Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-06 / 182. szám
4> Marofka Imps; Diákok Ha estenként a könyvük fölé hajolnak homlokukon apró felhőkbe fut a Gond, és feloldódik bennük a Lét... míg kék szemük felszívja ott az ÜJ ÉRTELEM csillagrendszerét. Való Lényükbe oson vajúdó szellem hol összecsapnak szilaj képzetek, mint anyagban a konok elem, hogy építve őket velük legyen. Nyári emlékek tűnő partszélein hűvös hullámot kever a Való, s a tábortüzek büszke fényeit eloltja a kövér-gömbölyű H20. Izmos képletekből rájuk kacag a világ, s agytekervényükhöz odaláncol egy ismeretlen új molekulát. Verssorok közt keresik a titkot a Bölcsesség bazalt talaját, amire felépíti daruját az izom, hogy újabb terheket emeljen vele, és a számok rideg világában maradjon a szívnek éltető melege. Friss erő feszíti karjaikat, s mint kohóban az olvadt érc letisztul bennük a kusza zűrzavar, mert a Törvény a Rendszert átfogja mint falat a malter, gépet a csavar. Agyukban zakatol és sűrű vágányok váltóin át rendeződik a Tudat, s a szigorú rend pályára vonzza mint atommag a fürge elektronokat. Szemükben biztos mosoly rezdül s mint villanyáram feszes drótokon megtalálja útját bennük a vér. s diadalmas pírja festi arcukat, amit már Győztes Értelem tüzel, mint a hajnal, miko- a homályt a Nap aranyfénye váltja fel. Őszinte szót — A realizmus igénye — fletközelségű filmnovefíat keresnek — Merre tartanak a jövő filmrendezői? Beszélgetés egy nyíregyházi f ilmrendező növendékkel Aki látta a nyíregyházi Dózsa moziban A csinos férj-et, tanúja lehet annak, hogy a játékfilm előtt. játszott kisfilm sokkal jobban tetszett a közönségnek, mint a nagy. A kisfilm a szovjet tutajosok egyik útját mulatta be, a távoli őserdő ezer veszélyt rejtő, sebes folyóján, a ‘’környezet szépségével. BADAK GYULA: Szonett egy pesti piperkőchöz Tavaly még együtt ültetett Dohányt ' velem szegény. S amíg kapáltam én Addig belőle „úrfi” lett. Pesten „mellőzik" jó helyen. S ha néha pár nap itthon ül, „ Vagány kodik” itt emberül. S csak félvállról beszél velem Pedig nyugodj meg „firc”-Ie- geny, A sorsodat kívánni én Sosem fogom. A borzas „háridat” sohsem, „Nyamvadt dumádat” pláne nem Utánozom... Semmi többet nem tettek hozzá a film alkotói, mint amennyit maguk is láttak. A küzdelmet a sziklás, örvényes, tajtékzó folyón, egyszerű emberek egyszerű munkáját. De ahogyan ezt tolmácsolták, az izgalmas, felemelő és gyönyörű volt. Az élet valósága ragadtatta el a nézőket. S erről az életközelségről beszélgettünk Kosa Ferenccel, aki Nyíregyházáról került Budapestre, a Filmművészeti főiskolára. — Egy alkalomal Csuhrajjal beszélgettünk. A viiá„nírű szovjet filmrendező véleménye igen tömör: Őszinte szót a íilmen! Humanista legyen, a való életet tükrözze a film. S emlékezzünk csak a Ballada a katonáról című alkotására. Nem volt abban a keresett művészetnek nyoma sem, — persze, nem az eszközökre gondolok. hiszen azok igen magas művészi értékűek, — hanem maga az élet höm- pölyödött elénk a vásznon. Ez a realista igény — meggyőződésem, — nem csak a filmrendezők igénye, (s itt is inkább a fiataloké), hanem a nézőké is. Az én véleményem nem egyedül áll, amikor azt mondom a magyar filmekről általában, hogy túl keresettek, eltávolodtak a valóságtól, az élettől. Pedig többet ér a valóság felvetette egyszerű életjelenségek szerves egésze, ha azök őszinték és szándékukban nemesek, mint a legfrappánsabb, de kiagyalt, át-„lényegített” filmtörténet. Ezért keresnek olyan filmnovellát, amely például a munkást, a dolgozó parasztot a maga valóságában, életünk ezernyi összetettségében, őszintén állítja elénk, a valóság izgalmas, színes, egyszóval hiteles képeivel. Nem ötletes filmtörténet kell, hanem maga az élet. Az életnél nincs színesebb, ötletesebb történet. A fiatalok munkájáról, terveiről beszél ezután. — Azt hiszem. a fiatalok megértik ezt az igényt, a főiskolán s így készülnek jövendő nagy feladataikra. Az „etűdökben", (így nevezik a rövid, tanulmány jellegű filmtörténetet) világosan kivehető ez a realista törekvés. S ehhez minden segítséget, támogatást meg is kapunk. Jó filmeket szeretnénk majd készíteni, legalább olyan jókat, amilyeneket most magunk is szeretnénk látni — teszi hozzá mosolyogva. HB, Részvétlenség... ? Nem: Gondoljunk vissza a Nyíregyházán megrendezett kulturális seregszemle megyei bemutatóira. Kct vasárnap egymásután: az elsőn a zenekarok, a másodikon az énekkarok léptek a közönség elé. S a közönség? Majdcsak egészében maguk a zenekarok cs énekkarok, amelyeknek tagjai nagy figyelemmel és hozzáértéssel hallgatták meg egymást. És az utcai járókelők, akik tudomást szereztek a műsorokról, azok is ott ragadtak. Mert nívós volt ez a két vasárnapi öntevékeny műsor! Bosszantó, hogy sem Nyíregyházán, sem néhány járási székhelyen nem volt megfelelő közönsége a megye legjobb öntevékeny együtteseinek. És ugyanakkor érdekes, hogy Mátészalkán estéről estére, — mert szétaprózták a műsort, ne tartson egy-cgy tovább két-három óránál, — telt házak vettek részt az előadásokon. Miért? Részvétlcnség lenne ez Nyíregyházától, vagy mondjuk Vásá- rosnaménylói? Itt egészen másfajta ízlésű emberek élnének, mint Mátészalkán? Nem! Egyszerű az indok. Nem volt helyes közönségszervezés. Mert elképzelhetetlen, hogy a több mint ötvenezer lakosú Nyíregyháza nem tudott volna ötszáz hallgatót adni az öntevékeny műsorok meghallgatásához. Amikor ezek az együttesek messziről törték magukat, buszokon, lelkiismeretes felkészüléssel! És mindemellett: nagy nagy kár, hogy a nívós műsorok elszálltak a levegőbe, és Ingyenes hallgató is alig akadt. Azok tudják legjobban, akik véletlenül odatévedtek. Nem volt ez biztatás az öntevékenyeknek... pedig az is lehetett volna! Üj évad kezdődik. Érdemes gondolkodni * tanulságon. S.— A külföldi üdülések és társas- utazások elosztásánál kialakult új rendszer óta egyre több vidéki dolgozónak nyílik lehetősége szétnézni a nagyvilágban. Most arról szeretnénk írni, ami megkönnyítené a külföldi utazásban kevésbé jártas vidéki dolgozók felkészülését. Az arra érdemes dolgozó ugyanis, fejest ugrik az ismeretlenbe. Ha például a Szovjetunióba készül, a szűkszavú tájékoztató elégtelen. Any- nyit talán megtud, hogy kb. mikor és mennyi időre szól a beutalója, de közelebbit hosszas utánjárással és kérdezősködéssel sem. A vonaton való hosszadalmas utazástól sokan félnek, pedig a szovjet távolsági (éjjel-nappali) kocsik igen kényelmesek. Minden kocsiban külön kalauz van, aki gondoskodik az utasok kényelméről. Minden utas helyjegyet, leplombált tiszta ágyneműt kap. A kalauz megágyaz, és 4 kopejkáért kb. 60 fillér) forró, cukros teát szolgál fel. Minden kocsiban két mosdó, és „kipjatok”, azaz ivócsap van, nyáron hűtött vízzel. Természetesen van mozgóárus és étkezőkocsi. Ezt mind jó tudni, de azt is, hogy a túristautazásnál étkezés és pénz először csak majd Kievben, tehát az indulástól legÚtravaló a Krímbe rista táborokban is rendesén feU öltözve illik megjelenni. Csak reggelinél engedhető meg a melegítő, vagy pongyola. Ha könnyen mosható és vasalható holmit viszünk, nem lesz gondunk, mert mindenütt van mosó- és vasalóhelyiség. Férfiaknak két vászon- nadrágot, nylon ingeket (hosszúzet. A minden kényelemmel berendezett sátrakban igen jól éreztük magunkat. A napos — mindenre vigyázó.t és mindenről gondoskodott. Cserébe csupán pontossággal tartozunk az étkezéseknél és közös kirándulásoknál. Azért nem haragudott 6en- krt, ha a kötelezőnek morfdott reggeli tornát egyesek „elbliccelték”. Később rájöttünk, hogy ez a reggeli torna, fürdéssel egybekötve, milyen remek! Utána nem okozott gondot a több fogásból álló, kiadós reggeli elköltése. A Szovjetunióban a reggeli a főétkezés. Húsétel, körítés, vaj. jobb esetben 30 óra múlva áll rendelkezésre! Kievtől már minden úgy megy, mint a karikacsapás. A szovjet idegenforgalmi vezetők és tolmácsok kedvesek. A lakosság határtalanul vendégszerető, készséges és udvarias. Egy-kettőre beavatnak számtalan étel ’ és italautomata titkaiba és csodálkozva látjuk, hogy szerénynek vélt zsebpénzünk kopejkáiért mennyi mindent lehet kapni. Persze sörön „felül" az ital drága és eszpresszó-kávé sincs, de — csodák csodája — rövid ital nélkül is életben maradtunk, a magunkkal hozott „sportpresszó” pedig nagyszerű szolgálatokat tett. Az öltözködés nem probléma, mégis itt követtük el a legtöbb hibát. Tehát: férfiak és nők nyáron hagyják otthon a szövetruhát és a —• shortot! Ez utóbbi a szovjet ízléssel össze nem egyeztethető. „Csöves” nadrágban Is csak külföldi, nő jár,. Ebédnél és vacsoránál, még kimondottan túujjast is), vízhatlan blúzt (lumberjack) vagy jersey zakót ajánlunk, egy-egy pár szandált, erős cipőt és strandpapucsot. Felöltő felesleges. Vigyünk legalább két lürdőruhát. A shorttal ellentétben a „fecske” elfogadható. Nőknek — egy-két könnyű, tánchoz is alkalmas ruha okvetlenül szükséges. Férfiak tehér ingben és vászonnadrágban még szabadtéri színházba, étterembe vagy táncolni is elmehetnek. Szimíeropoltól kezdve a táborokban és üdülőkben mindenütt ünnepélyesen, virággal és zeneszóval fogadtak és búcsúztattak. Ilyenkor ott volt az egész tábor: csehek, lengyelek, jugoszlávok, keletnémetek, az állandó személysajt, túró, joghurt, desszert ás fekete kávé. Aki nem eszi végig, magára vessen, ha a szerényebb ebédnél éhen marad. Az étkezés tehát bőséges, a mi szájízünkkel mérve azonban „ diétás ”j merfcfü- szermentes, de annál egészségesebb ! Ehhez még az is hozzátartozik, hogy sehol sem kaptunk hideg, hűtött italt. Talán egyedül ez hiányzott imndany- nyiunknak, jobban, mint a megszokott sültek, vagy sütemények, (Igaz, hogy így terokgymLaxiásü sem kaptunk...) Nos, a lobbi élmény maradjon meglepetés és fel fedezni való az utánunk jövőknek, Ütravatóul ennyi elég.,. 7
