Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-13 / 241. szám
(Folytatás a í. oldalról.) destinkben és érzelmeinkben szívünk minden vércseppjével szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köztársasággal. — Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit ennek érdekében tesz. Külön üdvözöljük az* az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlin- ben létesített kém- és diverzáns központot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. — A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második világháború alatt és együtt harcoltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkötésében. — A mi pártunk a munkás- osztály pártja és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig: a békéért harcolt. Természetesen mi is„ a békéért harcolunk, mert a háborúban mindig a népek millióinak. a dolgozó embereknek kell vérezniök, szenvedniük és pusztulniok. — Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette döntenek. — Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. — Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Minden szocialista ország békében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. — Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldöttsége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű távlatok! Ti* esztendő múlva a Szovjetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat az egy főre jutó termelésben; húsz esztendő múlva már a Szovjetunióban lényegében felépül a kommunista társada- óaíom: a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart hatszorosára. a mezőgazdaság hozamát három és félszeresére növelik; általánossá teszik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybevétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a békés építő- mnitka nagyszerű távlatai! — De a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára, a világ népei számára is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol,' hogy kivívja az emberiségnek az ál- áitaAanos és teljes leszerelést, a ha bor anélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kévauunk tehát sok sikert a ÜBovjetoaio Kommunista Pártja kongresszusának; a szovjet népnek, amely nemcsak. saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. — Saját, tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az ötéves terv, amelynek éveiben Magyarországon befejeződik a szocialista társadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar ! nép nagy forradalmi vívmánya lesz! — A cetek elérése nagy munkát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mezőgazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszilárdítása és megfelelő színvonalra emelése. Jól vizsgázott lcrmelőszövettei»'te»i»li tSCbgége | műveltséget, amire alkalmas és amit el szeretne érni. — Jelenleg a főiskolai és ■egyetemi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai. stb. S ezek alapján kell eldönteni, hogy kit vesznek fel a főiskolára. — Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természetesen kedvezőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takarmány-kérdést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági termelésnek, * ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! — Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dolgozó állami gazdaságot, a jól dolgozó termelőszövetkezetet az aszály sem sújtja annyira. — Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. — Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki tanúsíthatja, hogy a termelőszövetkezetek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt.; Termelőszövetkezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehézségei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezetőket és tagságot: ha jól dolgoznak, akkor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munkában az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Kádár János ezután oktatásügyi törvényünkkel foglalkozott. — Jó törvény, kívánatos, hogy megvalósuljon — mondotta. —- Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s megkezdte keringését a világűrben. A kis „bip-bip" hang halálra rémítette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbocsátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bizony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között. A tudományos világnézet megalapozását kérjük a pe&agógusöfcFól Nem véletlen ez és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladásunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pedagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban, sok tekintetben munkájukon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlődése. A törvényjavaslat vitájába« sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenhi a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy milyen terjedelmű, témakörű legyen a tudományos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi- szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem. erett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magollas- sanak be, s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógusoktól, hogy azután később, amint növekszik a gyermek és középiskolába, főiskolába kerül, megfelelően erősödjék a politikai érdeklődése is. . Tavaly egy belső tanácskozásunkon felmerült, hogy a gyer- mekórsöket miről nevezzék el Egy-két amolyan nagyon osz- taiyharcos ember azt javasolta hogy Marxról, meg talán Lasal- le-ról, meg Engelsről kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek va— Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Horthy- rendszerben a munkásság és a parasztság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — általában el voltak zárva. Ezt a történelmi hátrányt be kellett hoznunk. Az eddigi gyakorlat helyes, szükséges volt. De most meg kell nézni, hogyan tovább. Valószínűleg szükség lesz a szocialista társadalom viszonyai között is bizonyos ideig arra. hogy túljelentkezés esetén mérlegeljük, hogy a gyermekek szülei mivel foglalkoznak, — de nem azt. hogy 1938-ban mivel foglalkoztak. Báj már nincs burzsoá osztály, s az osztályellentétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt keli biütosit*- nunk a bányákban snenet fejtő bányásznak, a kohó mellett acélt öntő kohásznak s a gép mellett dolgozó munkásnak, a földet munkáló parasztembernek, szövetkezeti tagnak, ha gyermekét főiskolára, egyetemre akarja beiratni. — Az új közoktatási törvény« nél is érvényesült az a helyes elv, hogy a nagy horderejű kérdéseket előzetesen — tehát még mielőtt eldöntjük — megtárgyaljuk azokkal, akiknek majd végre kell hajtaniok. Minden nagy kérdést így kell megtárgyalnunk. Ezt a törvényt abban a meggyőződésben szavaztam meg, hogy ha az állami irányító szervek, a pedagógusok és általában a társadalom, a szülők részéről továbbra is olyan egyetértés mutatkozik, mint az előkészítés idején, akkor a végrehajtás is minden bizonnyal sikeres lesz. — Nos, még azt modanám, hogy a minisztériumokon, a pedagógusokon és a szülőkön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támogatására is szükség van, akit én nem hallottam emlegetni, de ajánlom, hogy vegyék figyelembe, a tanuló egyetértésére. (Derültség.) Végeredményben ne feledkezzünk meg róla, hogy főképpen róluk van szó. Kádár János a továbbiakban a vezetés kérdéséről szólott lamivei jobban szerették volna, ha nyusziról, meg a mókusról, meg virágokról nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekele mellett álltunk ebben a harcban és inkább vállaltuk megint azt, hogy liberalizmussal, meg revizionizmus- sal vádoljanak bennünket (Derültség). — A kommunista szakemberek nevelésének kérdésében egyetértek azzal, amit Kállai elvtárs mondott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget Jelenleg különböző világnézetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasznosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra tekintünk, annál inkább szükséges, hogy minden, főiskolai és egyetemi tanulmányait befejezeti fiatalember kommunista szakember legyen. Ez fontos társadalmi érdek és az egyetemekről kikerülő fiatal szakemberek személyes érdeke is. — Szó esett arról is, hogy ettől a törvénytől es helyes végrehajtásától várjuk a kulturális forradalom teljes győzelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győzedelmeskedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra minden területén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, műveltsége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfelelő képzettséget és boldogul a munkakerülő, na ez nem így van, akkor annak a területnek a vezetője nem lehet jó vezető. — Két dologra hívnám fel a vezetők figyelmét. Az egyik a reprezentáció, amely nálunk hovatovább népi sajátossággá vált. (Derültség.) Kezd ez olyan méreteket ölteni, hogy megálljt kell mondani. A nyáron például meghívott a lakodalmára egy egyszerű ember. Amikor megkérdeztem, hányán lesznek, seat mondta, 260-an. — Az még csak hagyjon, ha a vendéglátó maga viseli a költségeket. De mit mondjunk, asrá- kor a közalapból vendégelnek meg embereket és arra törekszenek, hogy minél több embert hívjanak meg, hogy minél több legyen a fogás? Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást! — A másik dolog a különféle támogatások kérdése. Támogatni kell — mondják — a klubot, aztán az üzem sportegyesületét és ki tudja, még mi mindé» egyebet. — A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell, a társadalmi munkát, a patroné® feladatokat, a gyermeknevelést, , ideértve a sportot és a kultúr- házat is, de ugyanakkor tudni kell, hogy aki ad, az a népéből ad, nem a sajátjából. Ez pedig ; nagyon fontos különbség. Meist ; a saját magáéból mindenki aoy- nyit ad, amennyit akar, de a i népét, a közösségét nem adhatja számolatlamil oda. — Fel kell hívnom a figyel- , met a közösség vagyonának fo~ . kozott megóvására, a bűncselek■ mények megelőzésére, az elszá■ molás, az ellenőrzés fontossá■ gára. Ahol ugyanis nem ellen- • őrzik rendszeresen és megfele■ j lően a különböző elszámolásokat, lőtt rendszerint akad egy jószi- Imatú sikkasztó, aki évszámra ■ lopkod azon a címen, hogy sport- í egyesületnek, vagy más ehhez hasonló célra megy a pénz. A vejtelő mindig matasson példát a közt»* tulajdon megbecsülésében — Itt valaki már idézte a kongresszus megállapítását, hogy i vezetést tovább kell fejlesztelünk. Ez természetesen sziszté- na kérdése is. Pl. ha figyelem- ae vesszük a magyar faluban .örtént forradalmi átalakulást, ikkor kétségtelen, hogy ott másféle igazgatásra, intézkedő szervekre lesz szükség, mint amelyek korábban voltak az egyéni pa- :aszttársadalom idején. És felmerülhet az ipari vezetés értelmes továbbfejlesztése ilyen, vagy >lyan tekintetben. Általában az .rányítás kérdése. S itt egyet szeretnék csak megemlíteni. Foglalkozunk ilyen kérdésekkel, de sem vagyunk hívei a meggondolás nélküli szemezgetésnek. Nagyon megfontoltan foglalkozunk a szükséges fejlesztéssel, igyekszünk elkerülni minden felesleges átszervezést. — A jó vezetésnek nagyon fontos követelménye a gyakor- Latiasság. Vannak vezetők, akik mindig csak elvileg szólnak hozzá a kérdésekhez, időnként nagy előadásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jól el is mondják, mit hogyan kell csinálni, csak azt nem mozdítják elő kellően, amit éppen meg kell csinálni. — A három év alatt elért eredményekben a vezetők munkája is benne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. — Az emberek ne legyenek! megbékélve az ilyen vezetőkkel, hanem azt a vezetőt becsüljék, akinek irányításával a műhelyben gazdaságosabban, többet termelnek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetben a brigád többet, gazdaságosabban, jobban termel. A .jó vezető irányításával boldogul és többet keres a becsületes ember, de nem 3 Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást Vannak kis dolgok, például a vendégeskedés. Hallottam, hogy az egyik képviselőcsoport ellátogatott az egyik termelőszövetkezetbe. Tárgyaltak, ott is ebédeltek. Minden képviselő fizetett az ebédért. Annak a szövetkezetnek a tagsága megbecsüléssel néz az ilyen képviselőcsoportra, mert tudja, nem azért jött, hogy lakmározzon. Nagyon fontos a vezető példamutatása ilyen apró dolgokban is. (Folytatás a 4.
