Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-17 / 219. szám
Weimar két arca • Turista csoportunk az egyik vezetők busás vagyonának egy országban, köztük Herda Ober- augusztus végi napon a virágok része az áldozatok kifosztásából hauser, aki több ezer nőt gyll- városából Erfurtból a jó és ressi származik. A szépen tetovált bőr költ meg kísérletei közben & )e- emlékű szellemi központba, pedig a szadista Ilse Kochnak ienleg a holasteini gyermekkórház Weiruarba indult. Goethe, kellett lámpaemyönck és egyéb főorvosa. Schiller, Liszt és Buchen- tárgyak díszítésére. Ez csak egy darabkája volt a wald, egy sorban leírni ezeket a Körülálltuk a boncasztalnak fasizmusnak és a borzalmaknak szavakat és egy napon kimondani nevczett csempéből rakott fék he- csak egy parányát írtam le, de «jyma^meltett^áfni ' 0530 30 lyet- Modern orvosi eszközöket sok ilyen láger volt és mennyi Weimar határában kígyózó be- mcgcsak nem is utánzó kések- lett volna, ha győz a fasizmus. S tonszalagon kapaszkodott autó- kel, fűrészekkel és fogókkal ki- mennyi lenne, ha nem volna a buszunk, amikor hirtelen balra sérieteztek itt élő embereken. Ha legyőzhetetlen szocialista tábor, tölgyek és színesedő cserjék kő- az. »operáció nem sikerüli, par amely a buchenwaldi emlekmu zőtt kanyargó úton szokatlan ün- méterre volt a kemence és mar- gránitjába vésett eskü szövege nepéiyességgcl szólalt meg ko- is eltüntették az áldozatot. Itt ér- szellemében őrködik: „Soha töb- csink hangszóróján kísérőnk tékelték a szívlövészek „verse- ^ fasizmust és háborút!” hangja. nyét” is. A kőbányában csupasz , __. . — A Blutstrassen — a Véres felsőtesttel dolgoztak a foglyok Erre emle g> úton —- vagyunk. Mellettünk a és az erőtlenebbeket időközön- arca. Bluthbahn — a véres vasút — ként háton és mellen is egy-egy A másik arc, a világító szellemi fáklya: Goethe, Schiller és Liszt Weimarja. Költők, művészek kevesen osztoztak abban a megbecsülésben, érdemben, ami nagyságukért kijárt volna. A weimariak kivételek, ők már életükben glóriát kaptak. Különösen példázza ezt Liszt Ferenc háza, ahol 1869-től 1886-ig élt a nagy művész. A ,,Liszt-Haus-t” lehetne az elismerő ékszerek, tárgyak és oklevelek házának, múzeumának is nevezni. Az orosz cár, a török szultán, Róma, Párizs és a maharadzsák ajándékainál nékem mégis egy szerény oklevél tetszett legjobban, a soproniak köszönő levele. Az okirat a falon berámázva függ, dátum rajta: „Az 1840 Böjt elöhava 24-én tartott tanácsülésünkön”. Többek között így . szól az okmány: .gyönge korának számosé napjait falaink között töltötte s ugyanitt, mint 10 esztendős ifjú, akkor még fejlődő, de most be- végzett tökélyre jutott művészi lángjának első nyilvános próbáját adta és annak bevételével hangász oskolánknak hasznot szereztetvén”. A Magyar Rapszódiák, a Magyar Dalok, a Revolutio Symphonie és sok száz más jeles mű szerzőjének háza melletti parkban ott áll az egész világon Ismert gyönyörű szobor. A vállig érő hosszú hajú művész magas homloka alól a távolba néző szem látni és figyelmeztetni szeretné az egész világot: ilyen Weimar is van... Goethe, Schiller, Liszt házai és a múzeumok naponta sereket fogadnak a világ minden tájáról: Egymás mellett szoronganak a nyikorgó falépcsőkön — váll váll mellett — arabok és franciák, négerek és amerikaiak, oroszok és németek, színesek és fehérek, vallásosak és kommunisták. Weimar mintegy jelkép is: így lehetne ez az egész Földön! Hogy így legyen, azért tenni kell! Hadd fejezzem ezt ki a koitófe- jedeiem, Goethe Faustjának soraival: Újra műsoron a Szabad szél A tíz napos ország körüli út, a körülbelül egy hónapos pihenő után újra folytatja a Móricz Zsigmond Művelődési ház színjátszó csoportja Dunajcvszkij Szabad szél című operettjének előadását. A sok sikert aratott darab legközelebbi előadása vasárnap lesz Tiszadobon. Kct előadást is tartanak: délután úgy ifjúságit, főleg a gyermekváros ifjú lakói részére és este egye« a felnőttek részére. Ugyancsak két előadást tarta nak Gergelyiugornyán is. szeptember 24-én, a következő vasárnap. A következő állomás október elsején Tiszádada lesz. Akkor is tanuljon zenét* ha nincs érzéke hozzá ? Némaságában Is mementóként kiált a krematórium: többé fasizmust!” „Soha Weimar fasizmiu „Csak azé a szabadság és az élet. Ki érettük naponta vívni kész. így élje gyermek, s öreg itt Veszélyek közt munkásán éveit: Ily hemzsegést szeretnék én szemlélni, Szabad nép élén szabad földön élni.1' két arca p. háború, a hanem aktív békeharcra is int. ■ ulöletére a béke sze- Csikós Balázs. A Nyíregyházi Állami Zeneiskola előképző tanszakán évek óta az a felvétel alapja, hogy a gyerek elfogadható módon, tisztán énekeljen, mert csak így tudja az anyagot sikerrel elvégezni. Év elején mosolygó arccal jön a kis növendék felvételi vizsgára. Énekelni kezd. Sajnos, nem mindig tisztán. Nem képes tisztán énekelni. Kénytelenek vagyunk elutasítani. Szépen megmagyarázzuk, hogy a zeneiskolában nem haladhat, a szülők mégis makacsul ragaszkodnak ahhoz a legtöbb esetben, hogy gyerekük a zeneiskolába járjon. Ha mégis felvesz- szük, a gyerek hamarosan rájön arra, hogy nem képes lépést tartani a többiekkel bármennyire igyekszik is. Jön az osztályozás, a tandíj emelet, ét a gyermek talán egész életére megtagadja a zenét, hallani sem akar többet róla. Pedig van mód a segítésre: kitartó tanulás, az éneklés meg- kedveltetése. Kodály Zoltán szerint alig van ember zenei hallás nélkül, de az ének-repro- dukáió készség valahol elakad. Türelmes gyakorlással javulhat az éneklési készség, de nem a zeneiskolában, ahol lépést kell tartani ä többiekkel. A zenei érzék nem egyformán adatott minden gyermeknek, de — és ezt kellene a szülőknek megérteniük — ezzel még nem kisebb értékűek. Kitartó munkával, tervszerű módszerrel lehet rajta segíteni. Dr. Hartosné, tanár A nvírbátori múzeum A nyírbátori múzeum rövidesen megnyitja kapuját az érdeklődök előtt. Felső képünk a múzeum folyosóját mutatja be, az alsó képen a kiállítás egy részlete. (Foto: Hammel.) mcíországba visszaszivárgolt SS-tetőtere, de nemcsak óhajtására, kanyarog. Egyik sem volt, mind a két útat politikai foglyok és deportálták építették, munkától, korbácstól és vérebek harapásától agyon gyötörve, ezrek és ezrek a szó szoros értelmében az utolsó leheletükig. Néhány perc múlva a nagy koncentrációs tábor kovácsolt vaskapujához értünk, ahol a hivalkodó jelmondatot meghagyták az utókor számára: „Jedem das seine” — ..Mindenkinek érdeme szerint” olvashatták mindennap az éhségtől elgyötrött emberek, amikor a szemben lévő Appel- platzon reggeli, vagy estéli sora- kozón álltak. ötvenhatezren, olyanok, akik még ma is élhetnének, csak itt olvasták a sorakozó téren a megaláztatás jelmondatát, ma már nem olvashatják sem könyvből sem útirajzokból, mert ők a „felsóbbren- dü’1 a „hoch” kultúrájú embertől csak a gyötrelmes halált „érdemelték”. Olvastam könyvből, előadást hallottam számos koncentrációs tábor életéről, de látni az más Látni, megtapintani a kegyetlenség, a brutalitás eszközeit. Látni azt a szobát, ahol „orvosi vizitre” vetkőztették az áldozatosai Akinek ezüst-, vagy aranyfoga szép tetoválása volt, annak t hátára egy ecsettel sárga kérész tét rajzoltak, ami annyit jelen tett, hogy a kivégzés után „külön kezelendő”, vagyis ki kell csa várni a fogát le kell fejteni ró la a tetovált bőrt, mielőtt az égé tő kemence sínen gördülő vasiep síjére fektetnék. Közismert, hog; a Svájcban, Spanyolországban é az utóbbi években Nyugat-ITc mcíországba visszaszivárgolt Sífekete ponttal jcioueK meg, azért hogy az őrtoronyban lévő SS látcsővel pontosan kivegye a szív helyét és biztosabb legyen a találata, ha leülne pihenni a kifáradt pária. A legszebben átlőtt szívekért prémiumot és szabadságot kaptak az SS-legények. A múzeum ‘megtekintése után a külön cellák folyosóján jöttünk végig, ahol az utolsó helyiség Martin Sommer SS-tizedes börtönör szobája volt. A ruhája most is ott függ figyelmeztetőként. A hatalmas erejű vadállat válogatott kínzással gyilkolta áldozatait. Voltak, akiket karjánál, fél lábánál fogva akasztott fel a mennyezetre. (Derestől kezdve akasztóíáig minden kinzóeszköz volt a szobájában). Másokat a fűtőtesthez kötözött és hogy ne érezze a pörkölt hús szagát, az ablakán kihajolva, cigarettázott. Talán a százféle borzalomból ennyi is elég, csupán annyit még, hogy egyik napon a lágerparancsnoknak, Kochnak azzal dicsekedett, hogy már nem is tud jól aludni, ha az ágya alatt nrnes egy hulla. És ez a Martin Sommer Nyugat-Németországban nemrégen 10 000 márkát kapott, mint „Rentennachzáhlung”-ot, járadékelszámolást a háborús éveket követő munkanélküliségéért. A láger orvosai közül ne- ten most is magas főorvosi állásokat töltenek be Nyugat-Német-
