Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-14 / 242. szám
NEM FURCSA? Két lányt leváltottak 200 hízott sertés — 100 mehesalád a tiszafától! Dózsa Tsz-ben A tfadai Dózsa Tsz tagjai megkötötték a szerződést 1962. évre: 200 hízott sertés átadására. Aláírták a megállapodást 650 mázsa házára, 35 hold őszi burgonyára, hász hold mákra, tíz hold zöldborsóra, hét és fél hold babra és 5 hold vöröshagymára is. A nyárt® vettek nyolcvan méhcsaládot is, melyet időközben 100-ra fejlesztettek. Igaz, hogy most csak 8 mázsa mézet termeltek, de az elkövetkezendő években ezt bőségesen pótolják. Ugyanis a mézet visszahagyták a méheknek az átteleltetéshez. Hol van már az izgalom, a drukkolás, amely még a nótaszótól hangos vasúti kocsiban is nyugtalanítani próbálta va- lamennyiüket? Mert ki tudja: milyen lesz, hogyan bánnak velük, s hogy tényleg olyan szép-e a katonaélet, mint amilyennek beszélik? Kedves volt a fogadás a pályaudvaron, s reményen felül emberséges, szívélyes a helyőrségi parancs-, nokhelyettes elvtárs pár szava, ahogy üdvözölte őket. Silány mázolmánnyal házalt egy dologkerülő asszony Gulá- cson. A tsz baromfi-telepére is bekopogott a jó szerencse reményében. A két baromfinevelő: Sz. Borbála és Sz. Erzsébet sokáig nézegette a „festményeket”. — Talán jó lenne megvenni egyet! Mennyiért adja? — kérdezte az egyik lány. — Hát amit tudnak adni... — érkezett a gyors válasz. Szikra művészet se rejlett a házaló asszony portékájában, a két fiatal lány mégis úgy látta, a szépség mosolyog rájuk a képekről. Kellette is az óraja „katonák”, és máris tapasztalják a gondoskodást. Meghallgatják újból a családi körülményekre panaszkodókat — számuk feltűnően kevés — s aztán sorjázzák a sportolási, tanulási, kulturális lehetőségeket, amelyek megszépítik a mai katona életét. S ők fogad- koznak: teljes erejükkel szolgálják a hazát... Szép búcsúztató asszony, forgatta, dicsérte. Végül kimérték az árát, 3 kiló baromfitakarmányt, a közösből. Ez az előzmény. És a következmény? Fülébe ment a tsz vezetőségének az „elspórolt” 3 kiló baromfieledcl, s leváltották beosztásukból a két lányt. Nem hasznot akart a két lány, annyi szent. A szépnek, az általuk művészinek hitt képeknek hódoltak, igaz nem rendes úton. Hibát vétettek. Mégis, az első botlás után nem furcsa, hogy nyomban leváltották őket? páll g. j • • Összevont tsz-vezetoségi üléseket tartanak ti tissuliiki járásban! A legégetőbb gazdasági prob-1 lémák megoldása érdekében ősz-1 szevont tsz-vezetőségi megbeszé- j léseket tartanak ezekben a napokban a tiszalöki járás községeiben. Részt vesznek ezen a brigádvezetők, agronómusok, a községi tanácselnökök, a tsz párttitkárok és társadalmi szervek vezetői. Ott van az üléseken a járási pártbizottság titkára és a járási tanács elnöke, valamint pénzügyi szakemberek a bank részéről. Azoknak a problémáknak a megoldását segítik együttesen a járás, a község és a tsz vezetői, amelyek gondot okoznak egy-egy tsz-ben. Elemzik az őszi betakarítási munkákat, az esetleges akadályokat elhárítják. Eddig Tiszavasváriban, Tiszada- dán és Tiszadobon tartottak közös megbeszélést. A következőkben Tiszaeszláron és Tiszalökön kerül sor a tapasztalatok kicserélésére. Búcsúsó sorkötelesek kösött Könyvesbolt a szüreteli Érdekes „vendég” látogatott a napokban a záhonyi Üj Föld Tsz almáskertjébe. Az Állami Könyvterjesztő kocsija gördült a fák közé, s az ebédszünet alatt gyors vásár indult. Koponovics Jánosné az „így főzzünk” című könyvet vette meg. Mező Józsefné egy Balzac-művct, Szanyi Irén mesekönyvet vásárolt. Sokan egész sorozatot vettek. Rövid idő alatt többezer forint áru könyv talált gazdára. (Hammel József felv.) Most itt ülnek, öten félkörben, s nyugalmukat csak az egymás szavába vágás cáfolja: nehéz igazságot tenni, melyi- kőjük „diktálja le” előbb a katonaélet kapujában őszinte, szívből jövő nyilatkozatát. „Tudja, miért örülök?“ Aranyos Mihály nyíregyházi fiú az élelmesebb: — Tavaly már korengedéllyel akartam menni, csak akkor kimaradtam. Most sikerült! Tudja, miért örülök a legjobban? így hamarabb teljes értékű férfi leszek. Meg ide a bökőt, jó dolgom lesz. Hiszen már másfél éve gépkocsit vezetek... Kosa Imre olcsvai fiú is nagyon várta már ezt a napot s mostani nagy öröme amiatt van, hogy távozása után nem lesz megélhetési probléma a családban, jól bírja magát az apja, az Új Életben meg maradt jónéhány fiatal... Hanem Gavallér Laci miért nem panaszkodik? Hiszen ő már egy évet kimaradt, s most újból itt van, holnap már egyenruha feszül rajta. — Csak köszönettel tartozom, tavaly még iparitanuló voltam, és azért hagytak ki, hogy felszabaduljak. Sikerült, s hä jól jönne is most már a kereset Budapesten, biztos vagyok, hogy leszerelésem után még szebb lehetőségeim lesznek. ...abban nem lesz hiba! Kinevetnek valahányan, amikor azt kérdezem, tényleg nem félnek? A korengedélyesek, a 43—44-esek még sértve is érzik magukat. „Nem olyan mumus. .. Csak a kezdet nehéz... Mások is jól érezték magukat katonáéknál...” Ilyeneket mondanak, meg azt, hogy — Balogh Gyula Ibrányból, Papp Tamás Űjfehértóról — tisztesiskolára jelentkeznek, megtanulják ők úgy a fegyverforgatást, hogy abban nem lesz hiba! Hajnal Feri ezentúl mást is remél. A demecseri fiúnak tavaly halt meg az édesanyja, apja megnősült, otthagyta. A kérvénye végén ezt írta: „Azt szeretném, ha az elveszett otthonomat a honvédségnél találnám meg”. A többiek biztatják: „Biztosan megtalálod, Feri. ..” Hiszen még csak néhány Félmillió forintnál is több jövedelmet hoznak a halak a tiszavasvári Munka Tsz-nek S közben énekesek, zenészek, fürgelábú táncoslányok jönnek, szűnni nem akaró a taps, úgy tetszik . az ajándékműsor. Késő délután a hozzátartozók is feljönnek a Tiszti Klub nagytermének karzatára, a búcsúztatóra, amikor gimnazista és munkáslányok piros virágokat tűznek a sorkötelesek gallérjára, s a pattogó indulót játszó zenekar után együtt indulnak ki az állomásra a holnap katonáival, népünk békéjét vigyázó hadseregünk legfiatalabb tagjaival. —gyal. Megérte a fáradságot a halakkal való törődés a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben. A tervezettnél több tízezer forinttal nőtt meg a jövedelem. Csak a nagy tó lehalászásakor 300 ezer forint bevétellel számoltak el, s még hátra van két kisebb tó lehalászása, mely a tapasztalatok szerint mintegy 2—300 ezer forint jövedelmet hoz. A halászatot szakavatott emberek végzik; a napokban is 2—3 óra alatt 70 mázsa halat fogtak és élőszállítmányként továbbítottak Budapestre a halcsarnoknak. A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben a tervezett 25 forint helyett már most 37 forintot ér egy munkaegység, s ebből 22 forintot tudnának készpénzként kifizetni. Az őszi betakarítási munkákkal jórészt végeztek, még 70 hold kukorica törése és 60 hold vetése van hatna, melyet a héten elvégeznek. • • / í nkéntelenül is az éveket kezdtem számolgatni, amikor beléptem a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium diákotthonába. Hány éve már annak, hogy utoljára diákotthonban jártam? Elég régen volt. Nem is diákotthon volt a neve, hanem internátus. De vajon valóban csak a név változott? A másodikos Takács Ferenc fogad udvariasan, kérdezi, kit keresek. Ö ma az ügyeletes. Szilencium van. Csend honol az egész épületben. — Egy napost és egy ügyeletest osztunk be minden napra, — ezt már Juhász Ervin, a diákotthon igazgatója mond- | ja. Aztán a tanulási rend ke- ] rül szóba. Tanulócsoport, mun- \ katermi közösség, ezek vezetői és felelősei — első hallásra nem sokat mondtak ezek a szavak. Azt tartottam a leglényegesebbnek az egészből, hogy nevelők nélkül, maguk a kijelölt diákok ellenőrzik társaikat tanulás közben. Annak idején általában abban a ,pillanatban felbomlott a rend, amikor a felügyelő tanár j kilépett a tanulószobánkból. Váratlan a látogatásunk, de tanári felügyelet nélkül is teljes a csend és a rend minden teremben. Megszólal a csengő, vége a szilenciumnak. A tanulók pillanatok alatt megtérítik maguknak az asztalokat és már fogyasztják is az ízletes vacsorát, a kolbászos lecsót. Néhány perc alatt véget is érne az egész, de most feláll a napos es jelentést ad. Elég unalmas, sablonos szövegnek tűnik előbb, de aztán váratlanul izgalmas lett. Felolvasták az aznap szerzett jegyeket. Nem hiszem, hogy akadt volna egyetlen diák is, aki ne figyelt volna oda. Egy- egy gyengébb, vagy éppen elégtelen osztályzat után nem maradt el a rosszalló sziszegés. Csakhamar kiderült aztán, hogy nem marad ennyiben az elégtelenek közlése. A három „egyesnek” elő kellett állnia és úgy végighallgatni a „fejmosást’'. Pótdolgozat-írás és kimenő-megvonás az eredmény. (Én bizony még a saját osztályzatomat is csak ritkán tudtam meg.) Juhász Ervin igazgató és Kus- miczki Gyula bentlakó nevelő nem nagyon takargatja a teregetni valót. Akik megérdemlik, megkapják a magukét, súlyosabb mulasztásról azonban nincs szó. Közben elmondják a falon függő hangszóró rendeltetését is. Minden reggel hét órától negyed nyolcig közös rádióhall- gatás van, hogy a diákok tájékozottak legyenek a friss napi eseményekről. (Saját diákkoromból egyetlen hasonló esetre sem emlékszem.) Hutás László, negyedikes tanuló a sajtófelelős. Alig győzi sorolni a diákotthonba járó napilapokat, folyóiratokat. Tud az egyéni megrendelőkről is. Népsportból például soha nem lenne elég. 0 a legfőbb szervezője a szombatonkénti sajtó-megbeszélésnek. Az itt felmerült kérdéseket aztán havonkénti vitákon beszélik megJ (Velünk bizony még nem nagyon törődtek, hogy olvasunk-e újságot. Ha járt is egy-két lap, nagyon kevesen néztek bele.) Benézünk a politechnikai műhelybe is. Igaz, ha az iskolaival hasonlítanánk össze, még pót- mühelynek is csak jóindulattal nevezhetnénk. Nem az a lényeg azonban, hogy gyérebb a felszerelés, hanem az, hogy a munkanaplóban szinte minden natp szerepel valami beírás. Bogányi Péter és Szűcs István éppen most fejezték be egy szék javítását, itt van az egyik legnépszerűbb szakkörnek, a foto-szakkörnek a felszerelése is. Lefekvés előtt van a kikérdezés. Kusmiczki Gyula tanár úr éppen egy „önkéntes” negyedikest faggat. Sója Gyula, e> diáktanács titkára talán most döbben rá arra, hogy nem it olyan könnyű a történelem, mint eddig hitte. A kapitalizmus fejlődésének főbb szakaszai, jellemzői, kartell, szindikátus, tröszt> a kapitalista és szocialista tröszt közötti különbség. Sok mindennel lesz most tisztában néhány perc alatt r fiatal titkár. (Tőlem soha senki nem kérdezte ki a leckémet középiskolában.) — Lesz háború, vagy nem lesz háború? Ezt már kint halljuk az udvaron Juhász Ervinnel, búcsú- zás közben. — Hogy milyen erőteljes hangon politizálnak ezek a gyerekek, — célzok a diadalkiáltásra. — Nem politizálnak most ezek, hanem verekednek, — válaszolja kissé bosszúsan, d© azért mosolyogva Juhász Ervin és határozottan beszól az ablakon, eldöntve a vitát: — Nem lesz itt semmiféle háború, feküdjetek csak le gyorsan'. Ezt viszont talán nti is í&f csináltuk valahogy... GéA &Mm 3