Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-26 / 200. szám

Dlem csak a tagdíjakról van szó! Sok mindent érzékeltet az, ha egy tömegszervezetnél hiá­nyos a tagdíjfizetés. Rövidlá­tó, aki csupán tagdíj-problémá­ról beszél ilyenkor, s úgy állít­ja be a dolgot: náluk minden jó, egyedül a tagdíjfizetés nem tökéletes. Igaza van? Le­het ott „minden jó”, ahol az emberek arra sem érdemesí­tik tömegszervezetüket, hogy befizessék a havi csekély ösz- szegti dijakat? Egyáltalán ők a hibásak? Nem pedig azok, akik arra hivatottak, hogy foglalkozzanak velük, felkeres­sék őket? Vajon nem hibás ilyen esetekben az alapszer­vezet vezetősége, avagy járá­si, megyei vonatkozásban a já­rási és a megyei vezetés? Jelen esetben a Magyar Honvédelmi Sportszövetség tag­díjairól ejtünk szót, arról a tényről, hogy megyeileg van mit bepótolni a tagdíjfizetésnél. Különösen a fehérgyarmatiak, a nyírbátoriak — de más járások is, — adósak. Az ok itt sem más, mint az, hogy ezeken a helyeken nem tekintik komoly munkának a tagdíjakkal való törődést. Nem tekinti annak az alapszervezeti vezetőség, de a járási elnökség sem. Nem ve­szik észre; ahol döcög a tag- díjfizetés, ott nem lehet eleven, egészséges a szervezeti élet sem. Mert mit mutat a tagdíjfi­zetés mércéje? Azt, milyen a viszony a tagok és a szövetség, a tagok és a vezetőség között. S hogyan foglalkoztathatják az MHS alapszervezet tagjait olyan helyen, ahol fel sem keresik az embereket a bizalmiak, a ne­velési hálózat tagjai? Nyilván­valóan nincsenek tisztában sem maguk, sem a tagok azzal az előnnyel, amely anyagilag is érinti a kis közösséget. A tag­díjak hatvan százaléka ugyan­is megmarad az alapszervezet­nek, s abból mint teszik ezt Bújon és több helyen, értékes felszerelési, szórakozási tárgya­kat vásárolhatnak. Nemcsak befizetik hát a díjat, havonta visszatérül az összerakott pénz különböző formában. Sürgősen meg kell vizsgálni az egész megyében az MHS tagdíjfizetések ügyét, s meg­tenni a szükséges lépéseket. Észrevehetően megjavul így számos helyen a szervezeti élet, pezsgőbb lesz a han­gulat, sok eddig közömbös, vagy névleges szövetségi tag válik e közeledés folytán ér­deklődőbbé. kerül közelségbe a szövetség kisebb-nagyobb cél­kitűzéseihez. Hogy ez így le­gyen, ezért sok tennivaló vár megoldásra a megyei elnökség­től az alapszervezeti elnöksé­gekig, mindenkire elsősorban a vezető szervekre. Nem időleges intézkedésről van itt szó, hanem olyan szellem és nézőpont ki­formálásáról, mely szavatolja, hogy mindenkor súlyának meg­felelően foglalkozzanak a ta­gok és a vezetők egyaránt a tagdíjak fizetésével, s az eb­ből eredő tennivalókkal. (p. g) Kedvezményes áron kölcsönöz munkavédelmi iilmeket az üzemeknek az SZMT munkavédelmi csoportja A munkavédelmi beruházások és balesetvédelmi berendezések elkészítése révén egyre biztonsá­gosabb munkakörülmények kö­zött dolgozhatnak a munkások megyénk üzemeiben. Ennek el­lenére is előfordul azonban, hogy a balesetelhárítási óvórendsza­bályok be nem tartásából súlyos kimenetelű balesetek származ­nak. Feltétlenül szükséges tehát a megelőző, felvilágosító munka. A munkavédelmi propaganda egyik fontos és az eddigi tapasztala­tok szerint legjobban bevált esz­köze a film. A Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Taná­csának munkavédelmi csoportja éppen ezért augusztus elsejétől munkavédelmi tárgyú filmeket kölcsönöz az üzemeknek. Az üzemek vezetői és szakszervezeti bizottságai éljenek ezzel a lehe­tőséggel, mert minden elmulasz­tott felvilágosító szó emberek testi épségét veszélyeztetheti. A kölcsönzési díj kedvezmé­nyes. Egy hétre filmenként tíz forint. Művelődéspolitikánk — és az első közös év Tiszalökön A gazdasági fejlődést kövesse a kulturális fejlődés, ez volt a legfőbb jelszavunk a falvak termelőszövetkezeti át­szervezése után, amikor művelődéspolitikánkról esett szó. Még ma is érvényes a jelszó. Hogyan követte Tiszalök kulturális élete az átszervezés óta a gazdasági fejlődést, erről beszélgettünk Vasváry Mik­lóssal, a járási tanács művelődési osztályának vezetőjével. 1 Általánosságokra nem volt szükség, mert az eredmények elég beszédesek. Egészen szem­beszökő a fejlődés az ismeretter­jesztésben: 120-ról 250-re emel­kedett a járásban tartott előadá­sok száma. Ebben természetesen jelentős részé van a 45 főnyi előadógárdával újonnan szerve­zett TIT járási szervezetnek is, de az előadások számának meg­kétszereződését túlzás lenné csak ezzel magyarázni. Számszerűleg ugyan nem le­het kifejezni, de legalább ilyen jelentős a minőségi fej­lődés. Színvonalasabbak let­tek az előadások, a legtöbb esetben filmvetítéssel kötöt­ték egybe, hogy ezáltal is minél több hall­gatót vonzzanak. Bizonyíték a dolgozók általános iskolájában végzettek száma is; 1959-ben száznyolcvanán végez­ték, tavaly kétszázötvenen. A járás minden községében műkö­dött a dolgozók általános iskolája. A Moziüzemi Vállalat statisz­tikája is emelkedő irányzatot mutat. 1959-ben négyszázkét elő­adást tartottak 76 445 néző előtt, tavaly pedig 435 előadást 87 081 néző előtt. Tehát egy év alatt több mint tíz­ezerrel emelkedett » néző­szám. 2 A művelődési ház színházi elő­adásairól nincs ugyan hasonló adat, de kezd egy olyan gyakor­lat meghonosodni, amelyre ed­dig még nem sok példát lehetne találni. Május 21-én a Ma menyasz­szony holnap asszony című előadásra hétszáz forint ér­tékben vásárolt jegyet a ti- szalöki Rákóczi Tsz a kultu­rális alapjából és elküldte a leg jobb dolgozóit jutalom elő­adásra. A jó példának aztán július ötö­dikén több követője is akadt. A Budapesti Állami Népítánc Együt­tes műsorára a tiszalöki Petőfi Tsz 1800 forint értékben, a Rá­kóczi Tsz 2320 forint értékben vásárolt jegyet. Ahogy Kovács Károlyné, a művelődési ház gaz­dasági előadója elmondta, az Úttörő Tsz-nek már nem is ju­tott jegy az előadásra. nak. Az említett jegyeken kívül a KISZ szervezetnek vásárolt le­mezjátszós rádió volt eddig a legjelentősebb kulturális kiadás. A másik nagyobb kiadás pedig szintén a fiataloké lesz: kirándulást szerveznek majd az országos mezőgazdasági kiáiiításra. Amikor az előző évi felhaszná­lásról érdeklődöm, bizony nem egészen ilyen dolgokról esik szó. Először is a székekre mu­tat az irodában, mint legjelentő­sebb kulturális kiadásra. Mind­járt hozzáteszi azonban a fő­könyvelő, hogy csak ideiglene­sen van itt, egyébként a KISZ szervezetnek vették... 4 Losonczi Józsefné, a járás! könyvtár dolgozója arról beszél, hogy Az ötszáz személyes terem kicsinek bizonyult, még mint­egy negyven pótszéket is be kellett tenni. A „jutalom előadást” százöt­venen nézték meg a Rákóczi Tsz-ből. A téesz párttitkára me­séli el a szervezést. Nem kellett ahhoz semmiféle gyűlés, vagy megbeszélés, nehéz is lett volna összehozni a legnagyobb dolog­időben, az elnök személyesen el­beszélgetett kint a határban a ta­gokkal és mindenki helyeselte a gondolatot. A 382 tag között úgy látták legigazságosabbnak az el­osztást, hogy a 150 jegyet a brigádvezetők osztották szét. ők ismerik leg­jobban a tagokat, akik a leg­jobban dolgoznak és megér­demlik a jutalmat. Voltak, akik ekkor láttak szín­házi előadást életükben. 3 A főkönyvelő megmutatja az egész szociális és kulturális alap elszámolását, húszezret szociális, 16 ezret kulturális célra fordíta­amíg nem volt tsz község Tiszalök, addig egyetlen könyvismertető előadást sem tartottak a téeszekben, azó­ta pedig annyi az igény, hogy nem is tudták minden eset­ben kielégíteni. Népszerűek voltak külső előadó­juknak, Hegedűs Józsefnek a me­zőgazdasági tárgyú szakelőadásai. A három téeszben 11 előadást tartott. Sipos Gyula könyvtáros a Kossuth Tsz-bsn tartott könyv- ismertetést, többször is. Losonczi- né a Petőfi Tsz-t patronálta, hét alkalommal tartott itt könyvis­mertetést. Érdemes lenne végignézni az olvasók névsorát, hogy hányán lettek a könyvtár olvasói azóta, amióta tsz tagok lettek, de az egész község által jól ismert köl­csönző könyvtáros fejből is so­rolja a neveket, akik addig so­ha nem jártak a könyvtárba: Ökrös Mihály, Balogh Miklósné, Bódi Ferencné, a hatvan éves Kiss Lajos bácsi... Űj életünk új jelenségei ezek. de talán nem is olyan sokára egészen megszokottak, mindennaposak lesznek. — gál — Társasutazás irány DreMos%kvüCSe Elkészült Szeged legnagyobb lakóháza. Szegeden, a Tisza partján el- j készült a varos legnagyobb lakó­háza. A csaknem 14 millió fo­rint beruházással létrehozott hét­emeletes épületben 79 összkom­fortos egyszobás, kétszobás és garzonlakást alakítottak ki. A i csaknem harminc méter magas j épület egyben a város dísze is. -. , . /• . 1 (MTI Fotó; Tóth Béla feiv.) A negyedik negyedév folya­mán újabb társasutazásokat I szervez az IBUSZ. A moszkvai út jelentkezési díja 1810 forint, tíz napra, indulás november 12-én. Még lehet jelentkezni a Drezda—Lipcse ' végcéllal no­vember 14-én indúló különvo- natra is. A különvonat novem­ber 19-én jön vissza. Ugyancsak Drezda—Lipcse lesz az útvona­la a december 17-i társasutazás­nak. Az előbbi részvételi díja 1185 forint, valuta: 342 forin­tért 80 DM. az utóbbié-'1275 fo­rint, 278 forint — 65 DM. A decemberi különvonat Debrecen­ből indul. „Vén diákok" A ranyossy, Béres, Fosztó, Hanyics- ka, Jaczina, Máiké, Pásztor, Pétercsák, Szo- boszlay, Szegedi és Takács, így hangzott volna valahogy a Zrí­nyi Ilona leánygimná­ziumban öt évvel ez­előtt végzettek találko­zóján a névsorolvasás. De nem egészen így történt. Többségükben már megváltoztatták a nevüket... Ha a férje nevén említettek vala­kit, kíváncsian néztek körül, hogy vajon ki lesz az a jól ismertek közül. Egymás között megmaradtak régi ne­vükön es bizonyára lánynevükön szólítják majd egymást az öt­ven éves találkozón is. Nem így hangzott el a névsorolvasás már csak azért sem, mert a soron következő mindjárt el is mondta magáról amit akart, sőt sokszor azokat is, amiket nem akart. Elég nagy anyagot kellett a felelőknek összefoglal­niuk. öt év alatt sok érdekes dolog történik. Az egyik eset harsány nevetésre készteti az osztályt, a másik könnyeket fakaszt. Köz­ben szó esik a hiány­zókról is. Vagy az egyik, vagy a másik mindenkiről tud vala­mit mondani. Hol dol­gozik, férjhez ment-e már, hány gyereke van. Néhányon újra egy osz­tályba kerülnek a Fel­sőfokú Tanítóképző In­tézetben az egy hóna­pos átképzési tanfolya­mon. Itt ott iskolai történet is keveredik a felelet­be. Az egyik fiatalasz- szony inkább büszkén, mint szégyenkezve vall­ja be, hogy ki oldotta meg rendszeresen a számtan példáját. A másik, mintha csak a magyar tanárjának szá­molna be, arról beszél, hogy még mindig sok baja van a helyesírás­sal. Fényképekkel egészí­tik ki a feleleteket. Csaknem mindegyikről egy-egy bájos, „aranyos” csöppség mosolyog a szemlélőre. Az iskolai gondokat a családi, anyai gondok, az isko­lai örömöket g munka, az élet, az anya örö­mei váltották fel. A változatos emlékek idézgetése a késő éjjeli órákba nyúlik. Lassan szétszélednek az osz­tálytársak. A következő találkozón már erről is, mint emlékről beszélnek ! majd. CB. 1 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom