Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

Egészségügyi előadásekat szerveznek — Felülvizsgálják a táppénzes betegek helyzetét—Eüenifrzik az orvoson munkáját; Elkészítette munkatervét a mátészalkai egészségügyi állandó bizottság Naev sikere van... ... a napokban Nyíregyházán megnyitott fodrász iparita­nuló tanműhelynek. A Lenin téri kis-TÜZÉP mellett lévő filléres fodrászüzletben’' tíz leendő figaró bodorítja a tin­cseket. szabadítja meg az arcot a szakádtól. Képünk: Kele­men István oktatómester figyeli egyik tanítványa munkáját. (Hammel felv.) Ötezer élő fogoly került hálóba Megyénk vadásztársaságai meg- gyénk vadásztársaságai, amely­oi wer esen végezte el az elmúlt év feladatait a mátészalkai járás egészségügyi állandó bizottsága. Már összeállították jövő évi ter­veiket, kitűzték az 1962-es év legfontosabb feladatait. A téli hónapok alatt alkalom nyílik arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben egészségügyi felvilágosító elő­adásokat tartsanak. Az elő­adások megtartására a járás ismertebb orvosait kérik fel. A tél folyamán ellenőrzik a ter­melőszövetkeztek, állami gazda­ságok és a gépállomások egész­ségügyi és szociális viszonyait. Tervbe vették például: hogy .január és február hónapban a nagyecsedi és a nyírcsaho- lyi tsz-nél, valamint a Máté­szalkai Állami Gazdaságban külön csoport ellenőrzi a dol­gozók egészségügyi és szociá­lis helyzetét. Már az év első hónapjában hoz­zákezdenek a tisztasági hónap megszervezéséhez és sikeres elő­készítéséhez. Megállapították, hogy sokszor iiletéktelenek jutnak a táppénz­hez és viszont az orvosok gyanak­vása miatt beteg emberek kény­telenek dolgozni. Az év első ülé­sén, amelyet január 24-én tarta­nak meg, a legfontosabb napiren­di pont a táppénzes betegek ügye ‘esz. A bizottság nagy gonddal ellen­őrzi az orvosi munkát, a rendelő­ket. Erre először a hodászi és a nagydobosi körzeti rendelőknél kerül sor. A járás területen lévő szociá­lis otthonokba — Fülpösda- rócra és Györtelekre — is ki­szállnak, amelyről a járási ta­nács v. b. ülésén számolnak majd be. Az első félévben három aika- j lommal tartanak ülést, ahol ál- i landó napirendi pontként szere- j pel az általános közegészségügyi 19 helyzet megvitatása, a közegész­ségügyi és járványügyi határoza­tok végrehajtásának ellenőrzése. ! A május 23-án tartandó ülésen a mezőgazdasági munkák egész­ségügyi megszervezésével kíván­nak foglalkozni. A nyári csúcs­munka idején, a cséplésnél és az aratásnál fordul elő a mezőgaz­dasági balesetek mintegy 70 szá­zaléka. A bizottság feladatának te­kinti a munkabrigádoknál az elsősegélynyújtás szervezését, ' ■ p annak ellenőrzését. A helyszí- ' j nen is megvizsgálja, hogy a ■. kötelező .egészségügyi szabá- j ' lyokat betartják-e? , , Ebben az időszakban nagy gon-J j lot okoz a jó ivóvízellátás. Sok-!! szór régi rosszvízű kutakból hord-1 ’ ják az ivóvizet. Ennek megszün-I ! tetése érdekében minden mun->1 kahely közelében lévő kutat fe-J! lülvizsgálnak, és ha kell, meg-' > felelő intézkedéseket foganatosí-j; tanak. • ­— takáts —'' ! kezdték a fogoly hálóval történő ■ befogását. Évek óta még csak va- ' dászni sem volt szabad e hasz- j nos mezei madárra, mert számuk i nem volt kielégítő. A gondos i munka, vadvédelem és őrzés ered- ' ményeként 1961-ben azonban már meghatározott számban vadászni is lehetett a fogolyra, s mivel kedvezően alakult számuk az utóbbi években, megyénk homo­kos területen gazdálkodó vadász- társasággal élő fogoly szállítására kötöttek szerződést. összesen kilencezer darab élő' fogoly szállítását vállalták mé­nek darabjáért 40 forintot fizet a MAVAD. Megyénkben ilyen nagyarányú élő fogoly befogás még nem volt. Érthető, hogy egyes vadásztársaságok féltek a befogástól, most azonban öröm­mel tapasztalták: ahol bőven van fogoly, nem nehéz élő foglyot fog­ni. A leszerződött 9 ezer darabból eddig mintegy ötezer darabot szál­lítottak el a vadásztársaságok. A székelyiek 1100, az orosiak 800, a baktalórántháziak 700, a nyíregy­háziak 350, a rohodiak 500, a ti- szavasváriak 500, a nagycserke- sziek 350 és a kemecseiek több mint 300 darab élő foglyot szállí­tottak el eddig. Mivel azonban a területen még igen sok fogoly maradt, számos vadásztársaság kéri: a tervezettől több élő foglyot szeretne befogni, értékesíteni. Az illetékes szervek egyes vadásztársaságoknak máris engedélyezték a többletfogást és szállítást, erre azonban csak ak­kor kerülhet sor, ha előbb min­den vadásztársaság eleget tesz szerződésben vállalt kötelezettsé­gének, nehogy kötbérezzék a mu­lasztásért. S amikor minden tár­sulat teljesíti kötelességét, a fo­goly-befogó háló ismét visszake­rül azokhoz a társulatokhoz, ahol sok a fogoly és terven felüli mennyiséget kívánnak eladni. m m --------------­Képkiállítás Mátészalkán Nyíregyháza után Mátészalkán is bemutatásra került az a kép­kiállítás, amely Soltész Albert egyéni kiállításának anyagát foglalta magába. Három nap alatt csaknem öt­száz név került a vendégkönyv­be s ez a szám már önmagá­ban is jelentős. Minden korosz­tály és a nép minden rétege képviseltette magát. Itt történt meg az a kedves epizód, ami­kor két egyszerű parasztasszony nézegette a képeket, és az egyik halkan megjegyezte: — Ez ám a piktor! Érdemes kicsit elidőzni ennél a szónál. Bár sablonosnak tű­nik a múlt idézése, arra kell gondolnia az embernek, hogy csak ma van arra mód, hogy színvonalas, szép kiállításban gyönyörködjön a falu embere is, S tovább fűzve a gondolatat: másutt és számos helyen kelle­ne megrendezni ezeket a me­gyei kiállításokat. A művelődési oiflionolt i<£»£«• silókat kapnak!! a háromexer lakodnál nagyobb köznevek ben;; A Művelődésügyi Minisztérium > lezó lanl'olyamot is indítanak. A Közművelődési Főosztálya javas- i következő évek egyik megt%lósí- Iatot állított össze kétéves könyv- j tandó feladata ugyanis, hogy aj táros és népművelőképző iskola háromezer lakoson felüli közsé-' • felállítására. I gekben függetlenített művelődési! A kétéves nappali tagozattal otthon igazgatók irányíthassák ai > egyidejűleg két és féléves leve-1 falvak kulturális életét. Európa egyik legmodernebb vezénylő terme, lepárló működését irányítják. ahonnan a 19. Vándorcirkusza volt, apró lo­vacskák húzták a dülöngélő ko­csikat, és egy ketrecben két gir­hes oroszlán, az éhségtől, nem a vadságtól ordított. Az attrakció azonban maga volt: „Gütig, Né­metország legkisebb embere!” Keresztneve? Amikor született azt hitték, hogy úgy fog felcse­peredni, mint annyi más millió. Franznak keresztelték. Ahogyan megállt a növésben, amint szer­vezete nem akart ágaskodni a többiekkel, csontjai nem polcol­ták egymásra a mész-emeleteket, törpének csúfolták és a csúfság­ból foglalkozás lett. Gütiggévált, a bohóccá, akinek keresztneve el­süllyedt — valahol az emlékezet előtti időkben. Jött a háború. A férfiakat behívták. A levegő ki­rályát agyonlőtték fenn a nor­vég Északon. Narviknál, az ikú­riai játékok bemutatói a nyugati íront lövészárkaiban feküdtek, a lovak erősebbje utánpótlást szállított, a kimustráltakat „nép­élelmezési célokra” vették igény­ije. Oroszlánból az állatkerteknek is fölöslegük volt, kegyelemlövés végzett velük. A reflektorfény­ben flitteresen tündöklő szőke asszonyok muníciógyárakba kap­tak behívót és megcsalták a fron­ton lévőket. Gütiget is behívták, először a Wehrmachthoz. Harso­gott a nevetés a kaszárnyában, ő volt az egyetlen, akit örökre alkalmatlannak nyilvánítottak. A második behívó a gyárból érke­zett, de nem érte fel a munka- padot Segédmunkásnak gyenge volt az irodában protekciósok ültek, «teára tették. Nem volt Harmatit—Réti: IITKi IIIIBIÜIÜII allasa, közveszélyes munkakerü­lőként, csavargóként és miegy­másként vitték a bíróságra. Le sem tárgyalták ügyét, küldték a táborba. Talán az mentette meg az életét, hogy Wützdorf őrnagy, a lágerparancsnok annyira sze­rette a hegedűjátékot és Gütig valaha zeneparodista is volt. Egy­szer a fogságban is játszhatott, valahogyan odakeveredett egy hegedű és amikor a táborba küld­ték, a fogházparancsnok, aki az­előtt helyettese volt Wützdorfnak és ismerte ezt a gyengéjét, el­küldte ajándékba. Ajándékba, ahogyan a rabszolgákat kínálták fel. Egy éve sem múlt. hogy be­lökték a tábor kapuján. Ezért jött egyedül, nem transzporttal... A hegedű mentette meg a fo­gyatékosok. testi hibások azonnali pusztulásától. Néha-néha megje­lent egy SS-őrmester, nyakon ra­gadta a kis emberkét és Wütz­dorf elé citálta. Játszania kelle Lágyan, finoman, — ez volt Wütz­dorf kedvére. Az őrnagy ilyenkor behunyta szemeit, zümmögte a dallamot, azután kezeivel ő is hegedült, utánozta a bohóc moz­dulatait úgy a levegőben. Na­gyon szerette a hegedű játékot. Hegedülni sohasem tudott. Mes­terhegedűje volt, egy másik tisz­telője adta, zsákmányolta egy nem megfelelő származású zene­tudós lakásán. A zenetudóst le­lőtték. Amikor legfájdalmasabban zen­gett a húr, az őrnagy felállt, vé­gigmérte a szobát szikár léptei­vel, azután... azután pofonütöt­te Gütiget. Az először meghök­kent. később már várta, szeretett minél előbb túlesni rajta. „Taka­rodj!” — kiáltotta ekkor Wütz­dorf és Gütig szedte az irháját. Egyszer, egyetlen egyszer mert csak visszapillantani. Az őrnagy a hegedűre borult és zokogott. A hegedű mentette meg Gütiget, mert amíg ezek a hívások az őr­nagyhoz szólították, nem vitték a kivégzőhedyre. Mostanában rit­kábbak lettek a hívások. Lehet, hogy Wützdorfnak nőtt meg a munkája... A hegedű csak a kivégzőosz­tagtól mentette meg. Nem elég, ha valaki nem hal meg, élnie is kall. Az élete Leo Krebs barátsá­gii volt. Amikor először kinevet­ték a táborban — szerencsétlen emberek nevettek a még szeren­csétlenebben — odahúzódott a gépmester-óriás mellé. Az rátette kezét jellegzetes mozdulatával a vállára, ujjai még le is marad­tak róla és ezzel védelmébe vet­te Gütiget. A vérszerződés meg­köttetett. Attól kezdve senki sem nevetett rajta, nem bántották. Az ételelosztásnál is csak egy­szer próbálták megrövidíteni s amikor Krebs kérte helyette a répalevest, egy gondolatnyival talán több is csurrant a kopott edénybe. — Wützdorf jön — súgta Gü­tig, és még egyszer hozzányomta: — valami történni fog. Az őrnagy elhaladt mellettük, együgyű dallamot dúdolt, a tak­tust lovaglópálcájával verte bőr­csizmáján. Ügy nézett rajtuk ke­resztül, mint a levegőn. De tud­ták, hogy aki egyszer elmulaszt­ja a köszönést, jaj annak. Egy lengyel fiút ezért korbácsoltak meg az Appel-platz előtt. „Csür- he!” — üvöltötte Wützdorf és a megszólítottak egyáltalán meg- tisz'.elésnek vehették, hogy be­szélnek velük. — „Nem köszö­nünk?! Maholnap azt fogjátok követelni, hogy én vegyem le előttetek a süvegem!” Wützdorf elhaladt mellettük és ők fellélegeztek. Különösen Gü­tig. Az életben — csak így be­széltek arról, ami valaha tör­tént, s ami talán még most is történik odakint — az az érde­kes, ha valami különös adódik, megtörik a hétköznapok szürke­sége. A táborban az volt a legna­gyobb öröm, ha elmúlt egy újabb nap minden különleges ismerte­tőjegy nélkül «Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom