Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-04 / 157. szám

Társadalmi összefogásra van szükség a tolvajok ellen Elszaporodott megyénkben a zsebtolvajlás és a kerókpárlopás Az utóbbi hónapokban váro­sunk területén, de megyénkben is aggasztó mértékben elszaporo­dott a zsebtolvajlás és a kerék­párlopás. Bár a rendőrség min­dent elkövet a nyomozás során annak érdekében, hogy az esetek többségében ismeretlen elkövetőt felkutassa és bíróság elé állítsa, a nyomozás csak ritkán eredmé­nyes. Az ellopott pénz csak el­vétve kerül meg, míg a rendsze­rint megkerült kerékpárokról hiányzanak azok az alkatrészek, melyekbe nincsen beütve a gyá­ri szám, tehát azonosításra alkal­matlanok, mint például külső és belső gumi, lánc, kormány, ülés. stb. A felderítést rendkívül megne­hezíti az, hogy a károsultak jó­val a lopás elkövetése után ve­szik eszre, hogy nincs meg a pénztárcájuk, vagy a kerekpár nincsen azon a helyen, ahova állították. A zsebtolvajlásokat többnyire szerdán és szombaton, vagy vasárnapokon követik el, amikor az üzletek tömve van­nak vásárlókkal. Hiába motoz­zák meg a jelenlévőket, a zseb­tolvaj már régen távozott az üzletből. Hiába állítja a károsult, hogy mellette, vagy mögötte egy ismeretlen asszony, vagy férfi ál­lott, aki nagyon tolakodott, ha meg is találják, a pénztárca nincs nála, mert régen tovább adta ismeretlen tolvajtársának. S azt nem figyeli meg senki sem. hogy ki vitte el az őrizetle­nül hagyott kerékpárt, hiszen jó­hiszeműen azt gondolják, hogy a gazdája. tolvajbandák kialakulásai és azt, hogy nem kívánatos elemek könnyen, munka nélkül jussanak jövedelemhez. Mindenkinek ér­deke az, hogy városunkban és megyénkben megszűnjenek a zsebtolvajlások és kerékpárlopá­sok. Ez pedig nem egyedül a rendőrség, a bűnüldöző szervek feladata. Sókkal eredményesebb ! '»-hét a társadalom összefogása | a tolvajokkal szemben, olyan lég- j kör megteremtése, mely megne­hezíti, sőt lehetetlenné teszi a lopások elkövetését. Ennek leg­első feltétele viszont az, hogy vigyázzunk jobban olyan vagyon­tárgyainkra is, mint a kerékpá­runk, vagy a pénztárcánk. Dr. Fehér István ló bizonyítvány A nyírbátori járás egyik falu- ! jában történt. Előző este még esett az cső és i másnap reggel is ragadt a sár. Öt nő és három férfi várakozott a busz-megállónál. Egyszer csak az egyik, korosabb férfi az út­menti akácoshoz lépett és gallyat tört ott. Aztán kezdte vele a sa­rat lekaparni lábbelijéről. „Csak nem viszek be a buszba ennyi piszkot” — mondta. A többiek nézték kicsi ideig, majd ők is követték a lábbeli­tisztítás példáját. S amikor meg­érkezett a kényelmes, bőrvonatú ülésekkel ellátott tiszta busz, szinte percnyi pontossággal in­dulhatott tovább. Látszatra mindez nem nagy dolog persze. De jó bizonyítvány amellett, hogy egyes dolgozók hogyan védik és becsülik meg a közösségi vagyont. K. L. Szövő üzemel ak«< lefesiten! a iß .rójfv pedagógiai Intézel A nyíregyházi Gyógypedagó­giai Nevelő Intézetben a gyer­mekeket hasznos munkák elsajá­títására igyekeznek ránevelni. Eddig igen szép eredményeket értek el az itt dolgozó pedagó­gusok. ezt bizonyította az inté­zet szokásos évvégi kiállításé is. A jövőben szeretnének egy kisebbfajta szövőüzemét létesíte­ni, ahol a gyermekeket megtaní­tanák szőni. S az itt előállított vásznakból a megye gyermekott­honait szeretnék ellátni ágyne- műíéleségekkel, törölközőkkel. Tűz volt Nyírboaálon A közelmúltban Szabó Lajos Arany János utcai lakosnál a délutáni órákban kenyeret akar­lak sülni. Kenyérsütés közben kigyulladt a nyári konyha. A tűz következtében leégett a paj­ta a benne tárolt takarmánnyal együtt. A tűz átterjedt a máso­dik szomszédba, ahol kigyulladt a sertésól, majd a következő szomszéd mellékhelyisége is Hogy a tűz tovább nem terjed­hetett, az az önkéntes tűzoltók és a közelben dolgozó Nyírvíz- csatorna munkásainak hősies helytállásán múlott. File József önkéntes tűzoltó például az égő tetőszerkezetről oltotta sugarcsö- vel a lángokat. Az oltásnál több nyíre asszonyok segítettek, mert a férfiak a téesz földjein dolgoz­tak. Az oltásnál különösen nagy segítséget adtak Bíró Aadrásné, Ricu Józseí'né és Bíró' Józsefné, a posta dolgozója. A tűznél dr. Szűcs Ernő községi orvos és fele­sége tartottak mentőszolgálatot. Könnyelműség, hanyagság szüli a tolvajt A kapitalista társadalomban a nyomor, a munkanélküliség, a szükség, az éhség kényszeritette az embereket lopások elköveté­sére. A mi társadalmunkban is akadnak még olyan emberek, akik nem szeretnek dolgozni, munka nélkül kívánnak jövede­lemhez jutni, vagy káros szenve­délyeiket, mint például az italo­zás, kielégíteni. Megkönnyíti ezt a törekvésüket sok ember feltű­nő hanyagsága és könnyelmű­sége. A feljelentések és a nyomozá­sok tapasztalatai bizonyítják azt, hogy sok ember nem vigyáz elég­gé a saját vagyonára, hanem fe­lelőtlenül, könnyelműen bánik azzal. A ssebtolvajiások károsultjai rendszerint nők. akik pénztárca- i jukat a hálójuk, kosaruk, vagy szatyruk tetejére teszik, ahonnan azokat egyszerűen csak ki kell emelni. Tolakodás közben a tö­megben azt sem veszik észre, hogy táskájuk villámzárját ki­nyitották és a pénztárcát a tás­kából, vagy még inkább az oldal­zsebből kivették. Igen gyakran lordul elő. hogy a vásárlás hevé­ben az eddig éppen a zsebtolva­joktól való félelmükben — ke­zükben tartott pénztárcát a ki­szolgáló asztalra teszik, ahonnan bárki könnyen ellophatja. Mikot aztán hosszas válogatás után fi- : zetni akarnak, nincs meg a pénz- | tárca. Késő a keserves sírás, j előbb kellett volna figyelmesebb- j nek, óvatosabbnak lenni. Akik sajnálnak a megőrzésért néhány fillért, kerékpárjukat vesztik el A városi tanács, s minden köz­ségben a községi tanácsod forgal­masabb helyeken kerékpármeg­őrzőket állítottak fel. Különösen az üzletek és az italboltok előtt azonban gyakran lehetünk ta­núi annak, hogy nem veszik igénybe ezeket a megőrzőhelye­ket, hanem a kerékpárokat lela- katolatlanul a falnak, vagy fák­nak támasztják, mert „arra a pár percre nem érdemes igény­bevenni” a kerékpármegőrzőt. A pár percből azonban — különö­sen az italboltokban — pár óra lesz s közben a kerékpár gazdát cserél. A volt tulajdonos megta-. karította ugyan azt a pár fillért, arait a kerékpár megőrzéséért kellett volna fizetnie, azonban elvesztette a kerékpárját, ami 1 jóval többet ért. (Előfordult, hogy a rendőrség j az őrizetlenül, lelakatolatlanul hagyott kerékpárokat összegyűj­tötte és beszállította a Rendőrka­pitányságra. Az újságban és han­gosbemondó útján is közzétett felhívásra azonban a tulajdono­sok többsége nem jelentkezett a kerékpárjáért. Pedig ezek a ke­rékpárok nem is lopottak voltak,. hanem a tulajdonost egyszerűen nem érdekelte kerékpárjának a sorsa. Ilyen gyártási számú ke­rékpárok ellopását ugyanis nem jelentették be a rendőrségnek.) Vigyázzunk jobban Ezek a cselekmények károsak es veszélyesek az egyén szem­pontjából, mert a dolgozók be­csületes munkával megszerzett vagyontárgyainkra! vagyona ellen irányulnak. De ká­rosak a társadalom szempontjá­ból is, mert veszélyeztetik a köz- és vagyonbiztonságot, elősegítik SZÉLESVÁSZNÚ DÓZSA MOZI: Atomrcvü (Széles változatban!! Káprázatos, színes osztrák filmrevü, a jég művészeiről. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. SZÉLESVÁSZNÜ MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÁZ: Hovanscsína: Musszorszkij operája. Színes szovjet 1'ilmen. Előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. BÉKE MOZI: A félbeszakadt dal. Színes szovjet—csehszlovák Ilim. Előadások kezdete: fél 5, féi 7 és tél 9 órakor. GORKIJ MOZI: Küldetés Bahrsiszerájba. Veszélyben a város. Szovjet film. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. A U T O Hát kérem, én most megmondom, nincs meg minden rendben ná­lunk a szocializmus szénája körül. Például itt van ez a Tűik Elek. Kérem, ez a Tűik nem más, mint a rosszemlé­kű múlt, a népi demok­rácia eltökélt ellensége, mondhatnám sötétben bujkáló eUeniórradal- már, — meg csupa ilye­nek. Képzeljek el, a Tűik kocsit vásárolt. Igen, igen, kocsit, való­di autót, saját haszná­latra. Szóljanak hozzá. Egy ilyen Tűiknek kocsija! Méghozzá Szimka, száz­ötezerért. Rejtély, ugye? De én átlátok a szi­tán... akarommondani az ablaküvegen. Át bizony! És itt mindenki előtt megmondom a színtiszta igazságot. Azt, hogy ez elvtársak, egyenesen tarthatatlan állapot. A Tűik kocsija a mi gyengeségünket, meg­alkuvásunkat. mondhat­nám kesztyűskéz—poli tikánkat bizonyítja. Ha úgy tetszik: gyengíti a néphatalmat, aláássa a proletárdiktatúrát. Mert miből van Tűik­nek kocsija? Ugye, így még egyikőnk sem tet­te fel a kérdést? Jel­lemző ez ránk, elvtar- sak. Nem vagyunk elég­gé éberek. Elnézünk a súlyosabb problémák lelett. Pedig a Tűik ese­tében jócskán volna ten­nivalónk. Mégis tűrhe­tetlen,- hogy valaki így éljen, mint Tűik. Hogy nem dohányzik, még csak hagyján. Tüdeje válogatja, — bár kis agitáció, elbeszélgetés megtenné a magáét. Mert miért akkor a do­hánygyárak tervtúltelje­sítése, ha valaki ilyen passzív iránta? Jellem­ző az is. hogy Tűik még egy hosszúlépést is saj­nál magától. Ez — sze­rintem — nagyobb ve­szély, mint Trink kar- társ italozása. Trink kartárs nem zárkózikel korszerű szesziparunk kitűnő készítményei élői, bizonyítva ezzel, hogy nagyra becsüli az ipar e területen elért eddigi eredményeinket. Bezzeg Tűik fütyül az egészre, rá se hederít a furmintra, a konyakra, — a kerítés szaggató .kisüstiről nem is be- ■zélve... Mi ez kérem, ha nem maga az aknamunka! Mi szakszervezeti fe­gyelmivel sújtjuk a hagyományainkat ápoló és az újarcú iparunkat tisztelő Trink kartársat, ugyanakkor megtűrjük Tűik közömbösségét. Pe­dig nem véletlen ez a közöny, eivtársak! Em­lékezzenek a legutóbbi íizetésosztásra? Akkor Tűik megint kivonta magát a kollektívából. Egy éjszakát is sajnál a közösségtől. Jellemző a tömegkapcsolatára, nem passzol neki. a magunk- féle társaság. Pedig én már számtalanszor pél­dát mutattam neki. Ké­rem, a feleségem enge- met már vagy hússzor felpofozott, hogy hol a pénz, — de én tűrtem, elvtársak. Szót se szól­tam, csak csuklottam, de összeszorítottam a fogamat és arra gon­doltam: a kollektíváért, a mi kis galerinkért akár kprékbe is tör­hetsz asszony... De Tűik persze kü­lönc. Öt hiába kérjük, hogy üljön le egy par­tira, — utálja az ultit. Azt mondja, betliiszo- nya van... A Spartacus labdarúgócsapalát sem kísérte még el sehova idegenbe. Neki nem ér meg egy pont 200 forin­tot. • Mi ez, kérdem én? Ki a felelős azért, hogy Tűik ennyire távol áll tőlünk? Kinek az arcá­ról nem sül le a bőr, ha meghallja a Tűik dudájának a hangját? Ahelyett, hogy engem küldözgetnek elvonókú­rákra, jobb volna, ha a Tűik aljas közönyét tűznék a termelési ér­tekezlet napirendjére... Még nem késő, elvlár- sak! Tűik egyenlőre csak a bejáratásnál tart, Ki kell dolgozni a prog­ramot. hogyan fogjuk őt átnevelni a mi hasonla­tosságunkra. Nem en­gedhetjük, hogy a sza­kadék széléig eljusson. Útját kell állni az autó­nak, ki kell csavarni ke­zéből a volánt. Tudom elvtársak, nem könnyű a feladat. De, ha lovat... akarommondani autót adtunk Tűik alá, vállal­nunk kell a nehézsége­ket is. A magam részéről csak ennyit akartam kö­zölni, s talán még azt, hogy legyen ez az autó tanulság, figyelmeztető valamennyiünk számá­ra. Angyal S. 4 — Itt van meg egy forint, csinálj újra rövidzárlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom