Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-24 / 276. szám
Addis; még egyet-má&l fenni kell... Nem fcsSrnÄ. ha nem kellene nagyoan — mondja a vékony, idős asszony, — Megkapom a járandóságot, aztán hozom is vissza — teszi hozzá, miközben kendője csücskét igazítja. — Rá tetszik érni — szól az elnök és már nyújtja is át az ötvenest. — Látod, ilyen a munkánk. Azért vagyunk, hogy segítsünk, ahol lehet. Tegnapelőtt Csegöld- ről, tegnap Nagygécről kerestek és aztán nincs megállás: motorra kell ülni, ki a helyszínre. Ülünk a keskeny lócán, bent egészséges nevetés, a Zetor meg vígan habarja kint a sarat, szalad az utolsó rakománnyal a csengeri állomásra, hogy állják a szót a szamoshátiak. Mert eddig ezzel nem volt baj, ezután sem szeretnék. Pedig már elmúlt egy évtizede, hogy együtt járjuk a közöst Tatárfalván. És pontosan 10 esztendeje, hogy egy szövetkezeti közgyűlésen magasba emelkedtek a karok, s ettől a perctől elnök az egykori szegényparaszt fia: Bódi Sándor. — Itt töröli t nagyot az életem. Vagy helyesen: életünk. 10 év hosszú idő. örökös harc minden újért, álmatlan éjszakák a kezdetben, ötvenháromban és az ellenforradalom idején, hogy mi is lesz hát? De minden jóra fordult. Az ujján számol: a tíz esz- iendő átlaga egy munkaegység után 45—50 forint. Elégedettek vagyunk. Ilyen apró községben hatvan új ház, ruha, új bútor, rádió, a tsz mellett nemsokára sok helyen televízió. Annyi minden fogy itt, hogy a nagy- keniél talán nincs is hirtelen miből pótolni”. Meg mosógép. Amiből már szinte mindenkinek van. Idén eddig már 34 forintos munkaegység-előleget kaptak a tagok. Beruháztak istállókra, műhelyekre. darálóra, hizlalóra — milliókat. Hogy mit váltott fel az új? A szatmári képviselő Valamikor napszám éhbénrel Csegöldi bárónál, a beregszászi téglagyárban. ku- bikmunka az Ecsedi-lápon, barangolás az országban — ez volt az itteniek sorsa. — Most itthon maradnak a fiatalok. Ha van egy esküvő, azt se tudják, hová tegyék utána az ajándékokat. Még mi is két ággyal kezdtük. Ettük a málé- kenyeret, mint a többiek, nem volt 4—5 hízó az udvarokon. Még rá se jő gondolni, mi volt. Nagyot fordult a világ, ezt itt is látják — saját életükből. Nem érdekes, hogy ez a kis falu a mélyről küzdötte fel magát az elsők közé? Itt neveltek először nagyüzemileg baromfit, itt volt a járásban elsőnek televízió, neonvilágítás. És most már arról beszélnek, hogy saját erejükből bevezetik a vizet a lakásokba. Vízvezeték a Sza- mosháton' Igaz, az elnök felesége éjfél után kettőig is horgol, várja haza a gyűlésről a férjét, sokszor még akkor is hiába. És nem egyszer fordul elő, hogy Bódi Sándor nem tud hazamenni. Még egy hétig sem. ötvennyolctól ugyanis országgyűlési kéviseiő, e mellett megyei tanácstag. Beszámolók, fogadón unok értekezletek, a kis szövetkezet gondjain kívül a megye, az ország ügyei. Ami után menni kell. — Szélesedett a látóköröm. Amikor az ötéves tervről beszélek az embereknek, már látom, mit kell csinálni itthon. Több hús kell, tej és tojás, meg cukor és több alma. Ezt nekünk kell megtermelni. Megértik-e? Természetesen. A tagság már be is építette a következő évi tervbe. így biztos lesz a tervezett 52 forintos munkaegység. Most már az utolsó simításokat végezzük a gazdaságon. Öntözni akarunk és minél nagyobb területet, a Szamosból. Kevés olyan család van Tatárfalván. amelynél még nem járt az elnök. És már Angyaloson sincs sok, amióta egyesültek a híres Ádyval. Népszerű ember, sokat segít szer "•zési és politikai tapasztalatokkal. S miközben ülünk a keskeny lócán, látom, hogy ez a hatalmas, erős, fekete szatmári ember a holnapra gondol. Sok munkája mellett technikumba jár, most végzi a harmadik osztályt. Hisz nagyobb felkészültség kell ezután, mindig nagyobb. '1e«nróbnlom fit ösz- szehasonlítani Szatmár egykori képviselőivel. Rájöttem aztán, hogy ez teljesen lehetetlen. .. Kopka János Ahol a gyerekek mutatnak példát Dicséretre és követésre méltó példát mutattak az ibrányi úttörők. Minden héten egyszer ellátogatnak az óvodába, hogy segítsenek az óvónéniknek. Mesélnek az óvodásoknak, érdekes játékokra tanítják őket, a lányók ruháj kát varrnak az óvoda játék babáinak. Az iskolában valóságos verseny folyik az úttörők között, mert aki a héten rosszul felelt, nem mehet az óvodába. Az ibrányiak példáját a többi úttörő is követheti... Az SZKP XXII. kongresszusának tükrében belátható, a ma élő nemzedéknek elérhető közeibe került a kommunizmus. Óhajtjuk mindnyájan az emberiség fénykorát elérni és ezért dolgozunk is. Egyesek azonban máris a kommunizmusban gondolják magukat. Hogyan? A népi ellenőrök nemrégen vizsgálták, hogy a községi tanácsok milyen bevételi forrásokkal rendelkeznek, hogyan érvényesítik annak behajtását és miként gazdálkodnak vele. Többek között ilyen bevételi forrás a tanácsi kezelésben lévő házak lakbére. A vizsgálat időpontjában Klsvárda községben több mint 40 ezer forint lakbérhátralék volt. Demecserben majdnem 10 ezer forint, a csengeri járás öt kis községében több mint 10 ezer forint és így sorolhatnánk a példákat tovább. Az még érthető dolog lenne, ha ezek a hátralékosok termelőszövetkezeti tagok lennének, akiknek esetleg előlegfizetésig, zárszámadásig haladékot adhatnak, de zöme magas jövedelmű alkalmazottakról van szó. A csengeri járásban például állatorvosok, orvosok, tanítók, szövetkezeti ügyvezető szerepelnek a hátralékosok listáján. A nyíregyházi járásban az egyik tanácselnök is csak járási letiltás útján rendezte a lakbérét. Kedves „rohanó”’ emberek, álljunk meg egy kicsinykét! Néhány évet még dolgozzunk és majd aztán lehet nálunk is ingyenes a lakás. Előbb még a szocializmust kell felépítenünk és csak azután következik a kommunizmus. Csikós Balázs A nyírteleki Uj Világ Tsz-ben Ilku András bácsi gondjaira bízták a szövetkezet anyakocáit. A jószágokhoz értő ember lelkiismeretes munkával már több mint 400 munkaegységet gyűjtött össze. Ez jó jövedelmet ígér, ám azt is hozzá számíthatjuk, hogy a növénytermesztésben dolgozó nagylánya, Mária is közel 200 munkaegységet szerzett már. (Hammel József felvétele) Két nap óta új lakója van a 215-ösnek: balbo-szakállas, két méter magas, öles termetű és nagy- és kisezüst érmekkel pompázó zászlós. A hangja, mint a mennydörgés, a fellépése: mint egy középkori rablólovasé. Nemcsak a fellépése. Vécsey Mátyásban van valami az olasz zsoldosvezérek jellemvonásaiból. Papája főszolgabíró volt Nógrádban, de elvált mamájánál nevelődött. Nem sok örömet szerzett neki: tizennégyéves korában már kifosztotta anyja lakását, s megismerte az aszódi javító pedagógiai módszereit. Ezek a módszerek nem igen fogtak rajta, mert amikor tizennyolc éves fejjel bejutott a Beszkárt- hoz kalauznak, nem ízlett neki ez a sivár szakma Talált hát----, jóképű legény volt — megfelelőbbet. Parketttáncos lett és legemlékezetesebb stiklijei a Margitszigethez és a Kék Égér sok vihart látott parkettjéhez fűződtek. És most? Miből él egy zászlós, aki volt már kalauz is, parkett-táncos is, ál-hírlapíró a Budai Naplónál, s azok közé a közgazdasági rovatvezetők közé tarto- tozott, akik a meg nem jelent cikkeikből éltek? . Most azt folytatja, amit abba sem hagyott. — „Nézd, öregem, tudóm rólad, hogy lógsz, szökevény vagy. Ha viszont fizetsz egy... hm két-három ezrest, eltekintek attól, hogy illetékesekkel közöljem a címedet.. Nagyon sokan fizetnek ilyen felszólítás után. Nagyon sokan vállalnak minden kiadást, adják oda a feleségük ékszerét, fontot és napóleont (már persze, akinek van) — hogy Vécsey hallgasson. És Vécsey nagyvonalú: „piti” szökevényekkel nem foglalkozik, neki csak a komolyabb anyagi bázissal rendelkező bujkálok érdekesek. Ezért költözött a Hungáriába éppen most. És ezért ül most szemben az elsöemelett szobában Tamással. Tamással, akit évek óta ismer. Bessy a fürdőszobában tesz- vesz. Csak az ajtón átszűrődve hallja a beszélgetést, ami a két férfi közt folyik. — Nézd, kérlek — mondja az egyik hang — nekem bizonyos okokból nagyobb összegre lenne szükségem. Mindegy, hogy dollárban,’ napcsiban — teljesen mindegy. — No és mi közöm ehhez nekem? — Áh semmi a világon. Talán csak annyi, hogy a segítségedre lehetnék ha valaki véletlenül firtatni kezdené a... hölgy származási adatait. — Valóban? — hallatszik Tamás hűvös-elegáns hangja. — Ne kertelj. Tamás — mondja főúri fölénnyel, most a másik. Én is jártam Lengyelországban. Még Byalisztokban is. És vannak bizonyos információim arról, hogy bizonyos Bessy Morton nem is annyira Bessy Morton, mint inkább egy bizonyos Elise Kaufmann, aki másfél évig táncolt a breszti Ambas- sadorban... Apja neve Kaufmann Izsák. Anyja neve. . . Brüll Sára. Hát ez van, öregem. — Végighallgattalak, Vécsey — mondja odaát a másik hang. Most hallgass meg te is. Lehet, hogy kevésbé leszek finom, mint te. De ezt nézd el, mert háborús idők. vannak. Mindenek előtt hagyd a linkelést. Élni kell, megértem — én is üzletember vagyok. Hanem engem hagyj ki a játékból. Mert lehet, hogy neked jók az információid, lehet. De az enyémek se rosszak. — Várj csak... Hallgass meg, no, gentleman-módra. Vagy nem úgy tárgyalunk? Nem tudom, ismersz-e egy bizonyos Vécsey Mátyást? Ismered, no, látom a szemedről, annál jobb. Ne ugrálj fel, komám, mert annál tovább tart az előadás. Pedig érdekelni fog. Ismered Fiala Ferencet? Hogyne ismernéd, együtt dolgoztál vele az Összetartásnál. Esetleg tudomására hozhatom (ha még nem lógott meg), hogyan fogadtál el nagyon szép összegeket 1937 októberében néhány erősen kritizált nemárja cégtől. No, ne nyugtalankodj, ez még nem minden. Nem tudom, emlékszel-e 1938 őszére? Amikor jelentkezett az a bizonyos Vécsey a Rongyos Gárdába, de az egész szabadcsapatossága csak addig tartott, míg a szabadcsapat el nem indult a Felvidékre. Mert akkor — érdekes, — a reggeli indulásnál rosz- szul lett. Szegény. Elvégre egy ilyen kétméteres pasas liliom- lelke visszariad a kalandoktól, csak a kisvárdai zsidók kirablásától nem. Aztán jelentkezett Imrédyéknél, mert indult a Csodaszarvas-üzlet és abból nem lehetett kimaradni. Imrédy testőrségének a parancsnokát — Vé- cseynek hívták, igaz? Nagyon jól festett a fekete zsinóros MEM-egyenruhában... Na. ja kétméteres pasas, tudod. Mint testőrparancsnok, ő intézte az egyenruhavásárlást. Képzeld, ebből a pénzből is elsikkasztott nyolc ezrest. Aztán valami Schwartz-cégnél varratta meg azokat az árja egyenruhákat. Stimmel? Aztán elment Aladárnak a Gáspár-féle fatelepre. Stimmel? Itt is szépen keresett — a judes- bolsevisták mentesítésén. Ugyanez a pasas, figyelj ide. Vécsey beállt Turáni Vadásznak is. majdhogynem minden reggel kancatejet ivott, de aztán mégis a brandy mellett döntött, aztán a frontra került, jó ezt elismerem. Deákét kitüntetéséből csak az egyiket kapta meg valójában. És mégis viseli. Tudod, mi ez? Ha véletlenül találkozol vele, megmondhatod, hogy a Nemzetvesztő és a Nagy Hungarista Mozgalom megtévesztése. És ugyanolyan csalás, mint a zászlósi rangja annak a bizonyos Vécseynek. — Hát ez van, kérlek, — teszi hozzá Tamás hangja odaát nyugodtan. Zaj hallatszik: egy fotelt tolnak hátra. És kifogástalan udvarias hangon a másik: — Nézd. kérlek, az ügy rendben van — ne beszéljünk többet. És indul. Nem sikerült. De- hát vannak még ebben a hálóban más halak is. (Folyta* A m W Bállá Ödön •/és 9 9 Baktai Ferenc r'Portre^énye HUNGÁRIA" II. Mesterségem: a zsarolás
