Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-20 / 195. szám
Berlini napló 1961. augusztus 13 ugyanolyan csendes, eseménytelen nyári vasárnapnak ígérkezett, mint az előző hét vége volt. A második világháború következtében megosztott Berlin szocialista szektorában és a város nyugati részében egyaránt arra készültek az emberek, hogy pihenéssel, szórakozással, vagy éppsn kirándulással töltsék el a vasárnapot, amikor megszólalt otthonukban a rádió és bejelentette, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elhatározta, hogy a nyugat-németországi és a nyugatbcrlini revausiszta és militarista erők ellenséges tevékenységének megakadályozására az NDK határain — beleértve Nagy-Berlin nyugati övezetének határát is — olyan ellenőrzést létesít, amilyen minden szuverén állam határain fennáll. Vagyis lezárja a berlini övezet határál, mindazok előtt, akik a szabad közlekedést arra használtaié fel, hogy politikailag és gazdaságilag aláássák a szocializmus útján járó Német Demokratikus Köztársaság társadalmi rendjét. E bejelentés általában váratlanul érte és természetesen meglepte az embereket. Csakhamar a kíváncsiak tömegei álldogáltak a híres Brandenburgi-kapu mindkét oldalán, hogy szemtanúi legyenek az új intézkedés gyakorlati megvalósításának. S amikor fegyelmezett menetben [elvonultak a zónahatárra és elfoglalták kijelölt őrhelyüket az NDK nemzeti néphadseregének, rendőrségének és munkásőrségének alakulatai, a kíváncsiak nagyrésze lelkesen tapsolt, vagy helyeslőén bólogatott. Mások vállat vontak, ismét mások viszont a fogukat csikorgatták. Szép számmal akadtak ugyanis a tömegben olyanok, akik ebben az impozáns vasárnapi felvonulásban nagy reményekre jogosító számításaik kercsztiilhúzását látták. Gondolunk például a N.vugat-Bcrlinben tevékenykedő kémekre és diverzánsokra, a szabad övezet-határ politikai és gazdasági vámpírjaira, a valutaíízérekre, az embercsempészekre cs mindazokra, akik éveken át háborítatlanul tevékenykedtek a béke cs a szocializmus ellen, akik előtt ezen a szép napsugaras vasárnap reggelen végleg lezárult a Német Demokratikus Köztársaság szívébe vezető út. Az üvöltözést azonban nem ezek a kisebbfajta sakálok kezdték el... Augustus 14. Hétfő Adenauer nyugatnémet kancellár, aki úgy látszik különösen kényelmetlennek találta az NDK váratlan intézkedését, hétfőn beszédet mondott egy választási gyűlésen. Azzal fenyegetőzött, hogy válaszol az NDK intézkedésére, kereskedelmi zárlat alá helyezi az egész szocialista világrendszert és felülvizsgálják a két K emetország között fennálló kereskedelmi egyezményt. A nyugati hatalmak — hangoztatta magabiztosan az agg kancellár — egyetértenek abban, hogy olyan intézkedéseket kell foganatosítani Kelet-Németország ellen, amelyeket az meg is fog érezni. Szövetségeseinkkel együit •— tette hozzá fenyegető hangon — megtesszük a szükséges ellenintézkedéseket. Miközben Adenauer és szociáldemokrata másodhegedűse, Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármester hisztérikus hangon követelte a „drasztikus ellenrendszabályokat”, mit csinállak a nyugati szövetségesek? Londonban cs Párizsban nyarallak, csupán Washingtonban mutatlak némi érdeklődést. Kennedy elnök egyórás megbeszélést tartott moszkvai nagykövetével, aki a beszélgetést „igen érdekesnek” mondotta, de azokról a bizonyos „ellenrendszabályokról” hallgatott. Ezúttal — nyilvánvalóan nem a szokatlan kánikula miatt — a NATO állandó tanácsa is feltűnően lagymatagon reagált a dologra, megelégedvén egy szokványos üléssel minden határozat nélkül. Augusztus 15. Kedd Kedden a nyugatnémet kormány Adenauer kancellár elnökletével rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa a tervezett „ellenintézkedéseket . A rendkívüli ülés kellő aláfestéseként a nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok első oldalon öles betűkkel hozták Brandt főpolgármester követelését: „A nyugati hatalmadnak cselekedniük kell, nem szabad megelégedniük tiltakozó jegyzékekkel!” Eközben előkerül Couve de Murville, francia külügyminiszter is, aki „súlyosnak” ítélte meg a berlini helyzetet és újabb nehézségeket jósol, a nyugati hatalmak részére. A Reuter hírügynökség ugyanezen a napon két figyelemreméltó hírt közölt. Az egyik szerint Berlin demokratikus részében teljes a rend, az emberek nyugodtak és megszokott munkájukat végzik, a másik hír viszont arról számol be, hogy Macmillan angol miniszterelnök Eszak-Angliába utazott — vadászni. Az Adenauer által beharangozott azonnali „ellenrendszabályoknak” egyelőre se híre. se hamva. Ellenben az NDK minisztertanácsa nyilatkozatban válaszol arra a fenyegetésre, hogy Nyugat-Németország megszakítja kereskedelmi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal, Ezzel — mutat rá az NDK nyilatkozata — a nyugatnémet kormány megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy árukat szállítson az NDK közlekedési útvonalain, vagyis csapást mérne magára Nyugat-Berlinre is. A svájci rádió bemondója így foglalja össze a nap eseményeit: a tárgyalások Bonn és a nyugati szövetségesek között élénken folytatódnak ugyan, de nem valószínű, hogy a legközvetlenebb jövőben látványos döntéseket eredményezzenek. A helyzet komoly, de nyugati részről nem akarják dramatizálni. Megfigyelők szerint a nyugatiak egyelőre néhány nem túlságosan jelentős intézkedés révén csupán figyelmeztetni fogják Moszkvát, mintegy jelezve, hogy sokkal hatékonyabb megtorló eszközökkel is rendelkeznek, amelyek Igénybevételét azonban egyelőre elhalasztják. Különben is, az Egyesült Államok nem kíván olyan intézkedéseket hozni, amelyeket később már lehetetlen lenne visszavonni. Ezért az amerikai fővárosban a jelszó: óvatosság, megfontoltság, nyugalom. Mire Adenauerck még nyugtalanabbak lettek. Au'ju^lu» 16. Szerda Adenauer kancellár találkozott Szmirnov szovjet nagykövettel és ígéretet tett neki, kormánya semmi olyasmit nem tesz, ami ártana a szov jet—nyugatnémet kapcsolatoknak, avagy rosz- szabbá tenni a nemzetközi légkört... Brandt fő polgármester viszont már csak „politikai akciókat’1 követel a nyugati hatalmaktól azon a félresikerült provokációs gyűlésen, amelynek nyugatberlini résztvevői már a szövetségesek ellen is tüntetnek. A nyugati város parancsnokok át adják „tiltakozó” levelüket a Szovjetunió képviselőjének. Adenauer és Brandt legnagyobb fájdalmára a levél nem helyez kilátásba semminemű nyugati megtorlást. S a nyugatnémet lapok, amelyek még két nappal korábban „kemény visszavágást követeltek, most már sokkal szelídebb húrokat pengetnek. Sőt, az uszításáról hírhedt B, Z. Am Abend című lap kénytelen-kelle'len megállapítja: „Ne tápláljunk többé illúziókat: nincsen semmi eszközünk, amivel kényszeríthet- nénk az NDK-t, hogy vonja vissza intézkedéseit. A nyugati hatalmak nem akarnak és nem is tudnak erőszakot alkalmazni Walter Ulbricht ellen...” Londonban, Párizsban és Washingtonban előtérbe kerül az a nézet, hogy semmi értelme „eilenrendszabályokat” hozni, hiszen az NDK intézkedései nem sértik Nyugat-Berlin és a hozzá vezető közlekedési útvonalak szabadságát. Vagyis nem forog fenn a nyugati ha álmák jogai megsértésének esete sem. Mindezek fényében egy tanácsot tudnak adni Adenauernak: miután alaposan elsiette a dolgot, fuvasson takaródét és maga is vonuljon vissza. Természetesen a* ügy még nine« Tezíirvn A nyugatnémet revansislák nem könnyen nyugszanak bele, hogy a jövőben nem károsithatjáa a Német Demokratikus Köztársaságot gazdasá gilag, s hogy a ke.la.ciSaa meg.zűn.eLeoavel ei esnek a Berlin demokratikus szektorában val„ kémkedés számos ienetúsegjuj!. Még lényégé- tűznek, de már maguk is tudatában vannak, hogy szamárbőgésük nem hallatszik az égig, s hogy az NDK szilárd népi hatalma minden uieg- iOiió intézkedésre a legszigorúbban visszavág. A harc folytatódik. Az utóbbi napok eseményei azonban máris néhány fontos lanuisággal szolgálnak: az első német munkás-paraszt állam sikeres béke-műveletet haj ott végre. Megmu atU az egész világnak erejét, s eltökéltségét arra. hogy be tudja tömni a nyugat-berlini rést amely mindeddig ott tá ongolt a béke falán. Az augusztus 13-i inlézkedcsck veszélyes illúzióktól szabadilot.ák meg a nyugatnémet i-cvansistákat és szövetségeseiket és hozzájárultak ahhoz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe. a hatalmas szocialista világrendszer támogatásával. újabb határozott lépést tegyen azon az úton. amely végül is a német békeszerződés megkötéséhez és a nyugal-berlini kérdés megoldásához vezet, ......................... Hii ’osima figyelmeztet! Düsseldorf békeharcosai figyelmeztető őrséggel és felvonulással emlékeztek meg a Hiroshima elleni amerikai atombomba támadás évfordulójáról. A képen: a düsseldorfi bé- kcgyülés résztvevőinek egy csoportja. (MTI Külföldi Képszolgálat) Vl rózsa a lidicei kertben ★ + A londoni cseh{szlovák nagykövet ★bensőséges ünnepség {keretében „rózsa- ★keresztelőt” tartott. {Harry Wheatcroft isiimért angol rózsa{tenyésztő újonnan ■*-ki tenyésztett rózsá- {ja a „Lidicei rózsa" ★ nevet kapta. { A kedves ünnepséget az angol „Li★ dice élni fog" elne★ vezésű társadalmi {bizottság rendezte. {Ez a bizottság 1942- ★ben néhány hónap- {pal azután alakult, ★ hogy a nácik bestiálisán legyilkolták •k-------------- --------------ennek a cseh bányavároskának a lakosságát. Hét évvel ezelőtt a bizottság, mely-, .ek vezető tagjai közé tartozik a York-i hercegérsek, a West- mister-i bíboros hercegérsek, továbbá az angol Szakszervezeti Kongresz- szus jelenlegi elnöke és számos angol parlamenti tag. javaslatot tett, hogy Lidicén létesítsenek rózsakellet a vérengzés emlékére1 és1 emlékeztetőül arra, hogy ilyen tragikus. esemény többé ne fordulhasson elő. A felhívásnak nagy visszhangja volt: az angol közönség tízezer rózsatövet ajándékozott erre a célra Az eszme később nemzetközivé vált, úgy, hogy ma már a lidicei rózsakertben 35 ország 29 ezer rózsafája virul. Az új rózsafa j la ■most kerül elülte- lésre Lidicében és jövőre — a tragikus lidicei vérengzés 29, évfordulóján — mar virágban fog állni A München közelében fekvő daehaui egykori náei koncentrációs táborban múzeumot rendeztek be. A barakkok egész sorában azonban ma is laknak — németek, a „gazdasági csoda” nagyobb dicsőségére. Képünkön: A ma is lakott egykori KZ-barakkok. (MTI Külföldi Képszolgalat) Furcsaságok Óriás gyermek Szibériában Hatvan kg-ot nyom a Tomszk területén élő 6 éves Szása Baturin. Magassága 126, mellbősége 95 cm. Olyan erős, mint egy felnőtt. Amikor megszületett, 4,5 kg-os volt. Eleinte semmiben sem különbözött más gyerekektől. Azután rohamosan nőni kezdett. Szemlátomást fejlődött, nem is napról napra, hanem úgyszólván óráról órára. Szellemi fejlettsége megfelel a korának. Szeret játszani és szívesen jár iskolába. Nagy ereje ellenére szelíd természetű, barátságos és engedelmes gyerek. Kettős iker-házasság Rövidesen megtartják a New York-i Anionyi és John Dale ikerpár kettős esküvőjét az Eunice és Irene Hepp- beli ikerpárral. Állítólag az ikrek — mind a férfiak, mind a nők — fantasztikusan hasonlítanak egymáshoz. Remélhetőleg ennek nem lesznek katasztrofális következményei. Ki a hibás i A norvégjai Kínná községet a bíróság arra kötelezte, hogy Bjarne Pedersen halász 15 éves fiának jelentős ösz- szegű kártérítést fizessen, amiért a fiú hétéves iskolai tanulmányai alatt sem tanult meg írni-olvasni. 2
