Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-24 / 225. szám
MESTER ATTILA 0 járási mvflelödésiigvi osztályok szerepe a tervszerűül) szocialista neveiésöen. O ktató-nevelő munkánk fő feladatait az MSZMP VII. kongresszusának kulturális vonatkozású határozatai szabják meg. A határozatok végrehajtása már nemcsak megkezdődött, de nem lebecsülendő eredményeket is hozott. Elég itt csak az új, tanévre gondolni és a kísérleti iskolák eddigi tapasztalataira más egyéb eredmények mellett. A járási művelődésügyi osztályok újbóli megalakítása feltétlenül nemcsak elősegíti, de meg is gyorsítja a kulturális célkitűzések megvalósítását, mert az áttekintés, az irányítás, a segítségnyújtás és az ellenőrzés hatékonysága feltétlenül e formában jobban érvényesül. Néhány olyan tervről és intézkedésről számolhatok be, amit tettünk annak érdekében, hogy nevelésünk tervszerűbbé váljon, a baktalórántházi járásban. Osztályunk megalakulása előtt felettes szerveink nagy gonddal ügyeltek arra, hogy ne csak a szorosan vett iskolai munka irányítása és ellenőrzése legyen biztosítva, hanem az olyannyira szükséges népművelési terület (felnőttek oktatása, tudat átformálás) is. A tanulók nevelése csak akkor lehet igazán példán alapuló, ha az iskolai és a családi nevelés a legteljesebb összhangban van, ha nincs meg a legkisebb világnézeti és politikai ellentétet tükröző hatás. A második ötéves tervtörvény nagyszerű célkitűzései csak úgy érhetők el, ha abban mindenki munkájának, tehetségének ' javát adja. Ez a céltudatosság vonatkozik a .nevelésre is. A mi körülményeink szerint elsősorban biztosítanunk kell a nevelés terv- szerűségét a családokban. Figyelembe kell vennünk a fokozatosság elvét. Ez nem könnyű feladat. Éppen ezért az ilyen kérdésekkel foglalkozó előadásainkra és vitáinkra járásunk minden községébe a legképzettebb előadókat fogjuk küldeni. Biztosítottuk és a nevelési tervből kiemeltük azokat a követelményeket, amit az I—VIII osztályos tanulóknak nemcsak tud- niok, ismerniök kell, de a bizonyítás erejével és eszközével be is fognak látni, hogy helyes. Gondolunk itt például a babonákra, természeti megfigyelésekre, stb. Feltétlenül nagyobb gondot fordíttatunk a szocialista hazaszeretet fogalmának és jegyeinek megismerésére, a helyesen értelmezett érzelmi nevelésre. Fokozottabb gondot fordítunk a ma eseményeinek és elért eredményeinek tudatosítására, hiszen e korban élük, s egyben lát- niok kell az egyre kibontakozó jövőt is. Nevelőinktől a fokozatosság elve alapján követelményt támasztunk a gyermek életkorára jellemző tulajdonságok megismerésére. Osztályunk ‘ kiépítette iskoláira a patronálói hálózatát, hogy a segítés, ellenőrzés állandó legyen Felügyelői karunk jól tudja, hogy célunkat csak úgy valósíthatjuk meg, ha nevelőtársainkat e cél megvalósítására megnyerjük, ha őket is segítjük fejlődésükben. Ezért fokozott gonddal fogunk nevelőinkkel foglalkozni, segítjük őket problémáik megoldásában, s lehetőleg minden zavaró körülmény elhárításában segédkezünk, hogy igazán örömmel, jó kedvvel végezhessék szép, de nehéz feladatukat. Rendszeres tájékoztatást és értékelést is adunk a tapasztalatokról. A versenyszellem egészséges fellendítésével is hozzá kívánunk járulni eredményeink gyorsabb ütemű fejlődéséhez. Odghatunk, hogy a társadalmi szervekkel az iskolák kapcsolata még jobban elmélyüljön, közelebb kívánjuk hozni az iskolái a szervekhez és a szerveket ai iskolai élet megismeréséhez. Különösen szívünkön kívánjuk viselni az új, a kezdő nevelők sorsát, fejlődését, a róluk való gondoskodást, könnyebbé kívánjuk tenni gondjaikat, problémáikat. A termelőszövetkezetekjjen biztosítani kívánjuk a közösségi élei és munka fokozottabb kialakulását és elmélyítését: előadásokkal, vitákkal, tanfolyamokkal. A leírtakban a szükséges intézkedéseket részben megtettük s a jelek arra1 mutatnak, hogy törekvésünk nem lesz hiábavaló. Azokban a tantestületekben, ahol az egységesség szémpontjá- ból zavaró momentumok mutatkoztak, ezeket tisztáztuk, s biztosítottuk a munka megindításához szükséges feltételeket. Célkitűzéseinket távolabb eső ki- j sebb községek is megértették és | például: Laskod, Nyírjákó eddi- j gi munkája máris elismerést érdemel. Albert AntaL a járási művelődési osztály vezetője, Baktalórántháza éUjiy fiatal ázaéat íré (Gondolatok Galambos Lajos könyveiről) HÁROM ESZTENDŐ — három könyv: s íme itt van előttünk Galambos Lajosnak írói művészete, nem beszélve kisebb, alkalmanként megjelent, folyóiratoknak szánt írásairól, illetve egy hat évvel ezelőtti ifjúsági művéről. A könyvek állandóan utalnak arra, hogy idevaló a mi környékünkre, még ha nem is ismerjük őt személyesen, ha nem is műKödött a megyei kultúra közvetlen „területein”. Az államosítás idején fejezhette be tanulmányait a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban: ide a kisvasúton járt be, alighanem Kótaj környékéről. Aktív részt vehetett a diá1-- szövetségi munkában, a 12—13 évvel ezelőtti haladó if.' megmozdulásokban. S nyilván ma is megvannak a családi kapcsolatai ezzel a vidékkel, hiszen' nemcsak az ellenforradalom idejében utazhatott haza egy-egy kis időre, hanem a legutóbbi években is haza-hazajött és hírt hozott családjának nagy terveiről, termelőszövetkezetet fejlesztő nagy munkájáról, tapasztalatairól is. Milyen sajátságos, hogy írásából ismerjük és tudjuk meg egy megyei írónak a létezését, s személyes kapcsolatunk lényegében nem is volt és nincs is vele. Figyelmeztetés ez ezért: többféle vonatkozásban is. A HÁROM KÖNYV nem azonos műfajilag, de igen sok rokonvonás található bennük. 1959- ben jelent meg a Dűlőutakon c. kötet, amely a nyírségi hazalátogatás beszélgetési keretében számol be a Szolnok megyében folytatott szövetkezeti szervezési munkákról, s közben-közben otthon is elvégzi a maga agitáció- ját a szomszédság köreben. Ennek a riportszerű képsorozatot tartalmazó könyvnek szinte közvetlen folytatása a Gonoszkátyú. A falu szegény fertályát nevezik ígyA néhány hete megjelent harmadik kötet címe kissé körülményes: Tegnap óta hideg van. A fedőlap ajánló sorai „lélektani drámát” említenek s nem is alaptalanul. Egy megbízható, harcos fiatal kommunistát küldenek el Budapestről az egyik bányavidékre, hogy az ellenforradalom leverése után nehezen meginduló munka megszervezésében adjon segítséget a helyi vezetőknek. Ez a. fiatal Baricz Gábor azért is megteheti, mert néhány évvel azelőtt ő maga is ott dolgozott, így helyi ismeretekkel rendelkezik. Találkozik itt régi szerelmével, akivel együtt diákoskodtak kisvasúti bejáróként Nyíregyházán. Az emlékek, a találkozás újsága, a robbanásig feszült helyzet az üzemben, az összeütközés a régi ismerősökkel hatalmas kavarodást okoz a regény főhősében. A befejezés, vagy méginkább az utolsó néhány lap azt sejteti, hogy sikerül a politikai feladat megoldása közben emberileg is magára' találnia, s ugyanakkor az eszmei segítőtárssá emelkedett régi szerelme is visszatér hozzá. VAN EZEKNEK a köteleknek egy nagyon fontos és lényeges közös vonásuk: a kemény tartá- sú, határozott állásfoglalás, az írónak nyílt színvallása a dolgozó nép érdekei, a szocialista jövő építése mellett. Mindhárom könyvben egy harcba küldött „káder” a főszereplő. Nyoma sincs azonban itt sehol a régebbről ismert sematikus, földfeletti, angyal-szerű funkcionárius szemléletnek, bemutatásnak. Éppen ez avatja igazi szépirodalmi művé ezeket a műveket, mert ezeknek a főhősöknek lépésről-lépés- re kell' bebizonyítaniuk régebbi közvetlen környezetükben (ahol tehát bizony senki, sem „próféta”) a kommunisták igazságát, a képviselt ügy jelentőségét és szükségességét. Gyakran kísérleteztek már ilyennel íróink: színpadon és regények lapjain egyaránt, igen váltakozó sikerrel. Galambosnak sem sikerült minden: de a külső és. belső harc méreteit, drámai erejét, hatalmas erőfeszítéseit olykor igen mély emberábrázolással tudta bemutatni. E HARMADIK KÖTET különös címe mögött egyébként egy VAKÁCIÓRA 11 át újra találkoztam veletek *”*■ Lányok — s ezután minden reggel. Én munkába sietek, s titeket Várnak a tudományok, A tábla és a kréta — hej de sok Még a be nem vett „vár” és „bástyafok”. Megint elment egy nyár, úgy mint a többi Mi ismeretlen volt, az is maradt, Mi ígéret volt már az is csak egyre Vár, hogy beváltsák majd az új nyarak. Vakációra Jóska bácsival Mentünk szekéren, — hűs hajnali pára Ringott az út felett, s döcögve, fázva Hagytuk magunk mögött a még Ismerős házakat, — s aztán az ég Begyújtott, és ezer forró nyilát Küldte bőrünk alá, és jó meleg Nyár-illatot tereltek a szelek, Már messze volt a város szürke-kékje, Fénylett az út, elnyúlt a messzeségben Fehéren, mint egy S betű mit tán a Meséim óriása írt a tájra S a távolban hói csíkja elveszett, Nyújtózkodtak a zempléni hegyek. (Óh nyár, meleg rög, rét ezer varázsa Nem gondoltam már könyvre, iskolára, Friss szalmából képzeltem fekhelyet, S takaróul a csillagos eget) Azóta is szeretnék menni mindig Gáva után most vár a nagyvilág Páris, Brüsszel, és Moszkva, és Petekig, Képzeletem pályaudvarában Türelmetlen szép mozdonyok között A messzeség hív — mennyi ismeretlen Sohanemlátott világrész üzen. S azóta is úgy elmúlik nyaram Míg hűvös fény hull egy reggel a fákra S újra találkozom veletek. túlzott mértékben fellazított emlékezés-torlódás is meghúzódik: a régi és új helyzetek nem egyszerűen párhuzamos ismertetéséről van immár szó, hanem az időtlenül csapongásnak oly mértékéről, hogy bizony olykor a legnagyobb figyelem mellett is csak alig tudjuk egymás mellé helyezni a helyzetraj z-mozai- kokat, hogy az összefüggéseket megérthessük. Ez modorossággá válik ebben a kötetben, mint ahogy az ismétlődő helyzetek, a bizarr beállítások halmozása, keresettsége” is ilyen eredetű. Ettől pedig jobb óvakodni a további fejlődés, megerősödés érdekében is. MEGVAN EZEKBEN az írásokban egyébként a nagy író minden jellemzője: a jó problémalátás és a hozzávaló helyesen értékelő nézőpont, a kellemes és tetszetős elbeszélő stilus, az érdekes cselekménybonyolítás, a konfliktusok beállításához és fokozásához szükséges drámai szervező és ábrázoló erő, az elemző következetesség bizonyos hajlama — ha nem is maradéktalanul, a széleskörű emberismeret és tapasztalatanyag. Csak azt kívánhatjuk és azt remélhetjük, hogy Galambos Lajos további sikerült, jó művekkel örvendeztet meg bennünket, ha az aránylag rövid idő glatt elért sikerektől nem szédül meg, hanem megszabadulva bizonyos — már korán jelentkezett — modorosságoktól és ismétlődésektől, írja meg mai életünk izgalmas problémáit feszegető újabb és újabb regényeit. Margócsy József. Nincs müvelőilési ház, ... és mégis! Művelődési ház nélkül is olyan, kulturális élet van Nyit*, csaholyban, amilyet sok nagy művelődési házban sem lehet megtalálni. Egy felnőttekből álló vegyes 80—10* tagú énekkarral, körülbelül ugyanilyen iskolai énekkarral, egy iskolai és egy KISZ táflpcsoporttal* egy iskolai, egy KISZ és egy felnőtt — itt úgy mondják* hogy nős — színjátszó csoporttal dicsekedhet a község. Egészen jó színvonalon mozog az ismeretterjesztő munka is. Főleg Alexa János, Lengyel Éva nyírcsaholyi és Danes Lajos nagyecsedi nevelők vezetésével bebizonyították, hogy egybenyitható, szerény kéttantermes helyiségben is lehet eredményes munkát végezni. Nagy sikere van a televízió műsorainak. Előfordul, hogy a tanács nagytermében több, mint százan nézik egyszerre* sőt a pártházban egy másik csoport ül a készülék előtt, örvendetes ez az érdeklődés, csak jobban ki kellene használni. Az igaz, hogy nincs művelődési ház, — néhány évig még nem is lesz — de ha egy héten ötször úgyis összegyűlnek a rendszeres televízió nézők, mondjuk a tanácsteremben, miért Be lehetné egy klubot alakitawt*’
