Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-12 / 266. szám
Este Barabáson késlekedők miatt. Ott láttam a sorban Drótos Lajost, a zeto- rost, Turóczi Gábort, a szőlőmunkást, Szernyi Gézát, a foga- tost és a többieket. — Egy kis hiba csúszott a szervezésbe — hajol hozzám Riesel Pista bácsi. Elfeledkeztek az állami gazdaság dolgozóiról, én meg meghívtam őket, hogy ne mulasszanak. — Mióta propagandista Pista bácsi? Mosolyog. — Amióta létezik pártoktatás. Ott van Sz. Szalma Gyula bácsi — mutat egy bajszos, idős emberre. — Már tíz évvel ezelőtt is én tanítottam. Jegyűit fejlődött a propagandista a hallgatókkal. Mindig egy lépcsővel feljebb. De megtalálni a fiatalokat is a marxizmus-leninizmus I. éves tanfolyamán. Üj hallgató Beregszászi Miklós, tagjelölt. Aztán Kiss Sándor, meg a többiek. — így neveljük az utánpótlást — jegyzi meg halkan. Nem hiányoznak az asszonyok sem. Bácskái Bertalanná, Kristin Endréné. Szívesen hallgatják Ricsei Istvánt, mert tudják, hogy tőle tanulhatnak. S lassan kezdetét is veszi a foglalkozás. Először amolyan kis bevezetőt tart a veterán propagandista, „belekóstoltatja” hallgatóit a tudományba, aztán meg tartja az első foglalkozást... Az előadás címe: A társadalom életének és fejlődésének alapja. — Ha ezt megértik, könnyebb lesz a munka — mondja. Az iskolában újra felcsendül a harmónikaszó, a másik tanteremben az időszerű problémákról folyik a vita Fiók elv- társ vezetésével, itt Ricsei Pista bácsi szemináriumán pedig figyelnek, jegyzeteknek, tanulnak. .. Este van Barabáson, tanulnak a felnőttek. it. k.] T/’endégmarasztaló a sár a kis határszéli faluban. Az igazgatói irodában a tanítás értékelése folyik, amikor bezörög egy szekér Gelénes felöl. Vidám, mosolygósarcú lányok ugrálnak le róla. — No végre megjöttek a ge- lénesiek is, kezdődhet a tanítás — szólal meg az egyik pedagógus, s nagy sietve el is megy. Fiók elvtárs, az iskola igazgatója közben azt magyarázza, hogy így van ez minden nap. Délelőtt az iskolakötelesek tanítása folyik, aztán a felnőttek ülnek a padba, alig van még arra is idő. hogy kisöpörjék a tantermeket, mert a következő turnusban már az iskolát végzettek továbbképzésére kerül sor. — S bizony előfordul, hogy a sok munka a változatos tanítás miatt még össze is keveri az ember a tematikát — folytatja. 1 ó azonban látni, hogy a J fények este kigyúlnalc a tantermekben, Egyikben az időszerű kérdések hallgatói gyülekeznek, a tanácsházán, a tsz- ben megint más tanfolyam van. Kedden este könyv mellé ült az „egész falu”. Szinte alig tudott az ember határozni, hová is menjen, melyik foglalkozást nézze meg. Csábított a továbbkép- zősök KISZ-szervezetének alaku- ■ógyűlése, no meg a harmónikaszó is, melyről az egyik fiatal tanár gondoskodott, hogy jól érezzék magukat a lányok és fiúk, de kíváncsi voltam az első pártoktatási foglalkozásra is. így aztán a tanácsházára kopogtattam be. S mint annyi év óta, újból itt találtam előadása jegyzetei fölé hajolva Ricsei Pista bácsit, az őszhajú propagandistát. Osztogatta a tankönyveket, s várta hallgatóit. A kerülő Guti Józsi bácsi előtt papír, ceruza, szájában pedig az elmaradhatatlan pipa. Kicsit látszott rajta a türelmetlenkedés, c •• ülést tartanak a nyíregyházi járás kommunista nőaktívái Ma reggel 9 órai kezdettel a városi KISZ bizottság nagytermében tanácskoznak a nyíregyházi járás kommunista nőaktivái. Az előadó Barczi Gyula elvtárs, a járási pártbizottság titkára. Előadásának témája a kommunista nők feladata a mindennapi életben. A kommunista nőmozgalom nemzetközi helyzete. ★ Egészségügyi előadás Rozs rét-bokor ban Ma este Rozsrét-bokorban dr. Schaffer Anna orvosi szaktanács- adással egybekötött előadást tart. Előadásában a téli betegségek helyes házi ápolásáról íog beszél- ni. Az előadást a Nőtanács és a Vöröskereszt közösen rendezi. littzségfejlesztés Gélén esen Egyre több szatmári faluban gyűlt ki a fény az elmúlt években. Az idén került sor Gelénes villamosítására is, mely 3TJ ezer forintba került az államnak, amit öt év alatt fizet vissza a község. Eddig a községfejlesztésből 850 méter hosszú járdát építettek a Petőfi és a Bocskay utcán. Az :.'tótbi helyen most is folyik a járda építése. Jövőre a Rákóczi utat járdá- sítják, melyre 35 ezer forintot költ a községi tanács a községfejlesztési alapból. Tavasszal kétezer nyárfacsemetét is elültetnek a Rákóczi utcában társadalmi munkával. A csemeték beszerzé- j sére a tanács 7 ezer forintot biztosított. Á nagy verseny Alig több mint 20 év alatt a Szovjetunió termelése hétszeresére növekedett, míg a kapitalista termelés két és félszerese az 1937 évinek. A hetedik szovjet délisarki expedíció Az „Ob” diesel-hajón kedden elindult a leningrádi kikötőből a hetedik szovjet délisarki expedíció. Az expedíció résztvevői tanulmányozzák majd a jég fizikai és mechanikai tulajdonságait, az ionoszféra és a föld-mágnesesség jelenségeit a délisarki szovjet kutatóállomások körzetében. Nem szól már a szaxofon a Negroscoban. Az üvegajtó elé 'régen ripittyára ment) odahajtották a vaslemezeket. Lakat fityeg rajta, láncon. Az utca: csupa törmelék, üvegcserép. Buda felől pedig a szovjet tüzérség ágyúi szólnak és vé- gig-végigpásztázzák a Dunapar- tot. Ha egyszer megkezdődik a tüzelés: szinte mértani pontossággal ki lehet számítani, mikor, hová vágódnak a következő gránátok. Péter, ragyogó téli délelőtt napfényében áll az ablaknál, a kezében borotvapamacs, az ablakpárkányon egy nagy tubus Savolin. Miért borotválkozik? Inkább olyan maga-megnyugta- tására, hogy minden a normális mederben folyik, hogy ki ne zökkenjen a megszokott tempóból. Az ajtón kopognak, s Péter az ivóvizes kancsóban maradt csöppnyi vízzel éppen csak leöblíti az arcán maradt habot. — Bocsánat, uram — mondja egy csendes, nyugodt hang. . Péter erre a nyugodt hangra figyel fel. Sokkal figyelemreméltóbb hang. mintha valaki segítségért kiabálna — mert most a segítségért kiabálás a természetes. Ez a nyugodt hang nem. Az ajtóban szürke nadrágos, kék köpenyes férfi áll. Okos, Hotel Bállá Ódon és Baktai Ferenc riportregénye HUNGÁRIA 4. Fejadag: hét lóvédéit barna szem, magas homlok. Körülpillant a szobában és felméri a helyzetet, akár valami javítanivaló munkadarabot. Az ablak: sehol, oda furnérlemez kell. A kis mosdó fölötti tükör megrepedt, azt meg kell ragasztani. Ezt jelenti be és már szöszmö- töl is, kalapál, szöggel a foga közt morogja: — Tessék odébb menni egy kicsit — Péter nézi és úgy érzi magát, mint gyerekkorában, ha valami mesterember járt a háznál és Anyu megengedte, hogy nézze a bácsit. Ez is olyan bácsi. Még dudorász is a foga közt, egy távoli gépágyúsorozattól sem zavartatva magát. — Mert, tudja kérem — néz aztán fel, mikor a furnérlemez már a helyén van — azért megfagyni mégse kell... Ugyan a nóta azt mondja, egy nap a világ, no de hátha nem mindenkinek egy nap? Péter leül az ágy szélére, úgy hallgatja a barnaszemű férfi monológját. Illetve hallgatná, mert bátortalanul kopognak az ajtón és gesztenyebama hajú, kékszemű, fürdőköpenye fölé kisbundát borított lány lép be. Gyorsan beszél, sietősen. — Legyen szíves átjönni ide a 215-ösbe is... Láttam, hogy ide jött be... Bocsánat a zavarásért. Jaj, de jó. hogy itt találom. nálam is törött az ablak és úgy fúj a szél. A víz se jön. Legyen szíves... — néz most először a férfi arcára és hirtelen elsápad és szemei tág- ranyílnak a meglepetéstől. A szerelő pedig úgy néz rá. mint ahogy a tilosba tévedt gyerekre néz a szigorú apa és szinte reccsen a hangja: — Hogy kerülsz te ide. Marika? Ezek közé? S van a hangjában valami, amire Soós Péter felkapja a fejét. A hölgy pedig, a lány. a 215-ös vendége (értem már, kap észbe Péter, értem már a mozdonyvezető papát!) — lehajtja a fejét és vértelenné vált ajakkal suttogja: — Hosszú lenne azt elmondani, Béla bácsi... Itt. most — tétova mozdulattal int Péter felé — nem alkalmas, érti... Majd beszélünk... És már ki is surrant az ajtón, mint valami megriasztott őz. A kék köpenyes férfi áll a szoba közepén, kezében a kalapács, néz az éppen becsukódó ajtóra és valami sóhajfélével együtt tör ki a torkából a mondat: — Tudja, uram, milyen rendes szülei vannak ennek a lánynak! Csak tudnám, hogyan került ide... Most Péter adhat információt. Ad is... A másik befejezi a szögelést, s amikor egy újabb, erősödő motorbúgással kísért bombarob- banás-hullám közeledik: megfogja a 216-os úr karját: — Tessék most lejönni a pincébe. Azt hiszem: a dolog most komoly. Nem érdemes fennmaradni. Vagy életunt? És Péter követi, engedelmesen. Maga se tudja, miért. A Hungária néhány napja új, kettős arculatot kapott. Az éttermet és a bárt — a Duna felőli oldalon — már aprófává lőtték. A dunai oldalon légvédelmi ágyú áll, körülötte néhány homokzsák. A gyerekes szülők leköltöztek a pincébe — ahol másokkal együtt az egv szál ágyú tüzérei is laknak. A tüzérekből vagy hat-nyolc most is a szalmazsákokon, matracokon heverészik. fergeteges kártyázást űznek. S az ajtóban — éppen, amikor Péter és a szerelő leérkezik — feltűnik egy másik csoport katona is. Béla bácsi, a szerelő, aki mindenkit ismer a szállodában, persze a katonákat is ismeri. S még ugratásra is van kedve. — Hát tik, komám? Most gyüttök le? Hisz most vóna érdemes fennmaradnotok, a repülő most jön! — Felőlem gyühet — ad rövid katonai tájékoztatást egy piros parolis tizedes. Gyühet, mert mink a napi adagot kilőttük. Egy napra hét lövedék, oszt kész. Azt kilőjjük, ha valami zörög a levegőben. A többi már nem az én dolgom. (Folytatjuk) 5
