Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

TISZASZAIKA Szilacri Piros­ka a növény- termelésben teljesített MM) munkaegységé­re több mint 13 ezer forin­tot kapott. Pracau Irén szintén a nö­vénytermelés­ben dolgozott és az évi ke­resete prémium nélkül 11400 forint volt. Lcnáit János a hatvanegyes esztendőt 24 ezer forint ke­resettel zárta, szintén a nö­vénytermelés­ben dolgozott. újra példát mutat A tiszaszaikaá Búzakalász Ter­melőszövetkezet zárszámadást közgyűlésén „újra vidám, meg­elégedett emberek töltötték meg a pártház nagytermét. Üjra, mert egyszer már volt a környék leg­híresebb termelőszövetkezete a tiszaszalkai, de az 1953-os ellen­forradalom a szép közös gazda­ságot feldúlta. A megyeszerte is­mert szövetkezeti vezető, Gulyás Lajos is megvált az elnökségtől. Nehéz évek után kétasztendóvel ezelőtt újra elnöknek választot­ták Gulyás elvtársat. Nemcsak a leromlott munkáét - kolcsöt kellett visszaállítani, ha­nem olyan két esztendő áll mö­göttünk, amikor vagy a víz. vagy az aszály — különösen itt Beregben — óriási megpróbálta­tás elé állította a szövetkezeteket. Ilyen előzmények után az 1961- es munkaegységekre 34 forintot fizettek a Búzakalász Termelő­szövetkezetben és két forintot ért egységenként a prémium. A termelőszövetkezet tiszta va­gyona a múlt évben 2 millió 450 ezer forintról 3 millió 283 ezer fo­rintra növekedett. Az alapszabály szerint 250 ezer forintot kellett volna beruházásra fordítani, ők 322 ezer forintot ruháztak be. Ez a néhány adat is híven tükrözi, hogy Tiszaszalka újra példát mutat a környező szövet­kezeteknek. Kálmán Ká- rolyné idős asz- szony már 12 éve tagja a szövetkezetnek, a múlt évben is köze! 6000 forintot kere­sett. Balázsi Bálint szántóföldi nunkájával 21 ezer 300 fo­rintot keresett a szövetkezet­ben. Az ácsok sem kerestek rosz- szul, Balázsi Kálmán 22 ezer forintot vitt ha­za, mint építő brigádtag. Sándor ezer fo­rintját ajf ál­lattenyésztés­ben kereste a múlt érben. Oláh József KISZ-fiatal 24 ezer forint ke­resete azt bi­zonyítja. hogy jó munkája után az ifjúság is megtalálja számítását. Gulyás Lajos, a szövetkezet elnöke a gazdasági beszámo­lóját ismerteti a tagsággal. Barát ax ír A saöietkeget tagsága nagy figyelemmel hallgatja az elnök beszédét. (Csikós*-Hamsáéi-) L'gy közönséges íróasztal, s 1J mennyi emberi gond ne­hezedik rajta. Akták, ügyek. És az ajtón személyesen is ko­pognak az ügyfelek: Sz. Sándor vasutas nem elő­ször nyit be a hivatalos helyi­ség ajtaján. Homlokán össze­futnak a ráncok, mikor hallja: nem építheti fel a házát az ősi telken. — Megértjük, kellemetlen na­gyon, de nem tehetünk mást. A végleges községrendezési ter­vek szerint az a rész ma már külterület — magyarázza szo­kott higgadtságával a tanács titkára. Az ügyfél kissé meg­enyhül, nem tud ugyan beletö­rődni a döntésbe, de a szíves szavak megjuhászítják. Töp­reng. A titkár tovább mondja: — Természetesen kártérítés­ről gondoskodni fogunk Tessék megnyugodni... Sz. Sándor ma- gábafeledkezve húzza be maga után az ajtót. Még kiszűrődik az írógépkattogásból, telefon- csengésből néhány szófoszlány: — Hiába, nem nyújtózkodhat a végtelenségig a község, a la­kók érdeke a rendezés. Még ha néhány embert rosszul is érint. Kertelés nélküli nyílt szavak. Mennyivel egyszerűbb így fel­törni a legnehezebb diót is. Őszintén kiöntik panaszukat az emberek a tanácstitkár asztalá­nál, ilyen megértést is várnak. S alig csukódik be az ajtó, máris új belépő nyomja le a kilincset. B József évek óta húzódó perén szeretne vÁore pontot látni, a tanács segítsé­gével. És folytatódik a sor reg­geltől estig. A titkár halom- nyi