Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-01 / 282. szám

Uj gyár épül A Dunai Szalmacellulózegyár építkezésén közel ezer szakmun­kás, építő és szerelő dolgozik. A Külföldről behozott gépek szere­lését angol, svéd, német és finn szakemberek irányítják. A gyár­építésben résztvevő tizenöt ma­gyar szerelő és építő vállalat szocialista szerződésben vállal­ta, hogy az eredeti határidőt kö­rülbelül tíz hónappal megrövidí­tik. Tisztítódobok szerelése a szecskázó üzemben. (MTI Foto: Szilágyi Pál felv.) Eredményes esztendő — még szebb tervek jövőre a nagykállói Jurij Gagarin Ifjúsági Termelőszövetkezetben Alig több mint féléves múlt­ra tekint vissza a nagykállói Jurij Gagarin Ifjúsági Szövet­kezet. E rövid idő alatt is je­lentősen gyarapították vagyo­nukat és közmegbecsülést sze­reztek az ifjak maguknak az egész községben. A szövetkezésben résztvevő negyven fiatal 3 darab anya- nyúllal kezdte a gazdálkodást. Jelenlegi állományuk 45 da- Tató, ezzel indulnak a jövő esz­tendőre. Ebből a 45 darabos törzstenyészetből 1962-ben 700 szaporulatot terveznek értéke­síteni. A 32 ezer forintos be­vételből mintegy 21 ezer fo­rint lesz a tiszta jövedelmük. Mint ifjúsági szövetkezet, je­lentős mennyiségű húst ad — a 700 darab nyúl állami értéke­sítésével — a közfogyasztás­nak. A közelmúltban a társadal­mi szervek és a szülői mun­kaközösség segítségével egy if­júsági szövetkezetei ismertető rendezvényt szerveztek az if­jak. A helyi vadásztársaság se­gítségével nyúlvacsorát adtak a vendégeknek. A szülők tár­sadalmi munkában készítették el az ízletes ételt. Ezen az estén még ismerteb­bé vált az ifjúsági szövetkezet munkája. Dicséretet érdemel­nek az ifjak, de nem utolsó­sorban Gáspár László tanár, aki a szövetkezet intéző bi­zottságának elnöke. Szaniszló Kálmán levelező Színvonalasabb KlSZ-muakát AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSA ÓTA az élet minden területén fontos napirendi pont a vezetés színvonalának szüntelen emelése. Egy­re gyorsabb ütemű fejlődésünk egyik sarkala­tos feltétele ez. A KISZ alapszervezeti vezető­ségek munkájának javítása, a vezetőségek tag­jainak tevékenyebb közreműködése szintén egyik alapvető tényezője annak, hogy sok helyen meg­szűnjön az egyhelyben topogás, a tartalmilag alacsony vagy nem kielégítő szintű munka. A KISZ Központi Bizottsága ez év tavaszán a bak- talórántházi és mátészalkai járásban, valamint Nyíregyházán tartott elemző-felmérő vizsgálata során ugyancsak hangsúlyozta, hogy az Ifjúság a szocializmusért mozgalom feladatainak mara­déktalan megvalósítása elképzelhetetlen az alap­szervezeti vezetőségek munkájának jelentős ja­vulása nélkül. Elhangzottak olyan javaslatok, hogy a járá­si KISZ bizottságok nemcsak a titkárok, de a reszortfelelősök részére is szervezzenek értekez­leteket, ahol szó esik egy-egy terület részletes elemzéséről, a legjobb módszerek elterjesztésé­ről és a feladatok konkrét felvázolásáról. Az elmúlt hónapok alatt nem történt gyökeres for­dulat ezen a téren. IViindenek előtt azért, mert a járási bizottságok csak általánosságokban tud­nak beszélni a feladatokról. Nem mérték fel, hogy a reszortfelelősök milyen konkrét teendők elvégzésével segíthetik az ifjúsági munka egé­szét. Az igazság kedvéért tegyük hozzá: több­nyire nem érték el a kívánt célt azokon a helye­ken sem, ahol rendeztek ilyen értekezleteket. Területük ismeretének hiányában a vezetőségi tagok álltaiéban hallgattak, esetleg jegyezték a javaslatokat, utasításokat, de nem alakult ki kö­zöttük termékeny vita. A várt hatás elmara­dása joggal veti fel a kérdést: érdemes-e pénzt áldozni, kiesést okozni a termelésben, ha ezzel nem változik meg egy-egy alapszervezet élete? Változatlanul az a véleményünk, hogy a re­szortfelelős értekezletek nem haszontalanok, ha­nem az a baj, hogy csupán ezt az egy formát tekintik a vezetés színvonalának javítása kizá­rólagos módszerének. A VEZETŐSÉGI TAGOK MOZGÓSÍTÁSA, az ifjúsági munka fellendítése új gyakorlatot igényel a községi pártszervezetek, tanácsok és tömegszervezetek vezetői részéről is. Eddig ugyanis többnyire csak a KISZ titkárokat hív­ták meg értekezletekre, rendezvényekre, rajtuk keresztül kísérelték meg egy-egy feladat meg­oldására felsorakoztatni a fiatalokat. Sok köz­ségi vezető egyszerűen nem ismeri falujának KISZ alapszervezeti vezetőit. A megoldás kézen­fekvő: a község vezetői közül mindig legyen valaki, aki részt vesz a KISZ vezetőségi érte­kezleteken, a taggyűléseken pedig legyenek ott a párt, a tanács és a tömegszervezetek képvise­lői. A személyes kapcsolatok hatására a reszort­felelősök bizonyára bátrabban keresik majd fel a vezetőket, ugyanakkor a párttitkár, tanács­elnök számbaveheti: kikre támaszkodhat a tit­káron kívül egy-egy feladat szervezésénél és végrehajtásánál. Ez az egyszerűnek tűnő kapcso­lat azonban nagyon 6ok helyen hiányzik. A KISZ vezetők véleményét nem kérik ki, nem bizzák meg őket feladatokkal, nem kérik szá­mon munkájukat és nem segítenek nekik, hogy tevékenységük hatékonyabb legyen. NINCS MEGOLDÁS? Bele kell törődni, hogy az ifjúsági mozgalom e fontos fogaskere­kei továbbra is csak akadozva forogjanak? Nem! Van kivezető út: az öntevékeny kezdeményezés! A napokban újszerű kezdeményezésnek voltunk tanúi a baktalórántházi községi KISZ alapszer­vezet taggyűlésén. A szokásos KISZ-titkári be­számoló elmaradt. A vezetőségi tagok egymás után álltak fel és mondták el, hogy a legutóbbi taggyűlés óta mit végeztek és mit szándékoznak tenni a közeljövőben. A társadalmimunka-fe- lelős például arról számolt be, hogy négy hold kukoricát törtek le a helyi Úttörő Termelőszö­vetkezetben. Ennek a munkának szervezésébe csaknem az egész vezetőség bekapcsolódott. Az egyik a termelőszövetkezet, a másik a tanács vezetőivel tárgyalt, a többiek személyesen moz­gósították a fiatalokat. A termelőszövetkezet munkájának segítése a jövőben sem kerül le a napirendről. Segítenek a község fásításában is. Felkeresik az idős tsz-tagokat, hogy a házkörüli teendők egy részének ellátásával könnyítsék az öregek mindennapi életét. A propagandista a szervezett oktatás problémáit ismertette. A kul- túrfelelős a mezőgazdasági ismeretterjesztő elő­adássorozat és az úttörőkkel közös műsoros béke­estek tennivalóit boncolgatta. És így tovább a többiek is. Biztató, hogy minden terület mun­kájában részt vesznek a vezetőségi tagok, a re­szortfelelősök pedig összefogják, mozgósítják és irányítják őket. EZ A MÓDSZER MINDEN VEZETŐSÉGI TAG önálló kezdeményezését igényli és növeli a felelősségérzetet. A taggyűléseken ugyanis be­csületbeli ügynek számít beszámolni a tervezett munka elvégzéséről. Fokozottabb lehetőség nyí­lik arra, hogy az Ifjúság a szocializmusért moz­galom valamennyi követelménye, azok teljesí­tésének eredményei és fogyatékosságai állandó­an napirenden szerepeljenek. Ilyenformán a re­szortfelelősök akarva-akaratlan állandó kapcso­latba kerülnek a község vezetőivel és fordítva. Az öntevékeny kezdeményezés kibontakozása, a sokoldalú és gyümölcsöző kapcsolatok megte­remtése , feltétlenül azt eredményezi, hogy a já­rási KISZ bizottságok reszortfelelős értekezletei is előbb-utóbb megfelelnek a követelmények­nek, lendítői lesznek az ifjúsági munka tartal­mi fejlődésének. Péter László A pince falai forrósodnak. Vastagok és erősek: a bombák­tól védtek. De a tűztől n^m védhetnek. Lassan veszik magukba az ösz- szeomlott és parázsló emeletek iszonyatos forróságát, lassan emelkedik a hőmérséklet, mint a belázasodó gyerek homloka, iorróbbak a falak és mindig ke­serűbb a füst. És az anyák nem tudhatják: itt maradhat-e életben az em­ber inkább gyerekestül, vagy ha kirohan a géppuskák és aknák zajától vemhes téli nap szabad ege alá? És szorongatják a bőröndöket, pakolnak beléjük gyorsan, elfúló lélekzettel. Van, aki fenthagyott holmijait siratja, — de belátja, hogy a lépcsőházban élő ember­nek nincs keresnivalója. — Segítsen már, Lili, az is­tenért — mondja egy szőke asz- szony és a kék melegítő alatt, amelybe sebtében bújt bele, szinte hallhatóan ver a szíve. Segítsen, hiszen innen mindjárt menni kell... Itt veszünk külön­ben. .. Adja ide azt a... — Adja ide a bőröndöt és ne magyarázzon — formed rá a két nőre most egy férfihang. A szőke, mindig puha, löty- tyedt Daróczi Dezső. Mind a két keze tele holmival. Bőrtárcák, órák, vastag borítékok. — Na, gyerünk, gyerünk — és már löki is félre a Lilinek nevezett nőt, szórja ki a bő­röndből a gyerekholmit, a kis mackóruhát, szappant, tömi tele maga holmijával. Értsék meg, ez most fontosabb, a kezemben nem vihetem! — Tegye le! — szólal meg a bőröndért kapkodó férfi mögött egy nyugodt hang. A hang gaz­dája szürke overallt visel. a fején lógó sisak. És a kezében egy jókora vasrúd. ..peiszemek" nevezik szaknyelven a gyárak­ban. — Vasrúd — ez sok a szőke- bajuszos idegeinek. Nála véletlenül csak kétezer fontsterling van és egy csomó aranyrúd. Még háború van — de már csak percekig, legalábbis a Bel­város számára. Ezek már az utol­só géppuskasorozatok, a „ratata­ta" utolsó hangversenyei a ház­falakon, ezek a fortisszimók már a finálé partitúrájához tartoznak. Azután békebeli csend lesz. De nem igaz, mert ilyen élette­len, süket csend a békében le­hetetlen. Az élet: mozgás. Most viszont minden moccanatlanul hallgat. És most egyszerre két, minden eddiginél iszonyatosabb, üvöltő robbanás reszketteti meg a le­vegőt a Belváros fölött, Azután távolabbról még kettő. Ez mi volt? — kérdezi vala­ki odalent. — A hidak — néz fel a lég­védelmi tüzérek őrmestere. És a pincében meghúzódó, a 'orrósodó falak alatt gubbasztó embereken átszáll valami sírós, fázós, rettenetes szomorúság. Négy ember áll a Hotel Hun­gária személyzeti kijárójánál. Béla bácsi karjára támasz­kodva a feketehajú, láztól cse­repes ajkú Zsuzsa. És Mária — Péterrel. Kormosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniök kellene odalent — van­nak anyák, akik ezt a néhány órát még odalent akarják át­vészelni, néhány család átóva­kodott a Vígadó épületébe. Most merre? A sarkon egyenruhás emberek állnak — Péter arrafelé indul, Béla bácsi is arrafelé indul, karjára támaszkodva Zsuzsa visz- szahökken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahőkö- lést... Zsuzsa még minden egyenru­hában a halált látja. — Nyugodtan mehetünk, ked­ves — teszi kezét a lány vállá­ra Béla bácsi is. Hát elindulnak. De az egyik katona odakia­bál, — apró, zömök kis prém­sapkás katona ez, amolyan jó kiskun arca van, pedig hát in­kább tatár lehet. — Gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzód­nak. Akna vijjog a levegőben. De nem a térre csap. Hát óva­kodnak tovább a fal mellett. A sarokról még utoljára visa­szanéznek. A Vígadó mellől vi­lágosan látni, mint rajzolódik az ég szürke vásznára vörössel és feketével, mint valami ré­gen megholt középkori barát iniciáléja, a félig rommá vált szállodaépület falainak égő, bí­borvörös váza. Csendesen izzik, olyan fény lengi körül, mint a mikulás-kirakatot, amelyekben krampuszok ijesztgetik sztaniol- lal bevont puttonyok közül a gyerekeket. Négy emelet válik parázzsá ott. És a négy emelettel az ál-lord Hampton emléke, meg az igazi lordoké — a „csak egy nap a világé” —, amely immár egy nap sem. A Vörösmarty téren idegenül kopog a léptük. Először járnak az utcán na­pok óta. Hullák. És döglött lovak. Le­szakadt villanyvezetékek. Törött üveg. És a Gerbaud-ból várat­lanul kilép egy csatakos, fáradt, vánnyadt katonaló és embert látva, panaszosan felnyerít. A té­ren csak Vörösmarty szobra ép. Rendületlenül. Mögötte háttérnek égő házak. És mégis, mintha friss levegő szállna valahonnan, — mintha rossz álom lidérce röppent vol­na el a melléről, Soós Péter szomjasan szívja tele a tüdejét'1 a kormos-füstös pesti levegővel.?.: VÉG« - > Ä 1 /^ j ^ . ^df Balta udön 9 Baktai íerene ■üo-id HUNGARIA" I 7. Szabad levegőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom