Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)
1961-07-05 / 158. szám
Születésnapra jöttek össze mintegy nyolcvanan a Nyíregyházi Dohánybeváltó- és Fermentáló Vállalatnál. Nyolcvan dolgozó, aki jelen volt a vállalat megszületésénél, építésénél; férfiak és nők, fizikai és adminisztratív dolgozók, akik együtt maradtak, kitartottak jóban-rossz- ban s most együtt ünnepelnek. 1951 július elsején kezdett termelni megyénk új ipari óriása, közismert nevén a nyíregyházi dohánygyár. Szorgos munkában eltelt tíz esztendő pergett le azóta, s e tíz évnek történelme van... Meséinek a szem ok Hol kezdődött? — .kitűnik ez Hajdú Sándor elvtársnak, a vállalat igazgatójának ünnepi beszédéből: — Az épület alapjait még az első hároméves tervben fektették le. Sok nehézséggel kellett megküzdeni, míg túljutottunk a kezdeten, míg kinőttünk a gyermekcipőből. Sokat fejlődött azóta a vállalat. De beszéljenek talán a tények. — Az évek során minden üzemterem korszerűbb lett, gépekkel gazdagodott, megváltoztak a munkakörülmények. A munkások átlagkeresete 1957-ben a korábbihoz képest 31 %-al. tavaly pedig már 44,3 százalékkal emelkedett az 1955-ös esztendő azonos időszakához viszonyítva. A megfelelő munkakörülmények között mind jobb eredmények születtek; amit az is bizonyít, hogy az utóbbi négy év alatt közel kétezer dolgozó részesült jutalomban, kétszázan kaptak „kiváló dolgozó” kitüntetést és húsz dolgozót a minisztérium jutalmazott. A tíz év alatt négyszer nyerték el az „élüzem”-címet é& az idei első félévi tervet értékben 131 százalékra teljesítették. A dolgozókért Milyen eredmények születtek a munkások egészségvédelme, szociális ellátása terén? Létesült fürdő, öltöző, bölcsőde, bővítették a napköziotthont, fokozottan érvényesül a terhes anyákkal kapcsolatos rendeletek betartása. Fokozatosan távhőmérővel szerelik fel a mechanikai kamrákat, s kísérleti jelleggel megoldották az egyik mechanikai kamra automatikus fűtésszabályozóját, miáltal elkerülhető hogy a munkások 60—70 fokos melegben végezzenek ellenőrzéseket. Védnökség hatezer hold felett Eddig nyolcszázezer társadalmi munkaóra Az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban, a munkakövetelmények teljesítése során megyénk KISZ fiataljai számos vállalást tettek. A kukorica-mozgalomhoz, melynek célja a 30 mázsás termés, 53 kiszista munkacsapat és brigád, 27 KISZ-szervezet csatlakozott, összesen 1777 szabolcsi fiatal, akik 2425 hold felett vállaltak védnökséget. A silókukorica-termesztésbe, melynek célja a 300 mázsa elérése, 43 brigád nevezett be 475 fiatallal. A 100 mázsás burgonyatermesztési mozgalomban 34 kiszista munkacsapat vesz részt 674 fővel, akik 1231 hold felett vállaltak védnökséget. A 10 mázsás napraforgóter- mésztésben 23 munkacsapat 645 k. holdon 572 fiatallal vesz részt. Az exportgyümölcs-termesztésbe, melynek célja a 65—70 százalékos exportminőség, 10 brigád vesz részt 456 holdon 194 fiatallal. & Az ifjú traktorosok közül mintegy 300 megyei fiatal, hét brigád nevezett a traktoros brigád- és egyéni versenybe. Megyénk mezőgazdaságában a kiszisták soraiból 271 munkacsapat, 5194 fiatallal mintegy 6000 hold felett vállalt védnökséget. A fiatalok a munkakövetelményeket ezenkívül társadalmi munkával is teljesíteni akarják. Eddig már megyénkben mintegy 800 000 társadalmi munkaórát teljesítettek az idén. Az aratás idején 13 000 holdon végeznek társadalmi munkát. Később, az őszi betakarítások során is nagyértékű társadalmi munkát végeznek a szabolcsi fiatalok, akik lelkes, odaadó munkájukkal nagy szolgálatot tesznek szocialista mezőgazdaságunknak. Épül a 2-9s posta Sorolhatnánk még a gondoskö* dás számtalan módját, mellyel a dolgozók munkáját segíti a vál- lalat. Három „veterán“ A hétfő délutáni ünnepségen a kitüntetett nyolcvan „veterán” között találtuk Csengeri József- nét, a gépi fermentáló csoport- vezetőjét. — 1926-tól dolgozom a szakmában. Akkor még csak egy beváltó volt Nyíregyházán. Oda kerültem én kilenc éves koromban, rögtön a harmadik elemi után. 1933-ban kimaradtam és majd csak 14 évre rá kerültem ismét a dohánnyal kapcsolatba, s azóta itt dolgozom. Jó munkájáért megkapta a „kiváló dolgozó” jelvényt, kapott dicsérő oklevelet. Nemhiába dolgozik a legjobb műszakban, űk készítik elő az egész hevesi dohányexportot. Balogh Ferenc is a gépi fermentálóban dolgozik, mint műszaki szakember. 23 éve ugyanebben a szakmában és 10 éve a vállalatnál, egyike azoknak, akik a „fortélyokra” tanították a fiatal üzem fiatal dolgozóit. Az üzemi „kiváló dolgozó” oklevél tulajdonosa, az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója”. Tizennégy éve géplakatos. Metzner Lajos: — Romeltakarítással kezdtük, mint a jelenlevők valamennyien. Folytattam kazánfűtéssel. Közben épült a gyár és én gépkezelő, karbantartó lettem. Nagyon szeretem a szakmámat. Szép, de felelősségteljes. Gyakran volt kezdetben üzemzavar, ami óránként 20 ezer forint kiesést jelentett. A mi gyorsaságunkon múlott, hogy ez a kár minél kisebb legyen. Metzner Lajos bácsiról közben elárulták, hogy mikor még fiatalabb volt, ő volt 48-ban az üzemi bajnok labdarúgócsapat kapusa. Az ülésteremben poharak koccannak, s ha szerény keretek között is, ünnepelnek. Nyolcvan okleveles „veterán”. —csallány— Mesekert sok virággal AZ ÖTVENEDIK ELŐADÁS Fiatal szakmunkások, a 110-es számú MTH iskola tanulói szakemberek irányítása mellett építik a nyíregyházi 3-es posta épületét. (Hammel József felvétele.) — Köztünk nincs senki, aki színész szeretne lenni, és ez jó — mondta beszélgetés közben Orosz László. Miért jó? Mert így a csoport tagjait csupán egy szándék vezeti: örömpt szerezni másoknak, s részesülni ebből az örömből. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek határozták ezt el, amikor beléptek ebbe a színjátszó csoportba. S hogy szándékuk őszinte volt és becsületes, jelzi a plakáton az az ötvenes szám, amelyet kőszínházak is ritkán érnek el. Félszázadik előadásához érkezik a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház öntevékeny együttese. Orosz László az együttes egyik „fiatalabb” tagja. Nem gyermek már ő sem, tanító a Bózsaszőllőben. Az együttes átlagos életkorát huszonhat évre becsüli. Tagjai között munkások, pedagógusok, kórházi dolgozó, háziasszony, zenekedvelők, és más „civil foglalkozásúak”. Mindannyian megegyeznek abban, hogy szeretik a színjátszó csoportot. Szinte egyetlen vasárnapot sem hagytak ki, mindig falu, tanya felé vették útjukat, s ezért maguk is csodálkoznak azon, hogy már az ötvenedik előadáshoz érkeztek. Hogyan kezdődött kapcsolata az öntevékeny színpaddal? Rendkívül komoly, 1 meggondolt, csendes hangon felel: — Hát nem egyik napról a másikra. Már az általános iskolában kezdtem, ott még úgyszólván kötelezően. Később a tanítóképzőben, ott már szívesebben játszottam, s az idő folyamán erősödött meg bennem a gondolat: szép dolog ez, nemes szórakozás, és igen szükséges. Szükséges, mert falvaink- ba ritkán jut el hivatásos társulat, a nép pedig várja, igényli a színházat, csakúgy, mint a művelődés, szórakozás más lehetőségeit. Talán ezért van az, hogy nemcsak játszom, de csoportot is vezetek. A csoportom a munkahelyemen van, a Dó- zsaszőllőben. Még nem kiforrott, de bízom benne, hogy ősztől megerősödünk. KISZ-titkár is vagyok ott, a szervezetben tevékeny az ifjúság, sikerülni fog. Bár nem készül ő sem színésznek, hiszen vágyai között szerepel, hogy elvégezze a matematika, fizika tanári szakot, és továbbra is itt tanítson a megyében, ahol szükség lesz rá, — hűségesen jár a színjátszó rendezői tanfolyamra. Fényes Mártától, Lengyel Györgytől, debreceni színházi rendezőktől tanult. — Hogy a játéknívóm emelkedjék, és aztán... hogy magam is nagyobb hozzáértéssel vezethessek csoportot. Beszél az együttes munkájáról. Nem elfogult. Pedagógushoz méltóan boncolja az eredményeket és a hibákat. Nagy feladat a „Szabad szél”. — Nincs miért szégyenkeznünk, — foglalja aztán össze, — de akkor lesz jó a csoport, ha továbbra is együtt marad, és tovább fejlődik. A nyár sem hoz számukra szünetet: — Hagy szórakozzanak, örüljenek az emberek, nyár van, nehéz munkák ideje. Szeretnénk szabadtéri előadásokat tartani a munkába fáradt embereknek. Most, 29-én, csütörtökön lett volna az ötvenedik előadás. Az egyik főszereplő, Pankotai Istvánná, már az azelőtti vasárnap is betegen játszott. Súlyos beteg lett. Ezért még várni kell a jubileumi előadással. De nem csak ez lesz meg: — Év végére szeretnénk i plakátra felírni a 100-at is! , Amit öntevékeny színjátszó együttes talán még sohasem ért eL.. S.Születésnap Tíz éves a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat A kisvasút nyíregyházi végállomásánál gyönyörű virágoskertet létesítettek társadalmi munkával. A vasutasnap tiszteletére végzett munka valóságos mesekertet alkotott. Szökőkút, játékvillamos jelzőkkel, alagutakkal, állomással a kisvasút irodai és műhelyt dolgozóinak kedves meglepetése. (Hammel József felvétele.) A szülők vették birtokukba a borbányai iskolát Szünidei nagytakarítás többezer torint megtakarítással A tonévzáró ünnepéllyel és a beíratásokkal Borbányán is véget ért az 1960/61-es tanév, de az iskola nem néptelenedett eá, mert a szülők mindjárt birtokukba vették, hogy elvégezzék az iskola nyári nagytakarítását, mint ahogy ezt már 1957-től minden évben megteszik. Június 26-án Kondor János elszállította a munkához szükséges meszet, amit Magyar Andrásné és Bodnár Gyuláné be is oltottak azonnal. Kodák János és Mihály Pál kőművesek pedig már hajnali négy órakor hazzáláttak a tantermek belső falainak javításához. Délután és másnap munkaidő után elő is készítették a tantermeket a meszeléshez. Három nap alatt tizenkét helyiséget meszeltek ki és súroltak fel a szorgalmas borbányai asszonyok es lanyoK. Megtisztogatták az ablakokat, ajtókat és lámpabú- rákat is. összesen ötvpnheten vettek részt az iskola nyári nagy- takarítási munkájában, de jelentkező még ennél is több volt, csak nem jutott nekik munka; ilyen rövid idő alatt még egy évben sem végezték el ezt 3 nagy munkát. Dicséret illeti ezért a szép társadalmi munkáért az iskola szülői munkaközösségét, mindazokat, akik lekes munkájukkal hozzájárultak ennek a munkának minél előbbi elvégzéséhez. A borbányaiak bebizonyították szorgalmas munkájukkal — ami többezer forint megtakarítást jelent —, hogy magukénak érzik az iskolát. Tárnái Imre igazgató 3
