Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-02 / 178. szám

ilj létesítmények Csengerben — augusztus végéig átad j ák a női-férfi fodrászatot, a fényképész boltot, elkészül a motorjavító es a televízió szerviz Az új kenyérgyár és a néhány hete üzembehelyezett bambiü­zem után újabb létesítményekkel gazdagodik a közeljövőben Csen- ger község. Május közepén kezdte el az építési munkálatokat egy romos ház helyén a Csengeri Vegyes­ipari KTSZ és a kőműves munka már befejezéshez közeledik. A Rákóczi utca 6 szám alatti építkezés felöl Horváth Sándor­nál, a ktsz elnökénél érdeklőd­tünk. — Az építkezésnél jelenleg húsz embert foglalkoztatunk. A ktsz az összes munkát a saját erejéből végzi el. A beruházás 177 ezer forint, a berendezés költ­ségei elérik a hetvenezret. Négy nagy problémát oldunk meg ezzel a munkával. Elkészül a női- férfi fodrászat, lesz fényképész­részlegünk, motorszerelő-javító műhely; és végül, úgy elszaporod­tak a járásban a televíziókészü­lékek, hogy gondolnunk kellett egy rádió-televízió szerviz létesí­tésére is. Még augusztus folyamán meg­nyitja kapuit mind a négy rész­leg, amely húsz embert foglalkoz­tat, 12 szakembert és nyolc tanu­lót. Az új épületet a neonvilágí- tás mellett hideg-meleg' vízzel is ellátják. —CS— Védekezzünk a pillangósok mag kártevői ellen A legtöbb pillangósvirágú ta­karmánynövény, de különösen a lucerna és herefélék, nemcsak takarmány, hanem magtermé­sük alapján is nagyon értéke­sek. Száraz éghajlatunk e nö­vények magkötésére kiválóan alkalmas. A lucerna magtermést első­sorban a szunyogszerű, apró lucernabimbógubacslégy veszé­lyezteti. A zöld bimbókba he­lyezi tojásait és az abból kike­lő nyűvek a bimbót elpusztít­ják. Az ilyen bimbók elbarnul- nak, lehullanak. Nálunk legve­szedelmesebb magkártevő a lucernapoloska, mely szívásaival tesz kárt. A hajtásokon kívül a bimbókat, virágokat és a magot is megszúrja. A növénybe jutó nyála hatására azok eltorzul­nak, leesnek. Egyik legjelentő­sebb károsítása a szivogatást követő magkár, amely abból adódik, hogy a bimbók és a vi­rágok lehullanak. Nagy kárt tehet még a tucerna,'i,áyormányos és a lucer­nán- igdarázs is. Lárvájuk a lu­cerna csigában fejlődik ki és a mag pusztításával okozzák a kárt. Míg az előbbinek egy nem­zedéke van, az utóbbinak 3 is lehetséges. Ugyanilyen kárt tesz a hereíéléken a lóhereápion. Hogyan védekezzünk e kárte­vők ellen? Egyrészt agrotechni­kai rendszabályokkal, másrészt létszámuk gyérítésével, rovarfo­gással, harmadsorban kémiai úton. Tavaly helyenként igen erős volt a fertőzés, ezért fel­hívjuk minden termelő figyel­mét az idejében történő poro­zásra. Vegyi védekezésnél, te­hát porozásnál ajánljuk zöld- bimbós állapotban az Argitex porozószert (25—30 kg kh.) az első virágok megjelenésekor egy méhkímélő szerrel (Toxaphén. Melipax) végzett porozás viszont lecsökkenti a gubacsosodást. A vegyi védekezést mindig az esti vagy a kora hajnali órák­ban végezzük. Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédő Állomás Kállósemjén Elhallgatott szavak FEJETHAJTVA, földreszegzett szomorú tekintettel álltak a padsorokban a munkások.,. Téglaportól vörösre festett arcú asszonyok és férfiak. Kommu­nisták. .. Egy perces felállással adtak végtiszteletet itt a tag­gyűlésen is elhunyt elvtársuk­nak. . . Gazdátlan maradt egy friss tintával rótt piros köny­vecske, pedig néhai tulajdono­sa hét esztendei példás munká­jával szolgált rá. Ezen a fóru­mon kellett volna átvennie... ! Hadabás András, a Tiszaberceli Téglagyár ácsa a munka front­jának élvonalában érett kom­munistává. Még csend van. .. — Baleset áldozata lett a Fehérgyarmati Téglagyárban — hajol hozzám Pollák elvtárs, az üzemvezető. — Nagyon szeret­tük valamennyien. Sokat kö­szönhet neki az üzem. Az új kemence bővítése, a száz méte­res cserépszín és sok más mun­ka őt dicséri... Míg meg nem csinálta 22 ezer darab volt a napi téglaégetés. S azóta har­minckétezret is elérünk... A DRAPÉRIÁVAL leterített asztal felől — ahol á vezetőség ül hasonló kérdések vissz­hangzanak. Termelés. .. Munka- fegyelem. . . Közösségi szellem... Vezetők viszonya... Kovács Ká­roly a párttitkár Mórócz La­jos fejére olvassa, hogy hibá­jából negyedórányit állta tégla­prés s ezer tégla kiesést oko­zott. .. Tavaly 23 napi nyere­ségrészesedést fizettek ki. S ez a gondolat, amikor szóbakerül, ott zsong a munkások fejében. Hogy lesz az idén, ha egyesek órákat késnek a munkából, - s ezért mégcsak nem is szól a brigádvezető, s hallgatnak róla a kommunisták is?. . . További ilyen lazaság, elnézés s nem lesz semmi eredmény. Pedig tud­ják, hogy Mórócz áldozatkész, hisz ha a szükség úgy hozta, még éjjelre is benn maradt gé­pet javítani. S most? Mi tör­tént vele? HOL LEHET A HIBA GYÖ­KERE? Ezt próbálta közelíteni a párttitkár is, de kerülgette a problémákat. Sorra vették... Talán a fiataloknál? Lehet, mert azt mondják, hogy vidámak, jó- kedvűek. Ez igaz. de fegyelme­zetlenek is. Otthagyják munkahe­lyüket, s nem szól nekik senki. Aztán szóba kerül az is, hogy minőségileg elismert a Bércé­Törik, hordj5k o dohányt­A Búikig*.,! .xi .kin Gazdaság földjeiről jóminőségű do­hányt takarítanak be. (Hammel József felvétele.) j | FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS RéGÉNY 136. Megtettem amit mondott s erre egy­szerre sötétségbe borult minden, mintha egy fekete madár csapott volna le a sze­münkre. Görcsösen hunyorgattam. Szem­héjam alatt sárga szikrák rebbentek széj­jel. Ránéztem az órám világító számlapjá­ra. Még csak négy perc telt el, pedig én azt hittem, hogy legalább egy félóra. A sötétségből nyugtalanság szivárgott át belém, összeszorítottam szemhélyamat, azután kinyitottam, de a leghalványabb fény sem világított bele a sötétségbe. Ar- szenyev hirtelen felállt. Hallottam, hogy a sötétben körüljárja a barlangot. Aztán lámpát gyújtott s a csákány fokával kezd­te kopogtatni a sziklafalat. Mindenütt egy­forma tompa koppanás hallatszott. Visszatértünk a folyosóra s annak fa­lait és mennyezetét is végigkopogtattuk. Még egyszer megvizsgáltuk az omlás he­lyét. Csak egy ember kúszhatott be derékig a nyílásba. Egy darabig birkóztam a nyílást elzáró kövekkel. Ereim kidagadtak s halántékomban hangosan lüktetett a vér. A kövek meg se mozdultak, mintha ce­mentbe lettek volna ágyazva. Aztán Ar­szenyev próbálkozott. A csendben csak li­hegő lélegzésünk hallatszott. Szótlanul mentünk vissza a barlangba s leültünk a fal tövében. Mindketten eloltottuk a fényszórónkat. Ekkor eszembe jutott Ar­szenyev csákánya; az enyém a hátizsák­nál maradt. Meggyújtottam a fényszórót s visszasiettem a tolyosóba. Terpeszben nekifeszültem s döngetni kezdtem a kő- torlasz szegleteit. A kvarcit apró szilánk­jai koccanva pattogtak le a sisakomról. — Hagyja — mondta Arszenyev lom­hán. — Nincs értelme. Nagy íveket írt le kezembe a fé­nyes acél, amint teljes erőmből ü.öttsm. A kő csattogott, de nem engedett. Szi­lánkok röpködtek a levegőben. Még fo­koztam az ütések erejét, vad düh fogott el s úgy nekilendültem, hogy majd • el­vágódtam. A csákány nyele kettcpa: iant a kezemben. A csákány immár használ­hatatlan feje nagyot pendülve hullott le a szikláról. A nyél pontosan a fejnél tört ketté. Visszatértem Arszenyevhez. — Milyen mélyen vagyunk? -r kér­deztem, mikor Hhegésem alábbhagyott. — Valami tizenöt méterrel a felszín alatt. Megint sötétben ültünk. Vagy húsz perc múlva az a gondolatom támadt, hogy a folyosó egyik falát nem elég pontosan kopogtattam végig, ott. a vékony válasz­fal mögött lehet valami hasadék, amely a szabadba vezet... Felugrottam s meg-. gyújtottam a lámpást. . Fénye elkáprázta­tott s egyben csalóka reményeimet is el­oszlatta. Nagyon pontosan megvizsgáltuk i a követ, nincs abban semmiféle hasadék, rés, nincs ott semmi; egészen biztosan nem lehet semmi. — Üljön le, — szólt rám Arszenyev egyhangúan. — Üljön le. Nagy árnyékként, mozdulatlanul si­mult a sziklafalhoz. — És oltsa el a lámpást... máris sár­gul. .. A fény valóban gyengült valamit. Ele­met kellett volna cserélni, ott volt, ahol hagytam, a hátizsákban... Figyelmesen megnéztem az izzó wolfram-szálat, eloltot­tam a fényszórót és nehézkesen leültem. Megnézi em az órámat. Hat óra volt, más­fél órája voltunk bezárva. Sisakomat a ilciafaihoz szorítottam. Tompa, zúgó csend. Lassan hozzászoktam a homályhoz. Olyan teljes volt a mozdulatlanság, hogy lassanként elfogott az álom. Fáradt iz­maim sóváran szívták magukba a pihe­nést. Az utolsó napon alaposan megdol­goztam. Le se hunytam a szemem. Omla- .dákot hánytam félre, a kocsit toltuk át az omladékom. .. Hirtelen arra a gondolatra serkentem fel, hogy valamit tennem kell. Ki kell cserélnem a lámpás elemét. Már magam­hoz térve megismételtem a gondolatot és elfogott a düh. Elhatároztam, hogy erő­sen tartom magam. Behunytam a szemem s amennyire lehetett, kényelmesen el­helyezkedtem a lapos köveken. Otthon vagyok, sötét, októberi éjszaka van. Hű­vös van, de én szeretek nyitott ablakok­nál aludni. Csend. Még a szél is megakadt a kert lombjai között. Reggel nyolckor Kairóba kell repülnöm. Hajnalig alhatom. (Folytatjuk) len gyártott tégla, az elmara­dás tényleges okáról azonban mindenki hallgat... Pedig egyik sem csekély. Nyerstéglából 180 ezerrel adósak, s a cserépnél és az égetett terméknél is bő­séges á pótolnivaló... Egyesek az új munkamódszer bevezeté­sére gyanakodnak. Talán az új, kemencerakási eljárás szegte kedvét az embereknek. Lehe­tetlen. Bár igaz, kezdetben ide­genkedtek tőle, de később meg­szerették, s növekedett a ter­melés is... Dicsérték a kemen­cemunkásokat, elmarasztalták a nyersgyártókat. . . VALAMENNYI IGAZSÁG mindegyikben van, de a leglé­nyegesebb mégis az, hogy újból felütötte fejét az intrika. S csak olaj volt a bizalmatlanság tüze­nek élesztősére, hogy ebben az időben folyt célvizsgálat a gyár­ban, mely csak növelte a mun­kások találgatását. Mi lesz Pol­lák elvtárssal? Miért halad más vágányon a pártvezetőség?... S ha lassan is, kezdetben félénken, de később felbátorodva, tiszta vizet öntöttek a pohárba a kom­munisták ezen a taggyűlésen. — Pollák elvtárs hibázott, mert nem bízott meg a kom­munistákban Indokolatlanul magasztalt olyanokat, akik meg­szegték a munkafegyelmet, s a vezető utasításait — mondta Ba­kó Balázs elvtárs. EZT ELISMERTE Pollák elv­társ. De esetenként ridegen bánt az emberekkel is. Oktalanul azonban bizalmatlan volt az üzemvezetővel szemben a párt­titkár, a vezetőség egyes tagja, akik jóindulatát, segítőszándé­kát bizalmatlanul fogadták, s gyanúsítgatták. Pedig az üzem­vezető jót akart tenni, amikor a tizenöt esztendeje az üzemben dolgozó kilenc gyermekes Laczi János problémáján segített. Fél­reértették. De nem szóltak ne­ki, hanem strucc módjára' ho­mokba dugták fejüket a kom­munisták is. Hagyták, hogy int­rikáljanak a háta mögött... Ez a taggyűlés az őszinteség zsilipjét nyitotta meg Bercelen, a téglagyári munkások között... Igaz, hogy a második negyed­éves tervből még soktízezer tég­lával adósok, de a törlesztést már megkezdték. A napi ter­melést a korábbi 30 ezerről fél­százezerre növelték. S ezt a szintet, ha a légkör ilyen őszin­te, baráti és segítőszándékú lesz, meg is tarthatják. EGY IGEN FONTOS tanulsá­got szűrtek le a kommunisták. Nem szabad hallgatni ha hi­bát észlelnek, s ne bizalmatian- kodjanak egymással szemben oktalanul, mert ezek az előre­haladás kerékkötői Bercelen is. Farkas Kálmán Jegyzetfüzetemből ,/Kai liszt n !“ A termelőszövetkezet harminc­hat kaszása, tehát kilencvennyolc aratója épp az ebédidő végére ér, mire megérkezik fa-a-agy-la-a-lt kiáltással a nyurga fehérköpe­nyes. Az egyik hatvan körüli, de még jól tarti kaszás ugyancsak hamar nyalja a hidegédeset. De alig ölti ki háromszor dús baju­sza bokrából a nyelvét, kedve­sen kerek álú felesége elrimán- kodja tőle a hűsítőt, ö azonnal veszi a másikat. Felesége ezt is elkéri. Dünnyög egy morgással vegyest és harmadszor lép a fehér­köpenyes mellé. Asszonya sóvár tekintettel nyújtja ezért is a ke­zét. — Né csak né. Azt mondod, né­ked ne vegyek. Hát vegyek vagy ne vegyek? Különben... adjak oda pénzt? — Ne-em. Én nem akarok ilyesmikre költeni —* rázza fejét áz asszony. • — Nahiszen! — mond csak ennyit a férje és hunyorítósv szemmel nagyot bólint hozzá, , Aj Ml

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom