Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-01 / 257. szám

Az SZKP XXI1. kongresszusának határozata MOSZKVA, (TASZSZ>: Az SZKP XXII. kongresszusának küldöttei kedden egyhangúlag határoza­tot hoztak az SZKP Központi Bizottsá­gának beszámolójáról. A határozat rá­mutat, hogy a Szovjetunió Komrímnista Pártjának XXII. kongresszusa teljes egészében helyeselte az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalait, va­lamint bei- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, „az ese­mények menete megerősíti pártunk el­méleti következtetéseinek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes dia­dalt aratott a XX. kongresszus irányvo­nala, amelyet maga az élet, a nép javá­ról való gondoskodás diktált, s amelyet lenini forradalmi alkotó szellem hatott át”. A XXII. kongresszus határozata megjegyzi, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása a szociaWz- mas, a demokrácia és a béke erőinek további világméretű növekedése”. „Az élet igazolta pártunk külpoliti­kai irányvonalának, a háború elhárítá­sára és a béke megszilárditagár-a irá­nyuló vonalnak a helyess.-■Jat Ez az irányvonal megfelel a szov,j<wo«p alap­vető érdekeinek és minden országban elnyerte a békeszerető erők tásMáaáá- sát”. i A kongresszus — mondja a határo­zat — nagyra értékeli a Központi Bizott­ság és a szovjet kormány kütpoüúiká’já- nák következetességét, rugahttjwságát. és kezdeményező jellegét, osztattawul he­lyeseli azokat az intézkedéseket, amelye­ket a nemzetközi politikai,. gazdasági és kuMuráHs kapcsolatok uriúítíáMi eékjwból foganatosítottak. „Abban a tényé««, b«mr a tmOterét sikerült elhárítani és a szovjet ombwek. valamint a többi ország népei a békés élet javait élvezhetik, annak a munká­nak fő eredményét kell látni, amelyet a Központi Bizottság a szovjet állam erejének növelése, a lenini k&poüiíka megvalósítása érdekében Ebben a tényben a szocialista országok testvér­pártjai tevékenységének, a «dák béke- szerető erői aktivizálódásának enwhwé- nyeit kell felismerni” — haugsötyoamea határozat. Mint a határozat a továbbiakba« megjegyzi, a szocialista világrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az emberi társadalom haladásának meg­határozó tényezőjévé válik. A kongresz- szns helyeselte a Központi Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt az irány­vonalát, hogy szakadatlanul erősíteni kell a szocialista országoknak a prole- tárinternacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi kölcsönös segítség elvein alapuló gazdasági, politikai és kulturá­lis együttműködését. A kongresszus külön kiemelte a Központi Bizottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munkáját, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és mun­káspártok együttműködésének fejleszté­séért és erősítéséért végzett a warw- mus-Ieninizmus alapján, s a nemzetközt kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának érdekében. „A kongresszus, — mondja a hatá­rozat — erélyesen elutasítja az Albán Munkapárt vezetőinek az SZKP és an­nak lenini Központi Bizottsága ellen in­tézett alaptalan és rágalmazó támadá­sait. Az albán vezetők cselekedetei el­lentétesek a kommunista és munkáspárt­tok 1957. és 1960. évi tanácskozásainak nyilatkozataival és kiáltványaival és csakis szakadár cselekményeknek minő­síthetők, amelyek célja a szocialista or­szágok barátságának és összeforrottsá­gának aláaknázása. Ezek a cselekmények az imperializ­mus kezére játszanak. Az SZKP XXII. kongresszusa azt a reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha valóban szí­vükön viselik népük érdekeit, s tényleg barátságban akarnak élni az SZKP-val és minden testvérpárítal, akkor feladják téves nézeteiket, s visszatérnek az ösz- szes szocialista országgal, a nemzetközi kommunista mozgalommal való egység és együttműködés útjára. „A szocialista tábor egységének to­vábbi erősítése, hatalmának és védelmi képességének növelése a legfontosabb feladatok egyike marad" — motxlja a határozat. A határozatban továbbá ez áK: „Az egyes szocialista országok népgazdasá­gának fejlesztésére tett erőfeszítések összehangolása a gazdasági együttműkö­dés és a kölcsönös segítségnyújtás erősí­tésére és bővítésére tett közös erőfeszí­tésekkel — ez a szocialista közösséghez tartozó valamennyi ország, a szocialista világgazdaság további felvirágoztatásá­nak és fellendítésének útja.” A XXII. kongresszus hangsúlyozta, hogy „ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát”. Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy elkerülhetetlenül mélyül a kapitalizmus általános válsága. Az elmúlt években tovább gyengültek az imperializmus gaz­dasági, politikai és ideológia pozíciói, még tovább élesedtek az imperializmus alapvető ellentmondásai, óriási arányo­kat öltött a munkásosztály forradalmi harca, a népek demokratikus és felsza­badító mozgalma. A nemzeti felszabadí­tó mozgalom hatalmas csapásai alatt ténylegesen összeomlott a gyarmati rend­szer. A szocialista forradalom fejlődésé­nek formáiról és útjairól szólva a hatá­rozat hangsúlyozza, hogy a munkásosz­tály és élcsapata, a marxista-leninista párt békés módon igyekszik megvalósí­tani a szocialista forradalmat. „A je­lenlegi körülmények között a nvsinkás- osztálynak élcsapata vezetésével számos kapitalista országban megvan a lehe­tősége, hogy munkás- és ntépi front, va­lamint a különböző pártok és társadal­mi szervezetek megegyezésének és poli­tikai együttműködésének egyéb lehetsé­ges formái alapján egyesítse a nép több­ségét, s polgárháború nélkül megszerez­ze az államhatalmat és biztosítsa, hogy az alapvető termelési eszközök a nép kesébe menjenek st. „A kommunizmus korunk legbefo­lyásosabb politikai erejévé vált” — mondja a határozat. A továbbiakban megállapítja: „A marxizmus-lenintzmus diadala szempontjából döntő jelentőségű a hér- léítoetetlen, következetes, kétfrontos harc: a revizfőnizmus. mint főveszély ellen, valamint a doginatizmus és a szekta os­ság ellen. Az SZKP nemzetközi köteles­ségének tartja, hogy minden vonalon erősítse a nemzetközi kommunista moz­galom sziklaszilárd egységét, harcoljon mindenki etlen, aki az összes országok kommunistái egységének gyengítésével próbálkozik. Továbbra is le keil leplezni a kö­rünkben revizionizmus elméletét és gyakorlatát. A kornnkbeli revizionizmus a legtömörebben a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének programjában j*»t kifejezésre”. A háború és béke kérdése továbbra is korunk legégetőbb problémája. A ha­tározat ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­za: „A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problé­máknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, ami­kor még a világ egy részében fennma­rad a kapitalizmus, felmer«! a reális le­hetősége annak, hogy kirekesszük a vi­lágháborút a társadalom életéből”. A határozat egyúttal rámutat arra, hogy amíg imperializmus van, addig megmarad az agresszív háborúk talaja is. A nemzetközi imperializmus, elsősor­ban az amerikai imperializmus, a világ békéjét fenyegető fő veszély. A nemzet­közi imperializmus a legszörnyűbb gaz­tettre készül az emberiség eilen: termo­nukleáris világháborúra. ..A kongresszus időszerűnek, helyes­nek és szükségesnek tartja azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a Központi Bi­zottság és a szovjet kormány hozott ha­zánk védelmi képességének további fo­kozására. Amíg vannak imperialista ag- resszorok, résen kell lenni, szárazon kell tartani a puskaport, tökéletesíteni kell a szocialista országok védelmét és fegy­veres erőit”. A határozat hangsúlyozza, „a béke megszilárdításának ügye megköveteli a békés együttélés elveinek alapján a mé­lyen gyökerező nemzetközi problémák megoldását, elsősorban: az általános és teljes leszerelést: a legszigorúbb nemzet­közi ellenőrzéssel; a gyarmati iga vég­érvényes megszüntetését minden formá­jában és megnyilatkozásában: a függet­lenségüket nemrég kivívott népek haté­kony megsegítését: a második vi­lágháború maradványainak felszámolá­sát; a békeszerződést Németországgal; a Kínai Népköztársaság törvényes .jogai­nak érvényesítését az Egyesült Nemze­tek Szervezetében; az Egyesült Nemze­tek Szervezete mechanizmusának lénye­ges megjavítását: az összes országok kö­zött a jó államközi kapcsolatok, a gaz­dasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését”. „A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi ha­ladás és a népek boldogsága femikölt eszményeinek diadalra juttatása érdeké­ben megőrizze és erősítse a békét, s a népek barátságát”. Az SZKP XXII. kongresszusa to­vábbra is szükségesnek tartja megingat­hatatlanul és következetesen valóravál- tani a különböző társadalmi berendez­kedésű államok békés együttélésének el­vét, amely a Szovjetunió külpolitikájá­nak fő irányvonala: a testvéri együttműködés és kölcsö­nös segítségnyújtás alap tón fáradhatat­lanul erősíteni a szociaíista országok egységét, s hozzájárulni a szocialista vi­lágrendszer hatalmának megszilárdítá­sához : minden erőfeszítést megtenni a vi- tághékéért Hareolö összes erők együtt­működésének fejlesztéséért és elmélyí­téséért : erősíteni a proletárszoKdarítást a munkásosztállyal és az egész világ dol­gozóival, s minden támogatást megad­ni az imperialista és gyarmati elnyo­más elten felszabadulásukért, illetve a függetlenségük megszilárdításáért harco­ló népeknek: tágább körben kifejleszteni a nem­zetközi üzleti kapcsolatokat, s a köl­csönösen előnyös gazdasági együttműkö­dést és kereskedelmet valamennyi or­szággal : tevékeny és rugalmas külpolitikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rende­zésére, továbbá leleplezni az imperialista háborús gyújtogatok ármányait és mes­terkedéseit és erősíteni a viiógbékét. A határozat hangsúlyozza, hogy a ..XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommunista építés üte­mének meggyorsulása”. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év folyamán kö­zel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen fo­lyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növekedése a hét­éves terv első három évére előirányzott 8,3 százalék helyett ténylegesen eléri a 10 százalékot. Az. első három tervév fo­lyamán terven felül körülbelül 19 mil­liárd rubel értékű ipari terméket áhí­tottak elő a Szovjetunióban. A kongresszus megállapította, hogy a sz.ovjet hadsereg felfegyverzése nuk­leáris rakéta-fegyverekkel teljesen befe­jeződött. „Népünk kezében a hatalmas haditechnika biztosan védelmezi a szo­cialista vívmányokat s a világbéke erő­sítésének ügyét” — állapítja meg a ha­tározat A sikeres megvalósulás útján halad az. a feladat, — mutat rá a határozat —, hogy az egy főre eső termelésben utol­érjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés orszá­got, az Egyesült Államokat nemcsak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Jelenleg már több vasércet és szenet bányásznak, több koksz.ot, vasbeton-épü­letelemet, állati zsiradékot, cukrot és sok más cikket gyártanak a Szovjetunió­ban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjetunió gazdaságát, amelynek elérése után már nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső termelésben is túlszárnyalja az Egye­sült Államokat. A szocializmus világtör­ténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött”. 2 A határozat elmondja, hogy a szov­jet mezőgazdaság termelése öt év alatt, az előző ötéves időszakhoz képest 43 szá­zalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több, mint hárommil- liárd púd szemesterményt vásárolt fél. Korábban a felvásárolt mennyiség két milliárd púd körül mozgott. Szakadat­lanul fokozódik a dolgozók anyagi jó­léte. A munkások és az alkalmazottak reálbére (egy dolgozóra átszámítva! — a Szovjetunió nemzeti jövedelme növe­kedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pedig 33 százalékkal emelke­dett. Belpolitikai területen egyebek között a következő igen fontos feladatok vár­nak megoldásra: Biztosítani kell a hétéves terv elő­irányzatainak teljesítését és túlteljesíté­sét. Ez döntő jelentőségű lesz a kommu­nizmus anyagi és iecbnikai alapjának megteremtése, a kapitalizmus békés gaz- gasági versenyben való legyőzése szem­pontjából; a további technikai fejlesztés alapién törekedni kell a munka termelékenysé­gének általános növelésére az, iparban, az építésben, a mezőgazdaságban, a szál­lításban: következetesen javítani kell a nép­gazdaság vezetésének szervező munkáját: az elkövetkező években a gabonafel­vásárlást 4 20(1 millió púdra, a húsfelvá­sárlást 13 millió tonnára, a tejfelvásár­lást 50 millió tonnára kell növelni évente; biztosítani kell a nép életszínvonalá­nak szakadatlan emelését; a kellő szinten kel! tartani, minden vonatkozásban erősíteni kel! a világbéke bástyájának védelmi képes­ségét, tökéletesíteni kell a szovjet hadse­reg fegyverzetét: fejleszteni i- . kell a szocialista társadalmi viszonyokat. „A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kom­munista társadalom embereinek kialakí­tása — ezek azok a legfontosabb felada­tok, amelyek a komm m* :i?r s ’ -kí­nosan kibontakozó építésének időszaká­ban belpolitikai téren a párt előtt állnak”. A kongresszus megállapította, hogy. „a beszámolóban felölelt időszakban a párt munkájának legfontosabb vonatko­zása a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elveinek érvényesítése és továbbfejlesztése volt a párt- és aa állami élet minden szintjén”. A szocializ­mus és a kommunizmus építése, az egész, nemzetközi kommunista mozgalom szem­pontjából óriási jelentősége volt annak, hogy a párt és Központi Bizottsága nyíl­tan és bátran elítélte Sztálin személyi kultuszát. „A kongresszus — hangzik a határo­zat — teljesen helyesnek tartja és ma­radéktalanul jóváhagyja azokat a határo­zott intézkedéseket, amelyekkel a Köz­ponti Bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Molotov, Kaganovics, Malen­kov, Bulganyin. Pervuhin, Szabtirov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportját, amely szembehelyezkedett a XX. kongresszus által megjelölt lenini irányvonallal.” A pártellenes csoport frakciós harca idején súlyos hibákat követett el Yorosi- lov. A Központi Bizottság 1957. júniusá­ban megtartott plénumán Vorosilov be­ismerte hibáit, elítélte a nártellenes cso­port frakciós cselekedeteit, s ezzel bi­zonyos mértékben segítette a pártellenes szakadár ok leleplezését. A határozat megjelöli az összes párt­szervezetek feladatait a szervező és az ideológiai munka területén. A határozat befejező szavai így hangzanak; „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxiz- mus-leninizmus győzedelmes zászlaját, teljesíti internacionalista kötelességét va­lamennyi ország dolgozói iránt, minden erejét a nép érdekeiért, a nagy, történel­mi cél eléréséért — a kommunista tár­sadalom felépítéséért folyó harcnak szenteli. A párt ünnepélyesen kijelenti: »szov­jet emberek mai nemzedéke a korrnnu- nizmttsban fog élni!” (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom