Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-29 / 229. szám
Nyárutó a Sóstón (Foto Juhász Andor.) Statikus ankét volt Nyíregyházán 0 mértéktelen ivás: bűn a társadalom ellen Nem mindennapos esemény színhelye volt kedden az Irodaház kis tanácsterme. A Szabolcs megyei Tanácsi Tervező Iroda kezdeményezésére egy napos ankétet tartottak az északkelet-magyarországi tanácsi tervező irodák statikusai. Eljöttek a szakemberek Debrecenből, Miskolcról, Egerből, Szolnokról és természetesen Nyíregyházáról is. A tanácskozás során számos szerkezettervezési probléma vetődött fel. A vasbeton alapok, vasbeton koszorúk és a téglafalak méretezésével kapcsolatban olyan vélemények és határozatok születtek, amelyek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben ezeket a tervezők korszerűbben és gazdaságosabban tudjanak megoldani. Tanfolyam keretében is felkészítik a pártoktatásban részvevő propagandistákat a fehérgyarmati járásban. Szeptember 28-án kezdődött meg a propagandisták tanfolyama, mely három napig tart. Mintegy ötvenöt szeminárium- vezető vesz részt a tanfolyamon. Számos fontos elvi, politikai kérdést vitatnak meg. Az SZKP programtervezetét Mezei János a járási pártbizottság ágit- prop. oszt. vez. ismerteti, a falusi osztályharc időszerű kérdéseit Cse- pei Tamás a járási pártbizottság titkára, a nemzetközi helyzetről megyei előadó számol be, az MSZMP VII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, s a II. ötéves terv irányelveiről pedig Tisza Miklós a pártbizottság oktatási felelőse ad számot. Végül a párt-propagandával kapcsolatos időszerű tennivalókat beszélik meg a tanfolyam részvevői. A járásban 61 pártoktatási tanfolyam nyitja meg kapuját a Helyenként eső i járható időjárás péntek estig: párás idő, több helyen reggeli köd. Legfeljebb néhány helyen eső. Mérsékelt délnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 22—26 fok között. Távolabbi kilátások: a hét vége folyamán az időjárás romlása várható. A megbeszélés színvonalát emelte az, hogy az Építőipari Tudományos Egyesület kiküldetésében két kiváló budapesti statikus — név szerint Rózsa György és Breuer György — továbbá a Debreceni ÉM. Tervező Vállalat főstatikusa — Maros Miklós — is megjelentek az anké- ton. Hozzászólásukkal értékes tanácsokat adtak a felmerülő- kérdésekre. Az ankét — amelyet Schouz Béla, a megyei Tervező Iroda statikusa vezetett — a megjelen- ; tek elméleti tudásának gyarapítását eredményezte és a tervezői munka színvonalának emelését szolgálta. A tanulság az, hogy az ilyen megbeszélések a jövőben is hasznosak és célravezetők lesznek. pártoktatósi év során. Két új tanfolyam _is nyílik, az egyik előkészítő jellegű lesz a hároméves politikai gazdaságtan tanfolyamának, a másik a filozófia I. évfolyamának tananyagát öleli fel. Tíz községben szerveznek elő- adásos propagandát kötetlen formában, jórészt az Időszerű kérdések tanfolyamának anyagából, sajátosan helyi problémákkal kiegészítve. «■■■■■■■■■■■■■■■! A Tíszavasvári Állami Gazdasási sikerei az erfurti kiállításon Az efurti kiállításon a kertészeti termékek értékelése során szép sikereket ért el megyénk állami gazdaságai közül a Tisza- vasvári Állami Gazdaság is. Arany éremmel tüntették ki a kiállításra küldött paprikáját (Cecei fajta) és egyik nyári almafajtáját. Egy másik almafajta pedig bronz érmet nyert. Ezüst éremmel díjazták paradicsomát (Budai korai) és bronz éremmel a szilváját. (Besztercei.) Amint az erfurti távirat jelzi a következő értékelés alkalmával további értékes díjakra is számíthat ez az állami gazdaság. Száz fiatal segített GviiMatanyán Vasárnap a reggeli órákban mintegy száz gyulatanyai KISZ fiatal indult lói a födekre, kukoricát törni társadalmi munkában. Sürgős volt ez a munka, hiszen az említett területet ősziek alá kell előkészíteni, s nem várhattak a kukorica törésével. A száz fiatal legtöbbje olyan volt, aki az Ifjúság a szocializmusért mozgalom követelményének tett eleget ezen a napon. Akárcsak íavaSv, az idén jelentős segítséget kíván adni a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat ifjúsági szervezete a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Legutóbbi megbeszélésükön elhatározták: még az őszi betakarítás idején felkínálják segítségüket a helybeli Petőfi és Rákóczi, valamint a kéki Kossuth termelőszövetkezeteknek. Első ízben Tiszadobon találkoztam a gondolattal, a gyermekvárosban. Nevelők mondták el, keserű panasszal, nagy felelősséggel. Aztán Cégénydányádon is rábukkantam ugyanerre, ugyancsak a gyermekotthonban. Csökken-e a gyermekotthonra szoruló gyermekek száma? — ez volt a kérdés, amely mindkét helyen kiváltotta a beszélgetést. Nem, nem csökken — hangzott a válasz. — Sajnos, nem — tették még hozzá. S ez a sajnos szó jogos, mert semmilyen gyermekotthon nem tudja pótolni azt, amit az édesanyák adnak: a családi meleget. Mert nem rossz a gyermekotthonban, ezt látni a boldog gyermekarcokon, látni a ragyogó tisztaságon, amit a szobák nyújtanak, a jó ellátáson, a törődésen, mindenen. A cégénydányádi otthon nevelője mondta ezt: „Nem tudok saját gyermekemnek olyan ellátást adni, amilyet az otthonban neveltek kapnak". De éppen ő volt mégis, aki tapasztalataiból említette, hogy a gyermekek nagyon vágynak ki, nyaranta, a falvakba, nevelőszülőkhöz. S nem is egy édesanya az, akire vágynak. Hiszen megtörtént, hogy egyszerre két látogatója akadt az egyik gyermeknek. Szülő édesanyja, és nevelőanyja. Feltették neki a nehéz kérdést: most melyikkel megy ki nyaralni? S a gyerek töprengve a nevelőszülőt választotta, azzal az indokolással, hogyha az őt megszereti, gyakrabban elviszi nyaralni, mint saját édesanyja. Boldogan telnek a napok az otthonban, egy-egy napon azonban mégis rádöbben a gyermek, hogy nincs családja. S ennek a fájdalmas szorongásnak az oka igen sok esetben: az ital. Mert a gyermekek nagyobb része nem teljes árva, hanem félárva, vagy olyan szülők gyermeke, akik valamilyen okból a gyermeket nem tarhatják el. Es sok az esetekből az, amikor iszákos apa, vagy anya is — gyermeket nem érdemlő szülő van a háttérben. Az ital rabjai persze nem egyszerre jutnak cl ahhoz az állapothoz, amikor már Ítélőképességüket teljesen elveszítve, alkalmatlanokká válnak a gyermek nevelésére, vagy az italért, az elmulasztott pénzekért a bűnözés útjára térnek, de sok sok gyermek az otthonban neveltek közül vethetné a szülő szemére az italt. Sajnos, látszik az ital a gyermekek átlagos szellemi képességén is. Nehezebben jutnak el arra a szintre tanulmányaik során, mint a falu iskolásai. A különbség persze nem feltűnő, de a pedagógus számára észrevehető. Számosán vannak közöttük cigánygyermekek. Ez külön problémakör. A sokgyermekes szülők úgy gondolják, jobb lesz egy-egy gyermeküknek a gyermekotthonban, ahol nagyszerű ellátást, nevelést kapnak. Ez így is van: azonban megoldás nem ez. A megoldást ezeknek a szülőknek lakóhelyén kell keresni, állandó munkára neveléssel, jobb családi körülményeik megteremtésével. Erre már számos helyen, sikerrel történt segítségadás. Ezt szélesebbkörűvé, állandóbbá kell tenni — a gyermekek érdekében is. Az ital, meggondolatlan szülők, és család után vágyakozó gyermekek: szomorú kapcsolata ez a dolgoknak. De mindent gyökerében kell megkeresni. Hogy ezek a gyermekek boldogabbak legyenek, elsősorban a szülők problémáit kell megoldani. S itt is nagyobbrészt az italozás problémáját. Mert a társadalom ugyan kiterjeszti gondoskodását a gyermekekre, s ellátja őket a Iegkü- lönbül, de ezt abból a szükségből teszi, hogy az egyén, egyes — szerencsére igen kevés — szülő méltatlan szülői hivatására. S a gyermekotthonban játszó, nem nélkülöző, boldog gyermekek egyúttal mégis figyelmeztetők is: ne csak orvosoljuk a bajt, hanem előzzük is meg! Olyan társadalmi összefogást keli sürgetnünk, amely nem engedi meg egyetlen embernek sem, hogy az ital maradéktalan rabja Igyen... S akkor a gyermekotthonok kicsi lakóinak száma is lényegesen csökkenni fog. íme, az ital — mondták a gyermekotthoni nevelők. — Egészen idáig nyúlik a szomorú következmény. Sikkasztás, munka- elhanyagolás, családi életek felborulása, gyermeki sorsok... tönkretett máj, gyógyíthatatlan betegség, csökkent szellemi képességű utód... mértéktelen ivás. S a hangsúly itt ezen van: mértéktelen. S mivel ennyi baj okozója, nem elég csupán megvetendő dolognak tartani. Társadalom ellenes bűn ez. S éppen ezért ellene fellépni nem csak joga, hanem kötelessége is mindenkinek. S. B. 61 tanfolyam, háromnapos előkészítő a propagandistáknak a fehérgyarmati járásban f? ettentőmód fél az *■1 orvostól... Hát még a tűtől!... S ezen a napon mégis úgy döntött, hogy szembeszáll e nyomasztó érzéssel, s oda áll az orvos elé... Méghozzá elsőnek, hogy ne lássa senki riadalmát, félelmét és sápadt arcát. Meg lehet, hogy rosz- szul is lesz, hisz vérszegény, s akkor bizony őt kell majd vérrel táplálni, életbe serkenteni. .. Várták... Eltelt egy óra, kettő, s a barnaszemű kislányt sehol sem tudták felfedezni a véradásra jelentkezett emberek között. Vajon mi történhetett vele ? Megijedt?... Egyszer aztán úgy déli tizenkettő felé berobogott. — Ez az elsőség kislány? — kérdezte tőle mosolyogva az orvos Simon Magdi az ag- ronómus-lány, a szálkái , járási KlSZ-bizott- ság munkatársa kissé elsápadt. — Sajnos olyan sárVÉR gös dolgom voll, hogy nem hagyhattam ott. Még szabadkozott is, higgyék el, nefh ö lehet az egészről... Alig látható veríték cseppek gyöngyöztek homlokán. A félelem első jelei. Ö tudta ezt, mégis erőt vett magán. — És hányadik vagyok? — A nyolcvanötödik — válaszolták neki. Az orvos lassan készülődött a vérvételhez. Magdinak szinte órának tűnt minden perc, nem bánta volna, ha már túl van az eg", eigyűrte karján a ruhát. Az orvos mosolygott. Ez megnyugtatta. — Fél? — Nem félek én! — mondea határozottan, pedig szive hevesebben dobogott. Na niú'i egykét pillanat és túl van a véradáson. Az orvos szúrt. Magdi az első pillanatban elfordította fejét. Melegség járta át az egész testét, s érezte, hogy folyik a vére. Oda nézett. Lassan megtelt vérrel az ampula. Nem történt semmi baj. Kiment a másik szobába, ahol jelvényt tűztek a mellére, melyen ez állt: „Véradásra kész”... S ekkor eszébe jutott: ö, akiről azt mondták vérszegény, véradásra, életmentésre kész... Büszkén ült az asztalhoz, ahol már várta a forró vérpótló. Ott párolgóit a páros virsli előtte. Megette. Adtak neki mignont, sajtot... S ha máskor nem is, most magába diktálta az üveg sört is... S talán néhány perc múlva öt is elnyelte volna az utca forgataga, ha nem érzi azt, hogy neki ettől több a kötelessége, hiszen most akarja magát tagjelöltnek kérni. — Két egész két tized deci vért adtam — mondja komolyan... Lehet, hogy holnap nekem lesz szükségem rá... Soha nem tudja az ember... De az is lehet, hogy véremmel valahol egy édesanya életét mentem meg... Buszra ült és elrobogott. Újabb véradókért ment Hodászra az állami gazdaságba, Ko- csordra és Nyírmegy- gyesre. .. A kis Simon Magdi negyvenötöd magával tért vissza... Utána fiatalok, öregek, lányok és asszonyok álltak az orvos elé, hogy vért adjanak, életet mentsenek,.. A legbüszkébb azokra a nőkre volt, akik Nyírmeggyesről jöttek. Igen, hisz a tizenegy jelentkező közül tíz lány és asszony volt... S valamennyien úgy gondokodtak, mint Magdi. Vért adtak, hogy életet mentsenek vele az orvosok... (f. U Értékes ajándékot kapnak az ömbölyiek november 1-re Aligha kaphat egy község szebb ajándékot, egy új kultúrháznál. Ombolyon november hetedikén adják majd át rendeltetésének a régi épületből átalakított új művelődési házat és óvodát. A régi épületnek csak a fő falai maradtak meg, így lényegében új épületet kapnak. A nagyteremben kap helyet a keskenyfilmes mozi. Egy kisebb helyiségben olvasótermet rendeznek be, egy másikban klubszobát létesítőnek. Az épület másik végében két termes óvoda kap helyet szolgálati lakással. Különösen értékes lesz ez az ajándék azért, mert az ömbölyiek saját magukat ajándékozzák meg vele. A 364 ezer Ft építési költségből 180 ezer OTP kölcsön, a többi saját erő és társadalmi munka. És ez a többi bizony nenv kis dolog olyan kis községben* mint ömböly. Az utóbbi három' évben mindent erre kellett íar- .ta lekötni. 5»
