Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-24 / 302. szám

I Jnnephez értünk. Bensőséges, megírni, családi ünnephez. Békésen duruzsol a kályha, de még nagy a sürgés-forgás. Mindenki tesz-vesz valamit, ki csomagot rejt el fiókba, szekrény mögé, ki kis dobozt; a sütőben süte­mény pirul, az asztalon mogyoró, dió, cukor, a szekrényben likőr, bor, s minden ami jó, még hever nagy halmokban szerteszét az estére szánt sok színes, ragyogó karácsonyfakellék, madár, csángó és ki* luzziku; az aga*. .. nek, s fogy a szaloncukor. A nagyobbak díszí­tik, már rajtuk a sor, a kisebbek „Robinsont’ nézik színes vetített képeken, a másik szobában. Néhány óra, s kigyúlnak a gyertyák, s ra­gyog a csillagszóról Előkerülnek az ajándékok, baba, könyv, ólomkatona, kisvasút, hintaló. E napon kíván olvasóinak sok örömet, boldog­ságot, bort, ételt, ajándékot rovatunk, a MESE Télapó haragja Móra Ferenc meséje se állt, míg azok közé a magas„ zor­don hegyek közé nem ért, ahol a ma­dár se jár. Ott ütött tanyát az égnek me­redő ormokon, s on­nan süvöltözött le nagy bőszen a vi­lágra. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyü­mölcsöt nem hoz­tak a fák, mint ab­ban az esztendőben. — Siessünk, embe­rek — biztatták egy­mást — míg Télapó megint a nyakun­kon nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tő­le ijedezni. A na­pocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint ara­táskor: nem volt, aki fellegfátylat te- rítgessen elébe. Te­le volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dal­lal az erdő, hideg szelek nem kerget­ték el a madarakat. Nem is kellett tűzreváló után járni senkinek. Sütött a napocska, úgy, hogy a fák már meg is sokál­lották. Leperzselő- dött, leégett róluk a levél. Nem bólinga- tott lágyan, szelí­den, mint máskor: csörgött, csikorgóit, hogy szomorúság volt hallani. — Szánj meg, szánj meg, Télapó — meredeztek a po­ros levegőbe sorvadt Időt és munkát megtakarítva, néha több napra előre is főz­nek a háziasszonyok és minden egyes alkalommal fogyasztás előtt feünelegítik. Természetesen alig­ha gondolnak arra, hogy az étel minden egyes melegítés után veszít tápértékéből. Bár a me­legítés nem árt különösebben sem a fehérjének, sem zsírnak, vagy szénhidrátnak, de a vita­. r üjév-váró italkülönlegességek Fele rum, fele friss narancslé, öt-hat csepp citromlé A.z egé­szet palackban jól összerázzuk (Ha nincs mixer). Alexander: szesz, kakaokrem es tejszín jól összekeverte, jégbe- hűtve. Három rész rum, egy rész cit­Gyermek-rejtvény Vízszintes: 1. Megfejtendő (I.) 13. Hamvasztás, eltüzelés. 14. Hozzátartozója. 15. Majdnem reb­ben!!! 17. R. R. L. L. A. 1ÍS. Csonka veréb!!! 19. Gombafajta íebető). 21. Csuk és.... 22. Evő­eszköz egyike. 23. Az aggteleki cseppkőbarlang neve. 26. Meg­fejtendő. 27. M. A. S. 29. Rang­jelző fokozat. 31. Dohányos. 33. Becézett Mária. 34. Túlfűszere­zett. 36. Omladék. 37. Víztartó agyagedény. Függőleges: 1. Rendkívül ká­ros vegyi anyag. 2. Rágcsálók a kamra „urai”. 3. Vézna, sovány lovak. 4. K. T. B. B. 5. Ebédre, magánhangzói. 6. Kettősbetű. 7. Vigyázó, felügyelő. 8. Feddő, szi­dalmazó. 9. Ford. végek nélkül Sárköz! 10. Lökni. 11. T. N. L. Y. 12. • Azonos magánhangzók. 16. Poca. 19. Majdnem világos! 20. R. L. p. K. S. 22. Kapar. 23. Hüvelyes növény. 24. Naprend- | szerünk bolygólya. 25. Hasznos fém. 27. Karmol. 28. A Balaton vizét vezeti a Dunába. 30. Házi­állat. 32. Ö. B. 33. M. O. Megfejtendő: vízszintes 1 és 26. + Múltheti megfejtés: Bakony, Gerecse, Vértes, Mecsek. Bala­ton. Könyvjutalomban részesültek: Németh Anna és Antal Pap, Kos­suth u. 210., Kis Gizella Vitka, Árpád u. 33. ifj. Ignácz József ' Kótaj, és ifj. Bencze Mihály Nyíregyháza, Lenin tér 7. sz. Fiatal lányoknak való, kínai brokát táncruha, újszerű gal­lérral. Készülhet úgy is hogy az alj sötét és a felsőrész világos színű színházi ruha, szövetből, bársony övvel, csavart rózsával. Receptek Rozalinda torta: 3 tojás fehér­jéből kemény habot verünk: be­lekeverünk 15 dkg porcukrot és 1 mokkásikanálnyi ecetet. Gőzön addig verjük, amíg egészen ke­mény nem lesz. Viasszal meg­kent tortalapon 3 lapot sütünk belőle. Ha kihűlt, a 3 tojás sár­gájából és 30 dkg vajból, 5 dkg kakaóból csokoládékrémet készí­tünk. A lapokat a krémmel meg­kenve egymásra helyezzük, majd a tortát kívülről is bevonjuk a krémmeL 4 dl cukrozott tejszín­habbal díszítjük. Gerbeaud kifli: 15 dkg darált mandulát összegyúrunk 15 dkg porcukorral, 1 kávéskanál barack? lekvárral, l/7 citrom reszelt hé­jával és aprói kifliket formálunk belőle. Tetejét bekenjük mézzel, majd Langyos sütőben inkább szárítjuk, mint sütjük. Sajtos keksz: 30 dkg ama asz. tét 10 dkg margarinnal elmor­zsolunk, kevés sóval és pár ka­nál tejföllel kellemesen gyúrható tésztát gyúrunk. Másfél órán át pihentetjük. Azután vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel fer­de lapocskákra vágjuk. Tetejét megkenjük tojással és megszórjuk reszelt sajttaL Világosra sütjük. minők csaknem maradék nélkül elpusztulnak. Különösen az em­ber számára oly fontos C-vitamin érzékeny fokozott mértékben a hőre. A háziasszonynak tehát nemcsak arra kell gondolnia, hogy ízletes ótelt készítsen, de egészségesen is kell főznie. Csak rövid ideig kell a vitamintartal­mú ételeket párolni, és akkor vi­tamintartalmuk csaknem 50 szá­zalékát megtartják. romié, néhány csepp cukorszirup az egészet jól összerázni, hűteni. Narancskoktél: 7 evőkanál na­rancsszörpöt kevés konyakkal el­vegyítünk, 7 evőkanál cukrot, 2 evőkanál citromlevet is keverhe­tünk hozzá. Az egészet jól össze­rázzuk. Szilves térre kitűnő gyümölcs­puncsot is készíthetünk, össze­tétele: Ví liter gyümölcslé, egy- nyolcad liter rum, 1 citrom leve, az egészet jól összekeverni, majd 1 liter fehér bort vegyítünk hoz­zá. Tehetünk bele citromhéját is. Az egészet befedve 1 óráig állni hagyjuk, majd üvegbe töltjük. HUMOR Orvos: — Ja, ked­ves bátyám, magá­nak vizenyősödik a lába! — Érdekes, pedig egész életemben csak pálinkát it­tam. .. Karácsonyelőtti vásárlás: — Mondd csak Bugyurbák, tudsz nekem egy ez­rest kölcsönözni? Csak egy hóna­pig. . . IX Gyertyaláng cigarettafüst ellen... Ha egy helyiségben sokat dohá- ' nyoznak, és szinte vágni lehet a levegőt, füstelvonónak. állítsunk fel a szobában egy égő gyertyát. Egy idő múlva azt vesszük ész­re, hogy a levegő egy kevéssé tisztult a füsttől. I Mi annak az oka? A gyertya lángja hőt fejlesz, azt kisugároz­za, ez pedig bizonyos hatással van a cigarettafüstre. A meleg tulajdonképpen arra szolgál, hogy jobban elkeverje a füstöt, hogy ne hagyja egy gomolyagban. Még- 1 ha vágni is lehet a füstöt a szo­bában, mégis rétegekben helyez­kedik el, legsűrűbben a füstiorrás I körül. A gyertyaláng levegő- I áramlást idéz elő, ami a leve- 1 gőt bizonyos fokig „megjavítja”. Űj abban készülékeket is gyár­tanak egyes országokban a füst eloszlatására a lakásban. hátiak semmi közt az üléshez, ha ülök* csíkos ruhát ka­pok... te Hivatal: —- Nem értem, mi baja vau mostanában a főnök­nek, olyan komor, és keveset beszéd... — Nem érted? Na, idefigyelj! Megígér­te, ha egyszer jó­kedve lesz, felemet#' a fizetésem! — Hogyne, de csak ha visszajöttem Pestről... — Mi az, te Pest­re utazol? — Ugyan, kérlek, eszembe sincs...! ★ Szabónál: — Az ön nadrágját külön­legesen erős anyag­ból készítem. Mond­ja kérem, sokat szo­kott ülni? — Ugyan, miket beszél, ennek a ru­IVliért egészségtelen a ielmelegített étel ? gallyaikkal a fák —, mert elveszünk ná­lad nélkül! Bezzeg az embe­rek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal, ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Télapó, nem takargatta be meleg takaróval, pu­ha, fehér hóval. Pe­reg kiette, egér el­hordta, szárazság megélte a drága ve­tőmagot. — Nincsen vetés, nem lesz kenyér! — sóhajtoztak az em­berek., s reményked­ve tekintettek a ma­gas hegyek felé: hátha mégis leszáll közibük az a jó Tél­apó? De nem szállt ám le, akárhogy könyö­rögjek neki. Lett olyan éhség, hogy hullottak az embe­rek, mint ősszel a légy. Akik megma­radtak, azok nem győztek hálálkodni Télapónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundá­jában: — Ó, Télapó, mit érne nálad nélkül a nyár? Télapó jókedvűen nevetett és megígér­te, hogy nem harag­szik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ó dol­gába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik a lecke: so­se nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt. Pedig ugye kár? Régen történt bíz sz, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a je­get, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ. No, de Tél­apó akkor is csak olyan goromba le­gény volt, mint mos­tanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az or­szágút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egy­szerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjú-népség, az se tudott egyebet kiabálni, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár. — Bizony kár — mhajtozták az em­berek —, meri töb­bet ér egy nyár száz télnél. — Ohohó, ohohó! elköltött mérge­sen Télapó, hogy csak úgy csikorog­tak bele a száraz faágak. — Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telett Virágtördelőnek, madárpusztító nak, emberek sanyarga­tójának? — Hihihi, huhuhu, bdhahá — kacagott be Télapó a kémé­nyeken, hogy csak úgy borsózott bele se emberek háta. — Hej, de nagy Öröm lenne, ha egy­szer megenné a far­kas a telet! No, erre csak már csakugyan meghara­gudott Télapó. Kap­ta magát, szedte sá­torfáját, s úgy el- szeleit, hogy meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom