Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-07 / 157. szám

31 gépkocsi! sorsolnak ki az augusztus 12-i gépkocsi nyereménybetétköny-sorsoláson A második sorsolásra júliusban kell a betétkönyvet megváltani A Takarékpénztár birtokában lévő adatok azt bizonyítják, hogy a dolgozók körében igen nép­szerű lett a gépkocsi nyeremény­betétkönyv. Megyénkben az első sorsolásra összesen 790 gépkocsi nyereménybetétkönyvet váltottak a dolgozók. Az Országos Taka­rékpénztár a gépkocsi nyere­ménybetétkönyvek első sorsolá­sát augusztus 12-én tartja Buda­pesten a Madách Színházban. Az első sorsoláson részt vesz­nek mindazok a 10 000 forin­tos gépkocsi nyereménybe­tétkönyvek, amelyeket április 29-ig váltottak és július 31-ig nem szüntettek meg. A jelenlegi adatok alapján az első sorsoláson 26 500 betétkönyv vesz részt. Ugyancsak jelentős az április 29-ig váltott 5000 forin­tos betétkönyvek száma is, amelyeknek első sorsolására no­vember hónapban kerül sor. A betétkönyvekre 31 autót sorsolnak ki, tehát a betét­könyv-tulajdonosok között 4 —5 autóval többet, mintha 1:1000-hez számítás alapján történne a sorsolás. A betétkönyvek sorsolása fo­lyamatos, tehát mindazok, akik a betétkönyvüket a következő negyedévig megtartják, részt vesz­nek a novemberi sorsoláson még abban az esetben is, ha az au­gusztusi sorsolás alkalmával már nyertek gépkocsit. Azoknak, akik a második sorsolásban részt akarnak venni, de még betétkönyvvel nem rendelkeznek, július hó végéig kell megváltani a gépkocsi nyereménybetét­könyvet. A következő sorsolás novem­berben lesz. Ezen a sorsoláson részt vesznek azok a betétköny­vek is, amelyeket már korábban megváltottak és azokat nem szüntetik meg október hó utolsó napjáig. Különös érdekessége a sorso­lásnak, hogy a budapesti ipari vásáron kiállított és az OTP ál­tal megvásárolt DKW Junior, BMW Limousine; Renault Daup­hin, Simca Étoile, Renault Flori­da, Zastawa (jugoszláv Fiát), és a Fiat Multipia gépkocsik közül is kisorsolnak néhányat, —nemes— Szebb lesz a lakás (Foto: Hammel.) Serényen dolgoznak a mándoki Uj Élet Tsz-ben a 100 mázsás burgonyatermés eléréséért Megyénkben a 100 mázsás bur­gonyatermelési versenybe 75 ter­melőszövetkezet nevezett be. Ezek között egyik legjelentősebb területtel: 370 holddal, a mándo­ki Űj Élet Termelőszövetkezet vesz részt a versenyben. Ebben a szövetkezedben a múlt eszten­dőben is fő bevételi forrás volt a burgonya hozama. Az idén is erre támaszkodnak elsősorban. Céljaik elérése érdekében "jól előkészített talajba, egészséges, jó fajtájú gumót vetettek. Két si­ma és két töltögető kapálást vé­geztek. A burgonyabogár ellen repülőgéppel védekeztek. A jö­vő évi jó termés érdekében gon­dosan termelik a vetőgumót. A Giilbaba-táblákon már elvégez­ték a virus elleni szárfelhú­zást is. A szorgalom jutalma Szerdán kellemes meglepetés - érte a Jánkfalvi családot. Moszkvics gépkocsi állt meg Nyíregyhá­zán, a Dózsa György utca 49 előtt, s ab­ból egy hatalmas brokát-paplant cipel­tek Jánkfalviékhoz. A paplant Jánkfal- viné a Nők Lapjá­ban megjelent taka­rékossági képrejtvé­nyek megfejtéséért nyerte s a MÉH Vál­lalat Debrecenből el­hozta a nyereményt. A rejtvény feltéte­le nemcsak a megfej­tés volt, hanem az is, hogy a pályázó négy kiló rongyot gyűjt­sön a MÉH-nek. Jánkfalviék 12 kiló rongyot gyűjtöttek, s nevük háromszor ke­rült a szerencsés ka­lapba. A szép paplanra először a családfő vetette szemét, Jánk­falvi János, aki már előre elképzelt egy jóleső nyújtózkodást a rejtvényen nyert paplan alatt. De ahogy ez általában lenni szokott, a vég­ső szót az ügyben Jánkfalviné mondta ki: . * — Ildikóé lesz a paplan, ő a legszor­galmasabb gyűjtő a családban... S ez természetes, mert a kis 11 éves Jánkfalvi Ildikó út­törő, buzgó papír-, rongy-, fém- és üveg­gyűjtő... gy. i- gy­Ugye, jól áll? Sokan látogat­ják naponta a Kölcsey gimná­zium épületében megrendezett po- J litechnikai kiállí­tást. Ezen a kiál- I Utason kerültek bemutatásra azok | a munkadarabok, melyeket a tanév során megyénk diákjai maguk ké­szítettek. Többek között szerszá­mok, érdekes ipa­ri és mezőgazda­sági cikkek, szép kivitelű házi és kézimunkák, szemléltető eszkö­zök sorakoznak a kiállítási polco­kon. Képünkön az egyik tanteremből átalakított kiállí- : isi teremben az i egyik diáklány a aját maguk által készített divatos nyári ruhát pró­bálja. .. Nyíregyháza utcáin A NYAK KÖZELEDTÉRE zöldbe és virágba borultak Nyíregyháza terei, parkjai. Szinte észre sem vettük, ho­gyan, mikor került a dús gyep­szőnyeg és a sok-sok virág a helyére — már csak gyönyör­ködtünk a sokszínű virágpom- péban. Megszépült, megfiatalo­dott ez az öreg, széljárta város és utcáin a nyíri homokkal együtt már virágillatot és a frissen locsolt föld szagát is hordozza a szél. A parkokban hol itt, hol ott zúg fel a fűnyírógép, a virág­ágyak között asszonyok, lányok hajionganak. Dolgoznak a nyír­egyházi Kertészeti Vállalat dol­gozói. DE BIZTATÓAN SZAPO­RODNAK a „parkocskák” az utcákon, a házak előtt is. A lakosság lelkesen részt vesz Nyíregyháza szépítésében. Az elmúlt esztendőben 300 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek a város lakói az ut­cák parkosításával, ebben az évben — ez már most is lát­ható — jóval többet. És minél kevesebb terület marad „ve­tetlenül”, annál kevesebb lesz a por is az utcákon. A városi tanács végrehajtó bizottsága egyik legfontosabb feladatként tartja számon Nyír­egyháza parkosítását, az egész­séges levegő biztosítását. Példa erre, hogy még ebben az év­ben elkészítik a város 15 éves parkosítási tervét, amelyben — többek között — az országutak fásítása, a főútvonalak, mun­kahelyek parkosítása, a várost körülvevő zöldövezet, mint pél­dául a bujtosi zöldterület lé­tesítése szerepel. Az utóbbi az északkeleti szél ellen is védi majd városunkat. A TERVEK MEGVALÓSÍ­TÁS A nemcsak tanácsi feladat és számítanak is a lakosság, a vállalatok, intézmények támo­gatására. A dolgozók, a diá­kok addig is sokat tehetnek — társadalmi összefogással — a városszépítés érdekében: az iskolák, az ipari üzenjek, a ke­reskedelmi és vendéglátóipari vállalatok boltjai és üzemegysé­gei portáinak parkosításával. Derűs látvány a sok virág, kel­lemessé teszik hétköznapjain­kat. És ha már javasolunk, men­jünk tovább, mert sajnos, nem­csak virágok „díszítik” utcáin­kat. tereinket hanem — szemét is. Erősebb széljárás esetén jó­kora papírcsomók „úsznak” a levegőben, amelyekből szalámi­végek, parizer- és kenyérdarab­kák potyognak a járókelők lábai elé, — különösen a Beloiannisz tér környékén, ahol a kisvasúttal érkezők fogyaszt­ják el reggelijüket a kóbor ku­tyák legnagyobb örömére. DE SZEMETES A KOSSUTH TÉR, szemetes a Vöröshadsefeg útja és a Széchenyi utca is. Mit lehet tenni? Büntetés?! — Kétségtelen, ez nem megol­dás! Ez elsősorban társadalmi ügy, nevelés kérdése, de! — az emberek „érzékenyek” a zse­bükre. Ha tíz forintba kerülne például egy villamosjegy ha­nyag elejtése, bizonyára az em­berek kétszer is meggondolnák, hogy a szemét hová való. (Lásd a budapesti példát!) Igaz vi­szont az is, hogy szeméttáro­lók dolgában rosszul állunk. Ami kevés van, annak is a fele rossz. Felül bedobjuk a sze­metet, alul kiesik... a többi már a szél dolga. DE VAN EGY OLCSÓBB, BIZTOSABB MEGOLDÁS IS. Otthon ürítsük ki zsebeink, táskáink felesleges, eldobható tartalmát, onnan a szemétgyűj­tő kocsik elszállítják. Mint ahogy szennyes ruháinkat sem az ut­cán mossuk, úgy a szemét sem oda való. Meg aztán a tisztes­ség is ügy kívánja, hogy a dol­gozó ember becsülje dolgozó embertársai munkáját. A sze­meteléssel sok felesleges mun­kát adunk nemcsak az utcasep­rőknek, hanem a kertészeknek is akik először szemetet gyűjtenek a parkokban és csak azután láthatnak a virágok gondozá­sához. Ne legyen csak a rendörőr- szemek gondja a szemetelők fi­gyelmeztetése. Vigyázzunk egy­másra mi is, a város polgárai. Mindnyájunk érdeke, hogy szép és tiszta legyen ez a város, amely zsűkebb hazánk, ottho­nunk is. TYÚKLEVE8 — Boris néni még hiányzik, — Hát nem hallottá­tok? — Mit? — Beteg a szegény. A szíve... — Nahát! Pedig szom­baton is hogy igyekezett még a munkában! — Bizony, bizony, a hetvenkét esztendő... A népes asszonysereg szétszéledt a tengeriföl­dön. Mindenki beleállt a maga nyilasába. Csak hat sor maradt árván... Özvegy Kalmár Sán- dorné, Boris néni, keser­vesen kászálódott le az ágyról. A falnak tá­maszkodva botorkált el a spórig. Remegő kézzel tördelt el pár szál vé­kony gallyat, de annyi­ra kimerült, hogy le­mondott a rántottleves. ről... A bögréből ivott egy korty vizet, s visz- szavánszorgott az ágy­hoz. Sokáig, nagyon sokáig feküdt hányát, nyitott szemmel és egyre az öreg ház mestergerendá­ját nézte. Áldott jó San­dora faragta azt, lassan félszáz éve. De elment Sándor, elment, nagyon messzire..., s ö egyedül maradt. Hirtelen szoron­gó félelem fogta el. Most, amikor leesett a lábáról, most érezte meg, mennyire egyedül van... Délután Balogh Mi- hályné fejezte be elő­ször saját parcellájában a kapálást. Űtja Boris néni kikövetelt félparcel­lájánál vezetett el. Meg­állt a hat sor tengeri mellett. Majd lecsúsztat­ta válláról a kapát, s beállt a két szélső sor közé... Feléig sem ért a sornak, amikor hátra­nézve látta, hogy mások is mennek utána. Rövid idő alatt az asszonyok felfogták a félparcella mind a hat sorát. Nagy Janiné nem állt közéjük. Hanem gyorsan összepakolt és torony­iránt vette az utat ha­zafelé... Már kezdett sötétedni, amikor Boris néni fel­neszeit gondolataiból. Ügy hallotta, hogy a rozzant kiskapu nyiko­rog. Kisvártatva kopog­tak az ajtón. Nem, is­merte m eg a belépőt, de a hangjáról kitalálta, hogy Nagyné. — Jó estét, Boris né­ni. — Jó estét, Irma — mondta a beteg, s meg­ijedt a saját, idegen csengésű hangjától. — Boris néni, hallot­tam, hogy..., ha meg nem sérteném.,., egy kis le­vest, tyúklevest .... ez biztosan jót tesz... — Irma, de hát..., lent. miért? — rebegte és hozzágondolta, hogy sen­kije ő ennek a fiatal asszonynak. Nagyné már az ágy körül foglalatoskodott. Párnával jól alátámasz­totta az öregasszony há­tát. s kezébe adta a le- veses edényt. És szótla­nul nézte, hogy Boris néni lassan kanalazza a jó meleg ételt. Csak azt nem vette észre a félhomályban, hogy Boris néni ráncos arcáról a könnyek be­lepotyognak a levesbe , S. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom