Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-08 / 211. szám
Lapsselen Hem asért a háromszáz forintért! Az általános iskolai nevelők iskolán kívüli mukájáról érdeklődtem a minap az egyik községben. Szóba került többek között az is, hogy nem akarják elvállalni a művelődési ház igazgatói tisztségét. Felkerestem az egyik jelöltet, akit a legalkalmasabbnak tartanak és akiről azt mondták, hogy szívesen elvállalná, csak kis babájuk van és nem tudják kire hagyni, mert a felesége is dolgozik. Hiába beszélgettem vele, a kifogás csak az maradt, hogy nincs kire hagyni a gyereket. Különben örömmel vállalná. Talán kérdezzük meg a feleséget, javasolta végül. Ugyanazok a kifogások. De aztán előkerült egy újabb kifogás is. És éppen ez a kifogás az, ami miatt érdemesnek tartottam megemlíteni az esetet: — Azért a havi háromszáz forintért igazán nem érdemes, —mondta az ifjú feleség olyan lekicsinylő kifejezéssel, amiben benne volt az is, hogy annyiért a kisujját sem érdemes megmozdítani az embernek. Férje helyeslőén bólogatott, tehát nyilván közös álláspontjuk volt. Talán egy kicsit keménynek [ tűnik a kérdés, de érdemes elgondolkozni rajta: Vajon államunknak érdemes volt-e hosszú éveken keresztül ezreket áldozni egy ilyen fiatal pedagógusra, hogy jövő nem- j zedékünket taníthassa? Vajon j megérdemli-e azt, hogy szol - gálati lakásban lakik? G. Szabolcsi horgászok dohóversenye A Magyar Országos Horgász j Szövetség Felső-Tiszai Intéző Bi-1 zottsága az elmúlt vasárnap rendezte meg idei cél- és távdobó versenyét Nyíregyházán. Az érdeklődés igen gyér volt. Az intéző bizottság alá tartozó tizennégy egyesület közül mindössze kettő: a nyíregyházi és tiszavasvári indult hat-hat versenyzővel. Horgászberkekben még nem elég népszerű és közismert a sportnak ez az új ága, ami főként ügyességet igenyel a versenyzőktől. Az elért eredmények sem számotte- J vőek országosan. Egyénileg Pe - j rikovics Ferenc ért el legjobb : teljesítményt: 129 pontot szerzett i az összetett — kis tábla és ár- remberg tábla, valamint félkezes távdobás háromtusában. Második Kuíersmidt András, harmadik Danes Zoltán. Mindhárom versenyző nyíregyházi. Csapat- versenyben is a vendéglátók bizonyultak jobbnak. H. L. Egy nap alatt 350 mázsa vetőmagot csáváztak A nyírgyulaji Petőfi Termelő- szövetkezetben az elmúlt esztendőben egész őszön tartott az őszi arpa és búza csávázása. TizenötOrósz és német nyelvtanfolyam indul a TIT-ben A TIT nyíregyházi szervezete a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal közösen orosz nyelvtan- folyamot indít október elején, kezdők és haladók részére. A tanfolyam időtartama nyolc hónap. Foglalkozás hetenként kétszer. Részvételi díj egész évre összesen száz forint. Kellő számú jelentkező esetén német nyelvből is indít tanfolyamot a TIT. Feltételek ugyanazok, mint az orosz tanfolyamon. Jelentkezni lehet szeptember 20-ig. • ■ - ■ . ..aaaaaaaaaa. húsz mázsát tudtak egy nap a hagyományos kosaras csávázási módszerrel üszög ellen védetté tenni. Mennyi kézi erő, ponyva kellett ehhez, nem is beszélve a sok munkaegységről, amit felemésztett. Az idén a Növényvédő Állomással kötöttek megállapodást. A nagy csávázógéppel az állomás a helyszínre megy és rövid idő alatt szakszerűen igen nagy teljesítménnyel dolgozik. Az idei vetéshez szükséges összes őszi árpa vetőmagot, 350 mázsát egy nap alatt becsáváztak. A gép után nem kell külön szárítgatni, azonnal tárolható, vagy vethető a mag. E hó húszadika körül várják a búza vetőmagjának a csávázására is a növényvédő állomás gépét. Ablakon kidobott százezrek Amin az építkezéseknél sürgősen változtatni kell! Naponta, járunk el városunk egyre sokasodó új házai, középületei, szaporodó építkezései mellett. Megcsodáljuk a merész, új és hasznos, szemet és szívet gyönyörködtető, építészeti megoldásokat, örülünk mindennek, ami szépíti Nyíregyháza képét, s ami hozzásegíti, hogy végén a folyosó megvilágítására szinte luxusmegoldást alkalmaztak — feleslegesen. Ezek mellett még a szűkre tervezett ablakok kereteit sem az előírásnak megfelelően készítette el a kivitelező vállalat. A kivitelező vállalat arra hivatkozik: Kiserőmű, vagy textilraktár? Egyik sem — az új zeneiskola! (Az emeleti középső ablak csak a mi toliunk szülötte.) ez a kétszázéves város végre valóban városias jellegűvé váljék. De épp így csodálkozunk nem kis bosszúsággal, amikor olyan esetekkel találjuk magunkat szemben, amikor a — egyébként , sok szépet és célszerűt alkotó — tervezők, beruházók és kivitelezők figyelmen kívül hagyják az ésszerűségi szempontokat, s egyedi próbálkozásaik súlyos forintjaiba kerülnek a népgazdaságnak, emellett nem is illeszkednek bele a városképbe. Nézzünk csak mindjárt konkrét példákat. Szakemberek és laikusok állnak érthetetlenül a Malom utcán épülő új zeneiskola láttán. Sajnos a falakon minden szinten istállóknál szokásos ablakokat terveztek és építettek be — a ma épülő istállóknál ettől már sokkal nagyobbat alkalmaznak — s így elégtelennek bizonyult a belső világítás. Ezért pótlólag — és nem kis költséggel — kellett betenni szobánként egy-egy ablakot. Ezzel szemben az épület keleti a terveket vele senki sem beszélte meg. A beruházó — a megyei tanács vb. tervosztálya a rossz terveket okolja, a megyei tervező iroda illetékesei pedig a tervosztályt, amiért az módosította az eredeti elképzelését. így természetesen nincs meg a kellő összhang, nem is lehet gazdaságos, célszerű és szép egy épület! Sok szó esik a Szabadság téri építkezésről. Nem szép a homlokzat kiképzése, nem gazdaságos az utolsó emelet — tető-beépítése sem. De amellett, hogy esztétikailag sem szerencsés megoldás, egyáltalán nem illeszkedik be a környezetbe. Drága, mert azzal a költséggel, amellyel a tetőtérben elhelyezett padláslakásokat megépítették, egy teljes emeletet lehetett volna kialakítani. Az épület lakószobáinak kialakítása sem célszerű. Indokolatlan itt a vasbeton vázas megoldás is, mindamellett sokkal drágább, «xsl a téglafal. Az egyedi tervek — amelyeket a tervező iroda készüt szinte minden építkezésnél bonyolulttá teszik a munkafolyamatokat, drágítják a beruházást, növelik az építkezés időtartamát. A bonyolult, s nem egy&zea felszínes tervezésnek köszönhető, hogy a Zrínyi gimnázium Széchenyi utcai épületénél félmillió forinttal növeli az épít- kezés költségeit a sok felesleges sallang. Ugyanakkor ennek a készülő modern iskolának nem a megfelelő helyen képezték ki a tornatermi öltözőjét. A napjainkban olyany- nyira fontos politechnika alapjait képező fizika-, természetrajz-, kémia-előadóterem lépcsőzetes helyett vízszintes padlózató, bár a fővárosban már a századfordulón lépcsőzetes megoldást alkalmaztak. Hasonló problémák adódnak a Vízügyi Igazgatóság irodaházának építkezésénél. Nyolc-ki- lenc tonna betonacélt használtak fel itt feleslegesen, (mázsája kb. 900—1000 forint!) márványburkolatot terveztek be az előtérbe és a lépcsőházba — holott mozaiklap is nagyon megfelelt volna, amelynek négyzetmétere a márványlap 900 forintjával szemben mindössze 42 forint. Sok példát lehetne még sorolni, mire vezet a nem megfelelő tervezés, az együttműködés hiánya a tervező, beruházó és kivitelező között. Sajnos azonban, sok pénzébe került és kerül a népgazdaságnak a logikátlan, a műszaki lelkiismerettel össze nem függő munka, A megyei tanács vb. tervosztálya is felelős ezekért, főként, ha figyelembe vesszük, hogy sok esetben hagyta figyelmen kívül az illetékes városi szakhatóságok észrevételeit, javaslatait. Pedig számtalan külföldi — elsősorban szovjet — és hazai példa van arra: hogyan lehet olcsóbban, vagy ugyanannyiból építeni, de nem elhamarkodni és nem egyszer elrontani „egyedivé” a jól bevált módszereket. Ideje változtatni ezen a gyakorlaton ! Kopka János AZ ÜZLET - AZ ÜZLEl! Miután már több mázsa, gonddal összerongált fadarabot eladott, — valamennyi a Krisztus keresztjéből való! — s megunta a szent képek rámáit frissen aranyozni, elhatározta, hogy valami új üzlet után néz. — Nem hisznek ma már olyan könnyen a népek — panaszkodott c feleségének, — a múltkori búcsún is tudod, milyen nehéz volt elsütni a kereszt-darabokat. Hogy hát, honnan kerül elő ennyi öreg fa, amikor Krisztus kétezer éve, hogy élt. Aztán nem is itt. Valami újat kellene kitalálni, aminek bedőlnek. De egész nap hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi. — Pedig jó üzlet a búcsú, mindenkinek, csak éppen én maradjak ki belőle? Üzlet azoknak, akik drága pénzen lakást adnak ki, ha ugyai. lakást, s nem padot. Üzlet a kifözőnek, az ita ■ losnak, az egyháznak, a vizhordónak, csak nekem ne legyen?! —káromkodott dühében, hogy kifogyott a lelemény. Vizezett, pálinka. Nem, ez nem jó. lesz ott sok. aki sutyiban, a zsebbői árul. Meg aztán, ha elkapják... Szentelt gyertya... ezért meg az egyház haragszik meg, boltrontás lenne... Csak ténfergett az udvaron, a megszokott lomok között. Pedig azelőtt milyen jó „üzleteket” csinált! Dehogy ült volna be suszter műhely be, amely egyetlen mesterség volt, amihez valamit konyított. Ahhoz sem sokat. A felesége, — kicsi, száraz asszony, — nem zavarta. Megtanulta már, hogy ha szói gyorsan eljár az ura keze. Délután beállított a komája. Szürke nyúlnak hívták maguk között, mert sose borotválkozott, de a szakálla mégsem nőtt meg fél centinél hosszabbra. Na, legalább elpana- szolhátta a bánatai. — Bolond vagy te — vigasztalta a koma. — Azt mondod, ki lenne már, aki elhiszi, hog\' Krisztus keresztjéből való az a darab fa, amit eladásra kínálsz. Mit gondolsz, hány mázsát, vagy hány tonnát aatak el már áz utolsó évszázadban? És, ha olyan sokáig jó volt, miért ne lenne jó pont az idén? Hanem. adok egy tanácsot. Ne vigyél magaddal kilószámra. Keveset vigyél, és ad drágábban Mert az igaz, hogy ma már... azért... node, lesznek, lesznek még, akik bedőlnek! Forgatta a fejében az Új gondolatot. Tényleg, igaza lehet a komának. És kezdte nézegetni t korhadt kerítését, amiből olyan kitűnő szálkás darabokat, lehetett leszakítani. S.— Berlinben megnyílt a magyar villamosgépipar legújabb termékeit bemutató kiállítás a „transelektro” külkereskedelmi vállalat rendezésében. A képen magyar elektromos háztartási berendezések a kiá i hason. (MTI Külföldi Képszolgálat.)3