Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 17. szám
Kwmmms asm OOf miFirmmm Korszerűség, vagy dekadencia ? As fífPSSíPífPS ízlésű ember idegenkedik mindenfajta saélsőségtől, vezető és eligazító értelmet keres a szellem valamennyi termékében és tiltakozik ennek az értelemnek önkényes, öncélú megzavarása ellen. A józan gondolkodású emberek szerte a világon elutasítják a burzsoá társadalmi rend hanyatlásának jellegzetes kulturális termékét, a különböző művészeti ágakban megnyilvánuló dekadens irányzatokat is. A burzsoá dekadencia elszakítja a művészeteket az élettől, teljes egészében visszatükrözi a tókés társadalom felszíni jelenségei mögött dúló zűrzavart, az egyik napról a másikra élés perspektívátlanságát és az értelem helyett az elferdült ízlésre, a beteges emberi vonásokra apellál. A dekadencia fő megnyilvánulásai a művészetekben a különböző formalista absztrakt irányzatok. Ezek követői nem a világot, nem a valóságot és az emberek reális viszonyait akarják ábrázolná, hanem a művész belső lelki folyamatait, valóságtól elszigeteli egyedi érzelmeit és ösztöneit. Akadnak soraikban jóindulatú té- *edök, valóban tehetséges művészek, akikben csak a kapitalizmus sivársága gyötörte torzképpé reális emberi viszonyokat. De vannak közöttük körmönfont szélhámosok is, akik a szamár farkára kötött ecsettel, ventillátorral, vagy egy-egy jobb sorsra érdemes zongora elfűrészelésével részesítik „maradandó műélvezetben,, a kapitalista világ nagypénzü sznobjait. A társadalomtudomány pontosan kimutatja, hogy az ilyen művészeti törekvések a tőkés rendszer hanyatlásának szükségszerű termékei és minden olyan korban bekövetkeznek, amelyben az alkotó emberi érteimet erőszakkal megfosztják a haladó eszmék kifejezésének lehetőségeitől. A mi hazánkban a dekadenciának nincs társadalmi talaja. Művészeink szabadon, minden korlátozás nélkül fejezhetnek ki egy olyan valóságot, amely előtt a fejlődés beláthatatlan perspektívái bontakoznak ki és a társadalmi valóságban ható előremutató tendenciák ábrázolásával jelentős mértékben elő is segíthetik ezt a fejlődést. Művészeink alkotó munkájukat olyan közönség számára fejthetik ki, amelynek körében, — a szocialista kulturforradalom következtében — évről évre nő a művészet kedvelőinek és értőinek száma, akik szeretettel és elismeréssel fogadnak be mindent, ami szép es értékes, mindent ami mond valami jelentősét számukra életükről, a körülöttük és a bennük lezajló nagy folyamatok lényegéről. Érnék * gondolatok az S&KI1 XXÜ. kongresszusával 4 MESTEK ATTILA: kapcsolatban idéződnek fel az emberben. A XXIi. kongresszus1 a kulturális és művészi élet területén is nagyon lényeges kérdéseket állított a figyelem előterébe. Az egyik ilyen kérdés, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a szocialista művészetek hatékonyságára, az ábrázolás vonzó és a figyelmet lekötő voltára. A kongresszusnak ezt a rop- j pant fontos útmutatását a mi' művészeti életünkben nem min- j denki gondolja át kellő felelős-! seggel. A művészeknek és esztétáknak egy szűk csoportja egye-; nesen íólremagyarázza és olyan! következtetést von le belőle, hogy ! válogatás nélkül szabad teret keli ; biztosítanunk az önkényes . pró- j l^álkozásoknak és meg kell víz, 1 gálnunk, hogy a mai modern kapitalista művészetnek nincsenek- e birtokában azok az eszközök. i amelyekkel a mi szocialista valóságunk is jobban és teljesebben kifejezhető. Azok, akik a XXII. kongresz- ; szusból ilyen fajta következtető- ! seket vonnak le, természetesen I nem dekadenciát akarnak. Úgy gondolkoznak, hogy a lu- j domány is megújította eszkü-1 zeit, a lényeget ábrázoló formáit í akkor, amikor a makroteslek világából a mikrotestek világába hatolt. A newtoni fizika törvényei nem alkalmazhatók változtatás nélkül az atomok világában j végbemenő folyamatok és össze-! függések kifejezésére. Követke- j zésképpen a művészeteknek is j meg kell űjítaniok eszközeiket, I ha korszerűen akarják ábrázolni! korunk folyamatait, ha a mai em-1 bér lelkére akarnak hatni. Egyesek úgy vélik, hogy a művészetek ábrázolási eszközeinek megújítása során jobban kell tá-] ] maszkodnunk a kapitalizmus műv | vésaetének formai jegyeire —1 1 magyarán szólva, teret kell ad-' < nunk a formalista absztrakt- - irányzatoknak, a különböző iz-!! misoknak, vagy legalább is tűre-] ]j lemmel kell lennünk irántuk,] [ mert nem tudhatjuk nem szár-' ]‘ mazik e belőlük valami jó a szó-1 '] „■ialista művészetek számára. - i, 'S agyon fontot kérdés]] innak eldöntése, hogy lel hasz- ] ]; láthatók e az absztrakt formális-) h a ábrázolási eszközök a szocia-' 1 - ista valóság kifelyezéséie. Véle-] i, nényünk szerint formalista absz-] ] rakció a művészetekben deka-] [j lens jelenség, a burzsoá társa-1 1 talmi rend hanyatlásának kifeje-' |( xídese és általa a szocialista tar-]]j alom nem fejezhető ki. , A kapitalizmus súlyos és össze-]]? ígyeztethetetlen ellentmondások-' ]j tál terhes világában egy ilyen*"} lúvészi magatartás lehet indokolt?f ikkor, ha a művész nem rendel-*] :ezik olyan világnézettel, amely jr eligazítja őt a társadalom zűrzav arában, amely megmutatja szá- / iára azokat a tendenciákat, ame-* Modern alíaló Kihűl a fény Idomúul mar a szó. Aludj cl mint a bolygó csillagok, Az éj elönt mint parttalan folyó, S látod miattad cn sem albatok. Kot nyugtalan szemed míg rám tekint Én is virrasztók, — hej pedig sokat dolgoztam, — nézd csak kezem le-lchull, Mint félbe tört szó minden mozdulat. Aludj, ne kérdezz! — Persze, hogy mese Volt az is mint a lángoló zsiráf, Képen láthattad mint Guernicát, Mikor lerombolták. Emlékszel-c? Még én mutattam. Az a tomboló Bika nem dönt le tpbbé házakat, S árammal töltött szögesdrótokon Sem függ többé füstölgő áldozat. Felnő az ember tisztább lesz a célja, Túllép sok régi véres rémmesén. Most ívelt át a hordozórakéta, Amíg alszol a déli féltekén. S embert visz. Veled majd talán még én Felszállók egyszer (úl fényéveken Csak most aludj cl; már aludnék én is. Látod megint hogy lehullt a fejein. Kihűlt a fény, letompult mar a szó, Aludj cl, mint a fáradt csillagok. Nem bomba kertes ház a földgolyó. S az égre nyílnak mind az ablakok. | iyek ebből a zűrzavarból kive zetnek. A formalizmus és az absz frakció tükrözi a tanácstalanságot tükrözi azt a pesszimizmust amelyet a társadalom hanyatlása é; szétbomlása kell a gondolkodó emberben. Az ahsztrakt formál mögött ilyen módon a kapitaliz musban reális tartalom is húzódhat meg, hiszen az értelemnek az értelmességgel való felváltása az ember leformálása, eltorzítása és megnyomorítása reális következménye a tőkés társadalomnak. A szocialista művészet tehál elutasítja magától a formalizmus és az absztrakció minden válfaját. E törekvések a burzsoá rendszer hanyatlásának termékei a a művészetekben. A szocializmusban új értelmet nyert az alkotó emberi törekvés és nincs talaja annak, ami eltorzítja, meghamisítja a valóság reális képét. I szottiulista művészeteknek valóban fontos feladatuk, hogy határozottan számoljanak le azokkal a konvenciókkal, sablonokkal, amelyek károsak. Ezek visszatartják a művészetek kibontakozását. A szocialista művészetek keressék szüntelenül azokat a formákat és ábrázolási eszközöket, amelyekkel hívebben és nagyobb hatásfokkal fejezhető ki megújuló szocialista életünk, amelyek hozzásegítik népünket ahhoz, hogy mélyebben megértse a hazánkban lezajló társadalmi folyamatok lényegét, a ma és a jövő szép és felemelő vonásait. E feladat megoldása során azonban a mi művészetünk az értelem művészete marad és nem szakadhat cl a realitás, a józan emberi ész és érzelmek talajától. Szccsődi László! Különleges világnap — Nagvkallóban világnap-ot mutatták be — már másodszor — és sok tapsot, komoly elismerést kaptak érte. A szereplők mindegyike komoly felkészültségről tett tanúságot és igen élvezetes, magasszínvonalú előadást tartottak. Baranyai professzor szerepében Pfaff Bélát láthattuk, aki igen meggyőzően és színesen alakította a nem könnyű szerepet. Igen jól egészítette ki az alakítást Barna Erzsébet, aki a professzor feleségét játszotta, — hibájaként talán csak ennyit említhetünk meg, hogy a hazai közönség elölt nem nyújtotta tudásából azt, amire képes. Zsendát Nagy Sándor személyesítette meg. aki különösebb nehézség nélkül hidalta át a szerepből fakadó buktatókat, felesége pedig — Czakó Gáborné — szinte hibátlanul adta először a mindenbe bele- nyugvó, később pedig a lázadó és a konfliktusokat elsimító asszonyt. A professzor fia — Kovács Imre, és Zsen- da lánya, — Lörinczi Márta, — jól illeszkedtek az együttesbe, annak ellenére, hogy Kovács Imrének ez volt élete első színpadi játéka. Jók voltak a mellék- szereplők is. — Or. Ka- lotay szerepében Vass Istvánt, Csorvás alakítójaként Szabó Józsefet, dr. Nagybercsényi megtestesítőjeként Czaizó Gábort láthattuk. Külön is keli néhány szót szólnunk Czakó Gáborról és feleségéről, akik évek óta rendszeresen fellépnek a színjátszó csoportban és minden ecetben lehet számítani odaadó, önfeláldozó munkájukra. Czakó Gábor, — aki a földművesszö vetkezet cipőboltjának vezetője, kultúrfelelős is és nagyon lelkiismeretesen és szorgalmasan látja cl ilyenirányú feladatút. i. ovács Lajos, aki rendezte a darabot, most is bebizonyította, hogy lehetséges rendező. A szereplők mindegyike betartotta a rendezői utasításokat és nem kis részben ennek köszönhetik az elismerést. A színjátszó csoport jó úton halad, a földmüve sszövetkezet és a kisipari termelőszövet- kezelek összefogása és anyagi áldozata lehetővé teszi, hogy továbbra is szép eredményeket érjenek el. Az a fontos, hogy a további időben is lelkiismeretes, alapos munkát végezzenek és akkor nem marad el az elismerés. Zenei irodalmunk Zenei irodalmunk meglepő es örvendetes gazdagságban uh elő tó termékeivel. Ezek között több a jelentős mű. Bárdos Bajos: Modatis harmóniák: című kötete első ízben foglalja rendszerbe az egyszerűségében páratlanul gazdag modális harmóniavilágot, ami a reneszánsz kórusok zenei nyelvezetének magva s a XIX—XX. század nagy mestereinek nyelvújítási középpontja. Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai (II. kötet.) Ez a kötet az illusztris szerző több jelentős tanulmányát közli. Az I. kötetben megkezdett magyar zenetörténeti összefoglaló eképpen századunkig egészül ki. Általános érdeklődésre tarthat számot: Kovács János: Mo- tart-breviárium-a, Chitz Klára; Muzsikus Péter utazásai Zeneországban, és Petzotdt—Crass: Haydn élete képekben című munkája. Gál György Sándor; Verdi életregénye és Zsig- ray Julianna: A Sugár-úti palota (Erkel Ferenc életregénye) — új kiadásban jelent meg. (Zeneműkiadó,; j ól szórakoztak azok " a felső tagozatú iskolások és felnőttek, akik megnézték Tahi: Különleges világnap című darabját a nagykál- !ói öntevékeny színjátszó csoport tolmácsolásában. Merészen, bátran nyúltak a témához és ezen nem is csodálkozhatnak azok, akik ismerik a •mgykállöiak hagyományát a színjátszás területén. Már több mint tíz éve rendszeresen tartanak előadásokat és nemcsak a községben, hanem a környező falvakban is 'gén jó hírnévnek örvendenek. 1957-ben Budapesten is felléptek es ebből az alkalomból — az előző ivek jó munkájának el- smerése képpen — .Szocialista kultúráért” kitüntetési kaplak. Most a Különleges
