Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-10 / 186. szám

Tiszadadón a folytatást Írják... így gyorsan halad Hó-rukk!... Hó-rukk! — zeng végig a tanácsháza fo­lyosóján, s már emelkedik is a magasba a telt zsák. — Annyi a termény, hogy nem tudjuk hová tenni... Te­le az iskola, a magtár, így aztán a tanácsháza padlását is igénybe kellett vennünk — mondja ifjú Bíró Lajos, s hurkot köt egy újabb zsák nyakára, hogy aztán csiga se­gítségével felhúzzák. .. — Három napja csak ez a munkánk. Naponta hatvan mázsa terményt emelünk így fel — mutatja kezét Bíró se­gítőtársa Urbán János. Pedig egyedül a dadaiaktól tartott a járás. Félt, hogy le­maradnak a csépléssel, s ak­kor pedig fuccs a felhívás­nak, melyet országszerte „be­harangoztak”. A tiszalöki já­rás befejezte a cséplést! De a dadai dózsások is kitettek ma­gukért. — Mi csak azt kértük, hogy bízzanak bennünk — emléke­zik vissza a járás vezetőivel folytatott beszélgetésre G. Kiss Sándor tsz-elnök. — Ha van három—négy példamutató, a többi már húz utána — tartották. S ilyenek voltak. A kommunista Hor­váth Sándor, meg a többiek, akik serkentették az embere­ket. A taggyűlésen úgy dön­töttek, hogy minden brigád állítson egy cséplőcsapatot. Meglett. Hajráztak az em­berek. Még a verseny is ki­alakult minden irányítás, fel­hívás nélkül. S most akárki megnézheti a kazlakat. Úgy állnak, mint a sorakozóra ve­zényelt katonák. A Fogarasi brigád lett az első. ök csé­pelték a legtöbbet, s a szal­ma meg a törek kazlaik is a legsikkesebbek. Pedig a töb­bi se csúnya... Ennek a szel­lemnek köszönhető, hogy a taggyűlésen elhatározott augusztus ötödiké helyett har­madikén este már nem zúgtak a cséplők a Dózsa szérűjén... Közügy lett a jövő alapozá­sa Dadán. S ezt ma már min­den ember érzi másfél eszten­dő után. — Tavaly ha láttam, hogy jön a brigádvezető, a kert fe­lé futottam... Most meg ki­állók a kapuba hadd lásson, s várom mit mond, hová küld n unkára — mondta a taggyű­lésen M. Tóth János. S ma már nemcsak a kom­munisták gondolkodnak így. S ez az oka annak, hogy nem maradnak papíron a taggyű­lés határozatai. Elnémultak a cséplők, de felberregtek a mo­torok. TJj barázdát hasítanak az ekék... Már több mint 200 hold a nyári mélyszántás... Letörölték az aratás, cséplés verítékeit homlokukról az emberek, behordták a gazdag termést a szekerek, s mos) mégis újra benépesült a ha­tár. Az élet nem állhat meg... Hordják a trágyát, fürgén fut a traktor a műtrágyaszóróval a barázdák között, s ahová nem jut el, ott az ember se­gít. .. Készítik a jövő évi gaz­dag termésnek az ágyat. Hiába táplálnának azonban bizalmat a dadai Dózsában is, ha nem lenne serkentő példa az emberek előtt. Istápolói a kommunisták, akik ezt vall­ják: többet ér a tett a szó­nál. S ez mutatkozik meg a gabona szerződésekkel kapcso­latban is. 300 mázsa volt a terv. Megduplázták! S ezen felül a tagok még 150—180 mázsát kívánnak értékesíteni. Az összes felesleget! Itt nem szólam az áruértékesítési • terv teljesítéséért folyó politikai munka. Mikor a taggyűlés ar­ról tárgyalt, hogy sertéshúsra van szüksége a városnak, min­den kommunista kötelességé­nek érezte, hogy segítsen. Va­lahány kommunista megkötöt­te egy hízott sertésre a szer­ződést. .. S ez hatott az em­berekre. .. Csak a háztájiból közel fél­százat szerződtek így a tagok. A Dózsa Tsz ez évben 420-at hizlal. Szerződésre! Már 94-ért felvették a pénzt, kilencedi­kén ötvenet szállítanak, s év végéig még 280-at adnak el. Állják szavukat. A pártszer­vezet vezetősége Orosz László tsz elnökhelyettes-párttitkárral az élen, rendszeresen megbe­szélik a tennivalókat, elemzik a termelés problémáit. S ennek is köszönhető, hogy eredmény­re vezetett az „egy tyúk” mozgalom, hogy az aprómag­vakból is szép bevételre szá­mítanak. Van azonban egy gordiuszi csomó, amit