Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-28 / 279. szám
Kétnapos előadássorozat a népművelési dolgozók továbbképzése heréiében November 29-én és 30-án a függetlenített népművelési dolgozók továbbképzésen . vesznek részt E továbbképzés keretében meghallgatják Markovics Miklós elvtársnak, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezetői ének előadását az osztályharc kérdéseiről, Horváth Gabriella elvtársnőnek, a megyei pártbizottság munkatársának előadását kultúrforra- dalmunk jelenlegi helyzetéről, Kokas Ferenc elvtársnak, a Haí'j szolgáltatások a Patyolatnál Nyakkendő, kárpitozott bútor, kaluptisstítns A nyíregyházi Patyolat Vállalat dolgozói éves tervüket befejezték. Alaprentabilitásukat nyereséggel zárták, ugyanakkor, amikor munkájuk fő célja a lakosság igényeinek kielégítése volt. Ezt bizonyítja az is, hogy egyre több új szolgáltatást vezettek be: a pipere és gyorsmo- sást, a nyakkendőtisztítást, házhoz kiszállva a kárpitozott bútorok tisztítását. A jövő évben még több lesz az új szolgáltatás: bevezetik a műbőr-anyagok tisztítását és festését, az írhabundák festését, a kalaptisztítást is. Az utóbbi időben a Patyolat munkájának minősége is megjavult. Bevezették a felsőruha tisztításánál és festésénél a ruha ap- rektálását és impregnálását, hogy a ruhák eredeti tartósságukat, rugalmasságukat visszanyerjék. zafias Népfront megyei titkárának előadását a nemzetközi helyzetről és Iváncsó Dénes elvtárs tájékoztatóját a mezőgazdaság átszervezése után bekövetkezett új népművelési módszerekről. Nyíregyházára érkezik az NDK rádiójának munkatársa December 7-én érkezik Nyíregyházára a Német Demokratikus Köztársaság rádiójának szerkesztőbizottsági tagja. A német vendég délután 2 órai kezdettel konzultációs előadást tart a TIT- ben a Német Demokratikus Kö- társaság helyzetéről és válaszol a hallgatóság kérdéseire. Az esti órákban az egyik nyíregyházi üzemben tart majd előadást. Magyar—kínai barátsági nap Mándobon December 10-én magyar—kínai barátsági napot rendeznek Mándokon. Ebből az alkalomból Mándokra látogatnak a Kínai Népköztársaság nagykövetségének képviselői, akik meglátogatják a helyi termelőszövetkezetet és este Mándok dolgozóival együtt vesznek részt a helyi kultúrház- ban rendezett nagygyűlésen. Újítási ankét a Közúti fizetni Vállalatnál Hétfőn délelőtt a-Közúti Üzemi Vállalat újítási ankétot rendezett. Az ankéton a vállalat dolgozói értékelték az 1961 évi újításokat és megvitatták a jövő esztendő újítási feladattervét: azt, hogy hol kell gépeket korszerűsíteni, és mi az a munka, amit elavult módszerekkel végeztek? Az ankét eredményes volt. Lottócsalással akartak pénzhez jutni, börtönbüntetést kaptak Az elmúlt napokban tárgyalta a kisvárdai járásbíróság Horváth Istvánná és férje Horváth István dombrádi lakosok lottócsalással kapcsolatban elkövetett bűntettét. Horváthék már több, mint két éve rendszeresen lottóztak. Az eltelt idő alatt komolyabb nyereményhez nem jutottak, így csalási kísérlethez folyamodtak. Horváthné a dombrádi OTP fióktól lottószelvényt vásárolt. A szelvényt hazavitte és otthon férjével a sorsolás után a kihúzott számok birtokában a számokat X-el megjelölték a szelvényen és bedobták a gyűjtőládába. Ezt követő héten ismét hasonló módon töltötték ki szelvényüket, de már „szerényebben”, mert ezen a héten az elmúlt hétre kiállított 5 találattal szemben „csak” négyes találatot jelöltek meg a szelvényen. A két nyereményre kifizetendő ösz- szeg közel 2 millió forint lett volna. A bedobott szelvény azonban késve érkezett be a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz. Az öt és négyes találat „tulajdonosai” „igényt” tartottak a nyereményre. Az ügy kivizsgálása után megállapítást nyert — és ezt vallomásukkal is igazolták —, hogy mindezt a kihúzott számok tudatában tették és így akarták a becsületes lottózókat, de nem utolsósorban az államot megkárosítani. A kisvárdai járásbíróság Hor- váthékat a társadalmi tulajdon ellen bűnszövetkezetben elkövetett csalás bűntette miatt megbüntette. Horváthnét, mint elsőrendű vádlottat 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre egyes jogainak gyakorlásától való eltiltásra, míg férjét, mint másodrendű vádlottat 10 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre egyes jogainak gyakorlásától való eltiltásra ítélte. Az ítélet jogerős. Nem első eset, hogy egy-egy „vakmerő” lottózó csalással próbált jogtalanul pénzhez jutni, de börtönbüntetés lett a vége. (— nemes —) iVzürke köd öleli, langy eső permetezi a falut, s nem, is hinné talán az ember, ha nem látná, milyen türelemmel, nyugodtan vár kint a közönség: mindenki ott szeretne lenni a nagy pillanatnál, amikor megnyitják a kívülről is fényben fürdő, büszke épület ajtóit. — Hét éve várjuk ezt a napot — újságolja egy pelyhedzö állá legény a bejárat előtt. A többiek hozzáteszik, hogy még ettől is régebben, mert ilyen nagy község megérdemel egy méltó helyet, ahol tanul, szórakozik, táncol. Elmondják egy- szuszra azt is, hogy nem vártak hiába, mert aligha találni ilyen nagy és szép hajlékát a kultúrának egész Beregben. Aztán invitálnak, menjek csak beljebb, hisz vendég vagyok, ők meg úgyis nagyon sokat lesznek még az épület falai között. Így lehettem közvetlen tanúja egy felejthetetlen eseménynek. (gagyognak az arcok, ami- kor elhangzik a néhány keresetlen szó Deák Sándor szájából, aki a járási vezető szervek nevében adta át az otthont. És csillároknál is fényesebbek a szemek, amikor a pici olló elvágta a széles, piros selyem szalagot. Egy asszony lép be elsőnek a neonfényes folyosóra, utána többen nyomakodnak, de megállnak, mert ez a pillanat olyan megkapó, hogy lehetetlen nem elfogódni. Tanakodnak, merre JÖVEDELMEZŐ AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS a tsz-nek és az állatokkal foglalkozó tagoknak külön is. Batta Miklós gondozza a fenti képen bemutatott tehénállományt. E munkával mintegy 450 munkaegységet ért el ez évben. (Hammel József felvétele). Soltész Albert önálló kiállításáról Alighogy véget ért az immár hagyományossá vált megyei őszi tárlat, újabb képkiállítás nyílott a nyíregyházi múzeum kiállító termében. Vasárnap délelőtt Török Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának előadója nyitotta meg Soltész Albert, városunk és egyben megyénk egyik legtehetségesebb festőművészének első önálló kiállítását. Utána Óvári László festőművész méltatta a kiállító eddigi munkásságát. Hi- vatottabb méltatót talán nem is lehetett volna találni, hiszen tulajdonképpen együtt indultak el: még a főiskoláról ismerik egymást. Tőle Koroknay Gyula vette át a szót, mint tárlatvezető, hogy néhány gondolattal, művészileg értékelő szemponttal gazdagítva indítsa útjára — a képek megtekintésére — a megnyitó ünnepségen megjelenteket. A megyei tárlaton is jó néhány alkotás képviselte Soltész Albert művészetét, ez az önálló kiállítás azonban alapvetően más. Nem a kiállított képek száma miatt — mintegy hatvan kép — hanem azért, mert itt egészében láthatjuk a művészt az alkotásaiban. Sok képe nem kerülhetett kiállításra — olyanok, amelyek pedig feltétlenül megérdemelték volna — az összkép azonban mégis teljes, mert nyilvánvalóan legjobb alkotásait állította ki. A képek egy részét régi ismerősként láthatták viszont a látogatók, hiszen még főiskolai tanulmányrajzok is szerepelnek a kiállított alkotások között, de ez bármilyen furcsán hangzik is, egyik legfőbb érdeme a kiállításnak. Ha csupán annyit állapítanánk meg az összehasonlítás eredményeként, hogy pályája állandóan felfelé ível, sok lényeges dologra nem mutatnánk rá. Például arra, hogy fejlődése szüntelen új keresésben nyilvánul meg. Űjat akar nemcsak formában, kifejezési eszközben, hanem témában tartalomban is Az örökös nyugtalanság nála kétféleképpen nyilvánul meg: az egyik az, hogy az alkotás vágya folyamatosan ösztönzi újabb és újabb alkotásokra, a másik az, hogy soha sem tud megnyugodni az elért eredményekkel, mindig újra. művészileg tökéletesebbre törekszik. Még csendéleteiben is benne van ez a nyugtalanság, mozgás formájában. Nézzük csak meg a vegyes technikával készült Virágcsendéletét és Aszparáguszát, mennyire sajátosan egyéni az a hangulat, amelyet a vonalak vibráló mozgásával, a halk színek harmóniájával elér. Ez a szüntelen alkotásvágy, hihetetlen szorgalom segítette művészetének olyan magaslataira, mint ami kifejezésre jut a Szénagyűjtés című paszteü-képében, a Csepeli rakodó-ban, a Mosakodó nő-ben, a Nagy fák-ban, a Munkás fej-ben. De sorolhatnánk tovább művészetének érett alkotásait, amelyek a méltató Óvári Lászlót arra a megállapításra késztették, hogy nincs fővárosi és vidéki művészet, nincs törés a kettő között. Nagy esemény az első önálló kiállítás egy festő életében, de ahogy Soltész Albertet ismerjük, ez csak újabb ösztönzés lesz számára, hogy eddigi eredményeit még nagyobbak kövessék. Gál Béla. OifciUT: A MÁSODIK OTTHON Szombat esti jegyzetek rl árpáról is lehet a bejárat a nagyterembe, míg egyikük jeltalálja magát és bemennek a legközelebb lévő ajtón. Utánuk tódulnak be a fényesresuvickolt csizmák, a könnyű tűsarkok gazdái. Van dolga az önkéntes tűzoltókból álló rendezőgárdának. A hivatalsegéd hivatása magaslatán áll, ruhatárba parancsolja az esernyőt, a nagykabátokat. — Nem viszik el? — kérdi bizalmatlanul egy asszony. — Nem hát — feleli, s kiegészíti a választ: — Hogy gondolja?! 7“ íz fénycsőcsillár adja a világítást. És nagyon nagy fényesség tud lenni a teremtő munka nyomán ebben a teremben, amelynek a helyén mindeddig semmi más sem volt, csak sötétség. Van ebben valami jelképes is, valami emlékeztető a tegnapra, ízelítő a mából. Hogy is mondta Orosz Ferenc elv- társ, az ünnepi szónok? A felszabadulás előtt oly sokat hangoztatott kultúrfölény a valóságban az emberek, a nép kulturális elmaradottságát jelentette. A papíron meglévő, de végre nem hajtott iskolatörvényeket, a dolgozók gyermekeinek kirekesztését az egyetemekről, de még a középiskolákból is, a klerikalizmust, a soviniszta, fasiszta nézetek uralmát. Vajon ki tagadná már, hogy a Horthy-renászer két dologtól félt úgy, mint a fűztől: a kommunistáktól, s attól, hogy művelt legyen a nép... ötszázan ülnek a tömött 'S teremben, az új székeken. Igaz, új itt minden, legfőképp a tartalom — bár a nyíregyházi színház belseje sem sokkal különb e kultúrházétól. A szónok Radnótitól idéz: „Oly korban éltem én a földön. mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt, s tajtékzott téveteg, befonták életéi vad kényszerképzetek’’. Mennyire igaz minden betűje. .. Érzik, ezt azok, akik itt ülnek. a tegnapi cselédek, nincstelenek, a ma kilencezerholdasai. Ám, azt is tudják, hogy a jelen még nem jelenti az út végét. — Mi a tarpai kultúrotthon feladata? — teszi fel a kérdést Orosz elvlárs. Az, hogy a szocialista embernevelés műhelye legyen, ahol öreg és fiatal, nő és férfi megtalálja a maga szórakozását, helyét. Legyen második otthonuk. Vegyen részt az egységes szövetkezeti parasztság ki- alakításában. /L szünetben két lány avat^ ja a büfét — málnával. Egymásra mosolyognak, nem koccintanak, szájukhoz érintik — mintha pohárköszöntőt mondanának, olyan fényesen csillog a szemük. Ök is dolgoztak itt, segítettek az építkezésnél, mint annyi sok falubelijük. Most meg itt vannak, nézik a műsort, visszatapsolják a magyar nótákat, amelyek tűzbehozzák a kétmilliós kultúrház minden vendégét. A hátsó bejárat előtti székek egyikében görbebotjára támaszkodva figyel egy idős bácsi. Az ököritóiak fergetegesénél kisimulnak a ráncok a szeme sarkában, lábával ütemesen koppant a padlón. Nevet magában. S olyan jóízűen, ahogyan csak nagyon régen tudott. Kopfca Jánost )
