Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-07 / 210. szám
Megkezdték a burgonyabetakarítást A holnapot tervezik Csenger ú j falun Több gondot » háztáji árutermelésre A tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezetben szép burgonyatermést takarítanak be. A szedést forgóvillás gép könnyíti. A gép után asszonyok, lányok szedik kosarakba és gyűjtik kupacokba az elszállításra váró burgonyát. Jónás Juliska tehát csak egy a szorgoskodó sokak közül. (Hammel József felv.) Az őszi nagy munkák megkezdődtek a csengerújfalui Béke Termelőszövetkezet közel négyezer holdas közös gazdaságában. Végzik a silózást, befejezték az őszi takarmánykeverék, megkezdték az őszi árpa vetését. Burgonyából 130, cukorrépából 110, napraforgóból 450, magkenderből 50 és kukoricából 360 hold vár betakarításra, a búza 600 holdon elvetésre. A betakarítás a jó zárszámadás előkészítése. A termelő- szövetkezetekben — a rossz időjárás eredményeként — burgonyából, cukorrépából és a második kaszálású takarmányból van kiesés, viszont a terven felüli 16 vagon gabona értékesítésével, több hízott sertéssel és aprómaggal igyekeznek a kiesést csökkenteni. így, előre láthatóan 43—45 forint lesz a várható jövedelem munkaegységenként — beleszámítva a prémiumot is. A szövetkezet vezetősége már tűlnéz a zárszámadáson és elkészítette a jövő évi előtervet Már az 1962. évi előterv is mutatja, hogy a termelőszövetkezet gazdálkodásában gyökeres Munkára nevelik a fiatalokat — Gyermekjátszóterek és sportlétesítmények társadalmi munkával — Hatékonyabb ellenőrzés az áruellátásban — Fokozott figyelem a dolgozók munka és jogvédelmére A Szakszervezetek Országos Tanácsa V. plénumának határozata alapján az elmúlt évben a szakszervezetek megyei tanácsai Csongrád és Komárom megyében megszervezték a községi szakmaközi bizottságokat. Az ott tapasztaltak alapján ez évben megyénkben is megkezdték a bizottságok szervezését. Az íj szervek munkáját még a kezdeti nehézségek, dZ útkeresések jeüem- zia. VAJON MI TETTE SZÜKSÉGESSÉ A BIZOTTSÁGOK MEGALAKÍTÁSÁT? Ezzel a kérdéssel kereste fel munkatársunk Ribóczi Pál elv- társat, az SZMT politikai munkatársát: — A magyar szakszervezeti mozgalomnak már jó néhány eve gondot okoz a községekben élő, különböző szakmában dolgozó szervezett dolgozók összefogása. A falvakban a létszámtól függően kisebb-nagyobb csoportok fogják Össze külön-külön a tanácsi dolgozókat, a nevelőket, az fmsz-i dolgozókat és a postásokat. Ezek a kis csoportok nem élhetnek szervezett életet, nem részesülnek a szervezettséggel járó előnyökben olyan mértékben, mint ahogy azt megérdemelnék. Ezenkívül szétforgá- csoltságuknál fogva nem tudnak befolyást gyakorolni a község társadalmi, szociális, kulturális és sport eseményeire sem, egyszóval nem tudnak tevékenyen részt venni a falu szocialista arculatának formálásában. Szükséges tehát az összes falun élő szervezett dolgozókat magába tömörítő szakmaközi bizottságok megalakítása. MIBEN NYILVÁNUL MEG A KÖZSÉGI SZAKMAKÖZI BIZOTTSÁGOK KONKRÉT TEVÉKENYSÉGE? — Feladatuk igen nagy és tokretű. Csak egy töredékét említem meg: Elősegítik a párt és állami oktatásban való részvételt, segítséget nyújtanak a nemzeti és nemzetközi ünnepségek, felvonulások, választások megrendezéséhez. Figyelemmel kísérik a pedagógusok nevelési problémáit, ellenőrzik a késői mozielőadásokat és az italboltokat és megfelelő légkört alakítanak ki a fiatalság munkára való neveléséhez. Társadalmi összefogással elősegítik a gyermekjátszóterek és sportlétesítmények megépítését, segítséget nyújtanak az esküvők, névadóünnepségek, sport és kulturális rendezvények megtartásához. A törvényes keretek között munkálkodnak a dolgozók munka és jogvédelmében. Ellenőrzik az áruellátásban tapasztalható fogyatékosságokat. Az időszerű mezőgazdasági munkákban segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek. Esetenként felkérik a termelőszövetkezet elnökét, hogy számoljon be az eredményekről és hiányosságokról, hogy ennek megfelelően tudjanak segítséget nyújtani. A BIZOTTSÁGOK SZERVEZÉSE MAR MEGKEZDŐDÖTT. MIK AZ EDDIGI TAPASZTALATOK? — Igen, eddig már több mint negyven helyen alakultak meg a községi szakmaközi bizottságok. Az eddig szétszórtan, magukra ha- gyoltan élő szervezett dolgozók mindenütt örömmel fogadták ezt az intézkedést. A szervezést év végére mindenütt, közel kétszáz helyen fejezzük be. Mind a szervezésben, mind a bizo.iságok munkájában számítunk a párt- szervezetek, hazafias népiron bizottságok, a KISZ, valamint a nőtanácsok segítségére, hiszen a szakmaközi bizottságok az említett szervek munkáját is elősegítik. A tanácsok segítségét most elsősorban abban várjuk, hogy a bizottságok részére — nem állandó jelleggel — helyiséget biztosítsanak, ahol megtarthatják összejövetelüket. A bizottságok poli.ikai, gazdasági és szervezeti irányítását természetesen közvetlenül a SZMT látja el, s ez is biztosíték arra, hogy megfelelő anyagi és erkölcsi támogatással rövidesen a falu szocialista átalakításának tevékeny úttörőivé válnak ezek az új társadalmi szervezetek. Tóth Árpád. változások következnek be. A változást az állattenyésztésre, különösképpen a sertéshizlalásra való áttérés eredményezi. Jellemzőként érdemes megemlíteni, hogy az Idén 71 tehénből, Í30 kocából áll a törzsállomány, 700 hízott sertést és 150 hízott marhát értékesítenek. A jövő évi elő tervben 200 anyakoca, ugyanannyi tehén, 1200 hízott sertés szerepel. A hízott sertéstervet — alapanyag lesz hozzá — tovább is növelhetik, s ennek egyik feltétele egy nagyméretű hizlalda építése. Nyilvánvaló, hogy az állattenyésztésben bekövetkező nagy változás maga után vonja a növénytermelés eddigi arányainak a megváltozását is. A termelőszövetkezet tervében a takarmánytermelés kapott döntő szerepet. Őszi búza vetésük 200 holddal csökken a tavaly őszihez viszonyítva, viszont a terület öthatodán nagytermőképességű szovjet búzát termelnek, s így több kenyérgabonájuk lesz, mint az idén volt. Itt is érdemes megemlíteni néhány számot, érzékeltetve a változást. Őszi árpából háromszor, takarmánykeverékből tízszer, kukoricából közel kétszer, silókukoricából majdcsak háromszor nagyobb lesz a terület, mint 1961-ben volt. Az arányok ilyen eltolódásával, csupán néhány főnövény termelésével — amelyek az adottságoknak legjobban megfelelnek — megteremtik a bő takarmánybázist 1962-re, s még tágabb teret nyitnak a további hús- és tejtermelés bővítésére. A tervet — mégha előterv is gz — nehéz lenne részleteiben tovább elemezni. A termelőszövetkezet növénytermelési, állattenyésztési, hús- és állatitermék értékesítési mutatói nem rosszak. Azonban — különösen a szarvasmarhalétszám növelése terén — nagyobb mértékben kell saját erőforrásra, a községben lévő lehetőségek kiaknázására gondolni. Például kevés az a 20 darab borjú is, amit az idén a tagoktól felvásároltak. Igaz, az előterv csak nagy vonalakban vetíti előre a feladatokat. Mégis jó lett volna — s ezt a tsz elnökhelyettes párttitkára, mezőgazdásza is elismeri —, ha jobban támaszkodtak volna a párttagok, termelőszövetkezeti tagok véleményére, mert mint mondják, a háztáji gazdaságok sokkal többre képesek, mint 100 mázsa sertéshús értékesítésére. Ugyanis ennyi szerepel a községi tanács és a tsz vezetői által elkészített előtervben. A községben — a tanácselnök véleménye szerint is — megkétszereződött az elmúlt két évben a sertésállomány. Jó lenne ennek a tervben is megmutatkoznia. Nyilván, nem azon múlik ez, hogy milyen számot írnak a tervbe, hanem azon, hogy foglalkoztak-e, foglalkoznak-e az emberekkel, megértetik-e velük a háztáji árutermelés fontosságát. Mint minden községben, Csengerújfalun is az a helyzet, hog£ ez idő szerint a háztáji gazdaságok jószágállománya meghaladja a közösét. Ebből következik az, hogy a háztáji gazdaságok megfelelő arányban részesüljenek az árutermelésben is. Ez igen lényeges kérdés valamennyi községben! A szövetkezet termelési, áruértékesítési terve akkor lehet teljes, ha a háztájiban meglévő adottságokat is jól kihasználják. Ez pedig — Csengerújfalun is — úgy valósul meg, ha segítéssel, felvilágosító szóval, nap, mint nap foglalkoz- zik a tsz és a tanács vezetősége — például az elnökhelyettes — e fontos kérdéssel. Samu András. rß&t&lhat&k-i az édtiam/ák ? 143 elhagyott gyermek él nevelőszülőknél Nyíregyházán Tragédiák, haláleset, válás, ital, rendezetlen családi élet. Ezek a vádlottak az elha- hagyott gyermekek esetében. Ma mar azonoan nincsenek kitéve a nélkülözésnek, gondjaiba fogadja ókét a társadalom, nevelésükről gondoskodik az állam. Szinte naponta kopogtatnak új és új lakók a megye gyermek- otthonainak kapuján is. A gyermekek egyrészét nevelőszülőknél helyezik el, hogy az intézeti nevelés mellett megízleljék a családi otthon örömeit is. Az állam havi tartásdíjat fizet a nevelőszülőknek, ruhát, cipőt, gyógyszert, tankönyvet es más szükséges felszereléseket juttat az ' állami gondozott gyermekeknek. Tavaly 59 gyermek élt nevelő szülőknél a városban. Az idén ez a szám 143-ra emelkedett. Sok olyan édesanya van, mint Nagy Istvánné, akinek bár három gyermeke van, mégis magához lett két állami gondozottat, Szatmári Anikót és Erzsikét. Nagyék rajongásig szeretik a gyerekeket, mikor megismerték a két testvérpárt, elhatározták: magukhoz veszik őket akkor is, ha nem fizet értük tartásdijat a gyermekotthon... A tartásdijakat kézhez kapja minden szülő, bár a jobban keresők megtoldják, nem sajnálják a szép ruhát, a cipőt, a játékokat tőlük. Lakatos tfusxIóné városi gyermekvédelmi felügyelő a 143 állami gondozott gyermek „mamája’’. Ö járja a várost, hetenként négy nap, kerékpárral. Meglátogatja a nevelőszülőket, beszélget a gyermekekkel, nincs-e valamilyen kívánságuk, nem be- tegek-e... ö készíti az újak számára a helyet, ügyel arra, hogy olyan családhoz kerüljenek ahol gondjukat viselik majd. A nevelőszülők szinte mindegyike sok szeretetben és helyes nevelésben részesíti a gyermekeket. Egy év alatt mindössze két nevelőszülő magatartása ellen merült fel kifogás. — Sokszor néhány nap alatt több szeretetet kapnak ezek az apróságok a nevelőszülőktől, mint a tulajdon szüleiktől korábban. — mondja tapasztalatait összegezve Lakatos Lászlóné. A kis Ammer Sándor például csak öt napottöltött a János-bokorban Dolnics Józsefeknél, mikor jelentkezett az édesanyja és elvitte haza Pestre- sokat sírt a nevelőszülők után. Az idén aztán meghalt az édesanyja, és Sándor visszajött, mostmár végleg a „második" szüleihez, akik ma már egyedüli édes szülei is... Sott megkapó gyermeksors ismerője a városi gyermekvédelmi felügyelő. Az ő sorsukban látja a felnőttek sok könnyelműségét, a lelki megrázkódtatást, mely a. legtöbb gyermeket hosszú évekig elkísér. Bár, sajnos, nem csökken az elhagyott gyerekek száma, bíztató azonban, hogy mind több gyerek talál meleg családi otthonra, s egyrészüket később örökbe is fogadják. Legutóbb öt gyereket fogadtaÍz örökbe a városban. A gyermektelen házaspárok sajátjukénak tekintik a gyerekeket, külön szerencse, ha külsőleg hasonlóságot fedeznek fel. Bár az édesanyákat nem pótolhatja senki, a szülői szeretet melegét mégis megérzi sok elhagyott gyermek... P.~G_