eddig nem sike­rült megoldani. Ez pedig a kertészet. Idegenkednek tóle a dadaiak. Pedig a Tisza és holt ágai aranybányát jelentenek, kínálják a lehetőséget, csak bányásszák ki. Példa is áll előttük, hisz határos földjük­kel a Tiszavasvári Állami Gazdaság dadai üzemegysége, ahol fejlett öntözéses kerté­szet van. Most gondolkodnak azon, hogy az itt elterülő 31 holdas táblán megpróbálkoz­nak az öntözéses kertészet­tel. .. Érdemes fáradozni érte, hisz rendszeres és jól jövedel­mező forrásuk lesz, s jövőt biztosítanak a víziszárnyas-ne- velésnek is... Ez is az embereken múlik, mint eddig minden eredmé­nyük, sikerük. .. Csak így ír­hatják még tovább sikeresen a folytatást Tiszadadán, mely ebből a járásból indult or­szágos körútra, és hírnevet szerzett a dadaiaknak is __ Farkas Kálmán A NYÍREGYHÁZI RADIO MŰSORA: Falusi hétköznapok. A nyír­egyházi rádió mezőgazdasági hír­adója. — Ki mit szeret. Zenés műsor a hallgatók kívánsága szerint. — Hírek, tudósítások. A Balkányi Állami Gazdaság dolgozói forgóvillás burgonya­szedő segítségével takarítják be korai burgonyájukat. (Hammel József felv.) Hírek a rohodi (jj Élet Tss-ből Szárad a dohány A soronkövetkezö munkákat idejében igyekszenek elvégezni a rohodi Új Élet Termelőszövetke­zet tagjai, mert tisztában van­nak azzal, hogy a késedelmek rendszerint megbosszúlják magu­kat. Márpedig közös, nagygazda­ságukban a jövőjüket látják és aszerint cselekszenek. Többes között 70 hold dohányt iá termel a tsz, amely sok mun­kát igényel, de rendre bírnak vele. Az óriási tábla dohányban az aljazás beindult, aminek eredményeként már többezer pó­ré van szárítás alatt. Ügy ter­vezik, hogy október 1-ig mintegy 50 mázsa aljdohányt fognak szál­lítani a beváltóba. Terv és teljesítés az állattenyésztésben Bar a tsz nagyjából homokte­rületen gazdálkodik, jövedelme­zőségük egyik bázisának az állat- tenyésztést tekintik. Nagy súlyt fektetnek az állatlétszám-terv teljesítésére, amely az értékesítés nélkülözhetetlen alapja. így az éves terv készítésekor például a tehénlétszámot év végére 40 da­rabban állapították meg, de ■■■BBBBBBBB*aflBBB FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 142. Szkafanderem szakadásán át behatolt a mérges légkör s ettől eszméletemet vesz­tettem. Így, eszméletlenül, összetört bor­dákkal helyezett biológusunk a műtőasz­talra. Harminc óra telt el, amíg először ki­nyitottam a szemem. De akkor már gyor­san magamhoz tértem. Csaknem teljes hu­szonnégy óráig aludtam s farkas étvágy- gyal ébredtem fel, amikor az étkezés ideje közeledett. Mikor már fel is kelhettem, Tar- land mesterséges hegyilevegőt és kvarclám- pázást rendelt. Még mindig nem volt sza­bad társaimat a holt város és a Venus la­kói felől faggatnom. Tarland ezt azzal in­dokolta, hogy agyrázkódásom volt s kerül­nöm kell az izgalmakat. Hiába magyaráz­tam neki, hogy a ki nem elégített kíván­csiság a legnagyobb izgalom. Válasz kép- pen azt tanácsolta, hogy tartózkodjam a központban a nagy képernyők mellet, mert az volt a véleménye, hogy a lábadozás idő­szakában semmi sem hat megnyugtatób­ban, mint a csillagos ég látása. Balesetem után a Kozmokrátor még hat napig a boly­gó fölött keringett, aztán egyre szélesedő csigavonalban eltávolodott tőle és a Föld felé vette útját. A csillagok nézése természetesen egy cseppet sem nyugtatott meg, de a tudás­vágyamat még kevésbé elégíthette ki. Ad­dig kínoztam Tarlandot, míg végül az uta­zás harmadik napján, mikor a varratokat kiszedte beforrot sebeimből, úgy sarokba szorítottam, hogy végül is megengedte, hogy mindent megtudjak. A tudósok a Marax kabinjában dol­goztak. Egy darabig a folyosón sétáltam. Ezen a napon reggel kikapcsolták a moto­rokat s az űrhajó a Nap vonzóereje segít­ségével repült. Olyan tökéletes volt a csend, mintha az örökkévalóságból emel­ték volna ki. Mikor beléptem, a tudósoka Marax központi pultja mellett álltak. A felső világítók csak tompa lényt szórtak s az emberek sötét körvonalai rávetődtek a képernyő zöldesen izzó lapjaira. A vil­lanymotorok egyöntetűen zúgtak. A Marax belsejéből egész gomolysgokban dőltek .vitelé a íémsodronyok s a rovátkás leme­zeken húzódtak az elektromágnesek felé, azután ismét föltekerődtek az álványokon elhelyezett orsókra. Csandraszekár áthaj­lította a íoggantyút. Az utolsó sodrony vége egy darabig még ott vergődött a pult sima lápján, mint egy fémféreg, megre­megett és eltűnt az orsózó hengeren. Az áramok zümmögése elhalkult. Valameny­nyi képernyő szürke volt s e szürke ala­pon olvadozott a zöld hieroglifák megme­revedett tömege. A mennyezet alatti ke­rek cső kigyulladt. Arszenyev átment a kabinon, kezefe- jével, megdörzsölte homlokát azután meg­állt s a szemembe nézett. — Tudni akarod? Bólintottam. — Nem könnyű dolog a megmenekült töredékekből összeállítani egy idegen faj­ta történetét, különösen, ha az egyúttal a pusztulás története is. A képernyőn izzó utolsó fény is ki­aludt. Most már szürkén, holtan sorakoz­tak körös-körül. — A rendelkezésünkre álló krónikák töredékesen egy száznyolcvan esztendős időszakot ölelnek fel. Az első érthető sza­kasz tartalma a Föld ellen tervezett invá­zió. Eleinte azt hittem, hogy a Föld meg­hódítása egy vallásos mítosz teljesülése lett volna számunkra s ennek a szimbó­luma volt az egyenes vonallal áthúzott két kör, amit a romokban láttunk, de a krónikák egészen más képet mutatnak. A bolygót számító lények fajtája lakta. Más­fél évszázaddal' ezelőtt, amikor hozzáfog­tak tervük megvalósításához, azt latolgat­lak, hogy használhatnák-e az embereket valamire. S amikor úgy látták, hogy sem­mi hasznukat nem vehetik, elhatározták, hogy elpusztítják. Az erre felhasználandó eszköz nem ártott «volna városainknak, utainknak és gyárainknak... hogy azokat aztán ők használhassák. A sugárvétőnek rádióaktív felhőt kellett volna kilövellnie a Föld felé. Azután az ionsürüség csök­kenése után a fehér gömb ontotta volna a kocsik ezreit, amelyek a fogadásukra már készenálló élettelen Földön kötöttek vol­na ki. El akarták pusztítani az életet, vi­szont megtartani mindent, ami nem élet... (Folytatjuk.) mindjárt az első fél év végére 48 darabra teljesítették. Az eves kocalétszámot ugyancsak száz­százalékban beállították már. Egész évi baromfi nevelési ter­vüket, amely 6000 darabot irá­nyoz elő, szintén az év első hat hónapjában beállították. Tehénállományuknál az istálló­átlagot 5,8 literre irányozták elő s ezzel szemben az első féléves teljesítés 6,2 liter. Év végébe ezt is tovább akarják javítani: le­galább 7 literre. Baromfiból a teljes esztendőre 10 mázsa értékesítést terveztek és ez ideig máris 13 mázsát ér­tékesítettek. Jó „ágya" lesz a jövő évi kalászosnak Most még az idei kenyérgabo­nát hordják, csépelik a termelő- szövetkezetben, de ezzel egyidő- ben mindjárt a jövő évi termés­re is gondolnak. — A termés alapjában mindig úgy hálál, amilyen „ágyat ve­tünk” a magjának — mondja így, igen találó hasonlattal Láng Károly, a tsz főagronómusa. De a x tapasztalat talajából fa­kadó megállapítást tettel is alá­támasztják. 135 holdon végezték el eddig csillagfürttel zöldtrá­gyázva az őszi vetésűek alá a keverő szántást. Valóban jó „ágya” lesz ez a jövő évi kalá­szosnak. Újabb négy termelőszövetkezeti portán gyűlt ki a tény A termelőszövetkezetek villa­mosítása során Szabolcs-Szatmár megye területén újabb községeket kapcsoltak be az országos vil­lanyáram hálózatba, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szak­emberei. Az ehniíít .napokban Szamossályi, Tiszakóród, Benksjés- Tuzsér községek termelőszövetke­zeteiben gyűlt ki a ‘ 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom