Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-26 / 278. szám
„cAlma tfn - miizuuii Nem sózzák el a levest Ii«gy fontosságú kísérletek a gyümölcstermesztésben A novembervégi sápadt napfény meg-megcsillant a fák I ágain csüngő fehér zúzmarán. A föld kérge dermedten kopogott a csizmák alatt: a tél kezdi elfoglalni birodalmát. Ahol most járunk, nincs sok látnivaló. Legalábbis avatatlan szemnek nincs. Lombjukat hullatott almafák tömege szabályos rendben. Egyik helyen furcsán, szinte a földhöz lapulva koronájukkal, máshol fiatal jegenyéhez hasonló alakzattal állnak a fák. Kísérőin» azonban — Pethő Ferenc, a nyírségi intézet újfehértói gyümölcskísérleti telepének osztályvezetője, és Zatykó Imre tudományos munkatárs — magyarázatukkal elém varázsolják a dúslombú nyarat, a termést érlelő őszt. Szinte minden fánál van valami mondanivalójuk amerre elmegyünk a kétszáz holdas kísérleti telepen, mert minden fa rejt magában valamit az emberi tudásból és akaratból. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy ez a kísérleti gazdaság kicsiben a jövő százezer holdas virágzó gyümölcsösét rejti magában, amely majd elárasztja a szabolcsi homokot. Itt válogatják ki tizenhat típus közül azokat az alanyokat — minden típuson tíz nemes fajtával —, amelyek a mi tájjellegünknek és a gazdaságos termesztésnek legjobban megfelelnek. Az egyik törpe alany, amelyet a tudomány EM IV-esnek nevez, a tíz esztendős jonatán almafákon az idén szárharminchat kiló gyümölcs megtérüléséhez „járult hozzá”, ugyanakkor a vadalanyon nyolcvanegy kiló termett Több mint kétszáz résztvevővel megkezdődtek Záhonyban a Munkásakadémia előadásai. A hallgatók elsősorban a szocialista munkabrigádok és az ezért a címért versenyzők közül kerültek ki, de számosán vannak más brigádok tagjai is közöttük. Messziről eserjeerdő-féle látszik az egyik területen. Közelről kiderül, hogy egy törpegyümölcsös. — Ez a kis gyümölcsös mutatja a fejlődés útját — mondja az egyik kísérőm. Nyolcéves fák. Az ötödik életévükben már közel fél vagon termést adtak. Az idén pedig..., egy holdról..., háromszázötvenöt mázsa almát szűrei teltünk... Meglepő, mi több, meghökkentő ez a szám! De tény. A törpe fák sűrű telepítése, a korai termőrefordulás eredményezte azt, hogy nyolcéves korra nyolcszor több termést adott, mint a ritka ültetésű, vadalanyon lévő jonatán. Valóban itt bontakozik a holnap gyümölcsöse! Annyi sok a látni- és hallani- való, hogy éppen csak „elfutunk” a növényvédelmi kísérletek, a telepítéseknél alkalmazott tőzeges gödörtrágyázások mellett, amikor a „fajtamúzeumhoz” érünk. — A múzeum szó itt egyáltalán nem fedi a valóságot — világosít fel Pethő Ferenc. — Az ötszázhét almafajtából álló gyűjtemény, amely a világ valamennyi almatermelő országából való, nem muzeális értékű, hanem közvetlen nemesítési jelentősége van. Különösen az új idegen fajtáknak van fontosságuk a mi szempontunkból. Mert ha van köztük olyan, amelyiket nálunk érdemes elszaporítani, akkor... Az idén már háromszázötven fajta hozott termést, s ennek megkezdtük a vizsgálatát. Nagy problémát jelentett az, hogy a jelentkezők mind három műszakban dolgoznak. Ezt úgy oldották meg, hogy egy-egy tárgyból több előadást is tartanak és így mindenei részt tud venni a tanulásban. — Különben — mondja nevetve, — ha úgy vesszük, van néhány ősrégi magyar fajta is a gyűjteményben — bagolyalma, búzával érő alma, lánycsecsű- alma, jászvadóka, cigányalma, amelyek múzeális értékűeknek is vehetők. ) A gyümölcskísérleti telep dolgozói nem zárkóznak be tudományuk „elefántcsont tornyába”. Az idén több mint négyszáz termelőszövetkezeti tag látogatott el hozzájuk a megyéből, de jönnek Hajdúból, Békésből is. Öí-hat termelőszövetkezettel közvetlen tanácsadói kapcso- | latban vannak, s bármelyik gyümölcstermelő tsz-nek adnak szakmai segítséget, felvilágosítást. — Egy kétségtelen — összegezi véleményét az osztályvezető —, a szabolcsi gyümölcstermesztésben hamarosan be fog következni a forradalmi változás, amely a több és olcsóbb termésben mutatkozik majd meg. S ehhez akarunk mi is erőnkhöz képest hozzájárulni. Samu András. „A. fejfájás a* egyes korszakok tükrében“ John Halvőrsén oslói lakosnak különös kedvtelése van: fejfájás elleni gyógyszereket gyűjt a vüág minden tájáról. Gyűjteményében számtalan egzotikus keverék, pirula és különböző talizmánok találhatók. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai azok a hanglemezek, amelyekre afrikai és indián kuruzslók ördögűző varázsigéit vették fel. John Halvorsen szerint a fejfájás egyidős az emberiséggel, az ellene folytatott harc érdekes bepillantást enged a kultúra egyes korszakainak fejlődésébe. Jelenleg „A fejfájás az egyes korszakok tükrében” című köny- ■ vén dolgozik, mely nyílván best- J seller lesz majd a könyvpiacon. Nagy az érdeklődés a Munkásakadémia előadásai iránt Noha a közmondás ellenkezőleg szól, a Tisza Étterem konyhájában időként ugyan valóban sok a szakács. De a sózással még nincs baj. Tóth István az étterem főszakácsa ta- nítgatja őket a főzés tudományára. A kislányok, a Zrínyi gimnázium növendékei, jó tanítványoknak bizonyulnak. A politechnikai gyakorlat közben Stencel Mónika, Kovács Sárika és a többiek lassanként kész szakácsokká válnak. (Hammel József felvétele). Bonyolult szívműtét Poznanban Jan Moll professzor, a poznani szívsebészeti intézet vezetője saját konstrukciójú műszív fel- használásával bonyolult szívműtétet hajtott végre egy 8 esztendős kisfiún. A kisfiú úgynevezett „lyukas” szívvel született, vagyis a szívkamrák közötti választófalban 1 centiméter átmérőjű nyílás tátongott. A szívhiba következtében a legcsekélyebb mozgástól is erősen kimerült és egész fejlődésében nagy mértékben elmaradt. Maga a szívműtét 11 percig tartott: a beteg hőmérsékletét 12 fok Celsiusra hűtötték le és az egész szervezet vérmennyiségét erre az időre kiürítették. A gyermek életbentartásáról közben a mesterséges szív gondoskodott. A műtét kitűnően sikerült, a kisfiú jól érzi magát. Idő járás,jelentés Várható időjárás vasárnap estig: enyhe, erősen felhős idő. újabb esőkkel. Mérsékelt szél. Többhelyen köd. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 5—8 fok között. Távolabbi kilátások: a jövő hót elején is enyhe idő esőkkel. Tudományos előadás a TÍT-ben A genetika elméleti és gyakorlati kérdéseiről dr. Kiszely György, a Budapesti Orvostudományi Egyetem professzora pénteken a TIT klubjában előadást tartott, az igen értékes előadást telt ház hallgatta meg, majd élénk vita követte. Ez a tábla kerül az összezúzódott fényes üvegtábla helyére. Kora reggeltől zengenek a bombák és az aknák, a front vonala valahol a Wesselényi utca —Kálvin tér—Mária utca körül húzódhat. Vagy még idébb? Nem sokan tudják és nem is sokan beszélnek róla. Az utcákon temetetlen katonaruhás halottak. Lódögök. Néha suhan át egy-egy magányos árny az úttesten. Messziről géppuska szól. A Hotel — mint valami nar- kotikus álomban fekvő beteg, várja a történelem műtőkését. A narkózist mindenek előtt a szabadjára eresztett Bacchus isten szolgáltatja, rummal, konyakkal, borral, kinek mi van. (Bár a szálló rejtett tartalékait még őrzik: az igazgatóság át akarja menteni őket, jobb időkre.) A Carlton — a szomszédban — olyan telitalálatot kap, hogy százméterekre repülnek a háztető darabjai. — Volltreffer — mondja Ober- gefreiter Martin Winck, a Ver- bindungplatz, a pincébe telepített német kötözőhely egyik legfürgébb, láthatólag legegészségesebb betege, — Volltreffer. Die ganze Sehe dauer schon macht lange, Kinder. „Nischt” és nem nicht, mondja, mert Martin drezdai szász. Jólelkű fiú és most is rohan a doktorért, miközben megállapította, hogy az egész ügy nem tart sokáig. Német orvos ritkán jön ide, a Duna-parti veszélyzónába, ahol olyan sűrűn hullik az áldás. S a sebesültek seblázban nyöszörögnek a pince betonjára fektetett szalmazsákokon. Most is félrebeszél az egyik és sír. És a kis Martin rohan doktor Ho- moródyhoz, aki már segített rajtuk egyszer-kétszer. — No mi az isten kell már megint? — néz fel a kopogásra doktor Homoródy. De veszi a táskát és megy. Odahajlik a nyöszörgő, fekete SS-páncélos egyenruhába bújtatott katona fölé. Keshedt. alacsony kis ember ez az SS, s hogy a doktor fölébe hajlik, megrázza, s németül szól rá: — No, was ist dem los, Mensch! — sírós hangon szólal meg, kifogástalan magyarsággal: — Nix dajcs, doktor. .. Mire a doktor: — Hát maga magyar? — Beöltöztettek három napja. .. Az utcán fogtak el. Adtak egy puskát meg tíz töltényt... Nézze a kezem, doktor úr... És a kis józsefvárosi borbély sír. Sír, mert az ujjait vitte el egy aknaszilánk. Sose csinál többet dauert a Bérkocsis utcai lányoknak.... A doktor kötöz. És morog. Már megint morog, mert mindig dúl-fúl és sose tartja a száját. A kis Martin mindenesetre meghallja: s már fordul is hozzá. — Sie habon rächt, Herr Doktor. Das ist doch grausem... Meine Mutti schreibt mir von diesen schrecklichen Luftangriffen. .. — Légitámadás? — morogja a doktor. Hogy szörnyű? Nem ti kezdtétek? A jóisteneteket, most kezditek észrevenni, mekkora trágyába rántottatok mindenkit A kis német legyint. Siet a sarokba, valaki gyógyszerért nyöszörög. Aspirint ad neki. Az még van. Szemben ég a Fiume-szálló. Sűrűsödő aknarobbanások zaja az utca felől. A Belváros front lett, a világháború szekere itt dübörög a Duna-part kövezetén. És egy német katonai teherautó itt kap találatot a Régiposta utcában. Tizenhét sebesültet hoznak a már úgyis zsúfolt szalmazsákokra. Két német tiszt van velük — az egyik sértetlen. Felkéri a szállóban lakó nőket: segítsenek kötözni. És a morgó Homoródy doktor szobáról szobára jár, átmegy az „asszonyok pincéjébe”. Na, mire várnak — ordít rá az asszonyokra, mintha csak egy sebészeti osztály ápolónőit egrecí- roztatná — sebesültek véreznek és maguk nem érnek rá? — Mivelünk ki törődik? — pattan fel egy asszony a sarokban a gyereke mellől. Mokány, barna kis asszony, a doktor még sose látta, talán valamelyik rommá vált szomszéd házból került ide, ebbe a kis külön Bábelbe. — Ezek kit kímélnek? — Mi akkor is emberek vagyunk, kérem — néz rá az orvos és egy pillanatig tartja csak rajta a szemét éles, szúró tekintettel — a fiatalasszony nagy sóhajjal felkel, megigazítja a takarót a kisgyereken és indul. Németeket kötözni. „Verbindungplatz im Hotel Hungária...” Az aknák újra rákezdik a maguk pokoli szimfóniáját. Sebesültek, sebesültek... Menynyi sebesült... Már Mária Is ápol, hátrakötötte a haját, kötöz és hőmérőz, szeme elgyötörtén nézi a szörnyű roncsolásokat, egy-egy törött csont, vérző férfifej láttán elsápad — aztán megint odakuporodik melléjük, vizet ad és próbál vigasztaló szavakat mondani. Pedig egy szót sem ért a nyelvükön. (Folytatjuk) 4 éfi j ^ . rfj Bállá Ödön ..UbCi'hU' fc W Baktai Ferenc ti f Sí riportregénye Hotel ——— HUNGÁRIA" 13. „Verbindungplatz im Hotel Hungária“
