Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-17 / 140. szám
SZABOLCSIAK FÓRUMA > un tűzhelyem, még sine» egyetemben. Mivel a garanciális javításokra illetékes Nyíregyházi Vas- és Fémipari KTSz nem volt hajlandó kiszállni a helyszínre, a boltvezető bevitte a főzőlapokat a ktsz villamosgépjavító részlegéhez kicserélés, vagy megjavítás céljából. Ott azonban azzal utasították el a boltvezetőt, hogy a garancia érvénytelen, mert a főzőlapokat szakszerűtlenül vették ki a tűzhelyből. Feleségem külön személyes kérelmére megígérték azonban, hogy helyszíni vizsgálatot tartanak és akkor döntenek a továbhi a Verni Mindez hónapokkal ezelőtt történt, de még ebből az Ígéretből sem lett valóság. A tűzhelyért 2500 forintot fizettem, a békéscsabai útiköltség és az új főzőlapok mintegy 600 forintb : kerültek (amelyek még most is a ktsz- nél vannak). Van tehát jelentős kiadásom a tűzhelyre, de haszna semmi, akár ne is volna! Kérem segítsenek rajtam, mert én már tehetetlen vagyok ezze' a bürokratikus akadállyal szemben. Gacsály. 1961. jún. 9. Dr. Császár László körzeti orvos Karacs Sándor nyírbogáti lakos még február 28-án beküldte a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalathoz rajzokkal felszerelt, vil- íanycsatlakozás. létesítése iránti kérelmét, amelyre többszöri sürgetés ellenére sem kapott választ. A panaszos ügyének elintézésében lapunk segítségét kérte. Sürgető levelét továbbítottuk az illetékes szervhez május 25-én, s íme, a válasz három hőnap múltán végre megérkezett: A panaszos levelére közöljük, hogy csatlakozását előbb elkészíteni anyag hiánya miatt nem állt módunkban. A villanycsatlakozást legkésőbb f. hó végére elkészítjük. Azért nem válaszoltunk a levélre, mert azt a körzeti szerelő is tudta, hogy anyaghiány miatt egyetlen fogyasztót sem kapcsolhatunk be. Ezt bizonyára közölte is. Azzal, hogy a rajzol nem közvetlenül a körzeti szerelőnek adta át, az ügyintézést nehezítette. Ugyanis nem áll módunkban soronkívüli csatlakozás elkészitése. Pár ki- lónyi csatlakozó anyag gépkocsival való kiszállítása nem gazdaságos. idegen személyek azt nem szállíthatják ki, átvételre csakis a körzeti szerelőnk jogosult. Nyíregyháza, 1961. június 9. TITÄSZ Nyíregyházi <f Üzletigazgatósága. Távol a fellegvártól Mintázni lehetne róia a vasast. . . A sötétszürke munkásruha, az acélkék ing igazi szívet rejt, melynek forró dobogása ott sugárzik az arcán és a szemében... Olyan, amilyennek elképzeltem az erős, izmos. hatalmaskezű munkást, akii a foglalkozása is súlyoz: kazán- kovács. . . De mit keres itt a munkás-fellegváraktól oly távoleső kis faluban Mihanek József. a Landler Jenő Járműjavító egyik szocialista brigádjának a vezetője?!... Hiszen Má- tyuson híre sincs mozdonynak?!. . . Igaz. hogy vasmozdonynak nincs, de létezik egy másik, amelynek generálozásától függ milyen sebesen halad a kijelölt. pályán, s hová viszi utasait S e masina kazánjának reperálásában segítkezik a kazánkovács! Tudásával, akaratával, szívével olyan tűztér teremtését serkenti, melyben magasabban loboghat a bizalom tüze. s így gyorsabban és biztosabban halad előre a Petőfi Tsz közössége a kijelölt, állomás felé . . __ Uogv loyadfak ? adja vissza a kérdést. — Este, sötétben érkeztem mosolyo- dik el. — Gerő Berti, a tsz elnök megmutatta, hol lesz az ..otthonom”, s így kerültem Buda Sándor tsz-taghoz. Másnap már a madarakkal ébredt. Talpon volt fél ötkor, s részt vett a munka elosztásánál. . . Járta a határt, ismerkedett az emberekkel, barátságot kötött a falusi kováccsal. Janócziki Isvánnal, tanácsokkal látta el a traktorosokat, foga- tosokat... — Feltűnt nekem, miért két lóval végzik az ekekapálást, í a n ■ M Hl ÍB H ■ ■ ■ Sf 55 amikor még gyerekkoromból tudom, hogy egy is elég volt. . . Rájöttem, hogy sietnek, gyorsan akarnak sok munkaegységet keresni, minőségi munka nélkül. — Ez a pesti munkás érti is a dolgát, nemcsak beszél — mondogatták az emberek. Javaslatát »• változtatott a vezetőség De ha szükség volt rá, megmagyarázta az ekekapa szakszerű beállítását is. s egy alkalommal megmosta a fejét Rab Isvánnak is, akit az éjjeli őrségben alva találtak. Ezért aztán görbe szemmel nézett Mihanekre. — Maga csak beszél. de nem ért a mezőgazdasághoz — mondta egy visszavágásra alkalmas pillanatban a pesti munkásnak Rab, amikor találkoztak. A kazánkovács tudta, merről fúj a szél. — Igaz, hogy nekem nem ez a szakmám, de ha úgy gondolh %$ ;¥ hí tt. " *.. t> f. ut M ü ttja. elmegyek én magával kapálásban, kaszálásban versenyre. Még a szekeret is megrakom úgy, mint maga. Rab Istvánban megrekedt a szó. Visszavonult. De még halkabb lett a hangja, amikor elújságolták neki. hogy állt az üllő mellé a nagy kalapáccsal a kazánkovács, s Janóczki István tsz kováccsal együtt milyen gyorsan élezték meg az ekekapákat, s állították be a vezetőkerekeket. csavarokat cseréltek. .. Hogy egy percre se álljon meg a munka. I<jy most Rab röst-ellkedve hajtja le a fejét, ha találkozik Mihanek Józseffel. — Maga tüzkovács is? — érdeklődtek tőle az emberek. .— Ha szükséges — válaszolta szerényen az őszhaiú Mihanek mosolyogva. Ráhibázott, mert ennek bizonyítására a következő percekben alkalma is nyílt. .. S aki addig kételkedett a szóban, meggyőzték a tettek, szemével láthatta, hogy Tóth Endre „lovának” a behasadt patáját hogyan „gyógyította” meg a pesti kazánková«’? I«y .ojita be magtíi az emberek szívébe a vasmarkú kommunista Mátyuson. S ezzel teremtette meg maga körül a bizalom légkörét. Pedig megmondta az igazat, ha kezdetben fájt is az. .. — Sok baj volt a pártszervezetnél. Szakadék tátongott a kommunisták és a falu között. Hogy miért? A párttagságnak több mint a fele egész közeli rokona egymásnak — magyarázza. Rágyújt, nagyot szippant a cigarettából. — Aztán volt sokfoeszédu, de kevéstehetségű vezetőségi tag is. .. De már leváltották. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS RtGÉNY 97. — Esetleg — hangsúlyozta Rainer is. — Más kiutat nem látok. — Természetesen semmiféle biztosítékunk nem lesz. — Nem. A távolságot nehéz felbecsülni, de azt hiszem, azokig a sziklákig nem lesz több, mint öt vagy hat kilométer. Tegyünk még hozzá nyolc... vagy mondjuk kilenc, sőt tíz órát a kapaszkodásra — s fent leszünk az egész környék fölé emelkedő csúcson — De a tó, amelyre az űrhajó leszállt, sziklákkal van körülvéve — jegyeztem meg. — Ezt figyelembe vette? — Igen. A hágó éppen északkelet, vagyis egyenesen e sziklacsoport felé irányul. — Nekem megfelel ez a terv — jelentettem ki. — Ha sikerülne felvennénk 8 kapcsolatot, az űrhajó iderepül hozzánk... s nem leszünk kénytelenek itt éjszakázni... Az .ötlet jó — állapította meg Arszenyev —, ámbár nem valami könnyű megvalósítani. Mindnyájan elfpgadják? Rábólintottunk. Most, hogy már nincsen meg az » műszaki segédletünk, amellyel a Föld ell, itott bennünket, majd meglátjuk, mennyit érünk — szólt Arszenyev, aztán felállt és hozzám fordult. A hegymászásban ön a leggyakorlottabb. Számítunk önre. , — Azonnal indulunk? — kérdeztem. : — Arra gondoltam, hogy jó volna vizsgálni a tó vizét, hátha iható. — Hát menjenek — mondtam —, én pedig szétnézek és keresek utat. Lenne szíves ideadni a távcsövét — kértem Ar- szenyevet, mert az övé erősebb volt, mint az enyém. Társaim megindultak lefelé, én pedig a karcsú sziklatornyocskák felé indultam. Még a tanácskozás alatt kiválasztottam magamnak kettőt. Annyira közel álltak egymáshoz, hogy olyanok voltak, mint egy kettéhasadt obeliszk. Benyoma- kodtam a résbe s lábaimmal és hátammal váltakozva lökve, meg kezemmel taszítva magam, gyorsan emelkedtem felfelé. Egy kis ideig még hallottam Soltyk és Arszenyev beszélgetésének foszlányait, de amikor eltűntek a sziklák mögött, ; hallgatóm is elcsendesült. A sziklatorony csúcsa nem volt nagyon hegyes, kényelmesen rá lehetett ülni, úgyhogy az ember a lábát lelógatka. Szememhez emeltem a távcsövet. A szakadék világosan látszott a távcsövön át s két csúcs emelkedett ki föléje. A levegőben úszó rifkás köd olomszínnel árasztotta el őket s rajzuk részleteit elmosta. Felfedeztem egy sziklanyelvet, amely a kavicshalomból emelkedett ki és a fő tömb felé húzódott. Egyszerre úgy láttam, mintha az egyik kiválasztott csúcson végigkúszó fehér gomolyag hirtelen eltűnt volna. Ez azt jelentette, hogy e csú.: és mi közöttünk még egy völgy van. Tüzetesen megvizsgáltam, de semmi olyr1 nem vettem észre, ami kételyeimet eloszlatta volna. Elhatároztam, hogy erről nem teszek említést barátaimnak. A hallgatóban csakhamar ismét hallatszott a beszédük. — Nos, milyen a víz? — kérdeztem, a távcsövet tokjába rejtve. Kétszeresen vettem a kötelet s a kiálló sziklafokra csavartam. — Sajnos ez inkább iormalinoldat — telelte Arszenyev. Beszéde a rádión át erősen hangzott, ami furcsa ellentétben volt a látott képpel: úti társaim ugyanis az én kilátómul szolgáló sziklacsúcs lábához közeledtek s a néhány emeletnyi magasból nagyfejű . hangyáknak látszottak. ' Erősen elrúgtam magam a lábammal s míg lefelé siklottam, jól megfogtam a bal vállam alól letekeredő kötelet. I^'egy- ven-ötven másodperc múlva utitársaim- nál voltam, megrántottam a kötél végét* mire az laza tekercsekben esett le a sziklafokról. — Remélem nem ilyen légies utat riasztott — mondta Rainer s gyanakodva nézte, hogyan csavarom a kötelet vállam- ra. Gondoltam, hogy némi lámpaláza van a hegymászástól — ebbén a tekintetben 5 volt a legjáratlanabb mindannyiunk kö- ött... — Nagyszerűen feljutunk — nyugtatni meg s előadtam tervemet: — Először is a kavicshalmokon a magnetitsáv határán egészen a sziklafalig, izután oldalozás bal felé, majd tovább a sziklabordán felfelé. Azt hiszem, egy helyen meredek sziklafok van... azon olda- lozva jutunk át. vagy pedig a túlsó oldalról közelítjük meg... — Hogy érti azt, hogy „vagy-vagy”? — kérdezte Rainer. — Talán közelebb megyünk? ; — Természetesen, hiszen jobb utunk nincs... Elindultunk a kiválasztott irányban. A tq partján olyan összelöredezett, meredek sziklák torlódtak, hogy gyakran négykézláb kelett átmászni rajtuk, de azután hoctzú, göröngyös lapok következtek, amelyeken már egészen jól lehetett haladni. (Folytatjuk.) Mint valami bűvös kör. úgy zárták el ezek a pártot az élettől, az emberektől. Sorvadásra „ítélték”. Ha bíráltak is, csak zománc volt az, látszat, hisz a rokonnak szánták. Az egy helyben topogó szekeret a pesti kazánkovács segített kihúzni a kátyúból. .. Pont került végre a sokáig kétkedő Barabás Sándor és Cserepes László ügyei után is. akiknek a tagjelöltfelvételi kérelme három hónapig porosodott a fiókban... Rajtuk kívül még öt tagjelöltet vettek fel. frissült a motor, lüktetőbb lett a pórtélét. Változott azonban a légkör is, s fellángo1 lassan a bizalom tüze. — Van erteime a munkának, látom, bíznak az emberek. .. Ezért szeretek itt lenni és segíteni, amiben tudok, csaik... — elhallgat. Miért? Azért, mert ha tisztul is a láthatár, itt-otf homály takarja, s enne!? megvilágításában segítséget kérnek a mátyu- siak. s velük Mihanek elvtárs is. Joggal várják ezt a járási pártbizottságtól. Igaz, hallgatnak a kazánkovácsra az emberek, a kommunisták, a többség, de akadnak olyanok is, akik nem jó szemmel nézik serénykedését s próbálnak szellemet rontani, gáncsoskodni. akadályozni az előrehaladást. Pedig ezt Mihanek József, az egyenes jellemű kommunista, a szilárd ember nem érdemli... Nem, mert a kazánkovács szíve itt is azért dobog, hogy Mátyuson is boldogok legyenek az emberek. .. Ezért jött, ebben segíteni... Farkas Kálmán I960. augusztusában vásároltam a helyi fmsz-boltban egy német gyártmányú villanytűzhelyet garanciával. Három heti normális használat után két darab főzőlap kiégett. — A garancialevél felmutatása mellett felkértem a boltvezetőt, intézkedjék a tűzhely megjavítása érdekében. Azonban — többszöri sürgetés ellenére — nem történt semmi. Viszont a tűzhelyre szükség volt, tehát kénytelen voltam új főzőlapokat vásárolni, sajnos Békéscsabán. Csakhamar ezek is kiégtek a régi. harmadik főzőlappal Jobb későit, mini soha.. 3