iratcsomóba mélyül, melye­ken hasonló ügyek-bajok pa­rázslónak. Mindegyikre választ akar találni. Megnyugtató, igaz­ságos döntést. — Valahogy megérzik az em­berek, ha őszintén bánnak ve­lük — néz fel az iratok mögül Szabó Gyula, a kisvárdai köz­ségi tanács titkára. Két pana­szos-közti szünetben váltunk szót, ezernyi kusza ügy rajzoló­dik elénk. Leginkább a birtok­háborítások okoznak fejtörést, csak az utóbbi hónapokban hat­van civakodás mérgét kellett el­vennie. Míg pergetjük a napi esemé­nyek kockáit, telefoncsengés szakítja meg a szavak fonalát. Szabó Gyula a járási tanács­osai beszél: — Elvártuk volna, hogy ben­nünket is megkérdezzetek ab­ban a lakáscsere ügyben... Nem értünk egyet a járás dön­tésével! Hévvel magyarázza, mennyi bajt szereznek egyes lakáscse­réink, akik jogtalanul hasznot akarnak húzni a lakáshiányból. Ilyen rendellenességet láttak M. Miklós és fi. Bertalan lakás­cseréjénél, ezért nem jóiulM0 hozzá a kéréshez. Am mi fcő»*r tént? A fellebbezés után a jé* rási tanácshoz kerültek a pa­pírok, s ott engedélyezték a cse­rét. Most sürgős Iáigazításra vár a dolog. A z őszinte, nyílt beszéd nemcsak az ügyfelek kö­rében létjogosult. Hímezés-há- mozás helyett ebből értenek a felsőbb szervek is. Még ha oly­kor fel is ötlik a régi mondás: hallgatni arany. Szabó Gyula szemmelláthatóan kételkedik a megalkuvásra késztető mondás igazában. Dehát kevés ütő jut itt as elmélkedésre. Az ajtó szakadat­lanul engedi embereit. Fehérar­cú idős asszony a soros. Kék­foltos szemhéja elárulja, mi hozta ide. — Csináljanak valamit, se­gítsenek! Megint megütött a vöm! A gondok orvosa, a tanácstit­kár, elkomorulva hallgatja « gyakori diagnózist: családi per­patvar. Sajnos nem „folyhat­nak” bele, nincs rá hatáskörük. De az útbaigazítás sok minden­nel felér. Tovább kopognak az ajtón. Akaratlanul is adódik a kér­dés: vajon bezárulnak-e az em­beri gondok kapui a hivatalos idő után? Lehetséges-e? — Nem! Sokszor hazaviszi az ember... Nem meglepő a válasz, a ki- sebb-nagyobb gondokat nem le­het a hivatali szobában bezárni. A titkár fejében otthon is mo­toz némelyik. Az egyes ügyek mellett megjelenik az immár várossá felnövő Kisvárán sok közös ügye. Sok más mellett néhány utca átkeresztelése is töprengést okoz, naponta érkez­nek a lakók levelei a Sztálin, a Molotov utcából. vaját gondjairól is megfe­J ledkezik az ember a má­sokét intézve. Pedig a titkárnak is van belőlük. Ilyen a tanulás, a jogi-egyetem, melyet egész­ségügyi okokból abba kellett hagynia. — De nem véglegesen! — jegyzi meg hangsúllyal. Az ott­honi pihenő időben készül a kommunista tanácstitkár a sze­mináriumokra is, évek óta pro­pagandista. Soha ilyen érdek­lődéssel nem készült a foglalko­zásokra, mint most, a XXII. kongresszus anyagából. Egyet­len kérdés sem maradhat he­lyes válasz nélkül. Üjabb ügyfelek jönnek, Sza­bó Gyula minden idegszálával a beszélőt figyeli. Mintha nem is a hivatalos ember, hanem egy közvetlen barát ülne a szé­les íróasztalnál. fialt Géza. fWutilk m 0 s ű í a BÉKE: 22—24-ig (hétfőtől—szerdáig) TISZTES URIHÁZ. Magya­rul beszélő francia film. Csak 18 éven felülieknek. Előadások kezdete: fél 5, fél 7 és fél 9 érakor. DÓZSA: 22—34-ig (hétfőtől—szerdáig) A RIKSÁKUL*. Díjnyertes japán film. Széles változat bon! Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. GORKIJ: 22—24-ig (héttőtől—«aerdáig) A NOSKTY Ft» H&BTB TÓTH MARIVAL. Magyar Sbn. Előadások kezdete: 4, 8 és 8 órakor. SZÉLESVÁSZNÚ MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐI)t£* Af&t ÚJRA EGYEDÜL. Francia film. Mirhái sével. Előadásaik ■aseriese. fát 6 m ‘M í árakor. «J

Next

/
Oldalképek
Tartalom