Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-12 / 266. szám

Este Barabáson késlekedők miatt. Ott láttam a sorban Drótos Lajost, a zeto- rost, Turóczi Gábort, a szőlő­munkást, Szernyi Gézát, a foga- tost és a többieket. — Egy kis hiba csúszott a szervezésbe — hajol hozzám Ri­esel Pista bácsi. Elfeledkeztek az állami gazdaság dolgozóiról, én meg meghívtam őket, hogy ne mulasszanak. — Mióta propagandista Pista bácsi? Mosolyog. — Amióta létezik pártokta­tás. Ott van Sz. Szalma Gyu­la bácsi — mutat egy bajszos, idős emberre. — Már tíz évvel ezelőtt is én tanítottam. Jegyűit fejlődött a propa­gandista a hallgatókkal. Mindig egy lépcsővel feljebb. De megtalálni a fiatalokat is a marxizmus-leninizmus I. éves tanfolyamán. Üj hallgató Bereg­szászi Miklós, tagjelölt. Aztán Kiss Sándor, meg a többiek. — így neveljük az utánpót­lást — jegyzi meg halkan. Nem hiányoznak az asszo­nyok sem. Bácskái Bertalanná, Kristin Endréné. Szívesen hall­gatják Ricsei Istvánt, mert tud­ják, hogy tőle tanulhatnak. S lassan kezdetét is veszi a fog­lalkozás. Először amolyan kis bevezetőt tart a veterán propa­gandista, „belekóstoltatja” hall­gatóit a tudományba, aztán meg tartja az első foglalkozást... Az előadás címe: A társadalom éle­tének és fejlődésének alapja. — Ha ezt megértik, könnyebb lesz a munka — mondja. Az iskolában újra felcsendül a harmónikaszó, a másik tan­teremben az időszerű problé­mákról folyik a vita Fiók elv- társ vezetésével, itt Ricsei Pis­ta bácsi szemináriumán pedig figyelnek, jegyzeteknek, tanul­nak. .. Este van Barabáson, tanul­nak a felnőttek. it. k.] T/’endégmarasztaló a sár a kis határszéli faluban. Az igazgatói irodában a tanítás ér­tékelése folyik, amikor bezörög egy szekér Gelénes felöl. Vidám, mosolygósarcú lányok ugrálnak le róla. — No végre megjöttek a ge- lénesiek is, kezdődhet a tanítás — szólal meg az egyik pedagó­gus, s nagy sietve el is megy. Fiók elvtárs, az iskola igaz­gatója közben azt magyarázza, hogy így van ez minden nap. Délelőtt az iskolakötelesek ta­nítása folyik, aztán a felnőttek ülnek a padba, alig van még arra is idő. hogy kisöpörjék a tantermeket, mert a következő turnusban már az iskolát vég­zettek továbbképzésére kerül sor. — S bizony előfordul, hogy a sok munka a változatos tanítás miatt még össze is keveri az ember a tematikát — folytatja. 1 ó azonban látni, hogy a J fények este kigyúlnalc a tantermekben, Egyikben az idő­szerű kérdések hallgatói gyüle­keznek, a tanácsházán, a tsz- ben megint más tanfolyam van. Kedden este könyv mellé ült az „egész falu”. Szinte alig tudott az ember határozni, hová is menjen, melyik foglalkozást néz­ze meg. Csábított a továbbkép- zősök KISZ-szervezetének alaku- ■ógyűlése, no meg a harmónika­szó is, melyről az egyik fiatal tanár gondoskodott, hogy jól érezzék magukat a lányok és fiúk, de kíváncsi voltam az első pártoktatási foglalkozásra is. így aztán a tanácsházára kopogtat­tam be. S mint annyi év óta, újból itt találtam előadása jegyzetei fölé hajolva Ricsei Pis­ta bácsit, az őszhajú propagan­distát. Osztogatta a tankönyve­ket, s várta hallgatóit. A ke­rülő Guti Józsi bácsi előtt pa­pír, ceruza, szájában pedig az elmaradhatatlan pipa. Kicsit lát­szott rajta a türelmetlenkedés, c •• ülést tartanak a nyíregyházi járás kommunista nőaktívái Ma reggel 9 órai kezdettel a városi KISZ bizottság nagytermé­ben tanácskoznak a nyíregyházi járás kommunista nőaktivái. Az előadó Barczi Gyula elvtárs, a járási pártbizottság titkára. Elő­adásának témája a kommunista nők feladata a mindennapi élet­ben. A kommunista nőmozgalom nemzetközi helyzete. ★ Egészségügyi előadás Rozs rét-bokor ban Ma este Rozsrét-bokorban dr. Schaffer Anna orvosi szaktanács- adással egybekötött előadást tart. Előadásában a téli betegségek helyes házi ápolásáról íog beszél- ni. Az előadást a Nőtanács és a Vöröskereszt közösen rendezi. littzségfejlesztés Gélén esen Egyre több szatmári faluban gyűlt ki a fény az elmúlt évek­ben. Az idén került sor Gelénes villamosítására is, mely 3TJ ezer forintba került az államnak, amit öt év alatt fizet vissza a község. Eddig a községfejlesztésből 850 méter hosszú járdát építettek a Petőfi és a Bocskay utcán. Az :.'tótbi helyen most is folyik a járda építése. Jövőre a Rákóczi utat járdá- sítják, melyre 35 ezer forintot költ a községi tanács a község­fejlesztési alapból. Tavasszal két­ezer nyárfacsemetét is elültetnek a Rákóczi utcában társadalmi munkával. A csemeték beszerzé- j sére a tanács 7 ezer forintot biz­tosított. Á nagy verseny Alig több mint 20 év alatt a Szovjetunió termelése hétszeresére növekedett, míg a kapitalista termelés két és fél­szerese az 1937 évinek. A hetedik szovjet délisarki expedíció Az „Ob” diesel-hajón kedden elindult a leningrádi kikötőből a hetedik szovjet délisarki ex­pedíció. Az expedíció résztvevői tanul­mányozzák majd a jég fizikai és mechanikai tulajdonságait, az ionoszféra és a föld-mágnesesség jelenségeit a délisarki szovjet kutatóállomások körzetében. Nem szól már a szaxofon a Negroscoban. Az üvegajtó elé 'régen ripittyára ment) odahaj­tották a vaslemezeket. Lakat fityeg rajta, láncon. Az utca: csupa törmelék, üvegcserép. Buda felől pedig a szovjet tüzérség ágyúi szólnak és vé- gig-végigpásztázzák a Dunapar- tot. Ha egyszer megkezdődik a tü­zelés: szinte mértani pontosság­gal ki lehet számítani, mikor, hová vágódnak a következő grá­nátok. Péter, ragyogó téli délelőtt napfényében áll az ablaknál, a kezében borotvapamacs, az ab­lakpárkányon egy nagy tubus Savolin. Miért borotválkozik? Inkább olyan maga-megnyugta- tására, hogy minden a normá­lis mederben folyik, hogy ki ne zökkenjen a megszokott tempó­ból. Az ajtón kopognak, s Péter az ivóvizes kancsóban maradt csöppnyi vízzel éppen csak le­öblíti az arcán maradt habot. — Bocsánat, uram — mondja egy csendes, nyugodt hang. . Péter erre a nyugodt hangra figyel fel. Sokkal figyelemre­méltóbb hang. mintha valaki segítségért kiabálna — mert most a segítségért kiabálás a természetes. Ez a nyugodt hang nem. Az ajtóban szürke nadrágos, kék köpenyes férfi áll. Okos, Hotel Bállá Ódon és Baktai Ferenc riportregénye HUNGÁRIA 4. Fejadag: hét lóvédéit barna szem, magas homlok. Kö­rülpillant a szobában és felméri a helyzetet, akár valami javí­tanivaló munkadarabot. Az ab­lak: sehol, oda furnérlemez kell. A kis mosdó fölötti tükör meg­repedt, azt meg kell ragasztani. Ezt jelenti be és már szöszmö- töl is, kalapál, szöggel a foga közt morogja: — Tessék odébb menni egy kicsit — Péter nézi és úgy érzi magát, mint gye­rekkorában, ha valami mester­ember járt a háznál és Anyu megengedte, hogy nézze a bá­csit. Ez is olyan bácsi. Még du­dorász is a foga közt, egy tá­voli gépágyúsorozattól sem za­vartatva magát. — Mert, tudja kérem — néz aztán fel, mikor a furnérlemez már a helyén van — azért megfagyni mégse kell... Ugyan a nóta azt mondja, egy nap a világ, no de hátha nem minden­kinek egy nap? Péter leül az ágy szélére, úgy hallgatja a barnaszemű férfi monológját. Illetve hallgatná, mert bátortalanul kopognak az ajtón és gesztenyebama hajú, kékszemű, fürdőköpenye fölé kisbundát borított lány lép be. Gyorsan beszél, sietősen. — Legyen szíves átjönni ide a 215-ösbe is... Láttam, hogy ide jött be... Bocsánat a zava­rásért. Jaj, de jó. hogy itt ta­lálom. nálam is törött az ab­lak és úgy fúj a szél. A víz se jön. Legyen szíves... — néz most először a férfi arcára és hirtelen elsápad és szemei tág- ranyílnak a meglepetéstől. A szerelő pedig úgy néz rá. mint ahogy a tilosba tévedt gye­rekre néz a szigorú apa és szin­te reccsen a hangja: — Hogy kerülsz te ide. Mari­ka? Ezek közé? S van a hangjában valami, amire Soós Péter felkapja a fejét. A hölgy pedig, a lány. a 215-ös vendége (értem már, kap észbe Péter, értem már a moz­donyvezető papát!) — lehajtja a fejét és vértelenné vált ajakkal suttogja: — Hosszú lenne azt elmon­dani, Béla bácsi... Itt. most — tétova mozdulattal int Péter fe­lé — nem alkalmas, érti... Majd beszélünk... És már ki is surrant az aj­tón, mint valami megriasztott őz. A kék köpenyes férfi áll a szoba közepén, kezében a ka­lapács, néz az éppen becsukódó ajtóra és valami sóhajfélével együtt tör ki a torkából a mon­dat: — Tudja, uram, milyen rendes szülei vannak ennek a lánynak! Csak tudnám, hogyan került ide... Most Péter adhat információt. Ad is... A másik befejezi a szögelést, s amikor egy újabb, erősödő motorbúgással kísért bombarob- banás-hullám közeledik: megfog­ja a 216-os úr karját: — Tessék most lejönni a pin­cébe. Azt hiszem: a dolog most komoly. Nem érdemes fennma­radni. Vagy életunt? És Péter követi, engedelmesen. Maga se tudja, miért. A Hungária néhány napja új, kettős arculatot kapott. Az ét­termet és a bárt — a Duna fe­lőli oldalon — már aprófává lőtték. A dunai oldalon légvé­delmi ágyú áll, körülötte né­hány homokzsák. A gyerekes szülők leköltöztek a pincébe — ahol másokkal együtt az egv szál ágyú tüzérei is laknak. A tüzérekből vagy hat-nyolc most is a szalmazsákokon, mat­racokon heverészik. fergeteges kártyázást űznek. S az ajtóban — éppen, ami­kor Péter és a szerelő leérke­zik — feltűnik egy másik cso­port katona is. Béla bácsi, a szerelő, aki mindenkit ismer a szállodában, persze a katonákat is ismeri. S még ugratásra is van kedve. — Hát tik, komám? Most gyüttök le? Hisz most vóna ér­demes fennmaradnotok, a re­pülő most jön! — Felőlem gyühet — ad rö­vid katonai tájékoztatást egy piros parolis tizedes. Gyühet, mert mink a napi adagot kilőt­tük. Egy napra hét lövedék, oszt kész. Azt kilőjjük, ha valami zörög a levegőben. A többi már nem az én dolgom. (Folytatjuk) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom