Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-22 / 196. szám

Búcsúzik a nyár a munkásakadémiák (MTI Fotó) Érdekes átolvasni is azokat a I címeket, amelyek egy-egy előadás ! témáját jelölik a munkásakadé-1 miák tématervében. Nem szűkre- szabott ismertetők ezek, hanem egészükben jelentős műveltség­beli gyarapodást hoznak majd azok részére, akik részt vesznek ezeken az akadémiákon. Már korábban is volt próbál­kozás, de ilyen határozott for­mában még nem került sor az akadémiák megrendezésére, mint az idén. Fontos változás, hogy az akadémiákat több évre ter­vezik, így az üzem dolgozói­Egy nyírmadai lány „randevúja“ Gagarinnal Újsághír: Tegnap húsz szabol­csi dolgozó — termelőszövetkezeti paraszt, gépállomási, ipari mun­kás — utazott a fővárosba, hogy személyesen találkozzék Gagarin- .-tf, nal. . . ?-•' Ragyog az arca, mint kinn •sbz augusztusvégi lágy napfény. í Az órájára néz: hány perc is •van még az indulásig? Csak rohanna már a vonat... — El sem akartam hinni, amikor mondták. Hogy én sze­mélyesen láthatom az első űr­pilótát, a világ legbátrabb em­berét. ..?-. Nagy izgalom forrós ttja Ica minden szavát. Folytán csak azt hajtogatja: hirtelenjében nem is tudja, kinek hálálja meg ezt a nagy kitüntetést. Ahogy reg­gel búcsút vett a barátnőitől, mind ezt mondta: aztán helyet­tünk is puszild meg az űrha­jók! .. Sándor Ilona, a Nyírmadai Ál­lami Gazdaság agronómusa iga­zi „űrlázban” van. Repdes az örömtől. — Ilyen névnapi ajándékot ál­momban sem gondoltam. Mert bár 18-án tartottam a névna­pomat, és 21-én „randevúzok” Gagarinnal, a szólásmondás azt tartja: nyolc nappal előtte, utá­na. .. Eddig újságokból és a tele­vízióból ismeri Jurijt, de most közvetlen közelről láthatja. A kérdésre, hogyha szót válthat­na a bátor űrhajóssal, mit mondana, — ezt válaszolja: — Megmondom neki, hogy Szabolcs-Szatmár megye egész ifjúsága példaképének tartja, s meleg kézszorítással üdvözli. .. — Persze, kíváncsi vagyok a feleségére, meg a kis dundi Gálocskára. Látta a képét az újságban? Ugye, milyen ara­nyos? Már megvan a tervem: egy gyönyörű matyóbabát aján­dékozok a kis „úrbabának”. Bocsánatot kér, hogy nem időzhet tovább, lassan itt az in­dulás, és nem akar lekésni er­ről a nem mindennapi „talál­káról”. .. Jó utat Ica, jó utat boldog szabolcsiak! —angyal. jó munkájáért jutalom előadást láthat a Csengeri járás A csengeri és tiszalöki járás versenyfelhívása országosan fel-1 hívta a figyelmet erre a két já­rásra. Várták, hogy ők maguk hogyan teljesítik majd saját előírásukat. Kiválóan helytáll­tak, mert a két járás elsőként fejezte be az országban a gabo­na betakarítását. Augusztus ti­zedikére befejezték a cséplést, a nyári szántást és teljesítették gabona értékesítési tervüket is. !j iskola Kéken, Bujon és íNvírturán Nemsokára megkezdődik az általános iskolákban a tanítás. „MEGISMERŐ” GÉPEK Szovjet szakemberek „olvasó” gfepek szerkesztésén dolgoznak. Olyan olvasógépekről van szó, amelyek nemcsak a nyomtatott, hanem a kézírást is elolvassák. .-Sikeresen kísérleteztek már az­zal, hogy élő beszéd útján közöl­nek adatokat a számítógéppel (eddig perforált szalagon közöl­ték a számítógépekkel az adato­kat). Most megfelelő műszaki eszközöket keresnek ahhoz, hogy a gép „megismerje” a környező tárgyakat, vagyis az agy funk­cióját teljesítse. A jövőben az ilyen megismerő gépek emberek ezreinek munkáját végezhetik el, nyilvántartási és tervezési felada­tokat oldhatnak meg, idegen nyelvekből fordíthatnak. A tantermek kitatarozva, fris­sen festve várják a tanulókat. Teljesen új, kéttantermes isko­la várja a tanulókat Kéken. A saját vállalkozással épített is­kola műszaki átadására a héten kerül sor. Bujon háromtantermes, önál­ló iskolát adnak át rendelteté­sének szeptember elsejéig. Nyír­turán is új, önálló kéttantermes épületet adnak át. Tiszanagyfalun a már tavaly elkezdett művelődési ház építése folyik teljes ütemben. Nagyon sokat számít, hogy az egész te­tőszerkezet a helyszínen várja, hogy sor kerüljön rá. Terv sze­rint még az idén elkészül a nagyterem és a szolgálati la­kás, úgyhogy az év végén már meg is kezdheti működését a művelődési ház. Szorgalmuk, szép teljesítmé­nyük nem marad elismerés nél­kül. Az Állami Déryné Színház jutalom játékot ad tisztele­tükre. A pontos időben még nem állapodtak meg, de egy héten belül valószínűleg sor kerül az előadásra a Csen­geri járási Művelődési Ház­ban. A közönség összetétele jelentősen el fog térni a szokásostól, ugyan­is az egész járásból behívják azokat a legkiválóbb dolgozókat, akik a legtöbbet tettek a szép eredmény eléréséért. A közösen elért eredménynek a jutalmát is közösen élvezik majd. nak két-három. a nőknek két év az akadémia, amely idő alatt mindig új és új ismereteket szerezhetnek. És ugyancsak fontos az is, hogy a dolgozók különböző cso­portjainak más más felépí­tésű előadás sorozatokat dol­goznak ki. Más tématerv szerint haladnak a munkásakadémián belül pél­dául az építőipari munkások, mint a vasipariak. Megyénkben a kialakuló gyakorlat az, hogy üzemenként az előadások mint­egy fele az üzem sajátosságainak megfelelően alakul majd. Más előadások hangzanak el a nők akadémiáján, s itt is más váro­son és falun, s megint más az ifjúsági akadémiákon, vagy a termelőszövetkezeti akadémiákon. Az egyes akadémiák megszer­vezésében a társadalmi és tömegszervezetek nyújtanak segítséget a TIT-nek, így a tanács, a népfront, a nőta­nács, a KISZ, és jelentős mér­tékben segít az üzemi mun­kásakadémiák létrehozásában a szakszervezet. Már megkezdték megyénkben a munkásakadémiák szervezését. Terv szerint a megye minden üzemében létrehoznak ilyen mű­velődési lehetőséget; vagy mun­kásakadémiát, vagy legalább egy ismeretterjesztő előadás-soroza­tot. De legalább harminc munkás- akadémia indítását szeret­nék megvalósítani. ■ Négy nagy üzemben már meg- I felelő tapasztalatokat szereztek. A kisvárdai fémszerelvény­gyárban, és a demecseri burgonyakeményítő gyárban szívesen fogadták a kezde­ményezést. Bizonyos idegenkedést a nyír- bogdányi ásványolajipari válla­latnál tapasztalt az akadémia szervezési bizottsága. Itt az üzem jelentős része iskolai (általános, középiskolai) oktatásban vesz részt, és szakmai tanfolyamokon tanul. S a műszakváltás is ne­hézséget okoz. Mégis, a választ még nem adták meg véglegesen. S ha megvizsgálják, hány dolgo­zó van, aki semmilyen továbbkép­zésben, ismeretgyarapításban nem vesz részt, nem kétséges, hogy elfogadják a munkásakadémia nyújtotta lehetőséget. Az elmúlt évi tapasztalatok — amelyek előadás-sorozatok megrendezésére szóltak, — azt mutatják, ahol az üzemi, társadalmi és tömegszervezetek megértik a törekvés fontosságát, s en­nek megfelelően beszélget­nek az aktívák a dolgozók­kal, az eredmény nem ma­rad el. A munkásakadémiák tematikája szinte önmaga helyett beszél, csupán ismertetése is feltétlen érdeklődést vált. ki. Az építőipari munkások akadémiáján például ilyen előadások várnak a hallga­tókra: (a javasolt tématerv sze­rint): A piramistól a felhőkarco­lóig. — Ismerjük meg az építő­anyagokat — Építészeti stílusok — Építőipari dolgozók egészség- védelme — Mártírjait a mun­kásosztály nagy szívébe zárta (A Párizsi Kommün. 1871) — A má­sodik évben pedig: Az építő­anyagok kémiája — Hogyan építkezzünk télen — Iparfejlesz­tés az építőiparban — A világ­mindenség szerkezete — Az em­ber származása, — stb. A nők akadémiája sok filmve­títést is alkalmaz. A filmek kö­zött bemutatásra kerül: Zó ja, Édes Anna, Az idegen gyermek, Messzi utca, Amiről beszélni kell stb. Az üzemekben szervezett nők akadémiája természetesen az üzem profiljának megfelelő előadásokat is tervez. Az induló akadémiák végül oklevelet nyújtanak a részt vet- teknek, amely tanúsítja, hogy meghallgatták az előadásokat. Indul az akadémiák szervezé­se. Cél az, hogy minél több helyen, komoly szándékkal valósuljanak meg, s valóban hasznosak legye­nek azok számára, akik más módon nem gyarapítják új ismeretek­kel műveltségüket, tudásukat. Nagy figyelmet, teljes segítséget érdemelnek ezek a népszerű előadási formák. S.— F él?... Rámtekint, megtor­pan a furcsa kérdés hallatán, s fontolgatja, vajon szóljon-e vagy hallgasson? Néhány pil­lanat múlva mégis válaszol: — Miért félnék? — mond­ja G. K. nem teljes nyuga­lommal. Csak... tudja, nem szép az ilyen „kényes” dolgot kiteregetni. .. S újból elhall­gat. Néz maga elé, pirulni kezd az arca, de látszik rajta, azt gondolja, ha egyszer be­tette a garast, akkor... — Többször melléfogott már... Most is sajnálatos eset tör­tént vele. No de hagyjuk. Nem, nem mondom el mégsem legyint kezével s közben na­gyot sóhajt. Valaki benyit az irodába, a szekrényben matat, s aztán néhány perc múlva becsukó­dik mögöttg az ajtó. Pillanat­nyi csend telepszik közénk. .. Elszánja magát végre. — Folt esett N. B. becsüle­tén. Pedig munkacsapat veze­tő, — s akadozva, lassan visz- szapergeti az egyik forró nap emlékezetes történetét... Borsót csépeltek a dadai ha­tárban. .. A Dózsa emberei­nek fénylett a teste az izzad­ságtól, a nagy melegben. Már csak nagyobb szüneteket tart­va duruzsolt a cséplő. Keveset evett, a végét járta... A Nap is lebukóban volt, mikor be­fejezték a munkát... Hazafe­lé készülődtek az emberek, amikor furcsa gondolatok mo­toszkáltak N. B. fejében. „Mi lenne, ha megmerítené a tás­kát?” „Úgy sem fér bele sok, A fűti három, négy kiló”. „Ezzel csak nem károsodik meg a téesz?”... Körül nézett, s egy óvatlan pillanatban, amikor úgy vélte, nem látja senki, kinyitotta az egyik zsák száját, s belemerí­tette a táskát... Felemelte, megfordult. S ek­kor úgy érezte. rászegeződik minden ember tekintete. Tes­tét hirtelen forróság öntötte el, de már késő volt... Kabát­ját hirtelen a vállára dobta, s visszasietett a többiekhez. — S ekkor történt az, ami­re N. B. nem számított — ma­gyarázza G. K. — D. J. a bri­gádvezető lehet hogy figyelte, lehet hogy nem, én sem tudom, de amikor indulásra készen együtt voltak az emberek, meg­szólalt: — Borsót ne vigyen el sen­ki. A közösé, ne károsítsunk meg egy tagot se! Megdöbbentek. Az emberek gyanakvó pillantásokat vetettek egymásra. Csak álltak némán, s nézték, várták melyik moz­dul. Csend volt. Csak egy ember nézett konokul földre- szegezett tekintettel maga elé, pirult az arca, s állt földbe­gyökerezett lábakkal, mint egy szobor. N. B. úgy érezte forog vele a világ, s szinte lelki szemeivel látta, hogy őt nézik, s a brigádvezető D. J., le nem veszi róla a tekintetét... Elszánta magát, kivált a töb­biek közül, ledobta kabátját, csak a táska maradt a kezé­ben, fel sem nézett, s megin­dult vissza a zsákhoz. Kinyi­totta a táskát: — Kiborítom mind — mond­ta halkan. A borsószemek zö­rögve, sugáralakban hullottak vissza. .. Hosszú percek voltak. Az emberek figyelték, s hallgat­tak, de az agyukban ott mo­toszkált a gondolat: három kiló borsó... — Ez volt a büntetése... a szégyen — mondja halkan G. K. íme a folt, mely még na­gyon friss, jól létezik, s ezt ő is tudja, érzi, mikor az em­berek szemébe néz... Farkas Kálmán 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom