Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-11 / 265. szám

1074 gépkocsMivereménybetétkonyvet váltanak eddig megyénkben Napról napra nő megyénk­ben a gépkocsi-nyereménybetét- könyv tulajdonosok száma. Azoknak a dolgozóknak, akik az 1962. év februári, illetve má­jusi gépkocsi sorsoláson részt kívántak venni, október hó ve­géig kellett a betétkönyvet meg­váltani. Erre a sorsolásra me­gyénkben összesen 151 új betét­könyvet váltottak 1 millió 320 ezer forint összegben. A legkö­zelebbi sorsoláson már 1074 be­tétkönyv vesz részt a megyéből. A betétkönyvekben elhelyezett összeg összesen 9 millió 120 ezer forintot tesz ki. A gépkocsi-nyereménybetét- könyvek második sorsolását Bu­dapesten bonyolítja le az Or­szágos Takarékpénztár a Magyar Néphadsereg Központi Klubjá­nak Színháztermében (V. Váci utca 38.) november 10-én. (— nemes —) Az igazság házhoz jön PÁR PERCCEL ELŐBB azt hallotta feleségétől, hogy nem volt apa, soha. Most meg azt, hogy férj sem volt. S az apa gyötrő gondolatok­kal áll a közönség elé, hogy keresse, keresse az okot, amely ide vezette a külsőleg oly bol­dog, elégedett kis családot. „Én vagyok a hibás? — ez az apa első gondolata. — Én va­gyok a hibás egyedül, amiért a fiam elzüllött? Nem törődtem a családommal? Dehát mit kel­lett volna tennem? És miért nem züllik el az a sok-sok ezer fiatal, akik itt élnek körülöt­tünk? Más szülő talán nem kö­vet el hibát?” S a színen, mintegy nagy mo­nológ, bontakozik ki az apa ma- gáraébredése, amint idézgeti a múltat, keres, kutat, és rádöb­ben, hogy tényleg ő is hibás. Hibás azért, mert nem elég anyagi gondoktól mentes élet- körülményeket biztosítani, ha­nem az apának mindenkor pél­dát is kell mutatnia gyerme­kének. A HÚSZÉVES FIÚ nem rossz gyerek. Túlságosan magá­ra van hagyva, úgy kezelték egész életében, mintha nem is lett volna gyerek, hanem saját maga dönthetett. tapasztalatlan fejjel, életéről. S végül autólo­pásba, gázolásba keveredik. Az izgalmas cselekmény lehetne bűnügyi történet is, ha az író. Kállai István nem bánik mes­terien a mondanivalóval. az izgalmas történet háttérré lesz a színpadon, s előttünk tulaj­donképpen a gondolatok, érzé­sek harca megy végbe. Sokszor felvetődött már, tud-e izgalmas, szórakoztató lenni mai történet oly mértékben, mint a múltbeli. Hiszen túlságosan kö­zel áll hozzánk — mondják a vitatkozók. ÉRDEMES VOLT A MEGHITT színházi pillanatokban a közön­ség körében is széttekinteni. Asszonyok bólintottak férjeik­nek. apák rázták fejüket, oly együttérzés alakult ki színpad és közönség között. Szünetben — a színpadot folytatva — to­vább vitáztak az emberek. Is­mét csak bebizonyosodott, hogy semmi sem tud olyan izgalmas, és érdeklődést keltő lenni, mint a legélőbb problémák, mai éle­tünk kérdései. Mert Kállai Ist­ván mindenkihez feltette a kér­dést: vajon eleget tettünk e gyermekeinkkel szemben? Eleget tettünk e a nevelésnek? Nincs ellentmondás a szülői nevelés és a társadalom nevelése között? S a színpadi apa felel helyet­tünk: nem lehet eleget tenni, nem lehet befejezettnek tekin­teni soha a nevelést. Minden szó, minden tett a gyermek előtt: példa, vagy jó, vagy rossz. S ha csak ennyit mondana a da­rab, ez is elégséges. De többet mond. Társadalmi kérdéseket boncolgat, s mindez nagyon is élő, igaz. A RENDEZÉS SIKERREL se­gítette a mondanivaló kibontá­sát. A fiatal, tehetséges rende­ző, Pethes György helyenként talán inkább az izgalmat keres­te, jobban fokozta a tempót a kelleténél. Ez érzett az apa, Sá- rosdy Rezső játékán, több he­lyütt. Azonban ez sem kiseb­bíti .Sárosdy Rezső kiváló ala­kítását. Kállai kissé túl kemény- nyé formálta az apa figuráját. Sárosdy hihetőbbé tette ezt, mé­lyen átélt, izzó játékával. Fele­ségét Gumik Ilona alakította. Halk, s mégis szenvedélyes anya­alakja utóbbi szerepléseinek egyik legkiemelkedőbb alakítása. Kitűnő volt Dégi István a fiú szerepében. Cinizmusa, kevély- kedése alatt éreztük a magányá­val vívódó, szeretetre. megértés­re vágyó fiatal szenvedését. Bán- györgyi Károly nyomozója egy árnyalattal puhábbra sikerült, de így is hiteles volt. Tímár Éva „A lány” szerepében kicsit idegenül érezte magát, és Gyu- lay Károly küzdött a neki nem való, idős ember színpadi alak­jában. Ügyes, igen jó voll a díszlet. Mindenképp azonosult a játék stílusához. CSUPÁN MÉG EGY MEG­JEGYZÉS: arra vonatkozólag, hogy mennyire lekötötte a né­zőket az est. Játék közben nem ! tapsolt senki. De végül alig akarták leengedni a színészeket a színpadról. És senki nem rohan' a ruhatárba. Ez is elismerés. SB. ! A * Magyar Nep- i köztársaság hatá­rainak védelme ■ nem könnyű fel­adat: kémek, di- j verzánsok, határ- ! sértők kerülnek í hurokra, akik a | népi demokrati- ! kus államok és a szocialista Szov­jetunió ellen me­rényletekre ké­szültek. Határ­őreink éjjel-nap­pal, dacolva az időjárás, az ele­mek viszontagsá­gaival, összefogva a határmenti községek dolgo­zóival őrködnek biztonságunk, békés életünk fe­lett. Dankó tiszt elvtárs alegy­sége már másodszor vívta ki magának a „Kiváló alegy­ség” megtisztelő címet.. Eb­ből az alkalomból a határ­őrség parancsnoka, dr. Ko­rom Mihály elvtárs kitüntet­te a határőrök legjobbjait, sőt a szovjet határőrök is elküldték képviselőiket, hogy átadják magyar elvtársaik- nák értékes ajándékukat. A meghitt pillanatokban a ki­váló határőrök megfogadták: továbbra is éberen vigyáz­nak határainkra és méltók lesznek kitüntetésükhöz. Helytálltak •> a végeken Másodszor nyerték el a Kiváló alegység“-címet Parancsnokok és kedves vendégek köszöntöt­ték meleg szavakkal a példamutató határőrö­ket. Mázsári István etvtárs a megyei pártbizott­ság üdvözletét tolmácsolta. A KISZ szervezetet is oklevéllel jutalmazták az „Ifjúság a szocializmusért” próba kitűnő eredményei után. Tor Odabenn nagy a csend. Máli néni a foltos abroszt teríti a kecskelábú asztalra, rá a tálat, oldalára mázolt sárga puliszká­val, hozzá cserépcsuporból te­jet. Néznek a városról jöttek, sehogySem értik, hát Máli néni kendője mögé rejtett mosollyal erőlködi: „Bizony gyermekeim, : nem igaz a tor, csak kitalálás, ' de finom ez a puliszka, idei ten- : geriböl való. szeressétek mán! I Ügyi, apjukom, mennyit meg­ettünk mink ketten, amíg fel­cseperedtünk”. Nincs mit tenni, régen ettek már ilyet, csak kibírják vala­hogy. Kis sárga szeletet nyes le Laci, utána Kati, majd Feri. Most a tej következnék, de Ma­li néni nem bírja nézni a ke­serűn csüngő orrokat, kerül for­dul aztán csak nevet, nevet, mintha abbahagyni sem tudná. // ár, hogy köhögés fogja el, s nem láthatja a könnyek­től, hogy a három kismacska milyen jóízűen lakmározik a küszöb mellé lerakott, tejes pu­liszkával teli tányérokból. Nem, múlik el a nevethet- nékje, — angyal. Tfleiében vajmi keveset ne- LJ vetett igazándiból Máli néni, de ezúttal még a könny is kicsordult a szeméből. A pu­liszka miatt, meg a sok csodál­kozó arc láttán. Már azon is nevethetnékje tá­madt, ahogy kigondolta az egé­szet. Hiszen ha már estére ha- zaszállingóznak a szárnya alól kirepült gyerekek, kell egy kis meglepetés. Apjukom előbb el­lenkezett., nem kell az hé. mi­nek bolondozzunk velük, — de Máli néni úgy a fejébe vette a kifundált dolgot, nem. tágított volna tőle a világ minden kin­cséért. — Legalább megemberlik majd magukat... Ezzel tett pontot a vita végé­re, s ebben volt is igazság. Hi­szen itt a Laci. Kitanult, még az egyetemet is eljárta, nagy ember leit, ott fenn a megyé­nél, nyár óta nem járt itthon. Mintha elfelejtette volna a szü­leit. Kati sem különben. Csak úl ott az előszobában, titkárnés- kodik, meg arra vigyáz, hogy le ne kopjék a kulimáz a körmei­ről, két hónapja csak a szeny- nyest küldi haza, csomagot kér a levélben. Ferit is ez a mos­tani disznótor csalja csak haza, irta is, kikeni a hasát. Örül Máli néni, már látja, hogy kö­nyökig zsíros lesz mindegyikő­jük, — dehát a puliszka, az nem marad el. Jöjjön az este, kanyarig ki- szalad Máli néni a vonat felé, s olyan bosszús, hogy a sötétségben nem látják a szom­szédok az ő nagy-nagy örömét. Mert egyik szebb, mint a má­sik. Úriemberek a fiúk, Kati meg valóságos kisasszony. Ha­nem mi lesz odabenn? Szovjet tiszt adta át a figyel­mes szovjet határőrök kedves ajándékát: Vladimir Iljics Le­nin arcképét. gy. i. gy. Foto: Hammel Takarékossági mozgalom az Építő és Szerelő Vállalatnál Néhány nap telt el azóta, hogy a Hazafias Népfrontnak a takarékossági mozgalommal kap­csolatos felhívása elhangzott. Ez a célkitűzés — amint ezt a tények is bizonyítják — jó ta­lajra talált megyénkben. A me­gye városaiban, községeiben és valamennyi munkahelyen a lég­in esszebbmenően igyekszenek ■eredményessé tenni ezt a célki­tűzést. A megyei és járási szer­vek hathatós intézkedésekkel segítik a munkát. A megyei tanács által kiadott felhívás értelmében az Építő és Szerelő Vállalat vezetősége, a párt- és a szakszervezeti veze­tők is megbeszélést tartottak a takarékossági mozgalom szélesí­tése érdekében végzendő felada­tokkal kapcsolatban. Vállalati híradójukban ismertették a dol­gozókkal a pénztakarékossági mozgalom egyéni és népgazdasá­gi érdekeit. A vállalat dolgozói igyeksze­nek, hogy a meglévő, 127 tag­ból álló kölcsönös segítő taka­rékpénztári tagok létszámát és a 8800 forint havi betétbefizetést felvilágosító munka, útján — mintegy 20 százalékkal növeljék. Mindezt úgy érik el, hogy a vállalat vezetősége a legmesszebb­menő segítséget biztosítja a szervezésben résztvevő dolgozók­nak. továbbá széleskörű propa­gandát fejtenek ki. Az Építő és Szerelő Vállalat vezetői magu­kévá tették pártunk és kormá­nyunk 1958. mácius havi taka­rékossággal kapcsolatos határo­zatát. Példájuk megyénk vala­mennyi munkahelyén követésre méltó. (fi. Gyf i 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom