Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-28 / 254. szám

▼élték, hogy a nukleáris fegy­ver monopóliuma lehetővé te­szi számukra a világuralom megteremtését. — Ám a Szovjetunió — foly­tatta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegy­vert hozott létre, s ezzel ezen a területen véget ért az Egyesült Államok monopóliuma. Most még Kennedy elnök is kényte­len volt elismerni, az Egyesült Államok „az előtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utói kell érnie a Szov­jetuniót ezen a területen”. — De míg az Egyesült Álla­mok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy folytatás az 1. oldalról.) utói kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter to­vábbra is „erőpolitika'’ folytatá­sára szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákény­szerítse akaratát és feltételeit — mondotta Hruscsov, majd hozzá­fűzte : — A Szovjetunió a közvetlen fe­nyegetéseket és a háború ki­törésének veszélyét látva kénytelen volt meglenni a szükséges intézkedéseket vé­delmi képességének szilárdí­tására. a szovjet nép, a szocialista or­szágok egész nagy közössége né­peinek védelmére. hogy jó k. A at teremtsen 1 az Albán Munkapárttal. > — Az Albán Munkapárt ve­zetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riad­nak vissza, csakhogy eltitkolhas­sák népük előtt az igazságot, el­titkolhassák, mit tesz a mi pár­tunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP prog­ramtervezetének teljes szöve­gét. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják el pártjuk és népük elől az SZKP programját, mert „úgy félnek az igazságtól, mint a tűz- től”. — Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommu­nizmus építésében — hangoztat­ta Hruscsov. — Ha ők közzétennék prog­ramunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rá­galom és mi az igazság, látnák, j hogy pártunk egész tevékenysé­ge, pártunk tervei megegyeznek I a népek, köztük a baráti albán j nép létérdekeivel — jelentette ki | az SZKP KB első titkára. Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadá­sok a kommunizmus nyílt és lep­lezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyor­sasággal tért volna át az örök barátságot fogadó esküdözésekről és áradozásokról a fékevesztett szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették. — Ügy látszik, ilyen úton akar­ják előkészíteni a talajt ahhoz, hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperialisták adomá­nyaihoz. Az imperialisták min­dig készek harminc ezüstpénzt fizetni azoknak, akik szakadást idéznek elő a kommunisták so­raiban. Ám az ezüstpénzek so­ha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelenséget és szégyent. 4z Jmperializiims l«M»yejjre nein változóit Hruscsov hangsúlyozta: a szov- j jet tudósok minden lehetőt elkö- ; vetnek, hogy a minimumra csök­kentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit. — Kénytelenek vagyunk vég­rehajtani ezeket a kísérleteket, hiszen ■ az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat- Németország imperialistái orszá­gaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek, iíem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel, hanem emberek millióinak életét, is el akarják venni — mondotta Hruscsov'. Az SZKP KB első titkára új­ra felhívta az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország, Nyugat- Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra. hogy „legokosabb, ha felhagynak az „ erőpolitikával” és a „hideghá­borús politikával”. — A nemzet­közi ügyekben a békés együtt­élés realista politikáját kell folytatni” — hangoztatta. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Molo­tov. Ö és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhely­zetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az esemé­nyek mögött kullognak, régóta fékkc, teherré váltak — mon­dotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára ezután kije­lentette: — A küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek fel­szólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk Központi Bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva és nyíltan jelentette a kong­resszusnak, hogy a szovjet- albán kapcsolatok nem nor­málisak. Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony ren­dezésére irányultak. — Pártunk Központi Bizotsága a lehető leg­nagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, — A különböző társadalmi és politikai berendezésű ál­lamok békés együttélése ko­runk igen fontos problémája 4* albán véseelől» erőszakossága, önlvényc — jelentette ki.-re Egyesek — folytatta — tá- j madnak bennünket és azzal a ] váddal hozakodnak elő, hogy le-1 egyszerűsítjük, illetőleg enyhén j ítéljük meg a nemzetközi hely-1 zetet, amikor hangsúlyozzuk a J békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyoz­za, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt, úgy­mond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini ér­tékelésével. Hruscsov hangsúlyozta, hogy j az imperializmus lényegének le- i nini értékelése ma is érvényes, i Az imperializmus lényege, ag­resszív jellege nem változott. Hrucsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan ural­ma idején. — Most olyan a hely­zet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politiká­ját. I — A világ felosztására, más ! népek leigázására irányuló im- perialista rabló törekvéseknek [ útját állják a szocialista világ- rendszer, és elsősorban a Szov- J jetunió megingathatatlan erői. I Ezek az erők korlátozzák az im­perialisták farkasétvágyát. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ereje annyira megnöveke­dett, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája. A különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélésének elve a jelenlegi körülmények kö­zött életbevágóan fontossá válik. —Ezt csak azok a reményte­len dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élet­től. Hruscsov a továbbiakban kije­lentette: — Osztjuk kínai bará­taink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha a kínai elv­társak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának nor­malizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat meg­oldását aligha segíthetné elő bár­ki is jobban, mint a Kínai Kom­munista Párt. Ez valóban hasz­nára válnék az Albán Munka­pártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szol­gálná. Hruscsov ezután megállapítot­ta. hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunió­ban a személyi kultusz idején volt, majd ezt mondotta: — Ma már senki előtt sem titok^^hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségé­vel tartják fenn uralmukat. Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embere­ket. mert síkra mertek száll­ni a szovjet—albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val va­ló barátság mellett. — Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. párt- kongresszus lenini irányvonalá­val? Azért, mert Shehu és Hod- zsa és a többiek számára véget vetne a személyi kultusznak, lé­nyegében véve annyit jelentene, mint lemondani a pártban és az j államban betöltött vezető tiszt-1 ségükről. Persze ezt jószántukból j sohasem fogják megtenni — je­lentette ki Hruscsov. — Ám. nekünk meggyőződé­sünk. hogy eljön az idő amikor az al­bán kommunisták, az albán .\ s'/emfU! Siii’lusz Az SZKP Központi Bizottsá-1 gának első titkára a továbbiak-1 ban arról szólt, hogyan torzítot-1 ták el Sztálin személyi kultuszé-1 nép hallatni fogják szavu­kat, s akkor az albán veze­tőknek felelniök kell azért á kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Al­bániában való építésének okoztak. — folytatta Hruscsov. Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcolni fog a marxizmus—leninizmustól va­ló minden elhajlás ellen. A párt bírálta és bírálni fog­ja a jugoszláv revizioniz- must. bírálta és bírálni fog­ja a dogmatizmust és a szek- tánsságot. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a leni­ni párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrott- ság kongresszusának. — Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz ká­ros következményeinek megvita­tására, valamint a pártellenes frakciós csoport végleges lelep­lezésére. A kommunizmus ellen­ségeinek ezek az erőlködései hiá­bavalók, ezzel semmit sem nyer­nek. Hruscsov megjegyezte, hogy a párt tevékenységének egyes idő­szakaiban. főleg a döntő szaka­szokban. a párton belül különbö­ző vélemények jelentkezhetnek. — Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő vélemé­nyüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkal­mazni. hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit — mondotta. ex a pár! im nak körülményei között a párt­élet normáit. Sztálin a párt- és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet de­mokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellen­ségek ellen vívott éles harc ide­jén elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meg­gyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsoni- kidze nem tudott normálisan dol­gozni tovább és hogy ne .kerül­jön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal , együtt, . részese legyen a hatalommal való visz- szaélés felelősségének — öngyil­kos lett. Tragikus volt Szvanid- ze. Sztálin első felesége fivéré­nek sorsa is. — A párt a személyi kul­tusz feltételei között nem élhetett normális életet. A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni ■ a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye. — Az SZKP XX. kongresszu­sa — mondotta Hruscsov — el­ítélte a személvi kultuszt* visz- «■zaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molo­tov. Kvgenovics, Malenkov és a többiek oártellenes csoportja minden módon szembehelyezke­dett ezekkel az intézkedésekkel. — A' frakciósok kísérletet tet­tek arra. hogv kezükbe ragad­ják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészí­tették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson meg- ‘■zaboft irányvonalat védelmez­ték. — A XXII. kongresszus sok küldöttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól. — Felháborodásuk érthető és indokolt. Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a pártelle­nes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fel. —Vorosilov elvtárs — mon­dotta Hruscsov — súlyos hibá­kat követett el. de úgy vélem, hogy vele máiképp kell eljár­ni. mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotovval, Kaganoviccsal Ma- lenkovval. A írakciósok ellen .4 l»oll«*Utív vívott heves harc folyamatában, a Központi Bizottság 1957-' -.jú­niusi plénumának elején Vtrro- silov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit,! beismerte;• hibáit. Ezzel bizonyos fokig se­gített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni. ezt. , a pést. mivel abban az időben ,éz„, támogatás volt a pártnak. . — Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból -v folya­tatta Hruscsov —. segített- a -Köa».v ponti Bizottságnak a frakciósok»*.-. elleni harcban. Nos. erre a jő..r cselekedette válaszoljunk mi. , is* ugyanígy és könnyítsük . meg:- helyzetét. ■ " ■ ­Hruscsov megjegyezte, hogy • Vorosilov sok évet megért, sok" • jót tett a pártért és a 'népért';*—' Ügy vélem — mondotta —hóg?" figyelmesen kell mégk'ö^élíté-- nünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kel! tanúsíta­nunk. Hiszem, hogy őszintén * eV " " ítéli tetteit és megbánja' azökáW Hiszem, hogy Kliment Jefi’emo-V" vies velünk' együtt tevékenyen * V fog harcolni pártunk ügyéért. Nyikita Hruscsov a továb­biakban kijelentette: V XXII. kongresszus teljes erő­vel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus irányvonala az egyedüli helyes irányvo­nal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös ' Irányvonalat. Hruscsov megemlítette továb-. , ■ bá. hogy sok kongresszusi fél- *■. szólalásában, meg aztán gj’gferan , a sajtóban is amikor az. SZKP Központi Bizottságának tevé­kenységéről beszélnek, különös , nyomatékkai hangsúlyozzák az- ő. Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfonto­sabb intézkedéseinek végrehaj­tásában betöltött szerepét. — Tudom, hogy jószándék ve­zeti ezeket az elvtársakat — mondotta Hruscsov —' de legyen szabad teljes erővel I aláhúznom, hogy mindaz. • amit rólam mondanak, a mi : lenini pártunk Központi • Bi- ’ - '* zottságát, a Központi -Bizott­ság Elnökségét illeti.- <■ mivel egyetlen nagyszabású in­tézkedést, egyetlen felelősségtel­jes cselekedetet sem ’ hajtanak végre nálunk valakinek a szemé-, lyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye. vezetés ereje — A mi nagy erőnk a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kér­dés testületi megoldásában rejlik. — A marxisták-leninisták eré­lyesen síkraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító je­lensége ellen, de mindig elismer­ték és el fogják ismerni a veze­tők tekintélyét. Helytelen lenne azonban — ál­lapította meg Hruscsov — külön venni ezt, vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen. különválasztani a vezető kollektívától és mérték­telenül magasztalni. Ez ellent­mond a marxizmus-leninizmus elveinek. — Az igazi marxista-leni­nistáknak mélységesen ide­gen mind az öndícséret. mind pedig egyes vezetők szerepének különleges hang­súlyozása. mértéktelen fel­nagyítása. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az elvtársak vezető testületétől Hruscsov beszéde befejező ré- í szében kijelentette: — A párt el- j ső és második programját sikere- sen végrehajtottuk. — Most nagy harcunk harma- I dik szakaszába léptünk. A lenini párt harmadik programját: a kommunizmus építésének prog­ramját fogadjuk el — mondotta Hruscsov. Hangsúlyozta: — A szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van. hogy az eddig elért magaslatról nyíltan békés gazdasági versenyre hív­hatjuk ki a kapitalizmus legha­talmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat. — A szocializmus nem a jöyő- ben. hanem már ma hatalmi anyagi és szellemi javakat biz­tosít azoknak a népeknek, ame­lyek az új élet építésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzóerőt . gyakorol a világ dolgozóira. Egy­re szélesebben és mélyebben ter­jednek el a kommunizmus esz-' méi, az emberek millióit serken­tik történelmi alkotómunkára. Hruscsov rámutatott, hogy a- kommunizmus felé való egyre, erőteljesebb és gyorsuló haladás 1 elsöpri mindazt, ami akadályt | jelent a dicső célhoz — a leg­igazságosabb társadalom feléprü I léséhez — vezető úton. Fergeteges éljenzést vallotta ti­ki beszédének befejező szavai: — Erőink, a világszocializmus erői még sohasem voltak olyan hatalmasak, mint most. A prog­ram a legverőfényesebb, a legle­nyűgözőbb távlatokat nyitja meg a párt és a nép előtt. Eéf- kél a kommunizmus napja ha­zánk felett! Mindent megteszüitttj* hogy önfeláldozó munkánkkal közelebb hozzuk azt az ' Időt; amikor ez a nap fényével 1be£ti- gározza .gyönyörű hazánk vége» láthatatlan térségeit! . Minden, erőnket, minden bolsevik ener­giánkat latbavetjük a kommuniz­mus diadaláért! A dicső lébfni párt vezetésével előre a kommu­nizmus győzelme felé! • • £

Next

/
Oldalképek
Tartalom