Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-07 / 262. szám

Növényvédelmi technikum alakult Keszthelyen A paraszt tettei és gondolatai szerű vágyakból szövődnek. Ám reális, megvalósítható álmok. Kérdezzék meg a parasztot: mi­lyennek látja kolhozunk, fal­vainak jövőjét? Ezt lógják vála­szolni: a lankákat a szőlőültet­vények zöld tengere borítja majd. Közöttük pedig emelked­nek a gyümölcsösök. Lent, a síkságon a kukorica, és a búza hatalmas táblái susognak a szélben. Hatalmas csordák lege­lésznék a mesterséges, kultúrál­tán megművelt legelőkön. Ez igy lesz. Mar jelentős mértékben így is van, de ennek még a százszorosa lesz a jövőben. Még | egy néhány évvel ezelőtt kolho- 1 zunknak alig valamivel több, j mint 100 hektár szőlője volt. A j hétéves terv végére pedig mar ! ezer hektár lesz. És ez kétség- j tclenül igy is lesz, mcrL mari* j ván 400 hektár szőlőnk, ebből i 110 termő. | Ilymódon' tehát kolhozunk ha- tulmas, szakosított kollektív gazdasággá válik, amelynek két fő ága lesz: állattenyésztés és szőlészet. A hétéves terv évet alatt kolhozunk nagyfokú, áru­termelő gazdasággá válik. Ah- i hoz, hogy olcsó takarmányunk legyen, pillangósokat fogunk vetni, rendet teremtünk a föl­deken. Már a jövő év tavaszán 160 hektár szántóföldön öntözé­ses gazdálkodást fogunk folytat­ni, 290 hektár művelt legelőnk lesz, ebből 40 hektár öntözéses L olhozistáinknak most az a gondjuk, ’ hogy minél tel- jesebben hasznosítsák a kolhot földjét. A párt biztos iránytű ad nekünk ezen a téren. Az u. program a következőket mondja „A mezőgazdaság fellendítésének i és az ország növekvő mezőgaz­dasági termékszükséglete kielé­gítésének fő útja a teljes gépe- i sités és a következetes bcltcrje ' sités: a tudomány és az élenjá- t ró tapasztalatok felhasználása val, a magasszinvonalú földmű 1 velési cs állattenyésztési kultúra megvalósítása minden kolhozbat ■ és szovhozban valamennyi mező ' í gazdasági növény terméshozama nah erőteljes növelése és a hek láronkénti termékmennyiség no velése a munka- és eszközráfor dítúsok maximális megtakarítá sával”, Ezeknek az útmutatásoknak i megvalósításában a kolhozista i maga közös gazdaságának és a; egész ország gazdaságának meg szilárdítását, saját jólétének éi ezzel együtt az összes szovje emberek jólétének növelését lát ja. Nálunk a kolhozista nem tud i ja elképzelni életét az ország . tói és az egész népet íoftlalkoz . tató. feladatoktól elkülönítve. A kolhozrendszer elszakította a pa rasztot keskeny kis földceské jétől, feltárta előtte a nagyvila- got, jövőjének örömteli távla iáit. Ezért a kolhozista niagáév; teszi a kommunizmus építésénél feladatait. Érdemes meghallgat ' ni, hogyan beszélnek kolhozt* Iáink ezekben a napokban a SZKP XXII. kongresszusánál határozatairól, a párt új pros ramjárói: „Ez a mi programunk ezek a mi határozataink.” Szív bői jövő szavak ezek. Wohasem volt még ilyen lel kesedés tapasztalható kol hozunkban, mint most. Az embe rek úgy érzik magukat, mint eg; nagy ünnepen. És ez így is wi A szeretett párt kongresszus. . új, kommunista távlatokat nyi tot, pontosan meghatározta a ra gyogó holnap felé vezető uta és a földművesek szívében iga zi boldogság érzését ébresztet­te. Kolhozistáink készek mind« erejüket országunkban i kon munizmus felépítése nagy ügyé i re fordítani. ANTONYIR TITBOR. a berchovói kerületi Lem* kolhoz elnöke. Az intézet üregháza. (Mii Foto: Hajkor József felv.) ( Husionnégy SzabolcsSzatmár megyei ifjúsági vezetőt tüntettek ki Vasárnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében K1SZ- óe kiváló úttörővezetőket tüntettek ki Nyíregyházán, a megyei KISZ-bizottságon. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága nevében Lipők András elvtárs, a KISZ Szabolcs-Szatmár megyéi bizottságának titkára 24 olyan fia­talnak nyújtotta át a kitüntetéseket, jutalmakat, akik példamutató eredményeket értek el az utóbbi időben az ifjúsági mozgalomban. Nyugalomban Kü!>Htö*cn a szeme alatt ás az álla két oldalán gyűjtött össze : >k ráncot a hetven esz­tendő De amikor némely ked­ves emlékét, bölcs megáUapíüí- sait mosollyal öntözi, ritkulnak- simulmik a ráncok. Mint most is, ahogy azt mondja: — Tizennégy éve építettem ezt a házat. Többen mondták akkor, hogy nem bírok vele. Nagy alapját kezdtem. És meg­van. Valóban derék ez a ház, nagy L alakban. Zseb kellett hozzá. Vagy inkább olyan körülmény, amely a zsebet jól táplálta. Mért haliga csak, mit mond most éppen idős Hidasi Mihály? — Bezzeg' dehogy tudtam Valna régen ilyet, csinálni. Hi­szen a foglalkozásom úgy volt akkor titulálva, mint nagyon sok sorstársamnak, hogy: cse­léd. — Sokat is kellett akkor tűrnünk, szenvedünk. Ha vala­mi miatt szólt a férjem,' „le- kommunistázták”, fenyegették, mint a legtöbb becsületes mun­kást. Pedig ha szólt, csak a munka, a kenyér miatt tetté. Hogy nagy volt a családunk. De féítr-k az urak még a hangos Siótól is — idézi a letűnt, ke- * Smtlen történelmei a kicsi, kes­keny arcú, szelíd szavú fele­ség. — Elmúlt, anyjuk. Azután mégis kiosztottuk a nagybirto­kot, Mikor pedig arra kerüli sor, hogyha szövetkezünk, na­gyobb az erőnk, könnyebben többet termelhetünk, az elsők közt Voltam, aki emellé állt itt, Császárszálláson. Alapító tagja voltam a szövetkezetnek, amely máig is megvan. Az Üj Alkot- mán 3-, Ki ni prim, korához illő tem­póban beszól. Hogy 1949-ben a megalakult szövetkezet elnöké­vé választották, de nemsokára lemondott. Akkor is koros volt már, s hamar fárasztóit« az el­nökséggel járó sok jövés-menés, tárgyalgatás. A növénytermesz­tésben dolgozott tovább. Jó munkájáért, becsületességéért jólesett éreznie a közszeretetei és megbecsülést, 1959-ben vo­nult nyugdíjba. — ...Jó ám havonta a 315 fo­rint. Annyit kapok. Megadja a házi szükséget. Még ruhára, lábbelire is spórolunk belőle. — És van-e még valami más egyéb? Például... Hojsyne volna. a ház­táji föld. Mcgszántjak, meghú­zatják. Mindenképpen segíte­nek abban, hogy teremjen. Te­lem {s. Aztán jószágot tartok. Kocát, hízót, süldőket. Van ve­lük baj, igaz, de ha úgy jón, a fiaim segítenek. Mert.,, eb­ben is megvan ám a változás. Két fiam egyébként szintén téeszben dolgozik, kettő pedig gépállomáson. Mindnek szép, új háza van. A lányunkat sem halljuk panaszkodni,.. No meg, hogy el ne felejtsem, olyan ne­K i is volt nálunk régén a pa- j raszt? Milyenek voltak a j .ondjai? Alighogy'- felmerült ben- iem- ez a kérdés, máris magam :lőtt látom szüleim viskóját íyizsnij Koropeéeó, egy szobára aló félmeztelen gyereket, apám :s anyám gondterhelt arcát. Csakhamar megértettem, mi :mészti őket. Hogyan etessenek, íogyan öltöztessenek hat gyere- cet? Az a nyomorúságos darab-; sa kis föld. amellyel apám ren- ielkezetl. nem sokat nyújtott, bárhogy is öntözte verítékével. Keresetre pedig más lehetőség vem volt. A varosban nélkülünk s elég volt a munkanélküli pro- etár . . 1 mikor kolhozistáink ragyogó. ' * örömteljcs arcát látom, szeretném magam elé képzelni, milyen, is volt apám. amikor mo­solygott? Sajnos, nem tudom el­képzelni. Csak azt látom, amint Lelép a pitvarba és nagyokat só­hajtva, leül a padkára. Sajátsá­gosán ült le: ahogy a padkához ért, hirtelen mintha elvesztette volna megmaradt erejét és élet­telenül zuhant, volna lefelé. A ki­merítő munkától agyongyötörve, azt hiszem, aligha gondolkozott el élete fölött. ..Hogyan kellene egy kis keresethez jutni?” Ho­gyan kellene kihúzni az újig?" Ezek a gondolatai és gondjai ol­tották ki nem egy szárnyaló vá­gyát. Nem ö volt az egyedüli, akinek ilyen élete volt. Minden egyes szegényparasztnak ez a sors jutott osztályrészül. Amikor parasztjaink mai éle­téré gondolok, azt mondom ma­gamban: micsoda életerő rejlik a kőlhőzrendszerben, hogs- ilyen rövid idő alatt ily í'elismerhetet- lenül meg tudta változtatni a paraszt életét! És ilyenkor külö­nös tartalommal, költői szépség­gel telnek meg a párt program­jának a szavai: „A kolhoz-rend­szer a szovjet szocialista társa­dalom szerves része, a kommu­nizmusba való fokozatos átmenet­nek. V, I. Lenin által kijelölt, történelmileg kipróbált, a pa­rasztság sajátosságainak megfele­lő útja.” kém való könnyebb munkákat megcsinálok én még most is a közösben. Pontosan 197 munka­egységet szereztem én ez esz­tendőben. 42 forintot állítottak év elején egy munkaegységért. Ügy tudom, nem sok marad el belőle. Pár évvel ezelőtt jutalomüdü- lásrc küldték a Balatonra. Nem fogadta el. — Mi lesz itthon két hétig? — kérdezte. És nem ment el a magyar tengerhez, Most a Szovjetunióba készül látogatóba. — Ezt már megen­gedem magamnak. Nyugalomban vagyok — mondja nevetve. — Aztán mi lenne az. Hidasi bácsi, ahogy az előbb mondta a fiaival kapcsolatban. Már úgy értem, az abban való változás, ahogy hazajönnek és segítenek olykor. — Hál igen. Megmondom én ezt is. Még nem olyan régen sok családban nyűgnek, felesle­gesnek tartották öreg szüleikel a gyermekek. Hogy mikor men­nek már el (jobb kezével tíz­szintesen simít), itt hagyva a házat, i földet, meg... amit össze kuporgattak. A mi gyermekeink moet nem ilyen szándékkal jön­nek haza. Hanem igazi szeré­téiből, őszinte érdeklődésből. És mind csak azt kívánja: mi né! tovább éljünk még anyjukká: együtt. Ezt js.-látni, est a segíti ragaszkodást tapasztalni bizony nekünk, idős szülőknek, nagyon jólesik, í? ahogy és mind többel csakis a máról beszól, gyakrab­ban simulnak el arcán a rán­cok, Asztaléi! Bálint I gen, a kolhozrendszer — a mi életünk. Kolhozunk falvaiban már csak j az öreg emberek emlékezetében j maradtak meg az olyan fogal­mak, mint a ..gazdag” és a ..sze­gény- A kolhoz minden paraszt számára jómódi életet biztosí­tott. Alapjában áttértünk a mun­ka pénzdíjazására. És most a kol- I hoztag napi átlagkeresete 2,20 rubel. Természetesen, új pénz­ben. Parasztjaink jólétét a követ- i kező számadatok -is mutatják. A | szovjet hatalom éveiben a kol- i hoz falvaiban több mint 500 új, j nagy ház épült. Minden száz kol­hozcsaládra 94 rádió jut, egyesek már televíziót is vettek. Minden kolhozudvarba két, sőt több új- ! ság és folyóirat jár. A kolhoz [minden falujában van' klub, i könyvtár, Beregen külön esti kö­zépiskola és falusi kórház van.. Tehát nem azok már paraszt- i jaink. akik voltak, gondjaik is i mások Nem azon törik a fejü- ; két, „hogyan keressenek” „ho- i g i/o n húzzák ki újig, hanem ■ azon, hogyan használják lel job- ’ ban a földet, hogyan termelje- 1 nck minél többet, hogyan tegyek i életüket minél érdekesebbé. És | az emberek nem saját szűk látó­körű érdekeiből indulnak ki, ha­nem hozzá akarnak járulni a kommunizmus felépítésének össz­népi ügyéhez. Ezért munkájuk gyümölcse örömmel tölt el min­denkit és azt bizonyítja, hogy pár­tunk tervei, a program nagysze­rű felvázolásai valóra válnak, így nálunk, az elmúlt három cv | alatt a szemestermény összter- méshozama 42 százalékkal növe­kedett. A szemestermények hek­táronkénti terméshozama az 1953. évi 19 mázsáról 25.5 mázsá­ra emelkedett. Ezt a termésho­zam növelése és a fő szemester­mény. a kukoricatáblák kibővíté­se révén értük el. 1/ olhozistáinknak arra is var gondjuk, hogy évről-évre j növeljék- az árutermelést. Ezen á : téren is van bizonyos elörehala- j dás. Az utóbbi három gvber négyszeresére növekedett a sze mestermény eladása az állam­nak, a tejé 45 százalékkal, a húsé 36 százalékkal. Mit jelentenek ezek a százalékok? Ebbén az év- ; ben kolhozunk az áliámnak 1 070 000 kg tejet ad el. A kol­hoz 2100 mázsa húst, 5000 mázsa szőlőt, 3300 mázsa Szemeskukct- : ideát és más terméket ad el az , államnak az idén. Ezzel járulunk . mi hozzá a város dolgozói, a munkástelepülések és ipari mun­kások mezőgazdasági term ekek- [ kel való ellátáséhoz. Kolhozunk bátran halad a ku- korícavetés kibővítése útján, 19ö8-ban összesen 670 hektár | kukoricánk volt, ez évben 130(1 ! hektár van. És az idei kedve­zőtlen időjárási viszonyok elle­nére is átlag 43 mázsa szemes­kukoricát értünk el 600 hektár területen. | Természetesen, ilyen termést nem tudtunk volna elérni, ha ! csak lóvontatású ekékkel és ka- ' pakkal rendelkeztünk volna. A? ez évi terméshozamot gépek se­gítségével vívtuk ki. Kolhozunk- 1 nak 35 traktorja, 13 különféle 1 kombájnja, közte 14 kukorieabe­■ takarító kombájnja és számos • roá* gépe van. A mezei mun­kálatok 94 százalékát géppel vé­• geztük. Gondolkozzunk csak el t ezeken a számadatokon és meg- i látjuk, hogy a paraszt mostan- : ság este nem holtfáradtan ér­• kezik haza a mezőről, hanpm - olyan munkásként, aki élvezetet i talál a munkájában és látja I munkája eredményét, fizetségét 1 Kenéz Teréz, Bakos Béla kuko- > rieatermesztpket, Máté Bertalan , szőlészt és sok más kolhozistát i esténként. munkaidő után a klubban láthatjuk, vagy a tele­víziókészülék előt,t- Pedig ezek t az emberek nappal dolgoztak es ■ nem is rosszul dolgozlak!-j 1) árasztunk gondjai tehát ­* jövő fele fordulnak. Ezek I. rl ma r- • » rí n u k inon d Ha ínam. a Magyar ifjúsági küldöttség utazott Ungvárra A Nagy Októberi Szocialista forradalom 44. évfordulójának ünnepségeire 20 tagú magyar if­júsági küldöttség utazott vasár­nap a délutáni órákban Kárpát­it krajnaba. A Kárpátontúli Tgjij-, let Komszomol bizottságának meghívására Ungvárra érkezett delegáció te rme lőszöve tkezeti KISZ-titkárokból tevődik ki. Szabolcs-Szatmár megyét 6 fia­tal képviseli. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom