Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-22 / 249. szám

A nyugdíjas „vezér“ Arcképek közelről Határidő előtt Oly gyorsan és biztosan ívelt pályáján, mint a cél felé futó mozdony, melyet egykor maga is kormányzott. Pályamunkás­ként kezdte, majd lapátolta a szenet a hatalmas vasnarioa gyomrába, tanult s így került a „kormányrúdhoz”. Itt rok­kant meg. — Több ízben arra lettem figyelmes, hogy mikor ráálltam a szerelvényre, melegség futott át rajtam. Féltem, vajon nem tör­tént e baj. De azért bíztam, s ar­ra gondoltam, hogy átmeneti do­log s elmúlik. Sajnos csalódtam. Akkor éreztem igazán, hogy baj van, amikor egy-egy éjjel nyolc- tíz szerelvényt állítottunk össze Záhonyban, s elvesztettem tájé­kozódási képességemet. Nem tudtam eldönteni, melyik fogan­tyúhoz nyúljak. A szabályozót húzzam-e meg, mely a gőzt a hengerekbe engedi és az üze­meltetést biztosítja, vagy pedig az emeltyűt, mely a sebességet szabályozza... Kiverte a veríték, félelemér­zés kerítette hatalmába. Nem okozott bajt, de érezte, ha nem jelenti, mi történt vele, a köny- nyelműséggel súlyos emberi és anyagi áldozatokat okozhat. Fájt, hogy meg kell válnia a hivatásá­tól, de cselekedett... így került nyugdíjba a „rokkant” vezér, Becze László, akinek még most is összészorul a szíve, ha meg­pillantja a vasparipát, a régeb­ben vele egy partiban dolgozó vezéreket, fűtőket, amint azok integetve áthaladnak a komo­rói sorompónál szerelvényük­kel... — Emlékszem, mikor Kisvár- dára utaztunk, Lacit a régi kol­légák felhívták magukhoz a mozdonyra... Ügy örült, olyan boldog volt, hogy ott utazha­tott... Nem lehetett rossz mun­kás, hisz minden karácsonykor küldik az ajándékcsomagot Be- recznétől, aki Záhonyban dol­gozik — vélekedik Sinka László, a tanácstitkár, a pártvezetöség tagja. Kopogtatnak. Két idős asz- szony lép be az irodába. — Forgács néni is megmond­ja, milyen ember Becze Laci. Igaz?! — fordult feléje. — A szomszédom — válaszol­ja mosolyogva. — Akkor csak ismerhetem. Nem?! Mi szeret­jük, rendes fiú. Csak az a baj, hogy dolgozik, pedig neki a szí­ve beteg s nem volna szabad... A hatvannégy éves özvegy Ju­hász Benjáminná csak bólo­gat, de nem szól. — Rokonom, a testvérem lá­nyát vette feleségül Becze Laci — mondja és elbúcsúznak. Én, mint rokkant nyugdíjast ismer­tem meg ötvenhétben. amikor idekerültem — folytatja a be­szélgetést Sinka elvtárs. — A falu átszervezése után egyhan­gúlag választották párttitkár­nak. Népszerű ember. Bizalom­mal fordulnak hozzá még a leg­kényesebb ügyekben is... Az imént azt akartam elmondani, hogy teremtett békességet szü­lők és gyermekeik között. Egy alkalommal felkereste Lacit Ju­hász Benjámin és Csuka Magdi, akik házasságot akartak kötni. Igen ám, de a lány szülei elle­nezték. Pedig már nagykorúak. Eljött velük ide, a tanácsra is. Beszélt a szülőkkel is, s azóta szent a béke. Ha két kezével nem is tud dolgozni annyit, amennyit ő A korszerű mezőgazdaság útján AZ ÁLLAMI GAZDASÁGO­KAT — beigazolódott tény — a termelőszövetkezetek minden­kor példaképnek tekinthették a termelés és munkaszervezés te­rületén. A gazdaságok szakem- ber-ellátoilsá o, gép" i sk színvonala, általában termelési adottsága lehetővé tette, hogy ki­magasló eredményeket érjenek ; el. A termelőszövetkezetek — j sokkal nagyobb mértékben, mint korábban — szintén erre az út- i ra térnek ró. I Megyénk állami gazdaságai gé- I pesített mezőgazdasági nagyüze­mekké váltak. Azonban a speci- j ális géprendszerek, az agrotech- ! nika fejlettsége, a mezőgazdaság jkemizálása azt eredményezte, hogy a gazdaságok „kinőtték” eddigi lehetőségeiket, új, sokkal modernebb úton kell továbbha­ladniuk. Ha elképzeljük, hogy a modern gépeket, termelési mód­szereket átlagosan 20—30 holdas táblaterületeken alkalmazták, nyilvánvalóan rájövünk, hogy a területnek ez . a túlzott szétap­rózottsága egyik legtöbb akadá­llyá volt a nagy' eljesitményű gé- I pék hatékony alkaJ mazásának, a j munkatermelékenység növelésé­nek, az olcsó termelésnek, a mun­ka jó megszervezésének. EZEKET A NEHÉZSÉGEKET már korábban felismerték az | állami gazdaságokban. Az elmúlt 1 évben a gazdaságok legtöbbjé­ben megkezdték az apró parcel­lák megszüntetését, s ezen túl­menően a kemecsei és nyírma- dai gazdaságban bevezették a szervezés és irányítás koncentrá­lását Is. A két gazdaság elsőéves apasztalatai alapján a nagyobb gazdaságokban jövőre tovább olytatják az úgynevezett tömbö- tést, amikor 400—600 holdas — korábban széttagolt — terü­leteket vonnak össze egy-egy növény termelésére. KORÁBBAN A GAZDASA­GOKBAN — a tsz-ek jelenlegi gyakorlatához hasonlóan — 25— 30 növényféleséget is termeltek. Ezekhez külön-külön megfelelő munkagépeket kellett biztosítani, igen nehéz volt a szervezés és e’- lenőrzés, s nagyon rossz a gé­pek kihasználása. Gondoljunk csak arra, hogy például 50 hold cukorrépához egy gazdaságnak egy répabetakarító gépre volt szüksége, ugyanakkor ez az egy gép az ötven holdnak a több­szörösén el tudta volna végezni a munkát. De a sok növényféle­ség termesztésének az ideje le­járt! A jövő gazdasági évben az állami gazdaságok legkeve­sebb négy és legtöbb nyolc nö­vénytermesztési ágazattal foglal­koznak a megyében. S valamely gazdaságnak, mondjuk ezer hold kukoricája nem tíz-tizenöt, ha­nem legfeljebb csak három táb­lában. tömbben és három he­lyen lesz. Az egyes növények ter­melésére specializált gazdaságok­ban. három-négyszáz holdas táb­lákban, a gépek kihasználási fo­ka igen megnő. Egy-egy ilyen területen egyszerre 20 gép is dol­gozhat! S így, a szó szoros értel­mében minden gazdaságban egy sor gép szabadul fel, amelyeket a gazdaságok közötti kooperáció­val, a tsz-eknek nyújtandó se­gítséggel hasznosíthatnak. A NÖVÉNYTERMESZTÉS kon­centrálása és specializálása — a tömbösített növénytermesztés, magával vonja az állattenyésztés szervezetének korszerűbb kiala­kítását. A gazdaságokban a nö­vénytermesztéssel párhuzamosan már meg is indultak ezen az úton. A tehenészetben például 1960-ban 75 tehén volt egy-egy telephelyen a gazdaságok megyei átlagában. 1962. végén egy te­lephelyen négyszáz tehén lesz. Ugyanígy csoportosítják külön­j külön majorba a növendékeket; a kocákat. hízókat, baromfit stb. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb állatállomány egy helyen való elhelyezése jelentősen megköny- : nyíti a gépek alkalmazását, nö­veli a munka termelékenységét ! az állattenyésztésben. ; A termelés szerkezetének ilyen ! irányú átalakítása a szervezés és ' a vezetés területén is változást igényel. Erre is szolgál már pél- j dával a kemecsei és nyírmadai ' gazdaság, ahol bevezették az ipari jellegű irányítás rendsze­rét. Egy-egy növényféleség ter­mesztésének egy-egv állatfaj, vagy csoport nevelésének az élén spe­ciális szakemberek tevékenyked­nek, akik kiváló mesterei lesz­nek szakmájuknak. Például a ku­korica, vagy burgonya, vagy ga­bonatermesztő sDecialista, tudo­mányos elnoélyültséggel foglal­kozhat a rábízott feladat megol­dásával. A feladatok megoldásá­hoz természetesen alapos felké­szültségű szakmunkásokra van szükség. EZ AZ AZ ŰT — nagy vonalak­ban —, amelyiken megyénk ál­lami gazdaságai megindultak. Á termelőszövetkezetek, a dolog természeténél fogva, még nem olyan erősek, hogy már most kö­vessék ezt a legmodernebb for­mát a nagyüzemi gazdálkodás­ban. Azxonban az alapok leraká­sához már lehet biztosítani némi feltételt. Ezek: a minél nagyobb, egységes táblák kialakítása, s egy-egy nagy táblán lehetőleg csak egy növény termesztése, hogy nagyobb teret adhassanak a géni munkának ,a megtevő ál­latállomány fajonkénti és cso- oortonkénti tömörítése, hogy tel­jesebb legyen a munkaerő fog­lalkoztatottsága és a munkaszer­vezés: mindezek alapján foko­zódjon a termelés. Samu András A várható jcvede!em adatai bontakoznak ki a könyvek egyeztetése után. Jós Andrasné, a szabolcsbákai Búzakalász Tsz főkönyvelője s dolgos estét ragaszt a nappal okhoz, azért, hogy idejébe elkészüljön évi munkájuk eredményének összegezésével. (Hammel József felvétele) szeretne, segít szívével, akara­tával. Még a vasárnapjait is feláldozza. így csinálta meg a szövetkezet egyik traktorának a ventillátorát, máskor a hibás alkatrésszel utazott. a Kisvárdai Gépállomásra, hogy kijavítsa. S mindezt kötelességtudatból... Járja a határt, fáradhatatlanul segít, ahol arra szükség van. Pedig utána nagyon beteg — vélekedik róla az öreg Pongó András bácsi. Még azt is meg­tette, hogy traktorra ült, szán­tott. Megmagyarázta Kői Sa- nyainak, meg Décsei Lajosnak, hogyan állítsák be a vetőgépet, hogy el ne törjön újra a fogas­kerékirányító.. Munkásvér folyik ereiben, s áldozatkészség, kötelességtudat jellemzi. Ilyen szellemben ne­veli a párt tagjait is. Szívén viseli a falu ügyét, az emberek gondjait, a szövetkezet fejlődé­sét, segíti a fiatalokat. Békes­ségben él családjával, s felesége pedig nemcsak a négy gyermek neveléséről gondoskodik, hanem ott van mindenütt férjével, vi­gyáz rá, s mint a nőtanács el­nöke, segíti. Nyugodt lelkiisme­rettel áll majd a vezetőségvá­lasztó taggyűlés elé, hogy be­számoljon az elmúlt években végzett munkáról. Amit a nyugdíjas „vezér” tett, szívből, az emberekért tette, s ezért szolgál rá a komorói kom­munisták és a falu bizalmára... FARKAS KÁLMÁN szeretnék befejezni a záhonyi vasutas öltöző építkezését is. Zámba István vasbetonszerelő brigádjával együtt elősegíti e törekvést. Jáí doboznak a barsmfisandozok I A tiszavasvári Rákóczi Ter- j melőszövetkezet baromfigondozói ! az első 3000 csibe felnevelésénél két százalékos, a második 3000 felnevelésénél pedig négy száza­lékos elhullással nevelték fel a csibéket. Ezt a jó eredményt még az is kiegésztíti, hogy egy kilo­: gramm árubaromfit 3,2 kilo- i gramm takarmánnyal állítottak ■ elő. Jól dolgoznak az ököritófülpösi Szamosmenti Tsz baromfite- ; nyésztői is: két fiatal kiszista, ! Xirilla Jolán és Kiss Erzsébet 7500 baromfit neveltek fel. mind- - össze 2,5 százalékos elhullással, &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom