Leó is tud hegedülni? De nem, mondta volna... Álmatla­nul hánykolódott a priccsen ez­után hirtelen lezuhant a sötétbe. Reggel, amikor felriadt, a gép­mester már ott ült a deszkán. Gütig hunyorgott egyet szemével, szüksége volt néhány másodperc­re, hogy Krebs ottlétében felfog­ja előző esti távolmaradását. Könnyezni kezdett, úgy borult esetlenül, suta mozdulatokkal Leo nyakába. Még így is ágaskodnia kellett, hogy elérje. — Pythia vagy Gütig —mond­ta enyhe szeretetteljes hátba- vágásokkal kísérve Krebs. — Mi az? — Híres görög jósnő. Tudod, az ókori mondavilág albumát mindig a mi nyomdánk készítet­te. Ennek a Pythiának egy temploma is volt. — Kit érdekel most ez az izé? Veled mi történt? Igazán hivat­tak? Leo Krebs bólintott. — Wützdorf? — tolult a kérdés a törpe szájára. — ö is ott volt. Néhányan az SS-tisztek közül, meg egy... meg egy százados. Még sohasem lát­tam. Valami nagykutya lehet, mert a má őrnagyunk úgy haj­bókolt előtte, mintha tábornok lenne. — És? Harmatit—Réti : A Tóimmá TITKA — Most már én is azt mon­dom, valami történik. — Mi történt? — Azt mondták, hogy Leo Krebs, gépmester. — Hagyd már a játékot. Mit mondtak volna: I. Ferenc József császár? — Nem, Gütig ehhez te fiatal vágj-. — Három évvel vagyok idősebb nálad. — Itt vagy fiatal. Én hét esz­tendő óta az A—18694-es vagyok. Lehetett béke és vérbe borulha­tott a világ, tél. vagy nyár, Dachau vagy Sachsenhausen, megmaradtam ennek a számnak. És most, hét esztendő után elő­ször Krebsnek neveztek. A Leót is hozzárakták. Kérdezték, gép­mester voltam-e? Mondom, igen. Erre a nyomdászatról csevegtek velem, velem, az A—18694-essel. — Lehet, hogy elvisznek? — Ne félj. — Félek. — Kérdezték, ki van még szak­mabeli? Mondtam, hogy te is nálunk dolgoztál egy darabig, Gütig ránézett annyi érzést ki­fejező szempárjával a gépmester­re, s a meghatottságtól mukkanni sem tudott. — De ha valami rosszba rán­gattalak bele, ne szidj — tette hozzá Krebs — tudod, hogy ezek­nél sohasem tudni. Emlékei között bányászgatott, azután folytatta: — Dachauban néhány fogoly kék keresztet kapott a ruhájára. Fél éven át kergették egymást a találgatások. Kombináltunk. Jó-e a kék kereszt, vagy nem. Azt mondták, hogy ezekért jönnek majd a svédek. Nem jöttek. Tud­tuk, mit jelent a fekete négy­szög, a zöld kör, a sárga csillag. De a kék kereszt?... — Megtudtátok? — Meg. Az kapott kék keresz­tet, akinek a szájában aranyfog volt. Hogy ne kelljen a kivégzés után minden halott szájában váj- kálni. A birodalmi vezetés min­dig nagy súlyt helyezett a higi­éniára. — Hivattak, vagy nem hivat­tak? Olyan volt a tábor, mint a bolydult méhkas. Emberekért jöt­tek, embereket elvittek, s ami a legcsodálatosabb volt: az embe­reket visszahozták. De miért? Neveket említettek a számok előtt, foglalkozást a földtúró va­kondok előtt, az agyak változást sejtettek, csak éppen nem tud­ták, mi lesz az. Jó-e. ha valakit hivatnak, vagy nem? Leo Krebs után hivatták a Feyermann testvéreket. A varsói nemzeti bank büszkeségei voltak* két fivér és mind a kettő a de­viza-szakmában. Tapintásról is­merték meg, fogásáról a hamis pénzt. Finomrajzolású ujjaik megkeményedtek a kőtörésben,- úgy néztek kezeikre, mintha idegen ujjak és tenyér tűnnének fel előttük. Most egy SS-százados a pénzről beszélget velük. Be­szélget, nem ordít. Hivatták Ge- rardot, a francia grafikust is. Ott volt a sorban Sziljanov, az orosz pénzhamisító. Ismert figu­rája volt a berlini alvilágnak. Eleinte, még a huszas évek ele­jén fehérorosz nagyhercegnek ad­ta ki magát, gondosan fésülte szürkés szakállát, novgorodi birto­kairól beszélt, szeretett mu­zsikjairól, közeli visszatérésérőL És kölcsönöket vett fel. Azután leáldozott a nagyherceg-üzlet*; pénzt nem adtak, maga gyártott. Készített lírát és márkát, fran­kot és pesetát, egyszer a dollár­ral is megpróbálkozott, csak a megfelelő papír hiányzott hozzá. Kétszer járta meg a moabiti-bör- tönt, még a porkolábok is sze­rették fanyar humoráért. Har­madszorra — háború volt — a táborba küldték. Gyakran sóhaj­totta, ha még egyszer kijutna azi életbe, hagyná a pénzt, élelmi­szerjegyeket hamisítana.

Next

/
Oldalképek
Tartalom