Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-19 / 220. szám

A járás legjobb termelőssővethesete a tisxalőki Kossuth Tsss A ttszaáöki járási pártbizottság és a tanács már a korábbi évek-, ben vándor-plakettet és verseny­zászlókat készített a járás terme­lőszövetkezetei közötti termelési vetélkedés során legjobb ered­ményt elérő tsz-ek, illetve brigá­dok részére. A járási versenyér­tékelést minden évben háromszor tartják — májusban, ősszel és év végén. A járás termelőszövetkezetei­nek nyári és az eddigi őszi mun­káját a napokban értékelte a párt és tanács vb. A huszonnégy termelőszövetkezet közül „A já­rás legjobb termelőszövetkezete” feliratú címeres nagy plakettet a tiszalöki Kossuth Tsz-nek ítél­ték oda. A járás legjobb állatte­nyésztő tsz-ének járó verseny­zászlót szintén a tiszalöki Kossuth Tsz mondhatja magáénak ebben a versenyszakaszban. A járás legjobb növénytermesz­tő brigádjának versenyzászlaja a tiszaeszlári Petőfi Tsz-ben Kiss Mihály brigádjához került. A ti- szavasvári Munka Tsz építőbri­gádja pedig az építkezésekben elért eredményei alapján nyerte el a vándorzászlót. „Kukta“ főzési bemutató — ingyenes kóstolás — szaktanácsadás — ételreceptcsere lesz az Iparcikk Kisker. Vállalat Dózsa György úti ▼as«edény boltjában A „kukta” gyorsfőző tulajdo­nosai a megmondhatói • milyen áldás az, ha ilyen háztartási esz­közzel készíthetik el az ételt. Leg­nagyobb előnye az, hogy napon­ta több órát takarít meg a főzés­nél, mert a hagyományos főzési idő egy negyedére csökken. Ugyanakkor a fűtőanyag két har­mad részét lehet vele megspó­rolni. Nagy előnye még, hogy a legkeményebb húsok is gyorsan megpuhulnak, a vízben oldódó vitaminok és más anyagok nem távoznak el a gőzzel, hanem a főtt ételben maradnak, s a friss főzelékfélék, gyümölcsök meg­tartják eredeti színüket. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat most gondoskodik arról, hogy azok is meggyőződjenek er­ről, akiknek még nincs ilyen ház­tartási eszközük. Éppen ezért Nyíregyházán, a Dózsa György u. 2. szám alatti vas-edény boltjá­ban négy napon át főzési bemu­tatót rendez. A bemutatón a hús­leves főzéstől a sülthús készíté­séig minden féle ételrecept a gyakorlatban elsajátítható, sőt a készítmények meg is kóstolha­tok. A csütörtökön, pénteken, hét­főn és kedden tartandó bemu­tatók időpontját délután fél öt­től fél hatig jelölték ki, hogy a dolgozó nők is megtekinthessék, de szívesen látják a férfi vendé­geket is, mert a „kuktával” olyan egyszerű a főzés, hogy ők is könnyen elsajátíthatják. 3000-en 'vesznek részt különböző mezőgazdasági szakoktatásban a tél folyamán November 15-ével megyénkben kilencven ezüstkalászos tanfo­lyam indul, mintegy 2300 fő résztvételével. Az ezüstkalászos tanfolyamok háromévesek, a har­madik évben szakmunkás bizo­nyítványt is szerezhetnek a részt-1 vevők. A tar# folyamokat agrár­mérnökök és technikumi tanárok vezetik. Száz tsz elnök részére továbbképző tanfolyam indul. Kötelező lesz az összes tsz bri­gádvezetők részére járási szék­helyen tartott továbbképző tan­folyamon résztvenni. 54 ezer forintot sikkasztott a szakoly! fmsz felvásárló, a rendőrfőkapitányság letartóztatta Tóth Mihály hosszabb ideig volt a balkányi földművesszövet­kezet szakolyi felvásárlója. Tóth Mihályt burgonya, baromfi és bab felvásárlásával bízták meg s természetesen ő kötötte meg a termelőkkel a szerződéseket is. Jó fizetése volt, ám nem elé­gedett meg ezzel és mint a nyo­mozás kiderítette, tavaly és az idén is számos dolgozó paraszt nevére állította ki a szerződést fiktíven. A hamis szerződésekről a szerződésben szereplők termé­szetesen még ma sem tudnak, ha Tóth Mihály üzelmeire nem jön­nek rá. A felvásárló ugyanis fo­lyamatosan készítette a hamis szerződéseket, amelyekre odaha­misította a termelők aláírását és a nem létező személy-igazolvá­nyok számait. A fölművesszövet­kezet a szerződések beérkezése után Tóth Mihály részére min­den esetben kifizette a feltünte­tett előlegeket, azokat jóváírta és a felvásárló minden esetben elköltötte az előlegek összegét. Érdekes, hogy az fmsz még csak meg sem kísérelte ellenőriz­ni: vajon a szerződésben feltün­teti termelők megkapták-e az előleget Tóth Mihály felvásárló­tól. Csak a vizsgálat során vált vi­lágossá, hogy a szerződések ha­misak, s annak megkötéséről a termelők mit sem tudnak. Ezen az úton — a szövetkezeti és szakértői vizsgálat szerint — Tóth Mihály földművesszövetke­zeti felvásárlónak az elmúlt év­ben 26 ezer, idén eddig 17 300 forintos áru és göngyöleghiánya volt. A vizsgálat azt is megálla­pította, hogy Tóth Mihály össze­sen mintegy 54 ezer forinttal ká­rosította meg a balkányi föld- művesszövekezetet, hosszú hóna­pokon keresztül herdálta a tár­sadalmi tulajdont. így persze nem volt nehéz az elsikkasztott pénzből mulatozásokat rendezni a barátokkal. És ezen az úton vásárolta meg motorkerékpárját is. Tóth Mihályt a megyei rend­őrkapitányság előzetes letartózta­tásba helyezte. Felvetődik azon­ban a kérdés: ha a balkányi j fmsz alaposan és körültekintően ! végezte volna a társadalmi tu­lajdon védelmét szolgáló ellen­őrzéseket, megelőzhették volna a nagy kár bekövetkeztét és a fel­vásárló sokkal hamarabb elnyer­te volna méltó büntetését. 870 épülettel gazdagodtak a szabolcsi tsz-ek Szabolcs-Szatmár megye köz­ségedben egyre nagyobb gondot fordítanak az építkezésre. Az el­múlt esztendőkben kialakult nagyüzemi gazdaságok rövid idő alatt meg akarják teremteni a Uj virágszőnyeg a Nyírség szélhordta homokján A nyírségi homokbuckás tája­kon megzabolázták már a nyar­galó szelet, megkötötték a vándor kvarcos szemcséket. Gyorsan nö­Újra Nyíregyházán szerepel Holéczy Ákos és tánczenekara Szerdán fél 6 óra és fél 9 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Színházban Holéczi Ákos tizen­egytagú zenekarával újra a nyír­egyházi közönség elé lép. A mű­sor eltér a plakáton hirdetettől. A legújabb magyar slágerek mel­lett a tánczene kedvelői hallhat­ják a legnépszerűbb külföldi slá­gereket is. A műsorban fellép­nek: Kovács Erzsi, Pusztay Eta, Szántó Erzsi és Majláth Jenő ismert táncdalénekesek. Jegyek a József Attila Művelődési Házban 12—13 óra között és délután 16— 18 óra között kaphatók. ***.^******************** vő akác, nyár csemetékkel, fa­sorokkal állították meg a szél­járást, s osztották táblákra az eddig kopár pusztaságot. Tudo­mányos alapon, Westsik Vilmos Kossuth díjas tudós vetésforgói­val kezdték meg a nagyüzemi gazdálkodást. A tarló földekre II növényként csillagfürtöt vetettek, amely megkötötte a homok felszí­nét. A szépen fejlődő másodnö­vény, s már 50—60 centiméteres s mint hatalmas virágszonyeg ta­karja a nyírségi buckákat. A mándoki Űj Élet Termelőszövet­kezet 300 hold tarlóba vetett csil­lagfürtöt, amely napok óta árasztja illatát. A fehér, sárga és kék virágszőnyeget,1 a méhek, bo­garak milliói zsongják s gyűjtik az őszi nektárt. A szövetkezet vezetősége a csillagfürt helyére burgonyát ül­tet majd, amely a számítások sze­rint csaknem húsz mázsás többlet terméssel hálálja meg azt, hogy pillangós másodnövénnyel készí­tették elő talaját. ****♦*********♦♦********' korszerű termelés és állattenyész­tés fgltételeit. Ehhez legfontosabb kellék az épület, a termények, anyagok, szerszámok állatok és gépek számára. Ezért megyeszer- te megalakították az építő bri­gádokat, amelyek összefogták a falvak kisiparosait egy-egy ki­sebb közösségbe. Tágas górékat, magtárakat rosok munkája nyomán 870 me­zőgazdasági épülettel lettek gaz­dagabbak a szabolcsi tsz-ek. Az új épületek 53 400 sertés, 79 000 baromfi és 2800 szarasmarha szá­mára nyújtanak kényelmes férő­helyet. s Az idei mezőgazdasági növé­nyek tárolásának gondja is ki­sebb már, mint az elmúlt évek ben. Tágas górékat, magtárakat emeltek a szövetkezeti tanyákon. Az új gazdasági épületekbe tá­rolnak már 510 vagon vegyes terményt és 685 vagon kukori­cát. Az építkezés során a Nyír­ség híres növényére, a dohányra is gondoltak. Csaknem ezer hold termésének pajtát készítettek a tanyák közelébe, s már itt szá­rad, sárgul, érik az idei termés. A közös gazdaságok ezekre a létesítményekre összesen 81 mil­lió forintot fordítottak állami köl­csönből, s ezt még megtoldották 30 millió forint összeggel saját erejükből. —Ujlaky— Hová halad Szomáliföld ? Beszélgetés egy szomáli fiatallal A nemzetközi gyorsvonaton a mi fülkénkbe barátságos arcú, fekete bőrű fiatal szállt be. A megismerkedés gyorsan ment vele, s hamarosan kedves, meg­hitt beszélgetés alakult ki kö­zöttünk. A társalgás persze nem volt kizárólag kettőnk ügye, hiszen a fülke többi utasai is nagy érdeklődéssel figyeltek ránk. — Melyik ország az ön ha­zája? — kérdeztem. — Nagyon messziről jöttem. Az afrikai kontinens keleti partján születtem. Szomáliföld az én hazám. — Mióta utazott el onnan? — Már elég régen. Éppen nyolc esztendeje... Aztán életéről mesélt. „Viszonylag jómódú család­ból származom. Édesapám or­vos, s már régi ellenfele az olasz gyarmatosítóknak. Már gyermekkoromban nagyon gyű­löltem azt az átkozott régi vi­lágot. Lépten nyomon tapasz­talhattam, hogy a tengerentúl­ról jött hódítók mennyire meg­vetnek minket. Sok megalázta­tásban volt részem, azért,' mert „bennszülött”, mert fekete va­gyok. ., Mikor a háborúban az an­golok legyőzték az olasz fasisz­tákat, családom nagyon örült ennek. Reméltük, Szomáliföld már szabad lesz. A brit meg­szállók azonban nem akartak nekünk függetlenséget adni. Ottmaradtak, s nyakunkon hagyták a régi olasz közigaz­gatást is. A gyarmati uralom tovább folytatódott. Mindig szerettem tanulni. Hazámban azonban nem vol­tak felsőbb iskolák. Lehetett volna Olaszországba mennem, oda azonban nem kívánkoztam. Viszont mindnyájan lelkesedés­sel hallottunk az egyiptomi nemzeti forradalomról. Ügy éreztük; ez az afrikai ország megmutatta az imperialistáknak, hogy földjén tovább nem ga­rázdálkodhatnak. Ezért 1953-ban elutaztam Szomáliföldről és Kairóba mentem tanulni. A későbbi évek folyamán azonban egyre jobban kiábrán­dultam Egyiptomból. Egyiptomban szerzett tapasz­talataim alapján úgy határoz­tam, hogy máshová megyek ta­nulni. De hová? Szerencsére néhány jó barátom megfelelő tanácsot adott, ök mondták, hogy a szocialista országokban tárt karokkal várják a gyarma­ti országok fiafaijait, barátok­ként fogadják őket, s egyen­rangú emberekként bánnak velünk. (Eszembe jutott, hogy nemcsak a nyugat-európai or­szágokban de néha Egyiptomban is kissé lenézően bánnak a né­gerekkel.) Elhatároztam, hogy egy szocialista országban foly­tatom tanulmányaimat. Válasz­tásom a Német Demokratikus Köztársaságra esett. 1959 óta tanulok a lipcsei egyetemen, az agrártudományi karon. Jól érzem magam, hi­szen szocialista országban va­gyok, hol szeretettel gondos­kodnak rólam. Tanulmányaim mellett természetesen aktívan foglalkozom a politikával, s örülök, valahányszor a munkás­hatalom országai kiállanak az elnyomott gyarmati népek mel­lett. . Miután életrajzát befejezte, pillanatnyi csend támadt. Sok­sok gondolat támadt bennünk a beszámoló nyomán. — Kérdezze meg tőié — fordult hozzám az egyik úti­társ, — mi a helyzet hazájá­ban, mióta tavaly visszanyerte függetlenségét? Lefordítva a kérdést, a kö­vetkező választ adta barátunk: — Én már idestova nyolc éve nem voltam Szomáliföldön. Az otthoniakkal csak levelezés útján tudom a kapcsolatot tar­tani. Mindenesetre mi, szocia­lista országokban élő szomáli diákok éppúgy örültünk a füg­getlenségnek, mint az otthonlé­vők. Annyit tudok, hogy pol­gári demokratikus jellegű rendszer van hazánkban. Szo- máliföld azonban még nem tel­jesen szabad, hiszen egy része (Dzsibuti) még a francia gyar­matosítók uralma alatt áll... — Sok veszély fenyegeti még az Önök újonnan kivívott füg­getlenségét? — De mennyire! Az ameri­kai imperialisták már több, mint tíz éve egy-két hadikikö­tőt tartanak fenn a mi tenger­partunkon, s egyelőre nem haj­landók onnan kitakarodni. Po­litikai életünk egyes pártjai angol, illetve amerikai befolyás alá szeretnék keríteni hazánkat. S nem éppen pozitív szerepet játszik az Egyesült Arab Köz­társaság sem, amely szintén Jki szeretné terjeszteni uralmát Szomálif öldre; ügynökük fő­ként a mohamedán papság, amely elég sok pénzt kap erre a célra Kairóból... — Elég sok szomáli diák ta­nul szocialista országokban? — Vagyunk vagy kétszázan. Most Csehszlovákiába utazom; hogy előkészítsem a decemberi találkozónkat. Ekkor fogunk összejönni Prágában mi, szo­cialista országokban tanuló szo­máli diákok, hogy véleményt nyilvánítsunk a nemzetközi po­litika alapvető kérdéseiben... — S nem gyötri Önöket a honvágy? Ismerősünk fájdalmas arcot vág. S mesélni kezd távoli ha­zájáról, annak sziklás hegyvi­dékéről, őserdőiről és tenger­partjáról. Aztán ismertette azt a szörnyű elmaradottságot, pusztító népbetegségeket és mű- veletlenséget, amelyet a gyar­mati uralom idézett itt elő... — Sokat olvastam már a gyarmati népek keserves sorsá­ról — mondta egyik útitársnőm, egy komoly, okos, 25 éves lány. — Egy ilyen személyes beszá­molóból azonban olyan eleven képet lehet kapni az ő problé­máikról, amit nem pótolhat semmiféle könyv. Milyen keve­set hallottam eddig Szomáli­földről, s most ez a barátunk oly közelségbe hozta számomra ezt az eddig úgyszólván isme­retlen országot... Űtitársnőm szavai mindnyá­junk véleményét fejezték ki. S mikor eljött a búcsúzás, meg­kérdeztük tőle: — Mit gondol, milyen úton fog haladni hazája a jövőben? — Kormányunk a burzsoá fejlődést szeretné, polgárságunk azonban gyenge. Sajnos, mun­kásosztályunk is csak mostaná­ban alakul ki. Nehéz felelni ar­ra a kérdésre hogyan haladunk majd tovább. Mi, a Szovjet­unióban és a népi demokráciák­ban tanuló szomáli diákok min­denesetre szeretnénk, ha a mi hazánk a szocializmus útjára lépne! Merényi I. ászlé

Next

/
Oldalképek
Tartalom