Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-05 / 181. szám

A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok

kormányához a német békeszerződésről

(Folytatás az 1. oldalról .1

Ha azt hiszik, hogy a szovjet nép, akkor máris megállapíthatjuk, hogy ezek az állítások, teljes mértékben célt tévesztettek.

De még ha figyelmen kívül hagyjuk is a NATO-tömb irányzatának kérdését, akkor is csak bekötött szemmel nem látható, hogy a Német Szövetségi Köztársaság részvétele ebben a tömbben egyenesen a német militariz- mus melegágya. A NATO révén jutnak Nyugat-Némeiországba a Bundeswehr részére a legújabb fegyverfajták. A NATO-ban való részvétel tette lehetővé a Német Szövetségi Köztársaságnak, hogy katonai támaszpontokat létesítsen Nyugat-Európa nagykiterjedésű területein;, ilyesmivel még a hitleri Németország sem rendelkezett. amikor a második világháború kirobbantására készült. Nem'kevésbé fontos az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság katonai szakértői a NATO szerveiben hozzáférhetnek e tömb más tagállamainak katonai titkaihoz.

Az Egyesült Államok kormánya a jelek szerint, hajlamos lebecsülni a Német Szövetségi Köz- ' társaság katonai potenciáljának jelentőségét attól a számítástól vezettetve, hogy a nyugatnémet katonai potenciál egyelőre még sokkal kisebb az amerikainál. Ám de veszedelmes volna figyelmen kívül hagyni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság már most is az elegendőnél is nagyobb fegyveres erővel, az elegendőnél is több .fegyverrel rendelkezik ahhoz, hogy általános háborús konfliktust idézhessen elő. .

Akár abból indulunk ki, hogy meg kell akadályozni a nyugatnémet militarizmus és revansiz- mue- békét fenyegető növekedését, akár abból, hogy meg kell javítani a nagyhatalmak közötü viszonyt, akár magának a német népnek az érdekeit tartjuk szem előtt, akár azoknak a népeknek az érdekeit, amelyek vérüket ontották a hitleri Németország ellen vívott háborúban — mindenképpen arra a következtetésre kell; jutnunk, hogy meg kell kötni k német békeszerződést.

Ezt követelik azok az annakidején ünnepélyesen meghirdetett célok, amelyek a háború idején a hitlerellenes koalíció résztvevőit lelkesítették.

Ä szovjet kormány azzal a felhívásával, hogy véget kell vetni a thai helyzetnek, vagyis annak, hogy a háború befejezése óta eltolt 16 év ellenére még mindig nincs megkötve a német békeszerződés, a német kérdéssel kapcsolatos nézeteltérések kiküszöbölésére törekszik, helyre akarja állítani az együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal, a béke javára. A szovjet kormánynak az a meggyőződése, hogy ha az érdekelt államok jóakaratot és együttműködési hajlandóságot mutatnak, akkor nem gördülnek legyőzhetetlen nehézségék a német békeszerződés megkötésének útjába.

Az Egyesült Államok kormánya jegyzékében hangsúlyozza, hogy a német békekötés kérdését mindaddig nem lehet megoldani, amíg nem állították helyre Németország egységét. Ez azonban 4 a kérdés olyan felvetése, amely legalább is ellenkezik a realitásokkal. Németország egyesítésének problémája a német nép belső kérdése és csak a két német áliam, a Német. Demokratikus Köztársaság és a . Német Szövetségi Köztársaság megállapodása alapiám oldható meg. Ugyanakkor a békeszerződés kérdése természeténél fogva nemzetközi probléma és sok állam érdekeit érinti.

Németország egységének helyreállításáról beszélve a washingtoni kormány jónak látta érinteni az önrendelkezési jog kérdését. Kiderül, hogy az önrendelkezési jognak azok kelnek védelmére, akik valójában a gyarmati rendszer fennmaradását támogatják és minden alkalommal elállják az utat, amikor valamely nép harcot kezd független nemzeti fejlődésének jogáért.

Igen olcsó fogás a német nemzet önrendelkezési jogának jelszavával mesterkedni olyan Körülmények között. amikor két független német állam van. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság ma nem a nemzeti kérdés alapján tér el egymástól, e Két országot a belső életforma mélyreható különbsége, más szóval a társadalmi rendszer mélyen szántó különbözősége választja el egymástól. Arra törekedni, hogy szembe állítsák az önrendelkezés jelszavát a társadalmi haladásért a nemzeten ne!ül folyó harccal, egyértelmű a fogalmak meghamisításával. Ha a társadalmi berendezkedésről beszélünk — már pedig erről beszélni kell, minthogy a volt Németországból kéi önálló állam keletkezett — akkor megállapíthatjuk, hogy ez a két áliam már régen megválasztotta a maga társadalmi rendszerét.

Maguknak a németeknek a dolga megtalálni, milyen úton-mó- don egyesíthetik két, különböző iráryban fejlődő államukat. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya kategorikusan elutasítja, hogy tárgyaljon az egyesítés kérdéséről a Német Demokratikus Köztársaság kormányával. Ilyen körülmények között nincs kilátás arra, hogy a két némrt állam megegyezésre jut e kérdésben és nem is lehet, amíg a Nemet Szövetségi Köztársaság KO’-- mánya ilyen politikát folytat. Ez megcáfolhatatlan tény. amit n szabad figyelmen kívül hagyni A négy nagyhatalom nem tud változtatni a kialakult helyzeten. Még ha ők maguk meg is egyeznének Egymás között arra vonatkozólag, miképpen óhajtják helyreállítani Németország egységét, akkor is erőszak alkalmazásával kellene rákényszeríteniök döntésüket a két német állami-1. M: köze lenne ennek az önrendelkezés elvéhez, amely elv alkalmazását a washingtoni kormány szükségesnek tartja a német egység helyreállításának megoldásához?

Ha a négy hatalom valamivel tényleg tudja segíteni Németország újraegyesítése kérdésének megoldását, akkor ezt csak a békeszerződés megkötésével teheti. A két német állam a békeszerződés értelmében azonos nemzecki - zi kötelezettségeket vállalna s ezzel megteremtődnék számukra a közös talaj, hogy közeledjenek egymáshoz a német nép nemzeti feladatainak megoldása érdekében. Aki pedig a német béke- szerződés megkötését Németország egyesítése kérdésének megoldásától teszi függővé az lemond az egyik és a másik kérdés megoldásáról egyaránt.

A szovjet kormány úgy véli, hogy a kialakult körülmények között a legjobb megoldás lenne a békeszerződés megkötése egyfelől mindazoknak az államoknak a részvételével, amelyek hadiállapotban voltak Németországgal másfelől pedig a német államok részvételével. Mint a szovjet kormány rámutatott, lehetségesnek

tartja a német békeszerződés kérdésének olyan megoldását is, hogy két békeszerződést kömének meg — egyet a Német Demokratikus Köztársasággal, egyet pedig a Német Szövetségi Köztársasággal — úgy, hogy mindkét szerződés alapvető tételei azonosak lennének.

Ka a nyugati hatalmak és az NSZK kormánya — mint állandóan hajtogatják — nem hajlandók aláírni a békeszerződést Németországgal, akkor nélkülük kell majd alaími azt. Ebben az esetben a békeszerződést a hitleri Németország ellen vívott háborúban résztvevő és az aláírásra kész államok kötnék meg a Német Demokratikus Köztársasággal, amely máris kijelentette, hogy egyetért ezzel.

Nem kell sokat beszélni arról, hogy milyen nagy, pozitív jelentősége lesz a békeszerződés megkötésének az NDK-val. Ez a szerződés jogilag megszilárdítja Németországnak a második világháború utáni megállapított határait. Nemzetközileg elismertté válik az a tény, hogy Németország egyik részében — a Német Demokratikus Köztársaságban^ mindörökre leszámoltak a gyászos múlttal, amelyben a német mill- tarizmus agresszív háborúkat robbantott ki. A Német Demokratikus Köztársasággal megkötendő békeszerződés, mint valami világító torony a teljes szuverénitás és függetlenség viszonyai között mutatja majd az egész német népnek az utat a békés élet felé. az egész német nép nemzeti feladatainak megoldása felé. Mindez lehetővé teszi a helyzet megszilárdítását Európa szívében és a béke megerősítését az egész világon.

Magától értetődik, hogy a Szovjetuniónak éppúgy, mint a többi békeszerető államnak az álláspontjára, amelyek szilárdan elhatározták, hogy véget vetnek a német békeszerződés megkötése körüli tűrhetetlen huzavonának, nem lehet hatással az amerikai jegyzékben foglalt állítás, amely szerint a békeszerződés megkötésének a Német Demokratikus Köztársasággal „nem

lenne semmilyen érvénye nemzetközi jogi szempontból”. Ennek a nyilván tarthatatlan álláspontjának megerősítésére az Egyesült Államok kormánya nem tudott hivatkozni semmire, s csupán az államok közötti kapcsolatokban megengedhetetlen kirohanásokat intézett a Német Demokratikus Köztársaság — a német munkások és parasztok állama — politikai és társadalmi rendje ellen.

A szovjet kormány nem tartja lehetségesnek, hogy vitába szálljon az Egyesült Államok kormányával a Német Demokratikus Köztársaság belső berendezésének kérdéseivel kapcsolatban. Bármely állam társadalmi-gazdasági és politikai rendje csak a népnek a dolga, senki másé. A hitlerellenes koalícióban részt vett államoknak okuk van érdeklődést tanúsítaniok a két német állam belső életének kérdései iránt, de csak a nácizmus és a militarizmus kiirtására vonatkozó kötelezettségek megtartása szempontjából, mert ez elengedhetetlen feltétele Németország békés, demokratikus fejlődésének. Senki sem tagadhatja azonban, hogy éppen a Német Demokratikus Köztársaságban maradéktalanul valóra váltak a potsdami döntések, amit viszont nem lehet elmondani Nyugat-Németországról. - Sehogyan sem illik az, hogy demokráciára tanítsák a szocialista államokat azok, akiknek országában az ember társadalmi helyzete, joga és méltósága bőrének színétől és folyószámlájától függ. Mit sem érnek egyébként az Egyesült Államok jegyzékében foglalt érvelések az NDK választási rendszeréről, amikor az Egyesült Államok illendőnek tartja a legszorosabb kapcsolatokat fenntartani, sőt katonai szövetséget is kötni olyan államokkal, mint például Spanyolország, ahol a népek számára gyűlöletes, spanyolok holttestein át hatalomra jutott fasiszta diktatúra van uralmon.

Az amerikai kormány a béke- szerződés megkötését a Német Demokratikus Köztársasággal „egyoldalú cselekedetnek" próbálja minősíteni, mintha a Szovjetunió valamiképpen eltérne a Németországra vonatkozó szövetséges egyezményektől. De hiszen éppen az USA és katonai tömbökbe tömörült szövetségesei építették egész németországi politikájukat egyoldalú, elkülönülő cselekedetekre és fosztották meg a Szovjetuniót attól a törvényes jogától, hogy résztvegyen Németország jelenlegi területe nagyobb részére vonatkozó kérdések rendezésében.

Nagyon rövid az emlékezete annak, aki elfelejti a nyugati hatalmak egyoldalú cselekedeteinek egész láncolatát, amely Németország kettészakításához vezetett. Emlékezni kell csak „Bi- zonia” megállapítására, a szövetséges ellenőrző gépezet megbontására, a külön pénzreformra, magának a bonni államnak a megalakítására. Mindezekből az következne, mintha a három nyugati hatalomnak joga lett volna 1952—53-ban hatályon kívül helyezni a négy hatalom által kidolgozott törvényeket, ellenőrző tanácsi határozatokat és kijelenteni azt, hogy ezek a cselekedetek összeegyeztethetők a szövetségest kötelességgel.

Ezek szerint tehát a nyugati hatalmaknak 1954-ben módjukban volt aláírni Nyugat-Német- országgal a párizsi egyezményeket, amelyek törvényesítik Nyu- gat-Németország militarizálását, de a Szovjetuniónak, amely sokmillió emberélet órán vívta ki a győzelmet Németország fölött, le kell mondania a békeszerződéshez való jogáról.

Ezenkívül ismeretes az is, hogy az Egyesült Államok nemcsak a német kérdésben lépett egyoldalú cselekedetek útjára. Ilyen a Szovjetunió részvétele nélkül a békeszerződés megkötése Japán- nál. Mindezek otán az Egyesült Államok kormánya nem átall a Szovjetunió valamiféle „egyoldalú cselekedeteiről” beszélni.

Az amerikai jegyzékből látható, az Egyesült Államok kormányának főként az nem tetszik, hogy a békeszerződés megkötése a Német Demokratikus Köztársasággal megszüntetné a jogalano*

a megszállási rendszer további fenntartásához és a nyugati hatalmak csapatainak nyugat-berlini tartózkodásához. Az életben azonban nincs német békeszerződéstől független külön nyugatberlini kérdés. Az Egyesült Államok kormánya azzal, hogy nem hajlandó részt venni a békekötésben, olyan helyzetbe hozná saját magát, hogy a nyugatberlini kérdést nélküle oldanák meg, ebből kifolyólag mindazokkal a következményekkel egyetemben, amelyek a nyugati hatalmaknak Németország kapitulációjából származó jogait érintenék.

Az a javaslat, hogy Nyugat- Berlint változtassák demilitari- zált szabad várossá, azt jelenti, hogy a Szovjetunió kész az «tosses érdekelt felekkel együtt

rendezni Nyugat-Berlin státusának kérdését a német békeszer- , ződés aláírása után.

Ma, éppúgy, mint . az elmúlt tizenhat esztendőben. Nyugat-' ‘ Berlin megszállás alatt élő Vá- ’ ros. Csakis erre, a katonai meg- r szállás jogára alapul a nyugati“’ hatalmak nyugat-berlini jelenfé-- te. Amikor pedig az Egyesült ' Államok „a szabad város meg- ‘ védéséről” beszél, akkor tulajdonképpen annak a nyugat-berlí-v ni megszállási rendszernek á " fenntartásán buzgólkodik, amely'5 — mint maga az Egyesült Ál-' lamok kormánya is elismeri —" mindenkinél csak vissza tetszést' szül.

Ami pedig Nvugat-Berlin sza- • badságát illeti, vagyis e város lakosságának azt az elidegenít^ hetetlen jogát, hogy saját belátása szerint, döntsön belső életének kérdésében és saját óhaja-" nak megfelelően alakítsa ki politikai és társadalmi rendszerét,. , ezt a szabadságot senki sem . fenyegeti. Ellenkezőleg, a béke- szerződés megkötése akár egy, akár mindkét német állammal; szilárdabb alapot teremtene Nyu- ’ gat-Berlin szabadságának biztó- sításához, mert e város lakossága nem megszállási rendszerben,, hanem nemzetközi jogrend feltételei között élne.

Az Egyesült Államok kormánya nem hajlandó részt venni megegyezéses alapon a német békeszerződés kérdésének niegoK ' dósában, de ugyanakkor ellenzi,'' hogy a hitlerellenes koalícióban’ részt vett államok egész sora megkösse a békeszerződést a Német Demokratikus ’ Köztársasággal. Mit szándékozik elérni ilymódon az Egyesült Államok kormánya? Hiszen nem tudja megakadályozni a békeszerződés megkötését a Német Demokratikus Köztársasággal? E szerződés megkötése meg fog történni, hacsak az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom nem hagy fel annak megakadályozásával, hogy megegyezés alapjáig , oldjuk meg a békeszerződés kérdését. ...

A szovjet kormány termesze-. . tesen nem szívesen kötné meg., a békeszerződést a nyugati ha-, talmak résztvétele nélkül. öszin,-., tén üdvözölné, ha a nyugati hatalmak megváltoztatnák álláspontjukat és a Szovjetunióval együtt konstruktív lépéseket tennének a német békeszerződés,, kérdésében. *

Mint ismeretes, a múlt évben' tervbe volt véve. hogy a párizsi négyhatalmi kormányfői tanácskozáson megvizsgáljuk a német’

; '.-A,

békeszerződés kérdését. A szovjet kormányfő nem üres kézzel mént el erre a tanácskozásra. Mindenki emlékszik azonban arra, hogy a négyhatalmi kormányfői értekezlet nem jöhetett létre az elő-, ző amerikai kormánynak a Szovjetunióval szemben elkövetett', provokációi miatt. A szovjet kormány azonban figyelembe véve, hogy az Egyesült Államokban kormányváltozás történt, sohasem tekintette eltemetettnek azt a gondolatot, hogy meg kell vitatni a német békekötés problémáját. A szovjet kormány újból kijelenti, hogy kész olyan tárgyalásokra, amelyeknek célja a német békeszerződés megkötése.

Sajnos, az amerikai jegyzék komoly kételyeket kelt arra vonatkozólag, vajon, törekszik-e az Egyesült Államok kormánya: ilyen tárgyalásokra. A jegyzék, ugyan azt mondja, hogy „az USA kormánya szövetségei sei vei egyetértőén, szabad tárffWytate* a 3. alrialoa.)

*