Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-28 / 228. szám
Nap, mint nap szépül és kialakul a makettről már jól ismert formája a nyíregyházi almakombinátok. (Hammel József felvétele.) Új kezdeményezés: Nevelési tanácsadó a nőtanács szervezésében Minden művészet a népé „Mit tegyek, hogy gyermekem újból bizalmas legyen hozzám? Hogyan vezethetném vissza a rossz barátok közül a családi otthonba? Nem szeret tanulni, felesel, nem segít, állandóan követelőzik, nem tudjuk milyen pályára adjuk.” De sokszor halljuk ezeket a problémákat aggódó, vagy éppen elkeseredett szülőktől, talán éppen ezekkel a szavakkal. A felsorolás természetesen csak egy kis ízelítő azokból a problémákból amelyekkel oly gyakran állnak szemben tanácstalanul a gyermekük jövőjét féltő szülők. De jó lenne ilyenkor egy megértő, hozzáértő ember, aki segítene, baráti szóval tanácsot adna! Kzt a kérdést akarja megoldani a nőtanács akkor, amikor nevelési tanácsadást hirdet. A Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet pedagógia szakos tanárai október 17-től minden kedden délután tanácsadó órát tartanak 4 és 5 óra között a nő- tanács Sztálin tér 22. szám alatti helyiségében. A megbeszélés mindenkivel külön történik, természetesen teljes titoktartás mellett. Remélhető, hogy a szülők élni fognak a jelenleg talán még furcsának, újnak tűnő, de feltétlenül hasznosnak ígérkező alkalmakkal. Lengvári Józsefné MÁTÉSZALKÁN vasárnapra volt hirdetve egy író-olvasó találkozó, amelyen fővárosi költők vettek volna részt, néhány megyében élő író, költő közös fellépése alkalmával. A fővárosiak — betegségükre való hivatkozással — lemondták szereplésüket. Nem első eset ez már, persze. Megérkeztek a me- (gyeiék, s amikor a közönség megtudta a fővárosiak távolmaradását, kezdett elszéledni. Ez sem ismeretlen. Az irodalmi est rendezősége azonban bátran és hősiesen kitartott elhatározása mellett, s az estet mégis megrendezték, mintegy harmincas létszámú közönség érdeklődése mellett, amely aztán végeredményében sikerült is. És több tanulságot szolgáltatott. Elsősorban azt, hogy máskor nem kell nagy hirhang a pestiek szerepléséről, mert ez ritkán következik be. Ha jönnek, jó, öröm, ha nem jönnek, nem okoznak csalódást ismét és ismét a várakozó közönségnek. A második tanulság: igenis, az irodalmat szerető emberek keresik az alkalmat az ilyenfajta találkozókra, s a „csak” megyei előadók is képesek értéTixennégy község jelentette be igényét kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztály létrehozására A Hazafias Népfront megyei bizottsága akcióbizottságot hozott létre a tömegszervezetek vezetőiből a nyár folyamán, hogy felmérjék a megye területén a lehetőségeket az oktatás további bővítésére. A községekben igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a felnőtt lakosság — tsz-tagok és más dolgozók — részéről a mezőgazdasági szakismeretek elsajátítása iránt. Ez idő szerint tizennégy termelőszövetkezeti község jelentette be igényét — a dolgozók hivatalos jelentkezése alapján — kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztály létrehozására. A községekben •—* Ibrány, Raka- maz, Dombrád, Fényeslitke, Pát- roha, Nagykálló,. Kölese, Csen- gér, Mérk, Nyírbátor, Nagyecsed, Vaja, Tiszavasvári és Tiszadob — eddig több, mint négyszázan jelentkeztek felvételre, s ezek -közül meghaladja a háromszázat a termelőszövetkezeti tagok száma. Nő hetvenöt van a jelentkezők között. És a jelentkezőknek több, mint a fele harminc év fölötti. Az osztályok létrehozását kérő községek környékén is nagy az érdeklődés, s így a tizennégy községben — legalább 35-ös osztálylétszámmal — minden bizonnyal • meg is indulhat az oktatás, a jóváhagyás után, a tél folyamán. A jelentkezések még folynak. A felvételi feltételek és az oktatási követelmények általában megegyeznek a technikumi levelező oktatáséval, azzal a különbséggel, hogy a kihelyezett osztályokban heti két-három alkalommal, esti elméleti oktatás formájában sajátítják el a mezőgazdasági, kertészeti tudományokat. Nem furcsa? Konoksag és fakanál M.-községben él Konok Isván. Híres, nagyon híres ember, mégpedig arról, nincs asszony a faluban, aki öt lepipálja sütésben, főzésben. Hangoztatja is, hogy a férfinépnek a fakanálnál a helye, s fölöttébb hibás nézet az, ha azt mondják: az asszonyé a fakanál joga. De, hogy jutott erre a felfedezésre? Az idei forró nyári napon összeharagudott a munkacsapatvezetőjével. Sokak fülehallatára kijelentette: törjön le a keze, ha ezután hozzányúl a kapához.. . Ekkor cserélte fel a kapanyelet a fakanál nyelével. Azóta süt, főz, mos, mosogat, feji a Riskát, uzsonnáztatja a kis malacokat, libákat, kacsákat, pelenkázza a kicsit... Annyira beleélte magát a gazdaasszonyságba, hogy a minap azonmód; kötényben, tisztás kézzel sietett az utcára a dobszót meghallgatni, még a nyújtófát is a hóna alatt felejtette. Kacagott még az öreg dob is. hát még a nép... Kapott is másnap a barátaitól egy vadonatúj kötényt, mellé egy papucsot... A szemtanúk szerint erre Konok úgy Toppantotta ketté a kezében lévő fakanalat, mint a vékony fogpiszkálót. De még állja a szavát, a közös földön nem nyúlt a kapához. A felesége jár helyette a tsz-be. Mert ugye, a munkaegység csak munkaegység, a konoknak is... P. G. Elnézés és elmulasztott felelősségre vonás Sokan őszintén gondolják, hogy megrögzött alkoholisták, züllés útjára lépett emberek mindig voltak, vannak és lesznek is. Kár a fáradságért. Minden javaslat csak részben segíti a probléma rendezését. Számtalan erőfeszítés, helyes rendelkezés és következetes nevelő munka azonban ennek a megalkuvó felfogásnak az ellenkezőjét bizonyítja. S ha nem is egyik napról a másikra, de a céltudatos, tevékenység elöbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Keresni, aztán apránként gyomlálni vagy egyszerre irtani kell az előidéző okokat. Néhány „atmoszférától“ a sikkasztásig a hangszert, aztán elitta az első és a második részletet is. Közömbösökből védőügyvédek A folyamat mindkét esetben 1 egyszerű és könnyen felismerhető: ivás, tönkrement egészség és család, idegen pénz jogtalan eltulajdonítása. Sajnos ez* a logikus és szinte törvényszerű folyamatot sok helyen azok a vezetők nem ismerik fel, akiknek figyelemmel kellene kísérni beosztott dolgozóik családi életének kiegyensúlyzottságát, akinek kötelessége lenne a termelékenység növelésére, a társadalmi tulajdon maximális védelmére törekedni. A fenti két esetben sokkal súlyosabb a helyzet. Itt ugyanis nem olyan alkoholistákról van szó, nem olyan emberek tulajdonítanak el jogtalan pénzeket, akiket feletteseik nem ismernek. S az elkövetett bűncselekmények napfényre kerülése után azért lépnek fel elsőszámú védőügyvédként, hogy takargassák saját felelősségüket. Nem ártana, ha az alkoholistának családjával és önmagával szembeni magatartásától, a népgazdaság megkárosításának mértékétől függően az ilyen vezetőket Is vádlottak padjára ültetné a társadalom. Péter László minden időben teljesíthető ismeretszerzés forrása: a könyv. Olvasni annyi, mint tanulni. S a könyvet megszerettetni: a tanulást szerettetni meg. Az irodalmi estéknek tehát olyan jelentőségük van, amelyért feltétlenül megérdemlik a legszélesebbkörű segítséget, támogatást és megértést. A megyei írók, költők tehát nem valamiféle ön-népszerűsítést végeznek akkor, amikor részt vesznek az irodalmi esteken, hanem egy sajátos cél érdekében dolgoznak. S ugyanígy az országos nevű írók, költők is, természetesen. A közös cél érdekében tehát, hogy vonzóvá tegyük ezeket, s ne riasszuk el az érdeklődőket. NEMRÉGIBEN a járások vezetői, a párt járási bizottságainak ágit. prop. osztályvezetői, járási tanácselnökhelyettesei látogattak el a festők nyíregyházi műtermébe, és a TIT Bessenyei klubjába. A kialakult beszélgetések során megszületett a közös elhatározás: segíteni kell a művészeteket a megyében. Sokkal inkább segíteni, mint eddig, hogy mélyebb talaja legyen, s a gyökerek szer- teágazóbban hálózzák be megyénket. Kiállítások, irodalmi estek rendezése, s más alkalmak teremtése révén kell felkelteni a szélesebb érdeklődést, az irodalom és a képzőművészet iránt. A járási vezetők elhatározták, hogy segítik a megyei kiadványokat is. A járási vezetők, írók, képzőművészek találkozója sem véletlenszerűen született. Az a szükség- szerűség hozta létre, amely életünk mai üteméből következik. Az a cél, hogy a művészetek, az irodalom valóban a tömegeké legyenek, nem valósulhat meg csak a legszélesebbkörű segítéssel, és megértéssel. Mindenekelőtt tehát megyénk népéről történik gondoskodás, pontosabban szólva megyénk művelődési életéről. Arról, hogy mind többen értsék és élvezzék a képzőművészeti alkotásokat, mind többen szeressék a könyvet, az olvasást, mind többen fordítsanak nagyobb időt ezekre a hasznos, gondolkodást, ízlést, életmódot fejlesztő időtöltésekre, vagy ha úgy tetszik: ismeretszerzésekre. MINDENEKELŐTT ezek acélok. S természetesen van mé®, bár jelentőségében kisebb cél is: hogy a megyében élő művészek, írók, költők, — ne kapják meg ezt a jelzőt: „csak”. Mesterházi Lajos mondatta a nyíregyházi egyik irodalmi est alkalmából: nincsenek fővárosi írók és nincsenek vidéki írók. Magyar írók vannak. Ez a rosz- szúl értelmezett „csak” megyei író — valóban nincs. Az van, hogy nagy részük fiatal, s még elején jár annak, hogy méltó helyet kapjon az ország érdeklődésében. Ehhez idő is kell, és ehhez a megye érdeklődése is kell. S az érdeklődést megérdemlik, mert plusz munkát, áldozatos munkát végeznek. — Az a lendület, amellyel ebben az évben folyik az irodalom megyei élete, a találkozók, estek, a tervezett kiadványok, feltétlenül komoly eredményhez vezet. Szép szerepet vállalt ebben a megyei könyvtár. Jó lenne, ha a megye irodalmi színpadjai is vállalkoznának tovább terebélyesíteni ezt a mozgalmat, amely ezt írta zászlajára: minden művészet a népé. SB. kés, nívós eseteket nyújtani. Mert Szálkán pezsgő érdeklődés kísérte az estet. ROHODON, amikör megtudták, hogy a pestiek nem jönnek, egyszerűen lemondták az egészet. Rakamazon kedden a fővárosiak elmaradása nem okozott csalódást. Az est is sikerűit. Félreértés ne essék: most nem arról van szó, hogy a fővárosi írók, költők elmaradásáért neheztelnénk — korántsem. Ha valaki beteg, természetesen nem tud eleget tenni kötelezettségének. Nem is az akarjuk bizonygatni, hogy rájuk szükség sincsen. Nagy szükség van. Csupán azt a megállapítást kell hangsúlyoznunk, hogy az irodalom, a könyv, a betű milyen nagyfontosságú életünkben, s hogy mennyire fontos az is, hogy élő nyelven szólaljanak meg az írott sorok, ezeknek az irodalmi estéknek keretében. Nem véletlen, hogy a párt művelődési célkitűzései között lényeges helyet tölt be a könyvtárak, az olvasómozgalom, az irodalmi színpadok szerepe. A legközvetlenebb, mindenkihez szóló és P. T. alacsonyteimetű, kétrét- görnyedt, hatvanon felüli ember. Egyik szabolcsi községben foglalkozik a pénzügyekkel. Vörös orra messzire árulkodik, hogy kedvelője és nagybani fogyasztója: az alkoholnak. Talponállóban,! vendéglőben, utca sarában fet-' rengve évek óta sokan találkoznak vele és — sajnálják. Ismételjük: sajnálják, de nem segítenek rajta. Ismerősei együtt isznak vele, a pincérek kiszolgálják, felettesei azt beszélik: akkor dolgozik igazán jól, ha vah: benne néhány — úgymond — „atmoszféra”. Közben sokszor a legelemibb szükségletekre nem telik a családnak. Nemrégiben sikkasztáson kapták az ellenőrző szervek. Mindenekelőtt a felettesei vették védelmükbe. „Jövőre nyugdíjba megy, ne keserítsük meg öregkorát” — mondották. A pillanatnyi körülményeket figyelembe véve — talkn humánus az eljárás. De ha öt évvel ezelőtt nem hánynak szemet iszákossága felett, most nem került volna odáig, hogy idegen pénzhez nyúljon és újjal mutogassanak a családjára. Akit nem vonnak felelősségre S. A. egyik vidéki üzemben dolgozik. Néhány éve rendszeresen iszik. Nem ritka eset, hogy a hét egy-két napján egyszerűen nem megy be dolgozni. S ami egészen furcsa — nincs akii felelősségre Vonja! (?) Munkahelyén is többször tartózkodik ittas állapotban. Felettesei azonban megmagyarázzák a bizonyítvá- 1 nyál: ivott ugyan, de nem részeg, „csak ilyen imbolygó a járása '. S ezen nincs mit csodálkozni, mert rendszeresen együtt Isznak a jobb sorsra érdemes emberrel. Néhány héttel ezelőtt az egyik községben arra kérték, hogy adjon el egy zeneszerszámot és a pénzt juttassa el a tu-| lajdonosnak. Részletre adta el 5
