Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-05 / 158. szám

A fehérbotosok

könyvtárában

AMIKOR AZ EMBER A KÖNYVTÁRBAN VÄLOGAT a

könyvek között, vagy már éppen kényelembe helyezkedve lapozgat a kiszemelt könyvben, talán nem is gondol arra, hogy sokan nem tehetik ezt meg. pedig valamikor nagyon szerettek olvasni.

Szombaton délután a nyíregyházi Bessenyei klubban ilyen csökkentlátók és világtalanok jelentek meg a vakok könyvtárának megnyitóján. Valamikor mindnyájan tudtak, többségükben szerettek is olvasni. Hiszen ha nem szeretnék az irodalmat most sem jöttek volna el.

AMÍG a magnetofon MÓRA FERENC ELBESZÉLÉSEIBŐL olvasott fel előadóművészek tolmácsolásában, kutatva figyeltem az arcokat, hogy mit olvashatnék le róluk. Csendben figyelték, hallgatták az előadást. Látszott, hogy élvezik az elbeszélést. Móra jellegzetes humora egyszerre csalt mosolyt az arcokra, máskor hangos nevetésre késztetett. Csertő András, a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége helyi csoportjának a tagja hatvanhat éves. Hat évvel ezelőtt veszítette el szeme világát. Halkan, hogy az előadást ne zavarja, régi olvasmányairól beszél. Mikszáth, Móricz és Jókai műveit olvasta a legszívesebben. De olvasta például az imént hallott Móra elbeszélést is.

MINTHA EGY RÉGI, KEDVES ISMERŐSSEL TALÁLKOZOTT VOLNA váratlanul, olyan szívesen hallgátta most a már olvasott elbeszélést. Szívesen hallgatja azonban valamennyit, mert amellett, hogy igazán érdekes, szép elbeszéléseket választottak ki, nagyon élvezetes az előadás is, hiszen hozzáértő művészek mondják el. Ez az, ami feltétlenül többet jelent az olvasásnál. Van azonban másik oldala is ennek a könyvtárnak. Olvasással

sokkal több művet meg' lehet ismerni azonos idő alatt, mintha felolvasnak és azt hallgatják szalagról. Nem lehet olyan szabad a választék sem egyrészt azért, mert a könyvalakban rendelkezésre álló szépirodalmi anyagnak csak egy nagyon kis töredéke van szalagra véve, másrészt pedig azért, mert a szalagon lévő művek közül is közösen kell választani. Márpedig az ízlések különbözők.

AHOGY AMBRÓZY GÉZA, A HELYI CSOPORT TITKÁRA TÁJÉKOZTATOTT a legközelebbi műsorokról, a válogatás kitűnő. Ma szerdán Mikszáth „A kis prímás”, a következő műsorukon Móricz „Árvácska”, Aszlányi Károly „Szilveszter”, Tersánszky Jenő „Legenda a nyúlpaprikásról”, egy Gottfried Keller mű, egy török elbeszélés. A budapesti könyvtárban, ahol a felvételeket készítik a legértékesebb irodalmi alkotásokat veszik műsorra és küldik szét az országba öt helyre, a helyi kívánságok szerint.

SOK SORSTÁRSNAK OLVASNAK FEL otthon, a családjában, sokan bejárnak a szövetség székházában, ahol délután 3 és 5 óra között mindenkinek olvasnak fel a kívánsága szerint a lapokból, vagy szépirodalmi művekből, ketten ismerik a vakírást és azzal is olvashatnak a rendelkezésre álló művekből. Egyszóval nem lehetne azt állítani, hogy szom- tjalig, a könyvtár megnyitásáig el voltak zárva az irodalomtól, mégis mindjárt a megnyitón érződött, hogy ez valahogy egészen más, mint a többi lehetőség. Ez teljesen a sorstársakért van, áz ő kívánságuk szerint rendezik és itt együtt hallgathatnak, művelődhetnek, szórakozhatnak. Ezek, akik először eljöttek, eljönnek a többi előadásra" is, látszott rajtuk minden ígéret nélkül.

G. B.

Számos új kedvezménnyel indult a jövő évi állatértékesítési szerződések kötése

Az Állatforgalmi Vállalat igazgatójának nyilatkozata az új akcióról

A napokban kezdődött meg 1962. évre a sertés- és szarvas- marhahizlalási, valamint nevelési szerződéskötés a tsz-ekkel, tsz tagokkal és más állattartókkal. Munkatársunk felkereste Csonka Jánost, az Állatforgalmi Vállalat igazgatóját, és a megkezdődött akciókkal kapcsolatban kérdéseire a következő válaszokat kapta.

— A tsz-ekben milyen lehetőségek vannak az árutermelésre?

— A jövő évi felvásárlási, lehetőségek — elsősorban a másodéves szövetkezetekben — sokkal kedvezőbbnek látszanak, mint az idei esztendőben, mivel a tsz-ek túlnyomó többségében az idén biztosították a törzsállományt, és vele a hizlalási alapanyagot. Az alapanyag növelését eredményezte továbbá az is, hogy a kocatartási és süldőnevelási akció iránta tsz-tagok és más állattartók érdeklődése nagy volt.

— Az új, jövő évi szerződések kötését, hogy úgy mondjam, maguk a termelőszövetkezetek is sürgették, mert a saját szaporulatok szép hányada már hízóba is lett állítva, vagy hizlalásra kész.

— Milyen új vonásai vannak a sertéshizlalási akció- nak?

— Az 1962. évi hizlalási és nevelési akcióban ' jeletős módosítások találhatók a korábbiakhoz képest. Elsősorban a súlyhatármódosítások és az átvételi árak növelése jelentős. Általában az alsó súlyhatár négy, a felső súlyhatár tíz kilogrammal csökkent.

ugyanakkor a felső súlyhatár fölötti átlagsúlyban átadott sertésekért magasabb árat fizet a vállalat. .

— Az átvételi alsó súlyhatár csökkentése igen kedvező azokra a termelőszövetkezetekre, ahol még nem teremtődtek meg a feltételek a magasabb súlyú sertések értékesítésére. Ezzel gyorsul a hizlalóforduló is, amely ismételt előnyt jelent. A felső súlyhatár csökkentésével pedig az a cél, hogy ahol lehetőség van a magasabb átlagsúly elérésére, ott a tsz-ek részére kedvezőbb átvételi árat biztosítsunk.

— A tsz-ek, tsz-tagok és más állattartók minden hizlalásra alkalmas sertésre köthetnek szerződést. A tsz-tagok és egyéni hizlalók egy-egy leszerződött sertés után 400 forint kamatmentes előleget kapnak és 150 kilogramm ab rakta karmányban részesülnek állami felvásárlási áron.

— A tsz-ek és arra illetékes tszcs-k rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe a szerződéssel lekötött sertések után. Ugyanakkor a vállalat a tsz-eknek, a leadott sertések utár darabonként, a vételárral egyidejűleg 15 forint kamatátalányt biztosít.

— A korábbihoz hasonló formában nagyüzemi felár is megilleti a tsz-eket és tszcs-ket. E a nagyüzemi felár 20—50 darab falkásítctt sertés egy időben val átadása esetén tsz-eknél kilogrammonként 1,50, tszcs-nél 1,— forint, ötven darabon felüli átadás esetén 2,—, illetve 1,50 forint a nagyüzemi felár.

— Az- átmeneti intézkedések, amelyek szerint a tagok megállapodást köthetnek a termelőszövetkezettel saját sertésüknek a

FANTASZTIKUS,

TUDOMÁNYOS

REGÉNY

112.

Tizenhat napig tartottak a légkör magas rétegeinek vizsgálatai. Napot mondok, bár a völgy teljes sötétségbe borult, de a mi szervezeteink megtartották az alvás és ébrenlét huszonnégy órás ütemét.

A fizikusokkal együtt állítottuk fel az űrhajó tetején a radarkészülékeket és az ibolyántúli sugarak fényszóróit. Feleresztettünk néhány kutatóléggömböt is, amelyek az ionizálás feszültségét mérték s önműködő adókészülékeik továbbították hozzánk a mérések eredményeit. Rainer a laboratóriumban szorgalmasan dolgozott a holt erdőben összeszedett ásványak vegyelemzésein, Csandraszekár pedig a Marax kabinjában valami bonyolult számításba merült. Türelmetlenül vártam, hogy kivilágosodjék, mert a komolyabb műveleteket nappalra halasztották. Az időjárás még mindig fagyos volt. A jég' Ideálisan sima tükörrel vonta be a tavat. Kedvezett ennek a teljes szélcsend. A sötétben a fellegek között villogó, cikázó fények a felhők közül átlátszó északi fényre emlékeztettek. A huszadik napon hatalmas elektromos vihar száguldott végig a völgyön. A hullámok recsegve, ropogva feszegették a jeget, a rakéta falai reszkettek, oldalain és tetején a jégeső jókora szemei doboltak de a rakéta csendes belsejében a legkisebb légrezgés sem hatolt be. Másnap minden elcsendesült s

az enyhülő fagyban — a hőmérő higanyoszlopa négj' fokkal nulla alá esett — a légsúlymérő kezdett süllyedni. Közeledett a hajnal s vele együtt a szörnyű új vihar. Arszenyev úgy rendelkezett, hogy felszállunk. Mikor utolsó ízben álltunk az űrhajó tetején, az eget ólomszínű, ner héz szürkeség öntötte el. A tavat bilincsbe verő jégtáblákon tompa visszfény terjengett. Azután a csapóajtók bezárultak s felzúgtak a motorok. A jég mennydörgésszerű robajjal repedezett meg és tört darabokra, magasan az űrhajó orra felé hányva szilánkjait. A Kozmokrátor lángnyelveivel felkavarta a vizet, majd meredeken a magasba emelkedve tajtékos fehér nyomot hagyott maga után. A kipufogó lángok széjjelszaggatták a sötétséget, úgyhogy látomásszerűen felrémlettek a hegyek és a sötétkék árnyakkal telt szakadékok körvonalai. C » ivonalban emelkedtünk egyre magasat ora a vastag felhőrétegek között. Egyszerre a központbar mindnyájan eltakartuk az arcunkat tényé rünkkel: a televizorban felizzott egy mé tyen a felhőkbe merülő fehér, tüzes diszkosz. Kelet felé haladva néhány órává korábban pillantottuk meg a napot, mié lőtt, a völgyben felkelt volna.

A Kozmokrátor a Föld felé vett irányt, mintha a két bolygót elválasztó űrbe kívánna repülni, de a navigátorok

csak a rádióhullámokba irányították, amelyek híreket hoztak nekünk hazulról. Néhány óra hosszat emelkedtünk az űrben a rég nem látott csillagokkal teletűzdelt fekete ég alatt. Azután a Kozmokrátor mélyen lemerült a felhőkbe, mint az úszó ember, mikor a víz fenekét keresi. Egyszer-egyszer apró rések nyíltak a fenekén s ezeken át hosszú kábeleken leengedtük a kisegítő radarantennákat. Az indukciós készülékek a ködön át keresték a fémréteget. A rezgéselemzők mind a két laboratóriumban regisztrálták és hasogatták a talaj láthatatlan felületéről visszaverődő hullámokat. A navigációs ügyelet átvételekor kapott utasításból rájöttem, hogy a fehér gömb völgye felé tarunk. Tizenegy órakor Arszenyev jelent meg a központban. Szórakozottnak látszott, a kérdésekre tétován felelgetett, mintha másutt járt volna az esze. Megvizsgálta a készülékeket és utasított, hogy különösen a graviméter mutatójára ügyeljek.

— Ha valami változás történnék, legyen szíves azonnal közölje velem — mondta.

— Bizonyára nem kerül rá sor — feleltem —, mert nem fogunk gyorsabban repülni, mint másodpercenként háromnegyed kilométerrel.

— Ennek semmi köze a sebességhez.

Annyira elcsodálkoztam, hogy nem

'.Ugathattam el a megjegyzést:

— Hogyan? Hiszen a graviméter a .ahézkedés erejét jelzi, márpedig a Ve- íus vonzóereje változatlan!

— Nem a Venus vonzóerejéről van zó — felelte Arszenyev türelmetlenül. — 'essék teljesíteni az utasítást.

Vállat vontam s a graviméterre pil- untottam. A mutató mozdulatlanul állt. Tudtam azonban, hogy Arszenyev nem szokott a levegőbe beszélni s bár nem foghattam fel, miképpen növekedhetnék a vonzóerő idénként mégis egy-egy pillantást vetettem a számlapra.

(Folytatjuk.)

való meghizlalására, valamint a közös tulajdonát képező sertésnek a háztájiban való hizlalására — továbbra is érvényben vannak

— Ismeretes, hogy a süldőnevelési szerződéskötések iránt eddig is jó volt az érdeklődés. Folytatják-e tovább ezt az akciót?

— Valóban szívesen kötnek a vállalattal a tsz-tagok és más állattartók süldőnevelési szerződést. A szerződéskötés lehetőségei továbbra is megvannak. Az akció keretében szerződés köthető minden hizlalásra alkalmas 6— 14 hetes korú, 8—20 kilogrammos, bármilyen jellegű malacra, amelyet a szerződéstől számított

2—5 hónapon belül, 40—60 kilogrammos súlyban hizlalásra átadnak a vállalatnak.

— Az állattartók szerződést köthetnek minden továbbszaporí- tára alkalmas vemhes kocára is, amelynek szaporulatából két darab malacot a süldőnevelési akcióban meghatározott feltételek szerint adnak át a vállalatnak.

— A nevelési akcióban lekötött süldők után 200,—, a kocatartási akcióban lévő kocák után darabonként 60C forint előleget folyósít a vállalat. Igen kedvező körülmény az, hogy a süldők átvételi árának alsó határa rögzítve van. így tehát mentes a szerződő állattartó a szabadpiac kellemetlen áringadozásától. Csak példaként említem, hogy a vállalat a leszerződött fehérhússertés süldőkért jelenleg 18, míg másjelle- gűekért 17,50 forintot fizet kilogrammonként.

— A szarvasinarha-hizlalási szerződéseknél van-e a korábbiaktól eltérő, nagyobb változás?

— Az általános hizlalási akció keretében annyi változás van, hogy a megyében 68 községet zárt területnek nyilvánított a Gazdasági Bizottság. Ez annyit jelent, hogy ezekben a községekben üszőborjú nevelésére kizárólag a Tenyészállatforgalmi Irodával köthetnek szerződést az állattartók.

— Viszont teljesen új az, hogy a szarvasmarha-állomány növelése érdekében megkezdtük a kis súlyú szarvasmarha vagyis szopósborjú nevelésére a szerződés- kötéseket. Az akció keretében a tsz-tagok szopósborjúkra köthetnek szerződést, amelyeket a szerződéstől számított 60 nap múlva adhatnak át a vállalatnak. Az átadási súlyhatár 111—300 kilogramm. Példaként megemlíthetem, hogy a 111-160 kilogrammos súlykategóriában az első osztályú bika és tinó ára 13, az üszőé 17 forint kilogrammonként. Ez igen méltányos ár, és ezzel megoldódik a régen vajúdó kérdés: így igenis érdemes leszerződni és felnevelni a háztájiban a borjúkat.

— Ugyanakkor a vállalat a tz-tagoktól megvásárolt borjúkat — magas felvásárlási áruktól függetlenül — kilogrammonként tíz forintos átlagáron adja át a termelőszövetkezeteknek továbbhiz- lalásra, csupán kilencven fillér lebonyolítási költséget számol el.

— A fenti, igen kedvező intézkedések — amelyekről kirendeltségeink és felvásárlóink részletes tájékoztatást adnak — minden bizonnyal meghozzák a várt eredményt az 1962. évi szerződéses akcióban — fejezte be tájékoztatását Csonka János igazgató.