Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-01 / 177. szám

Közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetét (F«*yta<ös ar 1. otifatrót.) tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. . A nemzeti felszabadító mozgalom­mal foglalkozó fejezet kimondja: a vi­lág a viharos nemzeti felszabadító for­radalmak korszakát éli. , A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyar­matok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ära a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokán közülük a nemzeti állam megte­remtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldá­sának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializ­mus arra törekszik, hogy a- volt gyar­matokat' és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s en­nek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mái kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperia­lizmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbe­vágóan fontos feladatait. Á nemzeti felszabadító mozgalmak­kal foglalkozó rész kimondja: az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és fél­gyarmati igától megszabadult népekkel váló testvéri szövetséget. , A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá- ideológia — közötti harccal foglalkozik. , Az : imperializmus fő eszmei-politi­kai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazásé, a kommunista pártok poli­tikájának és céljainak, a marxizmus— lenintzmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméletekét” amelyek a burzsoá-rend- szer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd első ré­szének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért ví­vott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, az SZKP külpolitikai te­vékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjet­unióban a kommunista társadalom felépí­téséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszaba­dítsa az emberiséget a világméretű pusz­tító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a vilá­gon kialakulták és fejlődnek az egyete­mes béke megőrzésére és megszilárdí­tására alkalmas erők. létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszo­nyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok alá- és fölé rendeltségen alapuló régi imperialista módszerét a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megálla­pítja: a szocialista államok külpolitikája, amely, a békének, a népek egyenjogúsá­gának, önrendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletbentartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, em­berséges módszerein nyugszik, egyre nö­vekvő befolyást gyakorol a világhely­zetre.. , Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készü­lődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást , okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A,, hatalmas szocialista tábor, a bé- kesáéretö nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és á békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásá­val a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme vég­érvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus törté­nelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radi­kális útja a szigorú nemzetközi ellen­őrzéssel végrehajtandó általános és . tel­jes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedül ésszerű elvét,' amelyre a világ két rendszerre való kü­lönválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista álla­mok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objek­tív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásá­nak eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra- szállt és síkraszáll a jövőben is a külön­böző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének politiká­jáért. n. rész Az SZKP~»»k « kommunista társadalom épfífeérel kapcsolatot feladatni A tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kommunista társada­lom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden ösz- szefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét A kommunizmusban teljesen meg­szűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi-gazdasági és kulturális életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán elapuló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jel­legét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társa­dalom anyagi és szellemi javainak sza­kadatlan növelését. A munka és a fe­gyelem nem lesz teher az ember szá­mára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, igazi alko­tássá, öröm forrásává válik A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Min­den termelési sejt, minden önkormány­zati társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz, a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek, mind nagyobb arányú minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes kö­zössége, a testvéri barátság és együtt­működés alapján. Az SZKP programtervezete a továb­biakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évti­zedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésé­vel az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalma­sabb és leggazdagabb kapitalista orszá­got, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kultu­rális, technikai színvonalát. Mindenki száméra biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szovhoz magas terme­lékenységű és nagyjövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kénye­lemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap Az 1971—1980-as második évtized-; ben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész la­kosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szük­ségletek szerinti elosztás elvének meg­valósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommu­nista társadalom teljes felépítése az ez­után következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari ter­melés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esz­tendő alatt legalább hatszorosra növek­szik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari Leemelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszere­sen, húsz év alatt pedig négy-négy és fél­szeresen növelni kell a munka termelé­kenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet ipar­ban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelé­kenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munka­nap — ez a fölény sokkal nagyobb ará­nyú lesz. A második évtizedben lényegeben befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosenergia-termelés­nek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700— 3000 milliárd kilowattórára kell növe­kednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. , A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a közlekedésben, a rakodó-munkálatokban, a kommunális gazdaságban a komplex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértek­ben valóra válik a termelés komplex automatizálása, s ezzel egyidejűleg mind általánosabb lesz az automata üzemek­re és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a leg­újabb reaktiv technika, legeisőscrban a légi közlekedés területén, valamint a vi­lágűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszítést meg­tesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cik­kek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibon­takozó építése az ipar mind ésszerűbb telepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasz­nálását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagy városokban való mértéktelen összezsúfolódását. A párt megszervezi a mezőgazdaság termelőerőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szo­rosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanya­gok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszere­lés és a termelés szervezettsége tekinte­tében megközelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazdaságnak a ter­mészeti erőktől való függősége jelentő­sen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirág­zása megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egy­séges köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommu­nista tulajdonná. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényei­nek teljes kielégítése céljából a me­zőgazdasági termelés egész hozamát tíz­év alatt mintegy két és félszeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig há-. rom és félszeresére, A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múl­nia a mezőgazdasági termések iránti, növekvő keresletet. A Szovjetunió ez első tíz esztendő­ben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mező- gazdasági termékek egy főre jutó meny- nyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka tere melékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt-hat- V szorosára emelkedik. , A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökélete­sítésének. A kommunista építés feltételezi az- irányítás demokratikus alapjainak álta­lános fejlesztését, a népgazdaság közpon­tosított állami irányításának megerősíté­sével és tökéletesítésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv ke­retein belül tovább bővül a helyi szere vek és vállalatok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet —* maradék­talanul fel kell használni az áru-pénz összefüggések gazdaságilag elavultakká nak megfelelően, amelyet ezek az ősz- r szefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesztése olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, haszon, kereskede-, lem, hitel, pénzgazdálkodás. A tulajdon egységes kommunista formájának ki­alakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru-pénz öszefüggések gazdaságilag elavultakká, válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés ország­hoz hasonlítva el kell érni a legmaga­sabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul1 ki, hogy a kommunizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támasz­kodni. A munkáért fizetett bér a követ­kező húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alap­vető forrása marad. A kommunizmus felé haladva azon­ban a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér nö­vekedésének ütemét. A kommunista el-, osztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális ja­vak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű : ét- szükség-fitté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő tíz esztendőben két és fél­szeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy la-. kosra jutó reáljövedelem húsz év alatt több mint három és félszeresére nö­vekszik. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme »*» a társadalmi alapok beszámításával — egy dolgozóra számított átlagban csak­nem megkétszereződik. Húsz év alatt pe­dig három-három és félszeresére emel­kedik. Már az első tíz esztendőben meg­történik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljftvedel-. mének felemelése olyan samvooaie*. fCsty tatás s *. w*ww> 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom