Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Most egy új esztendő hajna­lán, amikor új eredmények, új örömök ele nézünk nem árt, ha vissza is pillantunk cs szá­mol vetünk azzal, mit, hogyan csináltunk? Nem árt már csak azért sem. mivel így okulunk, tanulunk — és így messzebb is látunk! iUegyenk földmuvesszövctkc- zeti tagsága, választott vezetői és minden dolgozója eredmé­nyes, derekas munkát végzett 1961-ben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy tovább nőtt a tagság száma, a szövet­kezetek saját ereje, újabb üzle­tek. létesítmények, dicsérik a tagság, a dolgozók erejét, ösz- szefogását. Olyan üzleteink van­nak ma már a falvakban is, bogy cgynémelyiket nyugodtan oda állíthatnánk fővárosunkba is. Tovább javítottuk a lakos­ság ellátását, felvásárlásunk­kal hozzájárultunk egész né­pünk ellátásához. Kiszélesedett munkavcrscny-mozgalmunk — olcsóbb, jobb, szervezettebb lett a munkánk! Mindemellett azonban — anél­kül. hogy ünneprontók lennénk. — arról sem szabad elfeledkez­nünk, hogy nem minden téren tettünk eleget megnőtt felada­tainknak. Elsősorban kereske­delmi és felvásárlási munkánk, azok tervének nem teljesítése vetít árnyat az 1961. évre. Nem lehetünk tehát teljesen nyu­godtak — adósságot hagy tunk hátra 1961-ben! Mit tesz ilyenkor az ember? Igyekszik mielőbb rendezni adósságát, hogy nyugodt legyen, hogy ne vethessen senki sem­mit a szemére. És ezzel már arról is besze­lünk, hogy milyen feladatok há­rulnák ránk ebben az új eszten­dőben. Igaz, szebb is, jobb is lett volna tiszta lappal kezde­ni a naptárt, de mivel ezt nem tehetjük, igyekszünk azt mielőbb tisztává tenni! 1963! Űj év. új öröm. új vi- gaszság és új feladatok éve! Nem volt tavaly sem kevés a munkánk — ez évben sem lesz j az kevesebb, de annak tud iga­zán örülni az ember, amiért megdolgozik. Mozgalmunk az új eszten­dővel, új feladatot is köszönt. Második ötéves tervünk máso­dik évét is köszöntjük és emel- I lett fel kell készülnünk V. kongresszusunkra, valamennyi { szinten a vezetők újjáválasztó- j sára! Nem kicsi ez a munka! Közel 150 ezer szövetkezeti tag j mozdul meg ezekben a napok­ban falviunkban. Ne felejtsük tehát, hogy ez olyan munka, j olyan feladat, hogy ettől függ további négy évre a munkánk, a falu ellátása, népgazdaságunk segítése. Énnek tudatában vé­gezze tehát mindenki munká­ját olyan szívvel, lélekkel, hogy később ne érhesse szú a ház elejét. Számunkra tehát nem egy­szerűen egy újabb év kezdeté­ről van szó. hanem mozgal­munk egy jelentős eseményé­ről is. Énnek megfelelően ké­szüljünk mindnyájan, amihez mozgalmunk minden tagjának. i választott vezetőjének, és dől- | gozójának. erőt. egészséget, j eredményekben és örömökben | gazdag, boldog új esztendőt kí­ván a Szahoics-Szalmár megyei MÉSZÖV Igazgatósága. 46 szocialista brigád dolgozik a szövetkezeteknél 1960-ban meg mindössze 7 , da. valamint a nyírbélteki önki- brígad tűzte ki feladatul maga j szolgaló élelmiszerbolt brigádjai- elé, hogy eléri azt a szintet, f nak példája, akik már az elmúlt amellyel kiérdemlik, hogy ilyen i év első leiében el is nyerték a elnevezéssel dolgozzanak. ! kitüntető címet. Az elmúlt évben újabb 39 ! Minden remény megvan ar- j brigád tűzte ki maga elé ezt a I ra, hogy ez évben tovább nő j célt és már előttük olyan ered- j azoknak a brigádoknak a szá- ] meny is lebegett, mint a má- | ma. akik ilyen hasznos és ne- tészalkaí csemege és halászcsár- ! mes célt tűznek ki maguk elé. 1 Jobb mint 200 kiváli dolgozó 1061-ben Az elmúlt évben is igen sokan j érdemelték ki a mozgalom dől-1 gőzéi közül a kiváló dolgozó ok- | levelet és jelvényt. Az első félévben végzett mun- j ka alapján — a második félévet j még csak ebben a hónapban fog- j ják értékelni — 187-en kaptak j kiváló dolgozó oklevelet és 3ü-an j pedig jelvényt. Ezzel 1957 óta j megyénkben már 1073 az akiévé- i les és 254 a jelvényes kiváló dói- j gazók száma. kiizei 10 millió Juriní u takarék- *sbövelheselck beleláUo titánra I Az elmúlt héten tartották az J év utolsó értekezletét megyénk takarékszövetkezeteinek ügyveze- j tö könyvelői. Megbeszélték az év | végi mérlegkészítés és a jövő j évi tervkészítés problémáit. Az értekezleten kellő súllyal j beszéltek a közelgő szövetkezeti j vezetőségek újjáválasztásáról, j amellyel együtt a takarékszövet- j kezetek igazgatósagait is újjá ! kell választani. Megyénkben ma már 20 taka­rékszövetkezet működik, ame­lyeknek betétállománya megköze­líti a 10 millió forintot, saját erejük pedig meghaladja az egymilliót. A tagok számában is j jelentős emelkedés volt az el- múlt évben és a takarékszövet- [ kezeti tagok száma megyénkben j már túlhaladta a 7000 főt. Ugyancsak ezen az értekezle- j ten volt szó arról is, hogy a 1 takarékszövetkezetek segítsék elő a termelőszövetkezetek zárszám- j adásait és legyenek segítségükre a legmesszebbmenőkig abban, 'hogy azok zökkenőmentesen folyjanak le. Korszerű Ünnep előtt — ünnep után kisvendéi* * lö nyílt Buján A bu.ii földművesszövetkezet a község dolgozóinak régi kívánsá­gát teljesítette az új évre. A régi korszerűtlen kocsmájukat kis­vendéglővé alakították át és szil­veszter napján adták át rendel­tetésének. Az igaz, hogy csak 30 ezer forint népgazdasági hitelt vettek igénybe, de ennél több költséget fordítottak a korszerű­sítésre. A tizennyolc méter hosz- szú étteremben minden új, sön- téspult, székek és asztalok. Must már nem csak a hagyományos talponálló szűnik meg, hanem az igényeknek megfelelő szórakozó­hely lesz. A szövetkezet vezető­ség« biliárdasztalt is beállított, hogy mindenki szórakozása biz­tosítva legyen. Ügy tervezik, hogy a tavasszal az új kisven­déglő udvarán — társadalmi munkával ■— sörkertet építenek. D. M. Ki ne ismerné az i ünnepek előtti vásár- j lás izgalmát. Azt az i izgatott lótást, íu- | tást, amikor az egyik ; üzletből a másikba rohan a vevő, válo- I gat, turkál és mindig | valami különleges !után kutat! | És mi lesz a vég­eredmény? I j Az, hogy a végén I megvesz valami le- I heteden színű és ía- jzonú' valamit, pilla- ! natok alatt kifizeti és 1 már dugja is a tás­kába. zsebbe vagy a (kabát, alá, hogy meg I ne lássják — hiszen I ajándéknak szánta.' 1 Így vagyunk ezzel valamennyien, de kü­lönösen áll ez az ,,erősebb” nemre, akiknek a vásárlás a ■ 1 gyengéjük! Már hónapok óta dugdossák a prémiu­mot — amit el lehet otthon tagadni — zsebpénzükből spó­rolnak, nem tízóraiz­nak, csak azérí, hogy megveh essék az aján­dékot a feleségnek, a gyereknek, az anyós­nak, a mamának, a nagynéninek és még ki tudja kinek...? Amikor pedig el­érkezik az ajándéko­zás napja, szerényen hátrahúzódva, de azért a szemünk sar­kából lesve a hatást — várjuk az elisme­rő felkiáltásokat, az elragadtatott sóhajo­kat, amivel nagylel­kűségünket nyugtáz­zák és ilyenkor ki­húzzuk magunkat, hisz’ kitettünk ma­gunkért! így vagyunk ezzel mindnyájan — kár is volna tagadnunk. Azt azonban már ke­vesen vesszük észre, hogy a meglepett fel­kiáltások csak ne­künk szólnak és amikor már nem ügyelünk oda ak­kor újra megnézik a „meglepetést”, ami valóban meglepetés, már csak azért is mert mindenki mást óhajtott, mást szere­tett volna. És ezek után jön a csere-bere! Egymás között ismerősökkel és — a végén vissza­megyünk az üzletoe, kérünk, rimánko- dunk, hogy cseréljék vissza. Legyen min­denki belátással irán­tuk, hiszen most akarnak igazán örö­met szerezni — ma­guknak! Demecserbén is közkedvelt az önkiszolgálás. A nemrég megnyílt, széppé varázsolt bolt­ban jól rendezett árukészletben válogathat a vásárló. (Hammel József íciv.) EL Ú. É. K. Volt hangulat, vidámság ka- Volt bor, sör-es pálinka bőven caj és öröm, — úgy ahogyan szó- j— a kedv, hangulat csinálói, volt kás, amikor búcsúzunk egy öreg j hurka-kolbász, kocsonya és egyéb baráttól és fogadunk egy nem ( „korcsolya” — ami viszont a han­kevésbé kedves régen várt jó is-i gúlát alapja. Amikor pedig be­mérést. j köszöntött az új év — forgott a így búcsúztak a MÉSZÖV dől-1 tombola-kereke, hogy ki-ki meg- ,. . , .. , ..! próbálja, milyen lesz a szeren­gozot, családtagjai, hozzatartozoi : cséje az üj eszendőben. Élő - s 1961-től és köszöntötték 1902-t. sült-malac, pezsgő, likőr, bor, cso- A nyíregyházi földművesszö-' kóládé, — hamar gazdát talált, vetkezet kultúrtermében, kulbju-!nem vo^ mostoha a szerencse , , j senkihez, hiszen aki nem nyert ban es többi helyiségében jöttek! ..... . , I az is megkóstolta a ,.nvere­ossae vasarnap este — több mint százan — hogyha már együtt dől- j menyi . goztak végig az évet, akkor! Csengett a pohár, folyt a bor, együtt is búcsúztassák azt és kö-.j— vidámságban, örömben nem szöntsék az újat. 1 volt hiány hajnalig. '* + * * *•***♦ + * <* * * * ¥ ■¥■■¥ * M V V * + « + * * * *•* * ■# Nagyszerű dolog a szodaiizfflusDan clni... Mintegy hatvan boldog, vi­dám ember készíti izgalom­mal a bőröndjét. Vámvizsgá­lat lesz és néhány perc múl­va már elhagyják az ország területét. Még nem voltak túl soha az ország határán. Ez az első eset, amikor átlépik a határt és — ha néhány napra is, — külföldre mennek. Lá­togatóba, vendégségbe a Szov­jetunióba. .. ★ | Mar bizony jócskán el- | hagytuk a határt, amikor íel- j fogtuk, hogy elhagytuk az or- ' szagot és a Szovjetunióban va- I gyünk. Mindnyájunkat megra- ; gadott a táj szépsége, a Kár- j pátok fensége. í A táj annyira megragadott bennünket, hogy szinte nem tudtunk elszakadni az abla­koktól. Nálunk még kellemes ősz volt, amikor elmentünk és még fél nap sem telt el, j már a legteljesebb télben jár- ! tunk. És ami még nagyon [megragadott bennünket, az a pályaudvarok rendje, tisztasága | volt. Bizony ott nem nyíregy- ; háziak járnak...! És még va­lamit; soha annyi jókedvű, boldog, nevetős embert nem láttunk, mint útközben és egész ottlétünk alatt. Ez na­gyon jellemző a szovjet em­berekre. ★ I Még alig egy napot töltöt- j tünk Moszkvában. amikor egyik reggel a Lenin Mauzó­leumba látogattunk, hogy le- rójjuk mi is kegyeletünket a történelem egyik legnagyobo alakja, Lenin előtt. Hosszú, ki­lométernyi sor állt előtlünk- Nekünk még sem kellett vár­nunk. ltogy a végén bemehes­sünk. Amikor megtudták a várakozók, hogy idegenek, ma­gyarok vagyunk, azonnal elő­re tessékeltek bennünket és máris ott voltunk a koporsó­nál. Pedig bizonyára voltak ott olyanok is. akik messzi tá­volból jöttek. messzebbről, mint mi, hisz ott a mi távol­ságaink eltörpülnek. Mégis előre engedtek, meri látták, hogy külföldiek vagyunk, mert a szovjet emberek nagyon ud­variasak ! ★ Volt nagyon vidám epizódja is a városlátogatásnak. Aki a szovjet fővárosban jár, nem mulasztja el megnézni a Met­rót. Mi is jártunk ott. Ami­kor megérkeztünk az egyik állomásra, vezetőnk arra biz­tatott bennünket, hogy lép­jünk a mozgólépcsőre! Bizony nem egy közülünk idegenke­déssel fogadta ezt a technikai újdonságot és. .. inkább vá­lasztotta az általa már olyan régi és megszokott rendes lép­csőt: Még akkor is, ha azon nehezebb és fárasztóbb is voll

Next

/
Oldalképek
Tartalom